Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
2. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. FURCSASÁGOK. A napokban a »Sárga liliom« előadása közben az összes lámpák felmondták a szolgálatot. Sötét lett a színpad. Sötét lett a nézőtér. Mi az, rövid zárlat? hallatszott jóbbról-bálról. Dehogy — feleli a sötétben valaki — a színigazgató nem akar ilyen kevés közönségnek világítani. Nem ez volt ugyan a sötétség oka, de nem csodálkoznánk azon sem, ha ez lett volna. * Szatmáron nagy harcot idéz elő a színigazgató választás. A legutóbbi szinügyi bizottsági ülésen Heves 8, Krémer ugyanannyi szavazatot kapott. De mivel az elnök a szavazást nem akarta vagy nem merte eldönteni, legközelebb ismét tárgyalni fogja e kérdést a bizottság. Igazán kiváncsiak vagyunk, melyik színigazgató fogja a másikat kijátszani. * Egy lelkes szinházpártoló társaságban azt tárgyalták, hogy a városnak, érdemes színigazgatónk részére ingyen világítást és fűtést kellene engedélyezni. Én hiszem is — mondja a társaság egy tagja — hogy a város ettől már csak azért sem fog idegenkedni, mert ha a villamfogyasztás diját nem engedé el a színigazgatónak, ezzel szomorúan világítaná meg kulturális érzékét, ha pedig a fűtést megfizettetné vele, alaposan befütene városunk szinti áz-ügy ének. Hagy lopás városunkban. A tolvaj rofcon. Városunk újabban a szenzációs bűnügyek városa. Alig múlik el egy hét anélkül, hogy valamely nagyobb stilü betörés vagy lopás ne történne. A pénz vigyorgó ördöge ismét bűnbe kergetett egy fiatal embert ami annál inkább lesújtó, mert egy városszerte közbecsülésben éiő család sarja követte el a meggondolatlan tettet. A bizalommal visszaélve, az atyafiságos sziveslátást gáládul kihasználva lopta meg Thanhoffer Géza állásnélküli gyógyszerész egy városunkban élő rokonát, özv. Rápolti Nagy Jőzsefnét, kinél a múlt évben több mint egy hónapon keresztül egész 1911. december 8-ig tartózkodott. Ekkor a kapufélfától búcsút véve, eltűnt. Özv. R. Nagy Józsefné azt hivén, hogy Thanhoffer szüleihez utazott, nem is törődött többé a dologgal. December közepén azonban a „Központi Takarékpénztár Nagykárolyban“ nagykárolyi bejegyzett cégnél elhelyezett betétjéből pénzt akarván kivenni, egy 8500 koronáról kiállított betétkönyvét keresgélni kezdte, de azt sehol sem találván, elment a bankba, hol azt a meglepő felvilágosítást nyerte, hogy Thanhoffer Géza járt ott a betétkönyvvel s a betétből 2500 koronát ki is vett. Miután az intézet azt hitte, hogy a kivétel özv. R. Nagy Józsefné megbízásából történik, azt ki is adta. Képzelhető a kellemetlen meglepetés, Thanhoffer a pénzzel és a betétkönyvvel eltűnt. A hosszas időn keresztül való rokoni vendéglátás ezzel lett meghálálva. Méltó büntetése azonban útban van, amennyiben lopás büntette miatt feljelentve s a csendőrség kézrekeritése végett mozgósítva van. Jellemzi a nyomozó hatóság ügybuzgalmát s lelkiismeretességét az a tény, hogy a feljelentés a nagykárolyi rendőrség előtt január 8-án történt s az érendrédi csendőrség, amely Thanhoffer kézrekeritésével lett megbízva, mai napig sem tett jelentést megbízatásának eredményéről. így azután nem csoda, ha a tisztelt betörő és tolvaj urak a ha- lóságok eme példátlan nemtörődömségét látva, a legnagyobb nyugalommal űzik kisded játékaikat, mert mire a hivatalos copfon rágódó hatóságok üldözőbe veszik őket, ungon-ber- ken túl vannak s az igazság Istenasszonya és a károsultak törölhetik a szemüket. Ez esetben is bebizonyosodott a régi mondás, hogy „a hatóság nyomon van, a tolvaj tehát biztonságban érzi magát.“ HÍREK. — Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1912. évi január hó 14-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. — Adakozás. Kerületünk képviselője dr. gróf Károlyi József az esztrói gör. kath. templom javára 1000 koronát adományozott. — Gyászeset. Vármegyénk két előkelő családját borította gyászba özv. doinahidi Domahidy Sándorné, sz. hiripi és ivácskói Böszörményi Vilma úrnő elhunyta. A megboldogult tevékeny szerepet játszott vármegyénk társadalmi életében. Vasárnap reggel 8 órakor halt meg, életének 55-ik évében Szatmáron s elhunyta mindenfelé igaz, mély részvétet keltett. — Főrendi kinevezés. Ó felsége a király Teleki Sándor gróf volt képviselőt, néhai Teleki Sándor ezredes fiát, örökös főrendiházi taggá nevezte ki. — Kereskedők bálja. A nagykárolyi kereskedő ifjak köre saját pénztára javára Dr. Vetzák Edéné úrnő védnöksége alatt f. évi január hó 20-án szombaton, a Polgári Olvasókör összes termeiben kereskedelmi bált rendez esti 8 és fél órai kezdettel. A minden tekintetben fényesnek ígérkező bál sikerén nagyszámú rendezőség buzgólkodik. — Járásbíróságunk múlt évi tevékenységét illusztrálják a következő számok. El lett intézve : sommás per 1803; fizetési meghagyás 568; megkeresés 26; örökösödési ügy 332; polgári megkeresés 299; végrehajtási ügy szükség volt?), akkor mindössze kétezer ko_ rónával növelte a rokoni köteléket szilárdító bizalmi összeget. A gondolatot, hogy névmagyarosításra volna szüksége, megint az intelligens Lusztig Jakab vetette fel és dicséretére legyen mondva, igazán önzetlenül. Maga a gondolat nem is ütközött Kolonicsnál ellenállásba. Szinte szégyenlette elfogadni barátjától azt a pár száz koronát, amit útiköltségül fölajánlott, de végre is a magyarosítás sürgős volt, Pestre kellett utazni s mindez pénzbe kerül. Hanem amikor a tanácsos ur meghallotta, hogy milyen nemes és szinte szent- séges névre vetette ki gálád hálóját Lusztig ur, akkor valósággal felháborodott. — Hogyan, te Lusztig Jakabból Bottyán I. János akarsz lenni ? No hát, jó barátom vagy, de ez mégis disznóság. Szörnyű disz- nőság. Lusztig Jakab azonban már tisztában volt a teendőkkel. Előbb szerény rábeszélés, később komoly argumentumok, végül megint baráti szívességek következtek. Ezekre a baráti szívességekre szinte azt szeretném már mondani, hogy egészen az önfeláldozásig nagy méretűek voltak. De mindegy, a fontos az, hogy Kolonics meg volt győzve és már csomagolt is, hogy megy a belügyminiszterhez. Hátra volt azonban még a közhangulat. Mit fog mondani Vágvár szimpatikus és a Bottyán névért fanatikusan rajongó közönsége, ha értesülni fog Lusztig Jakab szándékairól ? Mert ugyebár, keresve sem lehetne a Vágvár és környéke számára jobb vezércikk-témát találni, mint azt, hogy egy alig kikeresztelkedett pálinkás zsidó, egy Lusztig, sőt Jakab, a dicső Bottyán nevet akarja br torolni ? Hát nem nemzeti botrány ez ? Hát a legelőkelőbb budapesti tudósítója elhallgathatja ezt? Ugy-e nem? Vagy talán mégis. Lusztig ur újabban sokat foglalkozott a nemzetgazdasági kérdések elméleti részével és igy abban a helyzetben volt, hogy a szerkesztő urat meggyőzhette álláspontjának tarthatatlan voltáról. A szerkesztő ur, aki a belátás óráiban pompás aranylánccal, órával, felöltőjétől az ingéig újban jelent meg és a pikkolóját ezerkoronással fizette, maga ismertette meg barátaival Lusztig ur nemes intencióit. Hogy a meggyes Vágvár egyetlen kiviteli cikke, hogy a Bottyán név a megy- gyessel jobban összenőtt már, mint ama vak és bizonytalan szerepű hőssel. És igy tovább. Szóval a névmagyarosítás is botrány nélkül ment végben. A bő szesztartalmu és kellemes izü világcikk azonban, bár jól jövedelmezett, a névmagyarosítás utólagos költségeit (a pesti számla többlete, az áldomás, a szerkesztő ur újabb emléktárgya) már nem futotta, Bottyán I. Jánosnak kölcsönhöz kellett fordulnia. Mindent megért, azonban az, hogy a városkának immár nemcsak szimpátiája, de egyenesen lelkesedése is a világcikk megteremtője felé fordult. Ez a lelkesedés akkor tört ki legnemesebb módon, amikor a Vak Bottyán meggyesének plakátjai megérkeztek. A közhangulat legélénkebb megnyilatkozása természetesen a szerkesztő és a tanácsos viselkedésében volt észlelhető. Újabb vezércikk, tárca és újabb dikció a sörö$ asztaltársaságban. A szerkesztőnek különben egy ragyogó ideája is támadt, amelyet az Arany sas külön szobá- jában fölszolgált pompás, de teljesen zártkörü vacsora alkalmával adott elő. E bizalmas vacsorán csak a három emelkedett lelkű jóbarát vett részt. — Lássátok — mondta a szerkesztő — a meggyes dicsőséget hozott nekünk, naggyá tette a városunkat. Ha egyelőre még vannak is e tekintetben kívánni valók, de a likőr utján arra a pontra jutottunk, hogy világvárossá fejlődhetünk. A városnak kötelessége ezt meghálálni. Azt szeretném mondani, hogy a mi I. Jancsi barátunkat díszpolgárrá kell választanunk. De Vágvár puritán és egyszerű lakossága ezt a jogát nem szokta gyakorolni. Az én ideám hát az, hogy az amúgy is nemes művészettel megalkotott Bottyán plakát a város közgyűlési termét ékesítse. Be fogjuk rámáztatni és elhelyezzük a városházán. Bottyán I. János elolvadt a gyönyörűségtől és másnap újabb húszezer korona kölcsönt vett föl a helybeli népbankból. Ezen csodálkozni sem illik, mert hiszen az emlékezetes eredményt a városatyák szivében kedves és figyelmes ajándékokkal kellett meg- örökiteni. A baráti ajándékok kiosztását természetesen készséggel vállalta el Kolonics tanácsos. Félesztendő múlva a pompás plakát bent ragyogott gazdag arányrámában a városházán. Nem ugyan a közgyűlési teremben, de a kapu alatt. Ott többen látják és végre is gazdasági célokra még a megtiszteltetésnél is fontosabb a reklám, hogy pedig ugyanazon a napon szegény úri barátjuknak Bottyán I. Jánosnak elárverezték nemcsak a likőrgyárát, de a pálinkamérését is, arról sem a sajtó, sem a magisztrátus nem tehetett. ______________________________________________Pogány Béla. Ga llérok gőzmosása f¥<á| $ 4f|Iül# Kézimiiiikák glassé kezfyük lükörfénnyel hófehérre OliJliStJifl JT éti Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
