Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVARMEGYE. 9-ik szám. mogatásról, akinek a vezérlete alatt, híven és táníorithatatlanul fognak a párt minden küzdelmében részt venni. Ezután Tóth Mór emelkedett szólásra aki a vidéki választó kerületekből összejött választó polgárok küldöttségének lelkesedéséből azon biztos reményét fejezi ki, hogy a vármegyei függetlenségi pártnak bekövetkezendő nagy küzdelmei győzelemmel fognak végződni, mert az az érdeklődés és lelkesedés amelyet a választó kerületek polgársága a mai közgyűlésen is tanúsított a függetlenségi eszme terjedését és hódítását bizonyítja. A szervező bizottság nevében tehát szeretettel üdvözli a vidéki függetlenségi pártok megjelent tagjait. Falussy Árpád dr. elnök ezután a 32-es bizottság javaslatait terjeszti eiő a tisztikar többi tagjainak megválasztása tárgyában. A vármegyei párt alel nőkéivé közfelkiáltással megválasztattak: Jékey Zsigmond, Luby Béla, Madarassy Dezső, Dr. Adler Adolf, Tóth Mór és Farkas Sándor. A párt jegyzőivé: Dr. Vass Gyula,- ifj. Madarassy Endre, Madarassy Géza, Dr, Fuchs Jenő, Pótor Elemér, Ilk Lajos, pénztárnoknak: Bikfalvy Albert, ellenőrnek: Szarka Andor, ügyésznek: Dr. Boross Lajos, pártgazdának: Sárközy Andor közfelkiáltással megválasztattak. A választás megejtése után Falussy Árpád dr. elnök szólalt föl és kegyeletes szavakban emlékezett meg a vármegyei 48-as és függetlenségi párt elhunyt vezéréről és elnökéről Luby Gézáról. Kiemelte a párt volt elnökének Luby Gézának elévülhetetlen érdemeit, aki egész életén át híven és fáradhatatlanul szolgálta a függetlenségi eszmét. Indítványozza, hogy érdemeit a közgyűlés mai jegyzőkönyvében örökítse meg és az elhunyt családjához részvét iratot intézzen. A közgyűlés az indítványt egyhangú helyesléssel elfogadta. Előterjeszti elnök a 32-es bizottság által már egyhangúlag elfogadott szervezési szabályzatot, amelyet pontonkint a közgyűlés letárgyalt és Jármy András, Tóth Mór, Rácz Elemér, Sinka Lajos Már a második napon mondta Bagó János Surul Pistának: — Pista ! — Na . . . — Az enyém már csilog — No . . . — Essön bele abba a váradi vargába a rossz férög . . . — Váradon vötted ? — Öt pengőé az őszön . . . — Városi munka, — legyintett Pista a kezével. — Ismerőm ? — A tied állja ? — Úgy, ahogy. Aztán késősen hozzá tette: A harmadik telet taposom vele. — Fajszi Lacinak van egy a’mán négy esztendős. — Szöröncsés embör! Azt mondom, szö- röncsés embör! Mikor a második körrel is végeztek, az urak bementek ajremetei erdészlakba früstökölni. A hajtok is összeverődtek az erdő szélén. Egyik másik szót vetett a csizmákra, meg az időre. Hát furcsa is az, hogy három nap alatt az öt-hat forintos csizmák tönkre mentek s ez idő alatt a magok kenyerin kerestek a hajíelszólalásai után a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A közgyűlés ezután a szervezési szabályzat értelmében megválasztotta az intéző bizottság tagjait, amelyet kiegészíteni fog a választó kerületek által kijelölendő 10—10 kiküldött párttag. Elnök indítványára a varmegyei párt ügyvezető alelnökéül Luby Béla és Tóth Mór pártelnököt választotta meg. Végül elnök lelkes szavakban hívta fel a közgyűlésen megjelent választó kerületet kiküldött tagjait, márczius 15-nek a magyar nemzeti szabadság napjának megünneplésére amelynek kapcsán elhatároztatott, hogy a nemzeti ünnepen a megyei párt vezetősége minden évben más és más kerületben fog részt venni. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Luby Béla és Jékey Zsigmond választattak meg, amely után a közgyűlés, az elnök és a megválasztott tisztikar éltetése mellett, berekesztetett. A gazdasági kiállításról A „Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület“ igazgató választmánya f. hó 22-én a Szatmári városháza tanácstermében Falussy Árpád dr elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen elnök jelentést tett arról, hogy az igazgató választmány határozata folytán dr. Böszörményi Emil alelnök és Világossy Gáspár titkár kiküldöttekből álló küldöttséggel f. hó 21-én felkereste Debreczeni István nagykároiyi polgármestert akit a kiállítás támogatására kértek fel. Debreczeni István polgármester a küldöttséget szívélyesen fogadta és jó indulattal megígérte, hogy a tervezett vármegyei gazdasági és ipari kiállítást teljes erővel támogatni fogja. Ugyané küldöttség eljárt azután Ilosvay Aladár vármegyei alispánnál is, aki a maga részéről is biztosította a támogatást az irányban is, hogy a legközelebbi vármegyei közgyűlésen a vármegye részéről 2000 korona segély megadását fogja javaslatba hozni. tók egy forint húsz krajcárt. De kit okoljanak? Ha nem enged az idő, még az asszonynak, a gyermekeknek is jut. Az emberek nagy része hallgatott. A- fejüket lógatták, mint a kiállt jószág. Úgy néha- néha a Bagó János adott hangot. No, nem csoda, mert beszédes ember. Aztán ki is érti magát mindenből. A mai keserves világra vete- gette a szókat A többiek csak bólingattak. — ... Úgy a ! — integetett Bagó János. — Ezelőtt, ha a legénynek tiz-husz krajcárja volt, hát beülhetett a korcsmába . . . Most meg, ha egy-két -koronája van, maga sem tudja, mit kezdjen vele. Rossz világ! Csózik Nagy János, aki szintén ujságol- olvasott ember, rábólintott a beszédre : — Nem az a súlya a piznek, ami régen vót. — Aszondom én is ! — igy Bagó János. Csózik Nagy János adta tovább a szót: — Töszöm azt a király! Ezelőtt ükelmi- nek kilenc milliót fizetőit az ország, most mög a bérit fölemelték az urak tizenegy millióra! — Sok piz, sok piz . . . — Oszt csak nem gyün ki vele évön át. Pedig má se fija, se lánya . . . Úgy van maga, mint az ujjam ! Falussy Árpád dr. jelentést tett arról is, hogy Nagykárolyban az általa összehívott értekezleten az egyesület küldöttsége megjelent, amely értekezleten a nagykárolyi iparosok, majdnem teljes számmal megjelentek, kik közül 65-en a kiállítási bizottságba beléptek és nagyobb számban jelentkeztek a kiállításra is. Az igazgató választmány elnöknek ezen jelentését örömmel vette tudomásul. Az igazgató választmány azután a kiállítási nagybizottság tagjainak névsorát tárgyalta és elhatározta, hogy körlevélben fogja fölkérni a járási főszolgabírókat a vidéki bizottságok megalakítására. A kiállítás megnyitásának napját az igazgató választmány szeptember hó 24-ére határozta el és a kiállítás tartamát 10 napra terjedőleg állapította meg. A pozsonymegyei gazdasági egyesület jubiláris díszközgyűlésén Falussy Árpád dr. Keresztszeghy Lajos dr. és Pethö György alelnök illetve egyesületi tagokkal képviselteti magát. A folyó ügyek letárgyalása után az ülés véget ért. A fehérgyarmati választásról. Amint előre látható volt a fehér- gyarmati választás küzdelme nagy izgalomban folyik, amely immár az egész választó kerület nyugalmát felzavarta. A matolcsi vérengzés megdöbentette az egész vármegye közönségét sőt interpellate alakjában a képviselőházat is foglalkoztatta. Vasárnap ugyanis Jármy és Szunyogh jelöltek programmbeszédet tartottak Ma- tolcson. A különböző kortesek által felizgatott lakosságot az egy napra összetorlódott események izzó hangulatba hozták, aminek a következménye az lett, hogy az egyik kortes zászlónyéllel rátámadott több ellen választóra. A teljesen veszélytelen özetüzésbe a jelenlevő csendőrség igen tapintatlanul — Hál az a sok lakáj, meg a sok herceg ? — Azok is emésztenek, az igaz ! — Hej! ha én király lőhetnék!? — elegyedett a király diskurzusba Szűri Pista bá’. — Mit tönne kee ? — Máj’ tudnám én! — A kincsös ládába nyúlna kee? — Oda is . . . — No én — veté közbe Surul Pista — két hónapig inkább halál szeretnék lönni. — Halál? — Az a’! — No . . . Surul Pista oda pislantott az erdészlakra s oztán kissé leeresztette a hangját. — Akko’, tudom istenöm, hogy nem győznék temetni a sok gerófot. Elhalgattak. Aztán, hogy az égbolt mind jobban-job- ban elborul s az esőcseppek is kövérebbek lettek, az uraság cseh erdésze rossz magyarsággal kiszólt az ámbitus alól: — Menni emperek, menni . . . Majd holnap mintenki kapja . . . A parasztok összébb húzták magukon az átázott gúnyákat s hármasával, négyesével megindultak a falu felé.
