Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 2. szám. munkára vállalkozott, hanem a hadügyi követelések teljesítésére. Ha a nemzetnek dolgozik, elfordul tőle a bécsi kegy, ha Bécs- nek dolgozik, elfordul tőle a nemzet. Miként fog ebből a kutyaszorítóból a Khuen kormány szabadulni ? * A múlt hó végén egy hir nyilallott át a vármegyén: („egy röpke szóban ennyi fájdalom ! . . .) megsemmisítették. Mit ? a köz- igazgatási bizottsági tagok választását. A fájdalom borította el a megválasztottak arcát ős busán énekelték: „Alig virradt, már is alkonyul“ — volt sugás-bugás. A független- lenségi párt felháborodva indította meg újabb szervezkedését. A munkapárt gyűlést tartott és küldöttei utján paktumot ajánl a függetlenségi pártnak. A január 12-én megtartott közig, bizottsági gyűlésen az alispán az albizottságok megalakulására nem tesz javaslatot, mert az 5 uj biz. tag választása megsemraisitettetett. De szól a főispán: Hol az a megsemmisítő határozat? Ki látta azt? Es az arcok mosolyognak, búsulnak, sápadnak és vörösödnek. Nü-ná! hiszen értjük. Csak farsangi tréfa volt az egész és nem egyéb. A miniszter visszaszivta az egész határozatot. De a farsangi tréfának még folytatása is lehet ős az alighanem a parlamentben fog interpelláció alakjában elcsattanni. % közigazgatási bizottság ülése. Szatmárvármegye közig, bizottsága f. hó 12-én délelőtt 11 órakor Csaba Adorján főispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen a hivatalos tagokon kívül megjelentek : Böszörményi Emil, Böszörményi Zsigmond, Falussy Árpád, Jármy András, Madarassy Dezső, Mándy Zoltán és Szuhányi Ferencz. Kimentették elmaradásukat: Jékey Zsigmond és Tóth Mór. Az elnöki megnyitó után Péchy István terjesztette elő az alispáni jelentést, amelyet a bizottság tudomásul vett. Az egyes előadók referádái között vitát provokált Izsák Dezső istálló-építési ügye. Izsák Dezső hét holdas beltelkén egy istálló építősre kért engedélyt, amelyet azonban a főszolgabíró, Böszörményi Sándor ellenzése folytán megtagadott. E határozatot az alispán is helyben hagyta, amely ellen felebbezés adatván be, a közig, bizottság Luby Béla és Falussy Árpád felszóllalása folytán, úgy határozott, hogy mindkét határozatot megsemmisítette és utasította a főszolgabírót, hogy helyszíni szemlével állapítsa, meg, hogy az építkezésnek nincsen-e közegészségügyi akadálya, mert a főszolgabírói és alispáni határozatokban nincsenek olyan okok felsorolva, amelyek a telektulajdonost saját telkének építkezési célokra való felhasználásában jogosan megakadályozhatnák. A kasodi kőhíd megerősítését a bizottság elrendelte és utasította az alispánt, hogy a hidat a szakértői szemle megejtése után sürgősen javíttassa ki. Árvaszéki elnök havi jelentését ős a fe- lebbezett ügyeket terjesztette elő. Vármegyei főorvos jelentésében a vármegye múlt havi egészségügyi állapotát adta elő ős örömmel állapította meg, hogy a múlt hóban a fertőző betegségek száma csökkent. Pénzügy igazgató helyettes előadásában a Hadnagy Ignácz állítólagos házbőreltitkolá- sának ügye provokált nagyobb vitát, amidőn azon kérelmet terjesztette elő, hogy a köz- igazgatási bizottság rendelje el, sőt kötelezze a bérlőket a házbérbeadásnál az eskü letételére. Falussy Árpád ellenezte a boltbérlők ellen ezen inkvititórius eljárás elrendelését, annál is inkább, mert a pénzügyigazgatóságot ezen kérelmével a szatmári kir. törvényszék is elutasította. Nincs joga a pénzügyigazgatóságnak egy névtelen titkos feljelentő állítása alapján a háztulajdonosok ellen eljárást indítani, még kevésbé van joga arra, hogy pozitív adatok hiányában házbéradő emelést eszközöljön. Ha ez precedenssé vállik, úgy az adófizető polgár örökös zaklatásnak tétetnék ki. A közigazgatási bizottság sem kötelezheti a bérlőt, hogy házbérbevallására esküt tegyen. A bizottság ezt az álláspontot fogadta el és az elrendelt viszgálat folyamán esetleg kihallgatandó tanuktól rendelte el az eskü kivételét. Ezután a pénzügyigazgató válaszolt Falussy Árpádnak azon interpellátiójára, hogy a »Széchényi Társulat« részére a számvevőség miért akadályozta meg 3 éven át közel 20.000 korona esedékessé vált vármegyei pótadó folyósítását. Az alispán megnyugtató felvilágosítása után a válasz tudomásul vétetett azzal, hogy az alispán, a számvevőségi főnök és a »Széchényi Társulat« igazgatója még e hó folyamán az elszámolást meg fogják ejteni. Végül Szuhányi Ferenc interpellálta meg különböző ut- és hidmizériák miatt az építészeti hivatal főnökét. Kacsó Károly nyomban válaszolt ős felvilágosítása alapján a bizottság a választ tudomásul vette. A kir. tanfelügyelő nagy figyelemmel hallgatott referádája után a kir. ügyész, a közgazdasági előadó és a vármegyei fő állatorvos tették meg jelentéseiket. Ezzel az ülés véget ért anélkül, hogy ősi szokás szerint a főispán a bizottságnak, a bizottság a főispánnak boj dog újévet kívántak volna. Talán mindkét oldalról arra gondoltak, hogy az állítólagos belügyminiszteri megsemmisítő határozat folytán újra választandó közigazgatási bizottság előtt jobb érzelemmel kívánhatnak egymásnak — boldog újévet! — A „Magyarország“ szombati száma hirt ad a Szatmármegyei.függetlenségi és 48-as párt intéző-bizottságának Szatmáron tartott legutóbbi üléséről s referál, hogy az értekezleten a folyó ügyek elintézése után annak a széleskörű agitáciőnak programmjával foglalkoztak, amelyet a megyei függetlenségi párt a katonai javaslatok ellen és az általános, egyenlő és titkos választójog mellett megindít. Ezzel szemben szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a megyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottsága a f. hó 10-én tartott ülésén a választó reformmal egyáltalán nem foglalkozott. a hazafias aggodalom ős az egész Vak Bottyán-affér pusztán higiéniai és gasztronómiai kérdéssé fakult, sőt ezen a téren is egészen jó vágányra terelődött. A következő hetekben már valóságos büszkeségévé lett a városnak az előbb exkommunikált meggyes. Történt pedig ez akkor, amikor a helyi szerkesztő fölrándult Budapestre és diadalmas örömmel irt tárcát a lapjába egy plakátról, amelyet komoly művészeti eseménynek kell tartania az egész magyar képzőművészetnek. Vágvár nagynevű szülötte, Ecset Jeromos festette a plakátot, amely Vak Bottyánt ábrázolja, amint a vágván meggyest kulacsból issza, nem tagadván meg Sándor Ferkó kenyeres pajtásától sem a nemes italt. A szerkesztő ur nem volt annyira álszemérmes, hogy el ne árult volna még egy titkot: a plakát alatt vers is van, amelyet a kuruc költészet egyik gyöngyéből ő formált át elmésen, ötletesen. így hangzik : Vitéz ! Hol a tarisznyád ? Vedd elő a pogácsát: Zsindely pattog, hull a nád — Süthetünk ma szalonnát. Sándor Ferkó, kedvesem — Adsz ide a meggyesem! Harc után, ha szomjazom : Az áldomást megiszom. Vágvár város közönségének érdeklődését természetesen a végletekig csigázta föl a szerkesztő ur lelkes tárcája. Lusztig ur, a Vak Bottyán meggyesének immár boldog tulajdonosa, alig győzte az érdeklődőket megnyugtatni, hogy Vágvár sem lesz kénytelen nélkülözni a szenzációt. Jönnek ide is plakátok. Lusztig ur egyenlőre még a pult mögött állott és onnan elégítette ki vendégei igényeit, amely igények hat- és tizfillóres alkoholmennyiségben kulmináltak. Délelőttönkint azonban ellátogatott már Lusztig ur a vág- vári hotel söröző asztaltársaságához is, a mely a város intelligenciájának legjobbjait gyűjtötte egybe és elnöke Kolonics, a népszerű tanácsos volt. Magát az asztaltársaságot Bernard Shawnak is díszére váló ön- gunynyal és némi intimus jelleggel „Részeg disznók asztaltársaságáénak nevezték. Ez a város legszeparáltabb testületé volt, innen intéződtek el a város ügyei, itt ivódtak meg az el nem könyvelt pénzbírságok és itt ka- pódott le lábáról rokoni csókokkal és eleven pezsgőitallal a rovancsolás czéljából kiküldött pesti legényke. Ebben a disztingvált úri társaságban jelent meg — ős mondanom sem kell, teljes joggal tette ezt — Lusztig Jakab. Ha nem Kolonics tanácsos hívta volna ide és Kolonics nem lett volna Kolonics, a város esze, a polgármester koronázatlan főnöke, Lusztig urat nyilván erőszakkal távolitják el. Kolonics azonban a tizennegyedik korsó után igy szólt: — Egész jóizü fiú a zsidóka. Most az ő hordó söre következik. A huszadik korsónál Kolonics letegezte a zsidókát, aki ismét nagyon jóízűen vissza tegezte. A tanácsos azonban már sokkal kevésbé tekintette jóizünek, amikor Lusztig ur másnap a korzón is igy kiáltott rá: — Szervusz tanácsos ur, jó reggelt ! Ez sok. De mit lehessen tenni ellene ? Semmit. Nyolcszáz korona baráti kölcsönt nem lehet csak úgy a mellényzsebből visszafizetni. A brúder szóval visszavonhatatlan : Lusztigból kell embert, sőt urat faragni. És mit meg nem tud csinálni egy Kolonics, ha akar ? — Különben is parvenü — mondta magában — a legtanulékonyabb állatja az atya- uristennek. Úgy is lett. Lusztig Jakab csaknem magától tanulta meg az úri tempót. Hónapok, sőt hetek múlva olyan gavallér lett belőle, hogy Kolonics teljesen meg volt vele elégedve. Más szempontokból is. A kedves és szeretetreméltó meggyesből ömlött a pénz és a tanácsos ur letagadhatatlan nonsalansz- szal tudta a baráti szívességek utján tovább segíteni Lusztig Jakabot. Kolonicsnak is kényelmesebb, szebb volt igy az apró szívességek dolga, ó ugyan liberális gondolkozásu férfiú volt, de amikor Lusztig keresztapjának kérte föl (mert hát erre ugy-e mégis csak Többszörösen kitüntetve érmekkel és dicsérőoklevelekkel! cipészmester Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér. Ajánlja finom, kényelmes, elegáns és tartós saját készitésü lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhírű hazai gyárakból cipőket és csizmákat nagyon is Verseny- képes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből az olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talpntán- zatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — Nagy választék mindennemű gyermekeyizmákban, téli, posztó- és báli cipőkben. "" Papp László
