Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
44-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. ki a betegtől jött s közösen panaszkodtunk ezen állapotok miatt. Megyek tovább s a másik cipőm is lemaradt a lábamról. Következő nap kocsin mentem, de nem tudtam behajtani, mert egy megterhelt s a sárban fennakadt kocsi utamat állta. Ilyen volt 15 évvel ezelőtt a város képe. Polgármesterünk, mint j) orvos, először megfogta a nagybeteg pulzusát. — Vére van, de idegrendszere rossz. Ekkor hozzáfogott a gyógyításához. Hogy a beteg jobban lásson, bevezette a villanyt, hogy jobban halljon, beszerezte a telefont. Értelmisége fokozására iskolákat emelt. Táplálkozásáról sem feledkezett meg: kieszközölt italmérési engedélyeket. Tisztaságról is gondoskodott: uj tisztviselőket toborzott. Kitűnő ápolót szerzett: Néma Gusztávot. Szórakozásról is gondoskodott: Kossuth-park, Színház, Kossuth és Kölcsey szobra az ő munkáját dicséri. Az ártalmaktól is meg akarta óvni. Kelet felől léghuzat támad : megmenti a székhelyet. Szigorú orvos; a pótadó emelésével eret vágott a városon, de ez hasznos érvágás volt. Kigyógyitván a beteget, megkapta a honoráriumot, a kir. tanácsosságot. Sokszor a honoráriumban nem az arany a fő, hanem a kisérő levél, amely tiszteletről, ragaszkodásról szól. Ilyen levelet kapott ma az ünnepelt Nagykároly részéről. Kérem Polgármester Urat, hogy a bajban továbbra is segítsen minket. Maradjon házi orvosunk. Gyógyítson továbbra is, de mireánk, orvosokra minél ritkábban szoruljon Hosszantartó egészséget adjon neki az Isten ! Kürthy Károly ref. s. lelkész a ref. egyház nevében mondott felköszöntőt: Agg pásztorom helyett hadd tűzzem föl én az elismerés koszorúját annak a homloknak a díszítésére, amelyről a lelkesedés fénye sugárzik. Nemcsak a természeti rendben van aratás, hanem az erkölcsi rendben is. így a szeretet boldogságot, a hű munka elismerést, kitüntetést arat. Boldog, aki megéri az aratást. Ott látom az ünnepeltet, amint a kultúra zászlaját magasan lobogtatja. Érdemeit hirdetik azok a kövek, melyeket lábbal taposunk. Reszkető csillag rezgő sugara a mi tiszteletünk. Legyen élete továbbra is a tettek kora. Vezessen bennünket igazságra, adjon eszmét, amely szerint éljünk. Az Isten éltesse. A lelkes felköszöntő után Marchis Romulus püspöki helynök köszöntötte egyháza nevében a polgármestert. Keve Ábel megfeledkezve katonavoltáról, szalutálás helyett lekapta a csákóját és a legtermészetesebb hangon, minden elfogultság nélkül szólt: — Ahajt igen köszönöm, instálom a generális ur hozzám való szivessét: szót is fogadok néki, de előbb már mégis csak elmegyek Brassóba is . .. — Hát honnan tudja kend, hogy odamegyünk ? — kérdezte vidáman a segédtiszt. — Mert, instálom, Szeben után Brassó következik, ez már úgy dukál. Aztán osztég Isten nevében hazamegyek ; de addig egy lépést se... Olyan meggyőződéssel tette ezt a kijelentést a derék honvéd, hogy a tiszt meg se kísérletté az ellentmondást. Nem állítom, hogy Keve Ábel inspirálta volna Bem apót; tény azonban, hogy még aznap délután Czecz János a következő lakonikus tartalmú rendeletet kapta : Alezredes urnák meghagyatik, hogy huszonnégy óra leforgása alatt az ellenséget dobja ki Brassóból. Vegye magához a 11-ik zászlóaljat, a Máriássykat, a székelyek egy részét és egy osztály Kossuth huszárt. A többit hagyja nekem . . . A polgármester jubileumát ünnepli. Mester! Az üdvözítőt is Mesternek neveztél:. Az emberiség boldogulását akarta és céloL ,. A Mester fogalmában benn van a tanítás, a boldogulásra való vezetés. Polgármesterünk e szerint Mester hivatva van a város polgárságát tanítani s előmozdítani haladását. Az ünnepelt rászolgált a Mesteri címre. Impozáns módon nyilatkozott meg az általános öröm. Nemcsak mi örvendünk, .akik itt összejöttünk, hanem örvend a szegény kis viskók lakója is. Az összes polgárokért emelem poharam ! A felköszöntők sorát Bandisz Jenő zárta be nagy hatást keltett szellemes felköszöntőjével: A szegény adófizető polgárok nevében szólok. Amig ide jutottunk,, hogy hat koronás vacsorát eszünk, sok keserű fizetséget kellett lerónunk; de a polgármester kigyógyított a maradiság lázából. A haladás bacillusával oltott be. A nagy alkotónak igaza volt: Fizessünk s haladunk! Sem mi tőle, sem ő tőlünk nem fog többet szabadulni. A gladiator azt kiáltotta a Caesarnak: A ve Caesar! Mi ezt kiáltjuk: Ave Despota! Fizessünk és fizetve halunk meg, mert tudjuk azt, hogy amit te akarsz, az hasznunkra válik! Ave Despota! A társaság a hajnali órákig ünnepelte az igazán közszeretetben álló polgármesterét. A szatmári állami tisztviselők gyűlése. A magyar állami tisztviselők körében nagy az elégedetlenség. A tűrhetetlen drágaság, főkép fix fizetéshez kötött egyéneket, ezek között különösen az állami tisztviselőket és alkalmazottakat nagy teherrel sújtja. Az általános nagy drágaság elviselhetetlen helyzetbe sodorta különösen a családos, kisebb fizetésű tisztviselőket, a kik családjukkal együtt valósággal nélkülözések közt küzdenek. Á magyar tisztviselőnél nincsen türelmesebb. Némán és keserű lemondással tűrte eddigi helyzetét, melyet még rossz akarója sem irigyelhet tőle. Csoda-e, ha most egyszerre kitör a lelkekből a panasz és segítségért kiáltanak a családok ezrei ? A szatmári állami tisztviselők múlt vasárnak délelőtt értekezletet tartottak a városháza tanácstermében, a melyen az elviselhetetlen diágasággal és a megélhetési viszonyok tarthatatlanságával foglalkoztak. Az értekezlet elnökévé egyhangúlag Füzessy Árpád kir. tszéki bírót, jegyzővé Berey Károly kir. adóh. főtisztet választották. Kimondották, hogy a drágasági pótlék kérelmezése tárgyába megindított mozgalomhoz csatlakoznak s külön memorandumban tárják föl a szatmári drágaságot, mely sok tekintetben a budapesti árakat felülmúlja. A drágasági pótlék összegét at élvezett fizetés 30 százalékban kívánják megállapítani. A memorandum készítésére egy szükebb körű bizottságot küldött ki az értekezlet, ennek elnökévé dr. Fechtel János kir, kath. főgimn. tanárt választották meg. Elhatározták, hogy drágasági pótlékot kérő kérvényüket támogatás végett megküldik a miniszterelnöknek, pénzügyi miniszternek, a képviselőház elnökének, a pénzügyi bizottságnak, városunk s vármegyénk országgyűlési képviselőinek. A novemberi ciklus esküdtbirái. November hó 20-án ismét megkezdődnek az esküdtszéki tárgyalások, a szatmári kir. törvényszék esküdtbiroságánál. Rendes esküdteknek kisorsoltattak: Molnár Sándor kereskedő, Nagybánya, Makóczy Géza szabó, Szatmár, Vass Sándor urad. kasznár, Sárköz, Urai Lajos földbirtokos, Tyúkod, Wéber Tibor kereskedő, Nagykároly, Dr. Rác Endre ügyvéd, Szatmár, Luby Béla földbirtokos, Nagygécz, Dr. Vass Gyula ügyvéd, Nagybánya, Dr. Vetzák Ede ügyvéd, Nagykároly, Dr. Nagy Barna ügyvéd. Jaczkó Lajos mészáros, Szatmár, Czihát János kereskedő, Nagybánya, Patay László földbirtokos, Szárazberek, Lacheta János ny. főbánya tan., Dr. Biró Elemér ügyvéd, Lukácsovits István ruhafestő, Szatmár, Lőwy József földbirtokos, Sza- moskrassó, Tóth Jenő földbirtokos, Csaholcz, Török Gyula kereskedő Szinérváralja, Demidor Ignác asztalos, Dinkgreve Károly szobafestő, Losoncy István birt. hivatalnok, Lőrinci Zsig- mond szabó, Galetzki Lajos géptulajdonos, Szatmár, Dr. Nagy Mihály ügyvéd, Halmi, Dr. Nyisztor Aurél, Nagybánya, Móritz István föld- birtokos, Dr. Böszörményi Emil ügyvéd, Csányi László asztalos, Szatmár, Dr. Gazda János ügyvédjelölt, Halmi. Helyettes esküt ?k: Markovics Igm kereskedő, Matolcsi Sámuel mészáros, Klein Miksa gőzmalom tulajdonos, Kepecs Herman kereskedő, Bettelheim Adolf kereskedő, Mandel János kereskedő, ifj. Kapusi István kádár, Koós Kálmán kereskedő, H. Haller Ferencz könyvelő, Fried Salamon kereskedő, Szatmár. Furcsaságok. Gyönyörű ünnepséget rendeztünk Debreczeni Istvánnak, dicsekszik egy helybeli városatya egy szatmári polgárnak. Van mit szóvá tenni — feleli a szatmári polgár — hiszen ha a maguk városában egy érdemes ember polgár- mesterséget vállal, annak hálából minden héten rendezhetnének fáklyásmenetet. * * * Még azt mondják, hogy nálunk kevés a rendőr. Pedig a polgármester tiszteletére rendezett fáklyásmenethez is kivonultak vagy tizen. És milyen ambícióval csináltak a városháza előtt rendet. A közönséget — az üdvözlő szónok szavát is elfojtó — lelkes, a rossz nyelvek szerint lármás, hangon „lefele a kocsiutról“ és más ehhez hasonló udvarias felszólításokkal távolították el a szekerek és kocsik ut- jából, melyeknek zajos dübörgése kellemesen vegyült bele. * * * Kitünően bevacsoráltam a polgár- mester bankettjén, mondja egy jó étvágyú ur. — No én nem mondhatnám ugyan ezt, feleli egy zsugoriságáról hires pénzember, 6 koronámba került a vacsorám és annyira még sem tudtam jóllakni, hogy másnap ne kelljen megebédelnem.' * * * A „Szamos“ cimü szatmári munkapárti lap folyó hó 27-iki számának vezércikkében az egekig magasztalva Tisza Istvánt, a többek között ezt Írja: „A Justh-féle ellenzék is azért gyűlöli Tiszát, mert ezt minden jó magyar dicséri.“ Már tudniillik, ugy-e kérem, a gyűlöletet dicséri? Mert Tisza István még Just- héknak is „ő“, hogy lehetne hát a Szamosnak „ez“. Fizessünk elő a Szatmárvárraegyére! (Folyt, köv.) Bem s. k. : Gallérok gőzmosása: Wgfék Bá 1 Kézimunkák, glassé keztyiik tükörfénnyel hófehérre «ÄJUl m €M Bútorok szőnyegek tisztítás, Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
