Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

2-ik oldal.

mind egyéni gazdálkodás rendszerén alapul, noha a közös gazdálkodás rendszere célszerűbb alapnak kínálkozik. Most még azonban nem fejeződött be a tipus kialakulásának folyamata sem.

Pedig a földbérlő szövetkezeteknek óriási jelentősége van. Magyarországon bérletek céljaira igen nagy területeket lehetne felhasználni. Csak a községek és a városok földbirtoka közel 6 millió holdat tesz ki; ennek több mint fele mezőgazdaságilag hasznosítható terület, melynek nagy hányada tökéletlen és ennél fogva rosszul jövedelmező házi kezelés alatt áll.

Legtöbbet tehetünk tehát a munkásnépért, ha a kisbérietek rendszerét igyekezünk meghonosítani minden célravezető módon. Erre a célra van elegendő föld és van elég emberanyag, mely örömmel munkába áll. Ezen az utón a nagy uradalmak biztosíthatják a szükséges munkaerőt s a jógi személyek birtokainak jövedelmezősége rendkivül emelked- hetik. A földmivelő nép pedig hozzájut az önállá mezei gazdálkodás vágyott foglalkozásához és nem a bankok osztalékát növeli munkájának gyümölcsével, hanem a saját jólétét és haladását.

Az ököritói segélyakció. Több fővárosi lap hosszabb cikben foglalkozik azzal, hogy az ököritói tüzkatasztrófa alkalmából megindult segélyakciónak eredményeként begyült összeget a segélyreszorultak között még mai napig sem osztották ki, jóllehet, rövid idő múlva már esztendeje lesz a borzalmas szeiencsétlenségnek. A hivatkozott cikkek a belügyminisztériumot teszik felelőssé a késedelemért. A belügyminisztérium félhivatalos cáfolatban a felelősséget áttolja Szatmárvármegye alispánjára s a azzal védekezik, hogy az alispán többszöri sürgetésre sem terjesztette fel a segélykiosztáshoz szükséges iratokat. Az alispán különben a fentiekre vonatkozólag a következőképen nyilatkozik.

— A segélyezésre szorultak névjegyzékét én még a múlt évben állítottam össze, osztáA Jünkler már kétségbeesett, amikor egy O’ Siann nevű ember emelaedett fel és úgy tett, mintha mondani akarna valamit.

O’ Slann Tim még csak rövid ideje lakott a faluban, a feleségének és gyermekeinek volt a legvéresebb hajuk amit valaha láttam és egyik csúfabb volt a másiknál. Nem nagyon szerették, mert naplopó volt, aki minden szomszédot megpumpolt; de mindnyájan annyira kívántuk, hogy a fiatal urnák legyen médiuma, hogy megmutathassa nekünk a üvészetét, hogy mindannyian lelkesen tapsoltunk Tininek. Erre ő megszólalt:

— Uram, nekem feleségem van és vannak gyermekeim, de azért egy feltétellel mégis segíteni akarok magán . . .

És válaszra várt. A fiatal ur gyorsan megkérdezte tőle a feltételt.

— Gondoskodik majd a családomról, ha valami baj érne?

— Természetesen — mondta Richard ur.

— Tehát hallottátok, — mondta ünnepélyesen, felénk fordulva.

— Jövök már, nagyságos ur!

Felment az emelvényre és leült egy székre.

A fiatal ur ezután mereven ránézett és folyton mozgatta a kezeit, minta egy omnibusznak integetne és 0’ Slann egészen nyugodtan ült. Hirtelen lecsukódtak a szemei es megmerevedett.

— Ah — mondta elégedetten a fiatal ur — Önök hölgyeim és uraim, láthatják, hogy a

lyonkint csoportosítva s azt fölterjesztettem iratok közül hiányzott a csengeri ankétra vonatkozó jegyzőkönyv, áriái valahol elveszett. Hol, kinél veszett el, azt nem sikerült megállapítanom, ami nem is csoda, mert a segélyakció sok tagja közölt Ijézröl-kézre jártak az iratok. Ezt a jegyzőkönyvet többször kérte a belügyminisztérium s én jelentést tettem táviratilag arról, hogy a jegyzőkönyv elveszett. Ez a jegyzőkönyv különben egyáltalában nem akadályozhatta a segélyek kiosztását, mert minden más irat, vagyoni bizonyítványok, a tüzkatasztrófa által okozott teljes, vagy korlátozott keresetképtelensége vonatkozó orvosi bizonyítványok s a segélyek névszerinti megállapítására vonatkozó összes iratok rendben vannak. Én ezeket a iratokat, amint a községektől megkaptam, azonnal felterjesztettem. Meg kell még jegyeznem, hogy pköritón és a többi községekben a szerencsétlenség által sújtottak közül azok, akik azonnali segélyre szorultak, kaptak segélyt és sürgősen segélyezendő egyén, vagy család tulajdonképen ma nincsen is.

A markirozás. Polónyi Géza országgyűlési képviselő a napokban a folyosón szemrehányást tett a Justh-pártiaknak, hogy nem vesznek eléggé részt a parlamenti vitában. Ti csak inarkirozzátok a harcot — szólott Polónyi. — Markirozzuk? — Csodálkozott Holló Lajos — lennél szives megmagyarázni, mit értesz markirozás alatt ? Polpnyi Géza mindjárt megmagyarázta és pedig, következőképpen : Katonakoromban történt. Volt egy Csilléry Dávid nevű Önkéntes pajtásom, aki nem nagyon szeretett katonáskodni. Manőverre mentünk. Az én Csilléry Dávidom a fehér szalagosok közé volt beosztva. De nem tetszett neki a fáradságos gyakorlatozás, hát befeküdt egy árokba és mélyen elaludt. Arra felé rrjent éppen a parancsnok és észrevette az árokban . alvó fehér szalagos katonát. Felköltötte és rákiáltott. Wer sind sie ? Dávid von Csilléry einjähringer Freivilliger : felelte a felébredt önkéntes. Was machen sie ? Kiáltott a parancsnok. Csilléry Dávid kaptákba vágta magát felelte: „Melde gehorsamst, ich markire den Todten.“ (Magyarul: „Jelentem alásan markirozom a megholtat.“

__________SZATMÁRVARMEGYE.____________

médium most hipnotikus álomba merült és most kénytelen lesz akaratom szerint cselekedni. Ha a vendégek közül valaki előterjesztené, hogy mit tétessek meg vele, készségesen bemutatom Önöknek, hogy most tökéletesen ura vagyok az elaltatott gondolatainak és mozdulatainak.

Elsőbben senki sem akart beleavatkozni, de azután Samuels;Ted — aki halálosan gyűlölte 0’ Slannt — mondta:

— Hitesse el vele, hogy kutya. Tudom hogy szereti a kutyákat, mert azóta sem láttam viszont a magamét, amióta ő beleszeretett!

— Jól van hát — mondta Richard ur komolyan, kutyává változtatom. Újra néhány komikus mozdulatot tett, erre 0’ Slann elkezd remegni és hirtelenül mozogni is.

— Ide, — kiáltja a Fickl ur és el volt ragadtatva a sikertől.

— Ide hozzám Hector!

Erre 0’ Slano négykézláb mászkált és úgy ugatott, mint egy kutya. Még soh’ se láttam ilyen lelkes közönséget. Az öreg Sam any- nyira magánkívül volt a gyönyörtől, hogy odament az emelvényhez és megakarta simogatni 0’ Slannt; de ez megkapta lábát és megharapta mint egy valódi eb. A fiatal ur mind ama dolgokat végeztette vele, amit kutyától kívánhatnak. Székeken ugrott keresztül, a hátsó lábán ált és cukrot kért, a macskát kereste stb. Alig bírtuk már a kacagást és amikor már későre járt az idő, Richard ur azt mondta, hogy most újra emberré változtatja a médiumát.

12-ik szám.

Március 15.

A szent szabadság hajnalhasadásának, március 15-ének soha el nem homáiyosuló emlékét ez évben is egy szívvel lélekkel, igaz magyarhoz illő lelkesedéssel ünnepelte meg városunk közönsége.

Az ünnepségek sorozata az Istentiszteletekkel vette kezdetét.

Délelőtt 9 órakor a róni. kath. templomban ünnepélyes szent mise volt, melyet Récsei Ede kegyesrendi házfőnök celebrált Klacskő István és Szentiványi Béla 'kegyesrendi tanárok segédlete mellett. A misén résztvettek: Csaba Adorján főispán, a városunkban levő vármegyei, állami és városi hivatalok, az ecsedi-láp tisztikara, a függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága tagjai és nagyszámú ájtatoskodó közönség. A mise végeztével felcsendült a „Hymnus“ melynek, fenséges hangjai mellett ért véget az ünnepély. Mise alatt a fögimnásiumi énekkar igen szépen adott elő egyházi énekeket.

A róni. kath. templomból á közönség nagy része a református templomba vonult, itt a Hymnusnak a közönség által történt el- éneklsse után Gy. Kováts József vallástanár ment fel a szószékre és egy megható ima elmondása után lendületes, szép, hazafias, lelkesedéssel elmondott eszmékben gazdag beszédben méltatt a március idusának jelentőségét. Majd elmondotta a „Miatyánk“-ot. és a meghatott ünnepi közönség által elénekelt a „Szózat“-tal fejeztetett be az ünnepély.

Délelőtt 11 órakor a „Polgári Olvasókör“ nagytermében a főgymnásiumi ifjúság tartott ünnepélyt.

Az ünnepély a főgimnáziumi zenekar játékával vette kezdetét, mely magyar dalokat adott elő. Majd mint 4-ik számot az O&c,hitféle indulót játszották el. A második és utolsó számot az énekkar előadása képezte, mely Sz. Nagy Károly Petőfi' Nemzeti dalát és Erkel Hunyadi indulóját adta elő. A 3-ik számot egy kedves kis jelenet a „Szabadság ünnepe“ cimü színjáték képezte, nulyben a gimn. ünnepélyről lekéső kis növendékeknek szintén

— Jer, kedvesem, ébredj fel! — mondotta és hadonászott a kezeivel.

„Hurrá!“ morgott O’ Siann és az asztalkendőt rángatta.

„Előre ! Előre !“ kiáltott megfélemlítve a fiatal ur és belefujt az arcába, mire 0’ Slann otthagyta a térítőt és nagyon realisztikusan a fiatal ur cipőjét kezdte harapdálni. Richard ur nem tudta őt visszaváltoztatni.

Rémséges zavar keletkezett. Mindenki kiabált, lármázott és a szegény Mrs. O’ Slann zokogott.

A fiatal ur egy öt fontos bankóval nyugtatta meg és azt mondta neki, hogy az ura másnapra rendbe jön. A szomszédok kötelet hoztak és hazaterelni segítették 0’ Slant. Ez nehéz munka volt, mert útközben minden sarkon szaglászott és egyszer csaknem feldöntött mindenkit, mert egy nyúl után akart iramodni. Amikor végre szerencsésen megkötözték otthon, nem aludhatott tőle az egész falu, mert egész éjjel vonitva ugatta a holdat.

Másnap reggel a fiatal ur meglátta és még vadabbnak találta.

Urakes Bili, jó szomszéd iéttére, nehány csontot hozott neki, amiket a saját kutyája visszautasított már, de az még rontott az ügyön. Mrs. O’ Slann borzalmas állapotban volt. Azt mondta, hogy Richard ur tönkre tette és özveggyé egyúttal, mert az borzalmas: egy kutyával házasságban élni. Addig szidalmazta és őrjöngött, amig a szegény fiatal ur magánkívül