Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

44-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. ki a betegtől jött s közösen panaszkodtunk ezen állapotok miatt. Megyek tovább s a má­sik cipőm is lemaradt a lábamról. Következő nap kocsin mentem, de nem tudtam behajtani, mert egy megterhelt s a sárban fennakadt kocsi utamat állta. Ilyen volt 15 évvel ezelőtt a vá­ros képe. Polgármesterünk, mint j) orvos, elő­ször megfogta a nagybeteg pulzusát. — Vére van, de idegrendszere rossz. Ekkor hozzáfogott a gyógyításához. Hogy a beteg jobban lásson, bevezette a villanyt, hogy jobban halljon, beszerezte a te­lefont. Értelmisége fokozására iskolákat emelt. Táplálkozásáról sem feledkezett meg: kieszkö­zölt italmérési engedélyeket. Tisztaságról is gondoskodott: uj tisztviselőket toborzott. Ki­tűnő ápolót szerzett: Néma Gusztávot. Szóra­kozásról is gondoskodott: Kossuth-park, Szín­ház, Kossuth és Kölcsey szobra az ő munká­ját dicséri. Az ártalmaktól is meg akarta óvni. Kelet felől léghuzat támad : megmenti a szék­helyet. Szigorú orvos; a pótadó emelésével eret vágott a városon, de ez hasznos érvágás volt. Kigyógyitván a beteget, megkapta a ho­noráriumot, a kir. tanácsosságot. Sokszor a honoráriumban nem az arany a fő, hanem a kisérő levél, amely tiszteletről, ragaszkodásról szól. Ilyen levelet kapott ma az ünnepelt Nagy­károly részéről. Kérem Polgármester Urat, hogy a bajban továbbra is segítsen minket. Marad­jon házi orvosunk. Gyógyítson továbbra is, de mireánk, orvosokra minél ritkábban szoruljon Hosszantartó egészséget adjon neki az Isten ! Kürthy Károly ref. s. lelkész a ref. egy­ház nevében mondott felköszöntőt: Agg pásztorom helyett hadd tűzzem föl én az elismerés koszorúját annak a homloknak a díszítésére, amelyről a lelkesedés fénye su­gárzik. Nemcsak a természeti rendben van ara­tás, hanem az erkölcsi rendben is. így a sze­retet boldogságot, a hű munka elismerést, ki­tüntetést arat. Boldog, aki megéri az aratást. Ott látom az ünnepeltet, amint a kultúra zász­laját magasan lobogtatja. Érdemeit hirdetik azok a kövek, melyeket lábbal taposunk. Reszkető csillag rezgő sugara a mi tiszteletünk. Legyen élete továbbra is a tettek kora. Vezessen ben­nünket igazságra, adjon eszmét, amely szerint éljünk. Az Isten éltesse. A lelkes felköszöntő után Marchis Romulus püspöki helynök köszöntötte egyháza nevében a polgármestert. Keve Ábel megfeledkezve katonavoltáról, szalutálás helyett lekapta a csákóját és a leg­természetesebb hangon, minden elfogultság nél­kül szólt: — Ahajt igen köszönöm, instálom a ge­nerális ur hozzám való szivessét: szót is foga­dok néki, de előbb már mégis csak elmegyek Brassóba is . .. — Hát honnan tudja kend, hogy oda­megyünk ? — kérdezte vidáman a segédtiszt. — Mert, instálom, Szeben után Brassó következik, ez már úgy dukál. Aztán osztég Isten nevében hazamegyek ; de addig egy lé­pést se... Olyan meggyőződéssel tette ezt a kijelen­tést a derék honvéd, hogy a tiszt meg se kí­sérletté az ellentmondást. Nem állítom, hogy Keve Ábel inspirálta volna Bem apót; tény azonban, hogy még az­nap délután Czecz János a következő lakonikus tartalmú rendeletet kapta : Alezredes urnák meghagyatik, hogy hu­szonnégy óra leforgása alatt az ellenséget dobja ki Brassóból. Vegye magához a 11-ik zászló­aljat, a Máriássykat, a székelyek egy részét és egy osztály Kossuth huszárt. A többit hagyja nekem . . . A polgármester jubileumát ünnepli. Mes­ter! Az üdvözítőt is Mesternek neveztél:. Az emberiség boldogulását akarta és céloL ,. A Mester fogalmában benn van a tanítás, a bol­dogulásra való vezetés. Polgármesterünk e szerint Mester hivatva van a város polgárságát tanítani s előmozdítani haladását. Az ünnepelt rászol­gált a Mesteri címre. Impozáns módon nyilat­kozott meg az általános öröm. Nemcsak mi örvendünk, .akik itt összejöttünk, hanem ör­vend a szegény kis viskók lakója is. Az összes polgárokért emelem poharam ! A felköszöntők sorát Bandisz Jenő zárta be nagy hatást keltett szellemes felköszöntőjével: A szegény adófizető polgárok nevében szólok. Amig ide jutottunk,, hogy hat koronás vacsorát eszünk, sok keserű fizetséget kellett lerónunk; de a polgármester kigyógyított a maradiság lázából. A haladás bacillusával oltott be. A nagy alkotónak igaza volt: Fizessünk s haladunk! Sem mi tőle, sem ő tőlünk nem fog többet szabadulni. A gladia­tor azt kiáltotta a Caesarnak: A ve Caesar! Mi ezt kiáltjuk: Ave Despota! Fizessünk és fizetve halunk meg, mert tudjuk azt, hogy amit te akarsz, az hasznunkra válik! Ave Despota! A társaság a hajnali órákig ünnepelte az igazán közszeretetben álló polgármesterét. A szatmári állami tisztviselők gyűlése. A magyar állami tisztviselők körében nagy az elégedetlenség. A tűrhetetlen drágaság, fő­kép fix fizetéshez kötött egyéneket, ezek között különösen az állami tisztviselőket és alkalma­zottakat nagy teherrel sújtja. Az általános nagy drágaság elviselhetetlen helyzetbe sodorta kü­lönösen a családos, kisebb fizetésű tisztviselő­ket, a kik családjukkal együtt valósággal nél­külözések közt küzdenek. Á magyar tisztviselő­nél nincsen türelmesebb. Némán és keserű le­mondással tűrte eddigi helyzetét, melyet még rossz akarója sem irigyelhet tőle. Csoda-e, ha most egyszerre kitör a lelkekből a panasz és segítségért kiáltanak a családok ezrei ? A szatmári állami tisztviselők múlt vasár­nak délelőtt értekezletet tartottak a városháza tanácstermében, a melyen az elviselhetetlen diágasággal és a megélhetési viszonyok tartha­tatlanságával foglalkoztak. Az értekezlet elnö­kévé egyhangúlag Füzessy Árpád kir. tszéki bírót, jegyzővé Berey Károly kir. adóh. főtisz­tet választották. Kimondották, hogy a drágasági pótlék kérelmezése tárgyába megindított moz­galomhoz csatlakoznak s külön memorandum­ban tárják föl a szatmári drágaságot, mely sok tekintetben a budapesti árakat felülmúlja. A drágasági pótlék összegét at élvezett fizetés 30 százalékban kívánják megállapítani. A memo­randum készítésére egy szükebb körű bizott­ságot küldött ki az értekezlet, ennek elnökévé dr. Fechtel János kir, kath. főgimn. tanárt vá­lasztották meg. Elhatározták, hogy drágasági pótlékot kérő kérvényüket támogatás végett megküldik a miniszterelnöknek, pénzügyi mi­niszternek, a képviselőház elnökének, a pénzügyi bizottságnak, városunk s vármegyénk ország­gyűlési képviselőinek. A novemberi ciklus esküdtbirái. November hó 20-án ismét megkezdődnek az esküdtszéki tárgyalások, a szatmári kir. tör­vényszék esküdtbiroságánál. Rendes esküdteknek kisorsoltattak: Molnár Sándor kereskedő, Nagybánya, Makóczy Géza szabó, Szatmár, Vass Sándor urad. kasznár, Sárköz, Urai Lajos földbirtokos, Tyúkod, Wéber Tibor kereskedő, Nagykároly, Dr. Rác Endre ügyvéd, Szatmár, Luby Béla földbirtokos, Nagygécz, Dr. Vass Gyula ügy­véd, Nagybánya, Dr. Vetzák Ede ügyvéd, Nagy­károly, Dr. Nagy Barna ügyvéd. Jaczkó Lajos mészáros, Szatmár, Czihát János kereskedő, Nagybánya, Patay László földbirtokos, Száraz­berek, Lacheta János ny. főbánya tan., Dr. Biró Elemér ügyvéd, Lukácsovits István ruha­festő, Szatmár, Lőwy József földbirtokos, Sza- moskrassó, Tóth Jenő földbirtokos, Csaholcz, Török Gyula kereskedő Szinérváralja, Demidor Ignác asztalos, Dinkgreve Károly szobafestő, Losoncy István birt. hivatalnok, Lőrinci Zsig- mond szabó, Galetzki Lajos géptulajdonos, Szatmár, Dr. Nagy Mihály ügyvéd, Halmi, Dr. Nyisztor Aurél, Nagybánya, Móritz István föld- birtokos, Dr. Böszörményi Emil ügyvéd, Csányi László asztalos, Szatmár, Dr. Gazda János ügyvédjelölt, Halmi. Helyettes esküt ?k: Markovics Igm kereskedő, Matolcsi Sá­muel mészáros, Klein Miksa gőzmalom tulaj­donos, Kepecs Herman kereskedő, Bettelheim Adolf kereskedő, Mandel János kereskedő, ifj. Kapusi István kádár, Koós Kálmán kereskedő, H. Haller Ferencz könyvelő, Fried Salamon ke­reskedő, Szatmár. Furcsaságok. Gyönyörű ünnepséget rendeztünk Debreczeni Istvánnak, dicsekszik egy helybeli városatya egy szatmári polgár­nak. Van mit szóvá tenni — feleli a szatmári polgár — hiszen ha a maguk városában egy érdemes ember polgár- mesterséget vállal, annak hálából min­den héten rendezhetnének fáklyásme­netet. * * * Még azt mondják, hogy nálunk ke­vés a rendőr. Pedig a polgármester tisz­teletére rendezett fáklyásmenethez is ki­vonultak vagy tizen. És milyen ambícióval csináltak a városháza előtt rendet. A közönséget — az üdvözlő szónok szavát is elfojtó — lelkes, a rossz nyelvek szerint lármás, hangon „lefele a kocsiutról“ és más ehhez hasonló udvarias felszólításokkal távolították el a szekerek és kocsik ut- jából, melyeknek zajos dübörgése kelle­mesen vegyült bele. * * * Kitünően bevacsoráltam a polgár- mester bankettjén, mondja egy jó ét­vágyú ur. — No én nem mondhatnám ugyan ezt, feleli egy zsugoriságáról hi­res pénzember, 6 koronámba került a vacsorám és annyira még sem tudtam jóllakni, hogy másnap ne kelljen meg­ebédelnem.' * * * A „Szamos“ cimü szatmári munka­párti lap folyó hó 27-iki számának ve­zércikkében az egekig magasztalva Tisza Istvánt, a többek között ezt Írja: „A Justh-féle ellenzék is azért gyűlöli Tiszát, mert ezt minden jó magyar dicséri.“ Már tudniillik, ugy-e kérem, a gyűlöle­tet dicséri? Mert Tisza István még Just- héknak is „ő“, hogy lehetne hát a Sza­mosnak „ez“. Fizessünk elő a Szatmárvárraegyére! (Folyt, köv.) Bem s. k. : Gallérok gőzmosása: Wgfék Bá 1 Kézimunkák, glassé keztyiik tükörfénnyel hófehérre «ÄJUl m €M Bútorok szőnyegek tisztítás, Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents