Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
2-ik oldal. SZATMÄR VÁRMEGYE 32. szám ságát és e nemzetnek minden érzelmeit kifelé, mennyire állnak azok a czélok, a melyeknek ez a hadsereg alávetve van és a melyeket követ, a nemzet érzéseinek és a nemzet hagyományainak szolgálatában. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a szempontot vesszük tekintetbe, akkor ezzel a javaslattal szemben két ellenvetést lehet tennünk és pedig az egyiket katonai szakszempontokból, a másikat pedig, a hadsereg jelenlegi állapotával szemben, nemzeti szempontokból. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk!) Először is, mindnyájan tudjuk azt, hogy a hadsereg a nemzet erejének kifejezése kifelé, palládiuma'a nemzeti becsületnek, a nemzeti öntudatnak; hazafiasiskola a nemzet fiai részére, büszkesége és ereje egy hatalmas államnak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi pártnak régi és elvi álláspontja az önálló magyar hadsereg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ehhez a követeléshez ragaszkodunk mi is törhetetlen hittel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és azzal a szilárd és határozott meggyőződéssel, hogy egyedül ez domborítja ki teljesen a mi közjogi önállóságunkat; egyedül ez a hadseregnek az a formája, amely által a hadsereg felett való rendelkezés kizárólag a nemzet kezében van. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De tételes törvényeink, igy az 1767. évi XII. t.-czikk ennek a felállítását a jelen kereteken belül meg nem engedi. Készségesén beismerem, hogy mi a jelen'kereteken belül is elismerünk és elfogadunk reformokat és pedig hadügyi, meg nemzeti szempontból is. Nincs szándékomban és nem is volna zenét. Valamit, ami nem volt és csak addig virágzott, mig ő ápolta. Ma, amikor egy-egy magyar motivumos zenetörekvést egyszer nagyobb lelkesedéssel fogadunk, mint az övét fogadták még virágzása tetőpontján is, ma, amidőn az idegen hatás soha erősebben nem bágyasztotta a magyar zenei törekvéseket, ma igazán csak kalaplevéve, áhitatosan nézhetjük végig azt a működést és életet, melyet itt röviden igyekszünk vázolni. * * * Erkel Ferenc életrajzát nem könnyű dolog megírni. A pragmatikus életrajz minden adata hiányzik hozzá. Ő maga a magyar pantheon legzárkózodtabb egyéniségei közé tartozik és sem müveinek lélektani fejlődésére, sem a saját lelki arcképének. a —“^rajzolására egyetlen intim adatunk sincsen. Kortársai közül se akadunk olyanra, aki ilyenféle adatot szolgáltatna. Az egyetlen id. Ábrányi Kornél is csupán arra szorítkozott Erkel halála után nemsokára megjelent vaskos kötetében, hogy időrendben tárgyalja le zenei működését több, kevesebb aprósággal. Ha nem is tagadjuk meg e műtől a hozzáértést, az alaposságot, de azt mindenesetre, hogy valakit Erkel megértéséhez vezessen. Erkel Ferenc élete három nagyobb korszakra osztható. Ifjúkorára (a készülés időtőlem illendő, aki a politikai életben még ennyire ujoncz vagyok, hosszas polémiába bocsátkozni Tisza István gróffal. De ha megengedik, nem hagyhatom szó nélkül azt az egy megjegyzését, amely múltkori beszédében itt elhangzott. Szó szerint nem ismétlem, de azt hiszem, hogy körülbelül híven adom vissza szavait. (Halljuk!) Ő azt mondotta, hogy ez a hadsereg a miénk, tehát magunknak szavazzuk meg annak költségeit és nem szabad, hogy ezen hadsereg közelebb álljon a királyhoz, mint bármely törvényhozó szivéhez. Ugyancsak azt mondotta, hogy minket a hadsereg kérdésében tulajdonképpen csak két szó választ el, a „bitte gehorsamst“ és a „melde gehorzamst.“ (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha Tisza István gróf t. képviselő ur ezt a hadsereget a mienknek tartja, akkor úgy vélem, hogy fel kell idéznem az önök és az ő emlékezetébe is egy más hadsereget, amelynek ujonczait, amelynek költségeit ez az országgyűlés, a magyar országgyűlés szavazta meg évekkel ezelőtt egyhangú lelkesedéssel és igazi hazafisággal. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) „Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot a megajánlásban és Magyarországpt a poklok kapui sem döntik meg!“ (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) így kiáltott fel akkor hazánk nagy fia, Kossuth Lajos. Az a hadsereg valóban a nemzet hadserege volt, mert nemzeti czélokért küzdött és a szabadság eszméjéért tudott lelkesülni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)* * Az a hadsereg magában foglalta a nemzet minden energiáját, minden bátorságát, minden reménységét és minden elszántságát. (Úgy van! a szakra), virágzási korára és a hanyatlás éveire. Mind a három korszak egy-egy rajta kívül álló oknak és sejthetőleg benső változásnak is a jelzője. 1. Erkel Ferenc 1810. november hó 7-én született Békés-Gyulán. Tanulmányai mellett már korán foglalkozik a zenével s roppant nagy tehetségét árul el; zongorajátéka mindenfelé nagy elismerésre talál. Apja jurátusnak szánja, de az ifjút mindinkább a zene felé vonják hajlamai. Családjában apjáról és Rudolf nevű nagybátjáról tudjuk, hogy a zenét nemcsak nagyon szerették, hanem maguk is lelkesen művelték. Midőn Erkel Pozsonyba kerül, végképpen rászánja magát a zenei pályára és e célból gyakran felkeres egy Turányi nevű, jó hírnévnek örvendő zenészt, kitől zeneirási ismereteinek alapját tanulta meg. Ő maga már ekkor jól ismerte korának összes nevesebb zeneszerzőit s játszotta is szerzeményeit. Zongora-virtuozitásának olyan hire terjedt, hogy gróf Csáky Kálmán, akkori nagy zenebarát figyelmét is magára vonta, akinek ajánlatára a kolozsvári színházhoz szerződött karnagynak. Kolozsvárott számos hangversenyt tart s oly hírre tesz szert, hogy igen sok főúri család látja vendégül. szélsőbaloldalon.) Az a hadsereg szembeszállóit minden hatalommal és szembeszállóit minden erővel, amely a nemzeti akarat elé akart korlátokat állítani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a hadsereg győzelemről-győzelemre haladva verte meg azt a hadsereget, amelynek utóda ma az a hadsereg, amelyet Tisza István gróf a mienknek mondott. (Élénk tetszés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) ez a hadsereg ugyanaz nyelvében, jelvényeiben, szellemében egyaránt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) És ez a hadsereg az oroszok segítségével leigázta ezt a mi nemzeti hadseregünket, s midőn legjobbjainkat vérpadra vitték, ez a hadsereg végezete a hóhér szerepét. (Hosszantartó élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől : Rendre! Folytonos nagy zaj.) Ezek az emlékek azok, amelyek nézeteinket elválasztják egymástól. És ha ez az emlék csak két szóból áll, akkor ebben a két szóban egész történelmi múlt van, ebben a két szóban van egy nemzet hálája mindazokkal szemben, akik halálukkal szentelték meg az önálló magyar hadsereghez való jogunkat. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. De az általam ecsetelt szomorú napok elmúltak. Béke lett újra a király és nemzete között. Egyedül a hadsereg kérdése maradt meg, mint állandó politikai válságok oka, mint az állandó diszharmónia forrása nemzet és uralkodója között. 1867-ben a nemzeti öntudat talán nem volt oly erős, oly hangos, mint ma. így van az, hogy 1889-ig aránylag simán és minden nagyobb vita nélkül fejlődött és fejlődhetett ez a hadsereg, 1834—35 telén Nagyváradon is több Ízben hangversenyez, sőt egy Ízben hosszabb ideig marad ott és általános ünnepeltetésben van része. A kolozsvári éveket nemcsak dirigens — gyakorlati éveknek tekinthetjük, henem előkészületnek is az eljövendő magyar operához. Erkel nagyon szerette ezt a várost, dicsőségének első színhelyéi s több ízben mondotta, hogy ami magyarság csak föltalálható munkásságában, azt mind itt szívta magába múzsája. Ebben az időben Írja zongoraábrándjait és magyar nótákra irt változatait. Későbbi müveiben mindig feltalálhatjuk a kolozsvári tartózkodás nyomait, amennyiben operáinak cselekvényszálai mind ebben a romantikus, kicsi hegyországban gyökereznek. Erkel jelentős szereplését külső körülmények is befolyásolták. Ezek legfontosabbja a nemzet ébredése volt. Mindenütt lázas mozgolódás észlelhető s az akkor vezető elemek minden számottevő tagja arra törekszik, hogy hozzájáruljon ennek az oly sokáig alvó nemzetnek a felrázásához. A magyar irodalom már egy félszázaddal előbb éri el azokat az eredményeket, amelyeken felbuzdulva megindul minden vonalon az a munkásság, mely egy Kazinczyt, Kölcseyt, Kisfaludyt adott a magyarRuhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Eölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. o> 5 Alapittatott 1902.
