Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1 2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 1. szám. A kiállítás epilógusa. Vármegyénk társadalmának közgazda- sági életében igen fontos sőt jelentőségteljes volt a lefolyt 1911 év. Egy ősi vármegyének gazdatársadalma adott élet jelt magáról az ország gazda közönsége és a mezőgazdasági kultúra hivatott vezérei előtt. Eddig is volt hire Szatmárvármegyének. Hires volt hét mamelukjáről és Fej bólintó Bálintjairól a a kiket a mamelukkorszakban orgona sípoknak állított oda néhai való jó Bartók Lajos „Bolond Istókja“ na meg aztán hires volt mindig rossz közigazgatásáról is. Ebből a szomorú hírességből sokat kijavított vármegyei gazdasági Egyesületünk sikerült kiállítása. Nehéz volt a munka, nagyon nehéz. A kezdeményezés a legnehezebb volt. Az indítványozó nagy felelősséget vállalt magára. De az erős hit, erős kitartás és önfeláldozó munka győzött a kishitűséggel, irigységgel, indolentiával és intrikával szemben. Mert nemcsak indolentia, hanem intrika is volt ám itt elég. De indolentia mégis nagyobb volt. Azok, a kiknek egyedüli foglalkozásuk a mezőgazdaság vagy nem értették, vagy nem akarták megérteni vármegy éjök gazdasági kiállításának nagy horderejét és messze kiható jelentőségét. Vármegyénket jellemző eme nagy fokú indolentia volt legfőbb oka annak, hogy mezőgazdasági pavillonunk oly szégyenteljesen szegény volt, holott vármegyénk vagyonos birtokos osztálya kevés buzgősággal és áldozatkészséggel kiállításunkat országos jelentőségűvé tehette volna. Miért nem történt igy ? Most már nem kutatjuk. Hiszen általánosságban külső és belső elrendezésében gazdasági kiállításunk fényesen sikerült. Elismerték ezt a legilletékesebb bírálók: a kormány képviselői és az Omge vezérei is. Hatvanezer koronás költségvetéssel készült kiállításunk igen sok részben felül múlta a 130 ezer koronás költséggel készült szabolcsvármegyei kiállítást is. Felülmúlta még úgy is, hogy á|latkiállitá- sunk gyengesége és mezőgazdasági pavillonunk kongó üressége miatt pirulnunk is kellett. A kiál1’ .lásfélévig tartó előkészületei alatt g. ársadalmunk vagyonosabb vagy helyes^ óén megvagyonosodott részénél állandóan kishitűséget és az áldozatkészség teljes hiányát láttuk. Valóban csoda volt, hogy az egyesület tisztikara ama néhány lelkes és nagy buzgó választmányi taggal képes volt egy figyelemre méltó és az ország gazdatársadalmának elismerését is megnyerő kiállítást rendezni, oly körülmények között, midőn a 16000 korona kormány segélyen kívül indolens és tulfösvény vármegyei vagyonos birtokosainktól anyagi erő forrást alig remélhetett. Városaink, községeink, pénzintézeteink és gazdatársadalmunk egy része — fájdalom csak igen csekély része — ha nem is pazarul, de megfelelő mérsékelt módon gondoskodott arról, hogy kiállításunk költségei jó részben fedezhetők legyenek. Most kaptuk meg azoknak a névsorát, a kik kiállításunk rendezési költségeihez hozzá járultak. Ezek a következők: Báró Vécsey család 2000 K. Gróf Károlyi Gyula, Gróf Dégenfeld Sándor 1000—1000 K. Csaba Adorján, Falussy Árpád dr. Böszörményi Emil dr., Mándv Géza, Szatmármegyei Takarékpénztár 200—200 K. Asztalosok társulata 150 K. Károlyi Gyula gróf uradalma, Szatmári népbank, Klein Móric, Csenger község, Nagykároly város, Szatmár-Németi közbirtokosság, Jantyik Lajos, Szalkay Sándor, berencei Kovács Jenő, Markos György, Kereskedelmi Bank Szatmár, Kereskedelmi Takarékpénztár r. t, Fisch Lajos, Horváth Bertalan 100—100 K. Luby Béla, Jékey Zsigmond, Helmecy József, Kölcsey Gábor, dr. Jékey László, Kovásznay Zsigmond, Pethő György, Madarassy Dezső, Steinberger Éliás, Edelmann Ábrahám, Rébay Dezső ivén, Ujfalussy Miklós, Jasztrabszky Kálmán, Isaák Elemér, Jékey Sándor, Szarka Andor, Bik- falvy Albert, Szeőke Sándor, Péchy László Mátészalka, Dr. Galgóczy István, Péterffy Imre, Messinger Lajos, Mayer Sándor, Mar- kovits Ignác, Svábrészi birtokosság Nagykároly, Papp Dezső Hirip 50—50 K. Remetemezői körjegyzőség, Papp József ivén, Szat- márcseke, 54—54 K. Forgalmi bank, Kereskedelmi r. t, 60—60 K. Weisz Ignátz, Roóz testvérek, Szilágyi Béla 40—40 K. Székely testvérek, Német Elemér 30—30 K. Klein Andor, Kállay Szabolcs, Böszörményi Zsigmond, Cholnoky Imre, Luby Zsigmond, Tarnay Gyula, Weisz Miklós, Dr. Galgóczy Árpád, Boér Endre 25—25 K. Rátz Elemér, Maróthy Sándor, Gál Jenő, Ombod község, Asztalos József, Miklóssy Béla, Boross Zoltán, Vajnay Lajos, Kinszler Jenő, Szilágyi Endre, Madarassy Zoltán, Klein Vilmos fia, Mártonffy testvérek, Péchy István, Osztro- voczky István, Mayer Károly, Mezőgazdák szövetkezete, Központi Takarék, Jékey István, dr. Domahidy Pál 20—20 K. Mándy Zoltán gyűjtése 16 K. Vaszkó Gyula 15 K. Schwartz Ignátz gyűjtése 17 K. Biró Sándor gyűjtése 18 K. Erdős Dezső gyűjtése 18 K. Tóth József 15 K. Papp Gyula Udvari 14 K. Bakó László, Chméz Jenő, Nagy Endre ügyvéd, Pettyén község, Pálfalva község, Amacz község, Tichy Gyula, Mátészalkai jegyzőség, Dr. Keresztszeghy Sáncior, Teitel- baum Herman, Téglássy Sándor, Tarpay Lajos 10—10 K. Reizman Adolf ivén 11 K. Gyújts máglyát belőle szenvedélyed lángjával s égesd el mint a gyémántot, mely épp úgy hamu lesz . . . Szakíts le durván, erőszakkal is, ha kell, minden virágot, melyet utadba dobott a végzet ... Minél többet, minél szebbet! Jelszavad legyen ez! Sietve, mohón, kapkodva tépdesd, mig az ősz nem dermeszti meg ideges karod. Rombolj, ha köréd gyüjtesz minden szirmot. Tépjed, mert hisz ha te nem szakasztod le, megtépi más. Talán méltatlanabb, bárgyubb s nem fogja sajnálni senki. Ha te nem, úgy jön más! S a legelső kamasz, ki brutális vakmerőségével ejti meg a féltett virágot, az fog illatától mámorulni. Hidd el: a virág odaveti magát. Hisz a virág kelyhének mézét épp úgy élvezheti a kósza légy, mint a nemes méh! — Ne félj, hitvány műveden orgiát ülhetsz. Nem fog zavarni senki! Ünnepelni fog a nagy tömeg s lármájuktól, ujongő üvöltésüktől nem hallod meg annak a kevés nemesebb érzésűnek keservét, kik elvonulva gyászolják az idealizmust a szerelemben. LULU. Bekrecy Lulu iró ember volt s mint ilyen, nagy ideálista. Nők előtt ő maga volt a férfi ideál, de viszont neki is minden szép hölgy ideálja volt. Magas, szép vállu, athléta termetű, szép arcú férfi volt: csillogó fekete szemekkel, pörge bajuszkával. ________________________ Er ejéről legendák keringtek. Mondják, hogy katonakorában külön fegyvert készítettek neki, mely erősebb s nehezebb volt, mint a többi, mert azokat ha a kezébe adták, mind kettő törte. Oly erővel csinálta az „anschlágot“ velük, hogy valamennyinek eltörte a nyakát vagy a závárvasát. Egyszer mulatozás közben ölbe kapta a kávéház nagy billiárdasztalát s egymaga úgy vitte át a mellékterembe, — mert táncolni akart a barátaival. Erőbeli bravúrjairól hires voll mindenütt s csodálatos, hogy mégsem félt tőle senki. Volt valami lágy érzés a szemeiben, mely meghazudtolta mindig hatalmas erejét. Mint mindenkinek, úgy neki is volt gyöngéje. Más embernek legtöbbnyire a torkában van, neki a szivében volt az a gyön- geség meg. Ennek a nagy embernek igen parányi szive volt. Csoda volt-e, hogy mindegyre elvesztette ? . . . Egy este „Szép Galatheát“ adták. Ott ült elmerengve csöndesen egyik támlásszéken. Szemét le nem vette a szoborszép alakról. Mikor pedig az a szobor lelépett piedes- táljáról s elkezdett énekelni szépen, bámulatosan ; Lulu szemei szokatlan tűzben égtek s az arca is kipirult belé. Feltűnő volt, hogy Lulu oly csendes. Máskor folytonosan a páholyok hölgyeit gukkerezte, mókázott, élcelődött . . . — Mit nézel oly erősen Lulu ? — kérdém egyszer halkan tőle. — A feleségemet! — Kit te?! A feleségedet? — Megtaláltam! _____E perben akartacFidias a hűtlen szobro t szétzúzni. Lulu felszökik ültéből s rohan a kulisszák közé . . . Megütődtem. Mi baja lehet Lulunak ? Nem volt maradásom s utánna mentem. Egyik öltöző ajtajánál állott és várt. . . Nem az újságíró állott ott, ki intervievre jött, hanem a férfi, ki nőre vár. — Kit vársz ? — kérdém. — Csitt! Hallgass ! Megértettem. — Lulu ismét elvesztette a pici szivét . . . Hetekig nem láttam azután, csak hallottam, hogy egy idő óta mindig a színház körül settenkedik. Mikor ismét találkoztam vele, nagyon megváltozottnak tűnt fel. Az azelőtt mindig vig, sziporkázó ötletes fiúból egyszerre komoly, szőtlan lett. Mi a kő ütött hozzád ? Mi bajod van Lulu? ■— kérdőm tőle. — Nősülök ! — Te ? Az lehetetlen! Nem hiszem! — Mégis úgy van. — Ki menne hozzád? Melyik az a rossz ízlésű hölgy ? — Várj csak! — Az ? — Ö! — Ó ? — Az! — Gratulálok! Két hónap múltán egy éjjeli inspektiós- ságnál a „Babus“ segített a „Babának“ (igy kényeztették egymást) a korrektúrán abban a mi füstös birodalmunkban, a szerkesztőségben. Fiatal házasok voltak még s minden percet egymással akartak tölteni. Másnap a lapban egyetlen hiba volt csupán, csak helyett csók volt szedve. Hanem ez az egy hiba abban a lapban 1253-szor fordult elő. Többszörösen kitüntetve érmekkel és dScsérőoklevelekkel! cipészmester Nagykároly, Gróf Károlyi György-iér. Ajánlja finom, kényelmes, elegáns és tartós saját készítésű lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhírű hazai gyárakból cipőkéi és csizmákat nagyon is Verseny- képes árak melleit hozza forgalomba és üzletéből az olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talpnián- zatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — Nagy ¥álasziék ===== mindennemű gyermekeyizmákban, téli, posztó- és báli cipőkben. 1 Papp László
