Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

Nagykároly, 1912. január 7. Vasárnap. VIII. évfolyam 1. szám. / POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: ÍTlEBlELEniK minDER UHSFi.ínflP. Előfizetési árak: Helyben t EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. Vidéken i EGÉSZ ÉVRE . S korona . hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Felelős szerkesztő: Köicsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaíőhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = D= POSITS MIKLÓS. FÉLÉVRE ... 3 korona. | FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. jj NEGYEDÉVRE . 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ---- ílyilitér sora , 40 fillér. ___________Hirdetések jutányos áron közöltetnek._________ Po litikai riadók. Ha őszintén, egyszerűen és becsü­letesen akarta volna Plósz az uj év alkalmából Kiment, üdvözölni, azt kel­lett volna neki mondania «múltadban nincs öröm, j övödben nincs remény, vond le a konzervenciákat, menj, menj és ne nézzél hátra»! De Plósz sokkal okosabb ember semhogy ezt tette volna, hanem elővette a munkapárti bombardót s fújta úgy, a hogy csá­szárjának csak legjobban tetszhetett. Harcot, háborút hirdetve mindazok ellen, kik a véderő javaslat megszava­zása elé akadályokat igyekeznek gör­díteni, annak törvényerőre emelkedé­sét meg akarják gátolni. Egyetlen szót sem tud találni a nemzeti aspirációk védelmezésére. Valódi szolgalelküség- gel a létszám emeléssel szemben nem óhajt semmit a koronától, mert a kö­zös véderő fejlesztését nemzeti célnak tartja, mely által legjobban látja bizto­sítva hazánk védelmét, nem gondolva arra, hogy az óriási terhek által kifosz­tott nemzetnek annyit ér ez a védelem, mint a halottnak az életbiztosítás. Khuent, a magyar nemzeti érdekek ádáz ellenségét, erősebb eszközök al­kalmazására sarkalja. Saját és a mun­kapárt teljes támogatását Ígérve a magyar nemzet letörése tekintetében, szolgálva a Habsburgok ama régi hagyományos politikáját, mely úgy akarja a koronának fényét s az állam hatalmának erejét növelni, hogy gyön­gíti azt a nemzetet, mely tulajdonképen minden erőnek ősforrása. Gróf Khuen meghatva ekkora szolgalelküségtől, válaszában békésebb húrokat igyekezett pengetni. Ha a nagyhatalmi hóbort úgy kívánná, ő sem riad vissza az erősebb eszközök­től, de nem akar kizárni egy olyan békés fejlődést sem, mely a nemzet érdekeivel és becsületével összeegyez­tethető. Mert mit is kívánna az uj év első napján a nemzetnek egyebet, mint békét és nyugalmat. Mily szép frázisok ezek. Khuen, kinek kezében van a kormányhatalom, ne kívánja, hanem teremtse meg a békét s py rditsa ki a munka­pártból azt a harcias hangulatot, melynek a munkapárt üdvözlő szónoka kifejezést adott beszédében. A házszabályok erélyes, vagy erő­szakos kezelésével akarják letörni az obstrukciőt, ezekből akarnak hurkot fonni a nemzet nyakára. Pedig ily módon a parlament munka-képességét nem lehet visszaállítani, el kell távo­lítani a baj okozóját, a véderő javas­latokat s a parlament munka-képes­sége magától fog helyreállani. A küzdő ellenzéket az erőszak nem fogja megriasztani. Tántoritha- tatlanul fog küzdeni továbbra is a nemzet letörése, anyagi tönkretétele ellen. A törvényhatóságok parancsszóra beliferált feliratai nem fogják eltéríteni azon egyedül becsületes útról, mely a nemzet boldogulásához, örök életéhez, fenmaradásához vezet. Ezen feliratok olyanok mint a Potemkin féle városok — csalfaságok, hazugságok. A nemzet nagy zömének, a Millióknak, kik verejtékes munkájuk sovány gyümöl­csének nehezen nélkülözhető részével járulnak hozzá a szinte már elvisel­hetetlen terhekhez — megnyilatkozása más. Az a szivével érez és az eszével gondolkozik, nem pedig mint a tör­vényhatóságok szélkakas-szerü ma- melukjai, kik az eszükkel éreznek s a szivükkel gondolkoznak. S majdan ha eljön a nagy nap, a választás napja, meghúzzák a halálharangot a nemzet kiszipolyozói, hóhérjai felett. Felébred a nép újra s ítélkezni fog felettük. Ez a nemzetitőlet ki fogja kergetni a kufárokat az alkotmányosság templo­mából, miként ezt hajdan Krisztus cselekedte. Ez a mi újévi kívánságunk! Béri Balog Áriám. Egy szepesi kis csárdában Tán napnyugta táján Belovagolt egy szál kuruc Fáradt paripáján, így parancsol nagy kevélyen: — Hej, korcsmáros, bort elébem! . . . Megfizeti Béri Balog Ádám! Betölt . . . kapja . . . felemeli . . . A serleg a száján. Belovagol még egy kuruc Fáradt paripáján. ügy sóhajtja: — Isten velünk! Csatát vesztett fejedelmünk. Veszve a hon, Béri Balog Ádám. Megroppan az emelt serleg, Kivert karimáján A biborlé csak kicsordul . . . Valami mély hörgés mordul Halovány lesz Béri Balog Ádám. — A trencséni mezőn verte Heister hadunk széjjel, Véres hullahalmok szerte Jajteli az éjjel. Rákóczi megölve ! Megfutottunk gyáván ! Leborult és úgy zokogott Béri Balog Ádám. — Az apródod Béri Balog A mezőn ott látám, Azt a szőkét, leányázemüt Véres sebbel hátán. Felütötte a süvegét . . . ivott egyet . . . És lefordult Béri Balog Ádám. Pogány Márton. V Mufamur. Szerelem?! . . . Nevetséges, üres foga­lom! Naiv ábrándozók bohő szórakozása ... Szeretni! Mit tesz az ? ! Szeretni egy lényt, egy nőt, tisztán, igazán ? ! Soknak a szerelem kenyere csupán! Angyalnak nézni ördögöt? Madonnaként imádni a nőt s hinni benne? Hinni a nőben ?! Mit ?! Hogy szeret! ? Nem magadért, önmagáért szeret! Azt hi- I szed, csak téged egyedül ?! Csalódol! A férfit szereti. Az pedig nem egyedül te vagy. Hinni, hogy hű?! A nő minden percé­ben más! Áthasonul a körülmények szerint. Szeszély vezérli szivét, agyát. Féktelen szeszélyében, s szeszélyes fék­telenségében. Hiszed, hogy angyal?! Láthatod, hogy szárnyai sincsenek. Ä gyémánt szép; de tűzben hamu lesz. Gyémánt a nő. Csillogó, szép, de lényegét nem tagadhatja. És e csillogó drágakövet épp úgy meg­szerezheti az utcaseprő, mint a főnemes, ha pénzt tud adni érte! Minek tömjénezel a bálványnak, ostoba férfi. Miért kíméled, véded, őrződ még a sze­mek ártatlan pillantásától is. Hiába már úgy is! Tömjénezésed szétoszlik az űrben a leg­első gyenge szeszélyfuvalomtól. Kíméletes őrködésed kijátsza egy szemvillanással. Meg­csal gondolatban. Gondolatban a vággyal, melyet nem a te szerelmed után érez. Rombold le lelkedben az oltárt, melyet imádására emeltél! 0 Ruhát fest & ™Íj5i«Í tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-utca 1. = a róm. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59. 0 ■ű

Next

/
Thumbnails
Contents