Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

32-ik szám.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

3-ik oldal.

mig 1889. óta, tehát 23 év alatt, állandó válságok oka a hadsereg kérdése, és ez a kérdés uralja nemcsak a magyar állam, de a kettős monarchia bel- és külpolitikai állapotát, a külügyi tárczának vezetését is.

Én koncedálom, hogy a hadsereg jelenlegi kereteit tágítani kell; hogy igen sok hasznos és üdvös reform van, amelyre ez a hadsereg rászorult. De ha két ilyen ellentét, mint két faktor, mint két erő áll egymással szemben, mint ma a király és a nemzet, akkor a két ellentét összeegyeztetése csak egy módon lehetséges, mint Andrássy gróf mondta, egy kompromisszum által, vagyis olyan megoldás által, melyben mindkét fél koncesz- sziót tesz és igy békés megegyezésre jut. A kompromisszum szó azonban magában foglalja azt, hogy előre legyen megállapítva mindaz, amiről a kétfél lemond és amihez ez a két fél feltétlenül ragaszkodik.

Ha ezt vesszük tekintetbe, nevezhető-e ez a törvényjavaslat kompromisz- szumnak? Szerény véleményem szerint nem. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Mert habár kifejezték e Ház többségi oldaláról is, hogy a kilences bizottság program mjához a többségen levő párt becsületét köti, de az utólag tett Ígéret nem bir kompromisszum jellegével. Ez a lényeges különbség Andrássy Gyula megoldási tervezete és a jelenlegi többség által benyújtott törvényjavaslat között.

Nem is nevezhető ez kompromisz- szumnak, t. Ház, hanem inkább a nemzeti álláspont teljes vereségének, (Igaz ! Úgy van! balfelől.) a nemzeti szempontok teljes mellőzésének, a nemzet momentán lehangoltsága kihasználásának ! (Igaz! Úgy van! a baloldaion.) Ezért kell nekünk, igenis, junktimot felállítani

nak. S hogy ne csak a produktivitást nézzük, látnunk kell azt is, hogy felébredt minden vonalon a kritikai szellem is. Kölcsey kezdeményezése, mely a simogató, becéző ítéletek ellen indult, olyan orgánumban talált rendszeres élesztőt, mint az Athenaeum, Bajza és Vörös- marthy lapja. Ha jól szemügyre vesszük Erkel első működését, láthatjuk, hogy őt is a kritikai szellem vitte arra a produktiv térre, melynek az első nagy magyar|opera volt a gyümölcse. Kolozsvárott látja Ruzitska József első magyar motivumos operakiséretét: Béla futását. Az akkor még fiatal Erkel érdeklődését és génijét éppen ez a munka irányítja végkép a magyar zene útjaira. Látja, hogy a magyar zene alkalmas a magasabb müzene céljaira, csak ember kell hozzá kellő készültséggel, erős hittel, sok lelkesedéssel. S benne mind a kettő megvolt. Ő volt az első, aki azonnal látta az első kísérlet sok-sok botlását, de rendkívül nagy érdemeit is. S éppen kritikus szellemének az a tulajdonsága, mely mindig versenyezni akart, indítja őt magyar operák írásának a gondolatára.

1836-ban meghívást kap a pesti német színházhoz a másodkarnagyi állás betöltésére. Az a másfél esztendő, melyet a német színház kötelékében eltölt, óriási jelentőséggel volt a fejlődésére, amennyiben a gazdag és változatos műsor dirigálásában itt sajátítja el a vezérkönyvek biztos olvasását s itt hatol mélyebben a technikai misztériumokba.

(Vége köv.)

egyrészt a katonai terhek szaporítása, másrészt a nemzeti követelések minimumának teljesítése közt. (Helyeslés a baloldalon.)

De rátérek a másik szempontra, a katonai szempontokra. Itt az a kérdés merül fel, hogy van-e szükségünk ilyen mérvű hadseregre és ilyen nagy haditengerészetre ?

A hadsereg nagyságának vannak természetes korlátái. Itt van a lakosság száma, vagyonossága, külpolitikai viszonyok, az államnak viszonya más külföldi államokhoz, vannak itt területi és telepviszonyok, vannak természetes és mesterséges határok. De a mai korban vannak más kérdések is, melyek a hadsereg szaporítását korlátozzák és pedig az a kérdés sem megvetendő, hogy hogyan áll az az ország kulturális, gazdasági, hogyan közegészségügyi és hogyan kereskedelemügyi szempontból? (Helyeslés a baloldalon.)

Ha ennél a szempontnál megállók egy pillanatig, úgy elfogulatlanul és a magam optimizmusával is csak azt mondhatom, hogy bizony más államokkal szemben még nagyon hátra vagyunk. Mert ahol még a mi gazdaságunk alig kezd intenzívvé válni, hol kereskedelmünk és iparunk első gyermeklépéseit teszi, hol a lakosság számához képest aránylag oly sok az analfabéta, hol az iskolák száma még oly csekély, (Úgy van ! Úgy van! balról.) hol az ország közegészségügye, mondhatnám, botrányos, kórházaink száma nagyon csekély, (Úgy van! Úgy van! balról.) ahol közlekedési eszközeink még igen hiányosak, ahol a közutak ilyen állapotban vannak, szabad-e egy ilyen államban, lehet-e egy ilyen államban a budgetnek ilyen nagy százalékát a katonai kiadásokra szánni ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Ha plasztikusan akarnám kifejezni magamat, azt mondhatnám, hogy először gondoskodjunk arról, hogy legyen mit védenünk, azután gondoskodjunk csak a védelemről. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Koldus-tarisznyának nem kell Wertheim-lakat, (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) annak elég egy régi zár is és ha az a régi zár elavult, csináltassunk újat, de abba a hibába ne essünk, amelybe esett az egyszeri gőgös paraszt, akinek a kerítése drágább volt, mint a háza. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Ha a lakosság számát vesszük tekintetbe, itt is igen szomorú a perspektíva. Mert ha a nagyhatalmak között — gondolom — a negyedik helyen állunk is, a kivándorlás réme nagyon fenyeget, (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) évről-évre sok ezer katonaköteles férfi és ifjú vándorol ki külföldre és ezzel szemben a bevándorlás igen csekély, a bevándorlók többnyire Galiciából valók, akik igen alkalmasak lehetnek altiszteknek a német nyelv ismerete szempontjából, (Derültség a baloldalon.) de az ellenség golyózáporai között igen gyenge formát tudnak felmutatni. (Derültség a baloldalon.)

De a legszomorubb a perspektíva, ha az ország lakóinak, vagyis magának az országnak a vagyonosságát vesszük tekintetbe. Hiszen ez az aránylag szegény

ország a nagyhatalmi állás terheinek majdnem felét kénytelen viselni, anélkül, hogy ez az ország ennek a nagyhatalmi állásnak oly sok előnyét látná, amilyen költséggel az jár; anélkül, hogy ez az ország óhajtaná a nagyhatalmi állással együttjáró költségeket viselni; anélkül, hogy ez a nagyhatalom kifelé, mint az ő nagyhatalma jelenne meg. (Igaz ! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen a nagyhatalmi állás kifelé, mint kettős monarchia, vagy mint az ő felsége uralkodása alatt levő országok és királyságok, vagy legfeljebb mint Ansztria szerepel. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélsőbaloldalon.)

Mint minden ember, aki a saját faluja templomtornyánál messzebb is túl lát és a külföldön is megfordult, úgy én is tudom, hogy a nagyhatalmi állásnak vannak nagy és tagadhatatlan előnyei; ha más nem is, már maga az az egy, hogy a békének erősebb és hatalmasabb őrei lehetünk, mind benn az országban, mind pedig kifelé, ez már maga is nagy előny. De ne felejtsük el, hogy a nagyhatalmi állásnak valódi feltétele a belső béke, a belső megelégedés (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és az, hogy ez az ország maga is belássa és felfogja nagyhatalmi állásunk előnyeit. De ezeket a nemzet természetesen csak akkor foghatja fel, ha nagyhatalmi állásának előnyei valóban vannak. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)

De, ha látjuk, hogy a terhek az állam háztartásában folyton emelkednek és ezzel arányban a lakosság vagyonossága nem emelkedik s ha ennél a kérdésnél egy percre megállunk, arra a gondolatra kell jutnunk, hogy az ország teherviselési képességét emelni kell. Az ország teherviselési képességét pedig csak uj kereseti források szaporításával érhetjük el. E helyet azonban mit látunk Magyar- országon? A legantiszociálisabb politikát, midőn a legszegényebb népet leginkább sújtjuk a monopólium árának felemelésével (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) és az elsőrendű szükségletek árának felemelésével, ami által egyrészt óriási f' két ró a kormány az ország népére, másrészt nem végez semmi szociális alkotást. Hisz itt gondolkodóba kell esnünk azon, vájjon nem mesterséges előidézője ez a kivándorlásnak, nem mesterséges előidézője-e ez a társadalmi rendet feldúló szociális mozgalomnak? (Nagy zaj és mozgás jobbfelől.) Egy francia államférfi mondotta, hogy minden forradalom mögött egy meg nem oldott kérdés lappang. így én is azt mondhatnám, hogy minden szociális mozgalom mögött szintén egy meg nem oldott, egy helytelen pénzügyi politika rejlik. (Úgy van! Úgy van! balfelől.)

De ez az egy választásnak eredménye nem is bizonyíthatja azt, hogy a nép évszázados küzdelmek után lemondjon egy jogáról, egy kívánságáról, amelyért annyi áldozatot hozott évszázadokon keresztül, amelyért annyian küzdöttek, ki karddal, ki tollal, ki meggyőződésének bátor kifejezésével a múltban. (Úgy van! balfelől.)

De emelkedjünk a mai sivár párt- politikai harcok fölé és tekintsük ezt a harcot a nemzet régi harcának, szabadságáért való küzdelmének egy fejezete,

r