Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
L 12. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. elkésett öreg tanár magyarázza meg, hogy mit ünnepelünk március 15-én. Ligeti Imre Vili. 0. t. személyesítette áz öreg tanárt, Jenser Dezső III. o. t. Csefényi László I. o, t. Török Endre 11. o. t. Jakab Erzsiké, Nagy Bözsike és Alkér Mariska polg. isk. növendékek pedig a tanulók szerepét Játszották meg, az iskola- szolga szerepét Cst^tényi Sándor VIII. o. t. játszotta. Ügyesen, értelmesen adták elő szépeiket, megérdemelve a felhangzó tapsokat. Végül Bállá. Miklós nagyhatású drámai dialógját „Az öreg honvéd“-et adták elő |áray József VIII. o. t. és Varga .Aléjos VI. o. t. mindketten kifogástalanul felelvén meg feladatúknak. A gör. kath. magyar iskolában az alábbi szép műsorral ünnepelték a nagy nap emlékét: 1. Hymnusz. Énekelték a növendékek: 2. Ünnepi beszéd. Tartotta Fedorka István tanító. 1848. Petőfi Sándortól. Előadta Fekete Margit V. q. t. 4. Talpra magyar! Szavalat. Petőfi Sándortól, Előadta, Orosz István. IV. o. t. 5. Talpra magyar, énekelték a növendékek. 6. Mi a haza. Majtenyi Flórától előadta Mitrovics Béla 11 o. t. 7, Távolból. Énekelték a növendékek. 8. Kik voltak a honvédek? Tóth Kálmántól. Előadta Rácz Teréz IV, o., t. 9. Ffertelendy induló. , Énekelték a növendékek. 10. Rákóczy, Petőfi, Sándortól. Előadta Pataky Mihály V. o. t. 11. Szózat. Énekelték a növendékek. ■ Délután 4 órakor a Kossuth-szobor előtt folyt le a polgárság ünneplése. A nagy közönség soraiból” sem megyénk, sem városunk, vezető elemei nem hiányoztak. Ott volt Ilos- vay Aladár alispán, gr. Károlyi József városunk orsz. gyűl. képviselője, Debreczeni Ist- váv polgármester, Dr. Falussy Árpád a vármegyei függetlenségi párt elnöke, Madarassy Dezső és Tóth Móricz a vármegyei függetlenségi párt alelnökei.-Az ünnepséget a dalárda' ihegható éneke nyitotta meg, mely után Kürtliy Károly ref. segédlelkész szavalta el ez alkalomra Írott „Szabadság ünnepén“ cimü. ódáját.— Dr. Falett és megígérte, hogy az ura felgyógyulásáig hetenként két fontot fizet neki. Ez igy tártott néhány hétig; 0’ Slann egész napon a háza előtt feküdt egy szalmaszőnyegen és aludt. Ha valaki közeledett feléje, dühösen ráncigálta a láncát és addig ugatott, amig el nem ment a vendég. És hogyan vonitotU éjjel L Olyan rémes volt, hogy deputátiót küldöttek a fiatal úrhoz, nem-e helyeztetné el az összeköttetéséi révén O’ Slannt valami kutyaotthonban. Ennek az volt a következménye, hogy Richard'ur kétszáz fontot ígért Mrs. 0’ Slannak, azzal a kikötéssel, hogy az urával együtt rögtön el kell távoznia a faluból; az asszony beleegyezett. Ott volt az egész fatu, hogy elutazni láthassa őket. Nehézségekkel járt a kutyajegy- gyel utazó O’ Slannt egv személyszakaszbau helyeztetni el; a fiatal ur nyomatékosan fogott kezet a kalauzzal, amire aztán megengedte. Mindnyájan ott voltunk a pályaudvaron, a fiatal ur is. 0, Slann a nyitott ablaknál ült és egy csontot rágcsált. Amikor megindult a vonat, az öreg Sam fejéhez dobta 0’ Slann a csontot és vigyorogva kiáltott a fiatal ur felé : — Azt hiszem, kedves uracskám, hogy drága mulatság a hipnotizálás, de bizonyára vigasztalni fog a tudat, hogy egészén felgyógyultam, — ugy-e?! Aztán jókedvűen szivarra gyújtott, a vonat gyorsabban ment és mi még láthattuk, mint dobálja a sürgönypóznák felé a kutyakalácsokat, ezután eltűnt csodálkozó szemeink elől . . . lussy Árpád mondotta ezután az alábbi eszmékben gazdag ünnepi beszédet, hévvel, lelke- sültséggel, magával ragadva hallgatóit. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! A történelem tanulságai képezik egy nemzet erkölcsi és igen gyakran anyagi erőforrásait is. ’ Ha egy nemzet átérezni tudja a történelmi események nagy igazságait és elég erkölcsi erővel és Önfeláldozó lélekkel bir arra, hogy válságos időkben hasonlóképen cselekedjék, annak a nemzetnek jövőjét félteni riém lehet, mert nemzeti fejlődése, előrehaladása biztosítva van. Egy nemzet lelki nagyságát, a fejlődés és haladás iránti érzékét tanúsítja akkor, ha történelmének nagy eseményeit kegyeletes emlékkel őrzi meg. Ezután a március 15-iki események történelmét fejtette ki a szónok; reá mutat annak korszakalkotó jelentőségére és- végül azzal fejezte be, hogy : megdönthetetlen történelmi igazság, hogy a telkeknek e nagy evolúcióját Kossuth lángszelleme idézte elő a magyar társadalom minden rétegében, — de' megdönthetetlen történelmi igazság marad az is, hogy a Petőfi és társai által megteremtett március 15-ike — e vértelen forradalom ^ volt egyik döntő oka a bécsi burgban rettegő uralkodó azon elhatározására, hogy épen március 15-én Bécsbe ment magyar küldöttségnek megadta azt, amit a nemzet kívánt: felelős minisztériumot és népképviseleti parlamentet, A sajtószabadság kivívása mellett még ebben rejlik e nap második nagy jelentősége. A bécsi nép kitörő lelkesedéssel fogadta Kossuthot és társait. Kossuth útja Bécs utcáin egy diadalmenet volt. Az uralkodónál és környezeténél csak hitegetést és biztatást találtak. Már-már csüggedés fogta el az alkotmányos jogokat kérő magyar küldöttség tagjait, midőn váratlanul , megérkezett a hír a pesti március 15-iki eseményekről. Bombaként hatott a pesti „forradalom“ hire a királyra és kamarillára .és még az nap, az éjleli órákban megkapta a nemzet összes kívánságait. Ez a mai nap tehát nemcsak a sajtószabadság ünnepe, de ünnepe annak a győzelemnek is, amelynek ereje ajatt a bécsi zsarnokság megbukott és a nemzet jogos kövételései kielégítést nyertek. - 1 Nemzeti dicsőségünk napjának emléke tehát két névhez fűződik: az egyik Kossuth, a másik Peiöfi!! Es most mi, 63 év után, ifjú lelkesedéssel és a nagy férfiak emlékezete iránt örök hálával ide zarándokoltunk a magyar szabadság legnagyobb apostolának szobrához, hogy ércbe öntött alakja előtt hálatelt szívvel és hazafias érzelmünk kegyeletével leboruljunk, és felettünk őrködő lelkének melegítő sugaraiban megfü- rösszük a mi csüggedő lelkünket; Emlékezni jöttünk a nagy napokról. Visz- szapillantást vetni a múltba, magunk elé varázsolni a,nemzet ébredő és alkotó korszakát és a magyar szabadság hőseinek, legendás bajnokainak emlékezetét. És midőn összehasonlítjuk a múltat a jelennel, megdöbbenve látjuk azt a lejtőt, amelyen a nemzeti létünk, függetlenségünk és alkotmányos szabadságunk csúszik lefelé a reakció és a burkolt abszolutizmus sötét korszakába. Most pedig könyörögve emelkedjék lelkünk a milliók urához, a magyarok Istenéhez, hogy adjon e nemzetnek erőt egy újabb március 15-ére, öntsön lelkűnkbe reményt és bizalmat, hogy jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Beszéde végeztével egy remek koszorút helyezett a szobor talapzatára. Az ünnepséget a dalárda szép éneke fejezte be. Este fél 6-kor a protestáns társaskör tartott ünnepélyt. Szabó Károly, a kör elnöke mondotta a megnyitó beszédet. Utána Kürthy Károly ref. s. lelkész az „Előre“ cimü költeményt szavalta el. Majd Csútoros Albert érend- rédi ref. lelkész tartalmas emlékbeszédet. Ezek után Járay Juliska és Csanálosi József szavalata következett. Az ünnepélyt a Hymnus elének- lésével befejezték. '■ i Este 8 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében társasvacsora volt, melyen kétszázan felül vettek részt. Az asztalfőn Csaba Adorján főispán és dr. Fatussy Árpád között gr. Károlyi József'ült, ki a második fogásnál, Kossuth serleggel kezében, a következő1 gazdag beszédet mondotta: ' ' , m Mélyen tisztelt Uraim ! Megtisztelő óhajukhoz képest, nekem 'jutott a kötelesség, hogy serleggel keze'mbén felidézzem annak emlékét Önök előtt, kinek politikai követői akarunk lenni és akinek, emléke — a magyar nemzeti eszme örök dicsősége lesz. Nehéz feladat ez, helyes megvilágításban Önök elé varázsolni legendás alakját az újkori demokratikus Magyarország megalapítójának. Mert miként a havasok ormát a nap fénye más-más oldalról, más-más színben tünteti fel, úgy más és más, talán még eddig nem .méltatott szempontból tűnik fel előttünk Kossuth Lajos alakja is. 1 Némelyek benne a demokratikus érzelem, a 48 előtti parlamenti férfiút, a nagy szónokot Széchenyi István kortársát és ellenfelét bámulják, mások a nagy államférfim, a diktátort, az ország kormányzóját, a Habsburg Ház det.ron.i- zálóját — mig mások és ezek közé tartozom én is — az eivhüség mártírját, a'hontálariul is következetes és soha meg nem alkuvó szám- üzöttet látjuk! Mert szalmaláng és tűz gyakori minálunk Magyarországon, a lelkesedés müveit csodákat — de a kitartás, az eivhüség, a saját énünknek kiküszöbölése a politikai életben^ ez a legnagyobb erénye Kossuth Lajosnak is. Ez tette őt a nemzeti vágyak megtestesülésévé, — a magyar nép politikai ideáljává. - Jó és rossz napokban egyaránt a nemzet jogainak teljességét hirdette, — nem ösmert alvást, sem a tatalommal, sem a hatalomért. Mert olyan jogokról, Olyan követelésekről lemondani! melyek egy népet szabad nemzetté tesznek —’ ehhez senkinek sincs’mentsége— ezek a jogok nem egy ember — nem egy pártnak a jogai — ezek a, magyar nemzet legszentebb tulajdonát képezik. Jusson eszünkbe, hogy amiről egy nemzet önként lemond, az el vari veszve örökre. Világosan látom magam előtt az utat, melyen Kossuth Lajos haladt; — egyenes, nyílt és biztos célhoz vezet —- de vájjon hányán mondhatják magukról, hogy ez utón híven követték őt, soha arról le nem tértek, soha, el nem tántorodtak, soha el nem csüggedtek, soha meg nem állottak. Nem széles, kitaposott ut az sajnos — hanem csak egy nagy embernek magányos nyomdoka, melyen haladni pedig annyian tettünk annyiszor fogadalmat. • Ez az oka annak, hogy még ma is a XX. század második tizedében —ez ország a 48 előtti gazdasági, anyagi, politikai és hatalmi függésében van — a Habsburg ház jogara alatti hatalmas Ausztriának. Ne másokban, de magunkban keressük a hibát' és még is fogjuk találni, mert romlott néppel és gerinctelen intelligenciával Kossuth Lajos nyomdokain haladni nem lehet. — Siváran áll előttünk a jövő. képe, mélyen tisztelt uraim, de nem reményteli nül, az elnyomást — az indifferentizinust mindig nemzetünk fellendülése követte a múltban, én hiszem, —; sőt itt-ott előjeleit is látom — hogy most is igy lesz és ha ez az uj életkedv, ez a feltámadás, egy uj Március minket csatasorban talál, akkor még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek, milliók ajakán. Kossuth Lajos eszméinek diadalára ürítem e serleget!
