Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
2-ik oldal. SZ AT MÁRVÁR/vi bü YE. 44-ik szám. Polgármesterünk jubileuma Mult számunkban Debreczeni István tiszteletére rendezett ünnepségről szóló tudósításunkkal kapcsolatosan tett ígéretünkhöz híven, ez alkalommal számolunk be az ünnepség befejező részéről, a Magyar Király éttermében f. hó 21-én este 8 órakor rendezott fényes bankettről, melyen nagyszámú előkelő közönség vett részt. Este 8 órakor fényes bankett volt a Magyar Király szállodában a polgármester tiszteletére, amelyen nagyszámú és előkelő közönség vett részt és amelyen mindvégig lelkes hangulat uralkodott. Az asztalfőn ülő Debreczeni István jobbján Csaba Adorján főispán, balján özv. gróf Károlyi Istvánná ült. A pohárköszöntők sorát dr. Kovács Dezső nyitotta meg nagy hatást keltett beszédével. Sokan foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy az ünnepelt 15 év alatt mit alkototf Én ezen intimebb körben azzal a kérdéssel foglalkozom : hogyan alkotott? Ez talán fontosabb, nehezebb volt, mint hogy mit ? A külső körülmények nagyon befolyásolták tevékenységét. Két nagy akadályt említek fel: az egyik a város szegénysége, a másik földrajzi helyzete. Debreczeni energiája kellett oda, hogy felemelkedjünk arra a magaslatra, ahol vagyunk. Alkotott, de soha klikket maga körül nem csinált, politikai pártnak nem adta oda magát. Elmondhatja, hogy jól végezte dolgát. Férfias jelleméből kiemelek egy vonást s ez kristálytiszta önzetlensége. Ez ünnepies alkalommal neki semmit sem kívánok; saját magunknak kívánom, hogy Debreczeni István még sokáig legyen városunk polgármestere ! A szép felköszöntő elhangzása után Borody György tisztiügyész üdvözölte a polgármestert: Kedves Barátom! Az i ántad érzett őszinte megbecsülés, ragaszkodás oly szép jeleivel találkoztál, amily elismerés csak kevésnek jutott osztályrészül. Alapja az a sok jeles tulajdonság, amelyek szived gazdaságát képezik. Jelen alkalommal megállapítom, hogy azt a tevékenységet, amelyet kifejtettél, legjobban a tisztikar ismeri, akiknek nevében ürítem poharam. Mi vagyunk tanúi puritán becsületességednek, méltányossággal párosult szeretetednek, mellyel minden polgártárssal szemben viselkedek Fogadd tőlünk tiszteletünk, szeretetünk, ragaszkodásunk szivünkből És az erős védelemmel szemben aránylag csekélyszámu támadó sereg vette fel a harcot, de annál nagyobb volt a lelkessége. Éjjel 11 órakor már lángokban állottak Szeben vár külső falai, de a futóárkokban még tartotta magát az ellenség s honvédeink önfeláldozó harca megtört ellenállásukon. Bem apó már elvesztette türelmét. A küzdők élére ugratott: — Szuront szekezni! Elere ! Utánom kicsin székéi! — kiáltotta harsány hangon. Ekkor a vezér elé állt egy deresbajszu székely honvéd : — Instálom, ahajt már csak tessék minket elől engedni, mert ha mi elesünk, akad otthon száz is helyettünk, de ha kend elesik, honnét veszünk mást helyette ? ... És erre aztán Bethlen Gergely vezetésével, aki a hires 11 -ik zászlóaljat vezényelte a sebesülten fekvő Inczédy Samu helyett, szuronyt szegezve rohantak a székelyek a sáncokra és mikor a szebeni templom harangja az éjfélt kongatta, a hires szász oláh fészek a magyarok kezében volt. Az osztrák várőrség Pherz- mann generalis vezetésével Gyulafehérvár, a muszkák Skariatin ezredessel Moldva felé szaladtak. Bem apó ezután 2 napi pihenőt adott hős honvédéinek; ezalatt természetesen egy kicsit megrendszabályozta a város hűtlen lakosságát. Tekintélyes hadisarcot sózott a vagyonosabbak nyakába, amit ugyan kénytelen-kelletlen a csáfakadó kifejezését. Tisztes alakod még fényesebb glóriával van övezve. Te ugyanaz maradsz. Gondolkodásod, elhatározásod, tetteid rugói teveled születtek és fejlődtek. Elmondhatjuk a költővel : Vir integer vitae scelerisque purus. Az egek Ura tartsa meg drága egészségedet, hogy még sokáig lehess tanácsadója és előmozdítója a városnak. Isten éltessen ! Borody lelkes szaVai után Récsei Ede Debreceni Istvánnét éltette kellemes szavakban. Magasztos ünnepnek voltunk fültanui. Az eddigi szónokok szavát a ragaszkodás, a tisztelet és a szeretet érzelmei hatották át. Ézt a szeretetet és tiszteletet hoztuk ide mindnyájan Családot képezünk mi itt, a város családját. A családapának már kijutott az ünneplésből, illő, hogy a családanyáról se feledkezzünk meg. Tudom, hogy most a szive hangosabban ver, hiszen a jóságos Urát ünnepeljük. A nő osztozik ura munkájában, bánatában, méltányos, hogy osztozzék ura ünneplésében is. A nő ambicionálja a férjét. A nő az, aki szítja az idealizmus szikráját, amely nélkül az élet nem élet. A jó feleség az, aki elsimítja férje homlokáról a ráncokat, amelyeket a gondok szántottak rá. A nő buzdítja az urát a további kitartó munkára. A jó, derék asszony típusára, ünnepelt polgármesterünk kedves feleségére ürítem poharamat, hogy minél tovább örvendjen a jól megérdemelt elismerésnek. Majd Csaba Adorján főispán emelkedett szólásra, hogy Nagykároly város lelkes közönségére ürítse poharát. A polgármester ellene volt az ünnepelte- tésnek. Az ő szava volt az egyetlen ellenző, dissonáns szó. Az Isten adjon sok ilyen napot. Kívánom, hogy ez a jókedv és derült kedély a várost mindenkor uralja. Az Isten éltesse Nagykároly közönségét! A főispán lelkes éljenzéssel fogadott szavai után Cseh Lajos köszöntötte városunk „nagyasszonyát“ özv. gróf Károlyi Istvánnét: A mai napon, amikor a polgármester munkásságára gondolok, egy emléknek a visszhangja támad lelkemben. A tavasszal múlt 'öt esztendeje, hogy Szatmárvárniegye székházában fehér asztalnál igy szólt gróf Károlyi István: „Ha majd nemsokára a kaplonyi sírbolt penészes fülkéjében pihenek, gondoljanak rám szeretettel néha-néha.“ Lehetetlenség a mai napon meg nem emlékezni arról a férfiúról, aki Deb- reczenivel együtt buzgólkodott városunk előha- ladásán. — Nemes életet élt hiányát nagyon szár hűséges alattvalói is beszolgáltattak. De — gondolták — hátra van még a fekete leves ... Azt hitték ugyanis, hogy a győztes magyarok vezére besorozza a szász csemetéket. Ennek kikerülése végett aztán küldöttséget menesztettek az ősz vezérhez, hogy ne bántsa a fiaikat, inkább ennek ellenértékéül készek a magyar alkotmányra tett hüségeskün kívül még a hadisarcot is megszerezni valamivel. Bem apó arcára szánalmas mosoly ült e kijelentésre. — Legyenek nyugodtak az urak — mondta a küldöttség tagjainak — a prófunt olyan drága, hogy csak vitéz embernek juttathatok belőle... Március 15-ére az egész országban hálaadó istentiszteletet rendelt el a lengyel hős. Mig a szebeni szász templomban örökre hűséget esküdtek az atyafiak a magyarnak, azalatt Bem apó is díszszemlét tartott megritkult, de vitéz serege fölött. A Piac-téren állottak fel a hős honvédek s Czecz János alezredes parancsnokolt felettük. Bem apó a botjára támaszkodva bicegett el az arcvonal előtt, minek végeztével felolvastatta Bethlen Gergely őrnaggyal a nap jelentőségét ismertető hadi parancsot, utána pedig a vezér rendelkezését, mely szerint Szeben bevétele alkalmából a hadisarcból a főbb tisztek ezer pengő forintot kapnak, a legénység pedig egy hónapi zsoldját kapja vitézsége jutalmául. érezzük. Emléke közöttünk el, hiszen hányszor halljuk: „Bár ne halt volna meg, mennyivel mások lennének társadalmi és kulturális intézményeink !“ Amikor emlékét felújítjuk, lehetetlenség, hogy szeretettel és rajongással ne vegyük körül azt a nemes hölgyet, aki évtizedeken át élettársa volt, aki tiszta lelkületével, mint — a költő mondja — balsors és szerencse között mosolygó és vigasztaló géniuszként állott 40 éven át oldalánál. Nemes lelkülete nemcsak a családi körben, hanem megnyilvánul a közjőíékonyság, a humanizmus térén, a társadalomban is. Sok szegény fiú és leány áldja a grófné nemes lel- kületét. Kívánom, hogy az Isten ezt a kiváló nagyasszonyt Nagykároly javára és hasznára még igen sokáig éltesse ! Utána Mitrovic’n Elek esperes köszöntötte fel a főispánt: Tisza Aradon a következőket mondotta a többi között: Atyáink megalapították az egységes magyar nemzetet, a jelenlegi Magyaror- ságnak kötelessége, hogy kidomborítsa a társadalmi egységet. Mintha hallanám az idők nagy szavát, midőn szózat hívta fel a nemzetet, hogy szív és érzelem minden magyarnál egy legyen. Tisza gróf a magyar társadalmi egység kidom- boritását óhajtja. Azt akarja, hogy minden magyar testvérül tekintse egymást. Ez a mag Nagykárolyban hálás talajra talál, mert van olyan vezető férfiunk, aki szeretettel elől jár. Ez Csaba Adorján. Aző munkája, hogy közreműködvén polgármesterünk királyi kitüntetésénél, összehozott, érzésben egyesitett minket. Kivánom, hogy továbbra is ápolja megyénkben a magyar társadalmi egységet. Ő hozzon össze minket máskor is. Az Isten tartsa sokáig! Nagy hatást keltett beszéde után Dr. Sternberg Géza főorvos köszöntötte fel a polgár- mestert : Nem vagyok szónok, azért rövid leszek. A rendező bizottság megbízásából beszélek, de mint orvos, meg akarok emlékezni egy kartár-« samról, aki nagyon súlyos beteget gyógyított meg. A nagybeteg Nagykároly városa. De tartsunk sorrendet. Vegyük a kórelőzményeket. — Néhai Báthory gyógyszerésznél Debreczenivel vacsorán voltunk. A vacsora alatt Nagykároly felvirágoztatásáról beszélgettünk. Másnap este a Fazekas-utcába menteni egy beteghez. Koromsötét volt s lábam lecsúszván a pallóról, az egyik cipőm a sárban ragadt. Megyek tovább, találkozom boldogult Timár lelkésszel, a Bem apó erre sajátkezüleg osztotta ki a legénység jutalmát. Sorban járultak a hős lengyel elé a fiuk ; a székelyek sorából a többi közt egy villogó szemű, de már károsnak látszó honvéd lépett a vezér elé. — Hohó ! — kiáltott fel Bem apó derűs arccal — ezt az embert én már ismerem ! Hogy hívják, derek székéi ? .. . — Keve Ábel vonék instálom ... Az egyik tiszt mindjárt fel is világosította az ősz vezért, hogy ez az a székely, aki az utolsó roham előtt az említett kijelentést tette, hogy: Bem apó, csak hagyja őket előre stb. — Neki kétnapi zsold jár, jelentette ki a vezér, miközben becézgetve veregette Keve Ábel vállát. — Hány esztendős vagy, derek székéi ? — kérdezte biztatóan. — Negyvenen túl, ötvenen innen, instálom. — Hovávalósi ? — Csikba, instálom. A vezér mosolyogva váltott néhány szót a segédtisztjével, amiből azonban Keve Ábel semmit sem értett meg. — Vitéz Keve Ábel — fordult most a segédtiszt a vén legényhez — a tábornok ur kendet most tüstént kinevezi őrrr^sternek, de ezzel menjen is kend haza és állítsa össze a nemzetőrséget. Ott is nagy szükség van az ilyen derék, vitéz emberekre, a tábori élet még is csak nehezére esnék egy kicsit az olyan öreg legénynek, mint kend. ..
