Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. tgig* Szerkesztőség,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. : Kéziratokat nem adunk vissza. .......

Ho

gyan segítsünk a népen.

Nagykároly, 1911. március 18.

A nép röghöz kötésének megindított eddigi operációk nem sikerültek. Közel egy millió hold földet parcelláztak fel az utolsó 20 esztendőben, de azt már csak senki sem merné állítani, hogy a parcellázásoknak a kivándorlás mérlegében valami hasznos nyoma lenne. Any- nyira nem, hogy a kivándorlás éppen abban az esztendőben emelkedett a legmagasabbra, mikor a parcellázási láz elérte a kulminációt. És hogy miért nem kötötték meg a parcellázások a kivándorlást, énnek igen egyszerű oka van. S ez az, hogy aránylag kevés munkást lehet felütni földbirtokossá! Földet vásárolni és a gazdálkodást megindítani valamelyes megtakarított pénz nélkül, mégis lehetetlenség. Az ehez szükséges megtakarított tőkével azonban csak kivételesen rendelkeznek a munkások.

Mindent összevéve a parcellázások révén húsz év alatt évenként legfeljebb 1500—2000 uj kis, vagy törpebirtokos exisztencia keletkezhetett. A megkötésnek ez a mértéke elenyésző ott, ahol a kivándorlók száma a 200.000 lelket megközelíti. Annál szomorúbb aztán, hogy mig évenként 1500—2000 családot kötött le a földvásárlás, addig évenként 10, 15, 20,000 őstermelő kivándorolt.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

DR. TÓTH ZOLTÁN.

Előfizetési árak:

Egész évre...........................................8 korona.

Fé

lévre................................................ 4 korona.

Ne

gyedévre...........................................2 korona.

Eg

yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Egyáltalában fel kell adnunk azt a reményt, hogy a föld tulajdonjogi megszerzésére nyújtott lehetőségekkel a mezőgazdasági munkásokat földhöz köthetjük és a kivándorlást számbavehetően csökkenthetjük.

A földbirtok forgalmi értékének a hozadékkal arányban hem álló nagysága miatt az örökbirtokszerzés parcellázások utján mindig nehezebbé válik ; és nem vezethet tőkéhez nagyobb anyagi áldozatok nélkül az a telepítés sem, mely önálló kisbirtokos existehciák kialakítását célozza.

Könnyebb mód kínálkozik a munkás nép megkötésére és keresőképességének javítására hosszú lejáratú kisbéried módszer utján. Igen csekély vagyoni erő kell ahhoz, hogy a szorgalmas munkás mint kisbérlő önálló vállalkozóvá válhassék.

Gyakorlati példák bizonyítják, hogy a kis parasztbérletek rendszere életképes. Vallás és közalapítványi, továbbá papi birtokok nagybérlői, a birtok egészét, vagy részét albérletbe adás utján értékesítik, még pedig igen jövedelmezőleg s az albérlők rendszerint kisgazdák és munkások, akik a fő vállalkozónak rendszerint jelentékeny nyereséget biztosítanak s emellett maguk is megélnek. Az albérletnek ez a rendszere csak arra jó, hogy az árendások a földmive'ő népet lehetőleg kizsákmányolják. Mennyivel kedvezőbb megoldás volna a földbirtokosra nézve is, a bérletek után vágyódó kisemberekre nézve is, ha a birtokos közvetlen velük állana szóba és közvetlenül nekik juttatná a bérföldeket egy harmadik tényező közbejötté nélkül, aki csak vállalkozói nyereségre utazik. Úgy kincstárnak, mint a papságnak érdeke és kötelessége volna, hogy közvetlenül alakítsák meg a kisbérieteket. Már ezzel is százezernyi munkást köthetnének a magyar földhöz.

Olyan latifundiumok, melyek az állandó munkáshiányt gyökeresen akarják orvosolni egyes gazdaságaikban a mezőgazdasági munkásokat telepítéssel is leköthetik, olyanképen, hogy a telepesek a földbirtokos közös gazdálkodásban és tisztán munkabérkeresetükre utalva szerezhetik meg.

Legtöbb esetben a kisgazdák és a munkásak széttagolt egyéni ereje nem elég ahoz, hogy a bérbe adandó földeket megszerezzék. Ilyenkor a bérletre pályázók társulhatnak a közös cél elérésére és létre jönnek a földbérlő társulatok, vagy földbérlőszövetkezetek, melyeknek a szervezkedés minden irányban kipróbált haszna nagy jelentőséget biztosit.

A szorosan vett Magyarországon négy évvel ezelőtt jött létre a legelső földbérlő szövetkezet, ma már vagy húsz működik és valamennyi eredményes tevékenységet fejt ki, de egy kivételével

Megyek odébb.

Alföldi táj, ti jámbor rónahátak,

Megyek odébb, elég volt már elég.. Köszöntőm a kicsi paraszt-tanyákat És bolygó lelkem más vidékre vágtat Élni egy uj mesét.

Megfigyelem a szélnek repülését És vele tartok, rábízom magam.

Bolygó lelkem sehol se’ lelhet békét,

Itt bánat veri, ott keserű kétség,

Mert bitang, hontalan.

Nincs pihenése, nincsen nyugovása,

Cigány a lelkem, jaj cigány szegény Sok könyét, kínját, ó senki se’ látja, Örökké csak az országutat járja,

Pusztuló szekéren.

Egyszer csak letérek egy árokszélre,

Mely elhúzódik a szántók alatt,

Szememre hajlik a semmi, a béke,

S egy aratónak elborult a képe.

Amikor rám akadt . . .

Petrouius.

Hipnózis.

Irta: Sidney Gerald.

— Nagyon csinos hely mondta a vendég, de halálosan unalmas. Itt egész évben alig történhetik valami izgató ?

A „Posta“ vendéglőse kedélyesen kacagott.

— Izgató ? Látja ott azt a plakátot ? Hypnobo tanár a kurszalonban, ezt elteszem magamnak, hogy felviduljak. Ez akkor izgalmas ügy volt majd elmondom.

Ez a professzor utazó hipnotizeur volt és kibérelte a kurszalont, hogy előadásokat tartson benne, amit két estén meg is cselekedett. Második estén ott volt Mr. Richard, a junkerünk is és mit gondol, mit tett ez a hóbortos ember?! Ő is lelkesült azért, amit a professzor „a hipnózis művészetének és titkárának“ nevezett és felkérte öt, hogy adjon neki órákat a tudományából.

És itt kezdődik az izgalom. Richard az félbolond lett tanulmányaitól. Ide szokott járni a vendéglőbe és ahelyett, hogy úgy, mint a többi keresztény, okosan megrendelte volna azt, amit kívánt, kidülledt szemekkel és borzalmas grimaszokkal, — de némán — meredt reám, hogy befolyásoljon annak a meghozására,

amit kívánt olyannyira, hogy végül magam is belezavarodtam. De ezenkívül még rábeszélte a tisztelendő urat, engedje meg, hogy az iskolaegylet ünnepélyén egy hipnotikus előadást adhasson.

A Junkert nagyon szerették a faluban és az ünnepély napján nagy tömeg várakozott az ajtó előtt, félig a jó cselekedet végett, félig kíváncsiságból.

A kis terem telve volt, és erősen tapsoltak, amikor a csinos, fiatal ur fellépett a dobogóra. Frakban volt és ünnepélyesnek látszott. Miután néhányszor köhintett, elkezdett beszélni.

— Hölgyeim és uraim ! Nagyon örvendek, hogy Önöknek néhány érdekes hipnotikus kísérletet mutathatok be. E célra szükségem lesz valakire; felkérem tehát az urak egyikét, szíveskedjék idejönni hozzám, hogy segédkezzék e tünemények bemutatásában.

Erre általános suttogás következett. Hallottam amint Cobbler Samu odaszólt Urakes Bilihez, hogy bizonyítsa be férfi voltát és menjen fel. Urakes Bili azt felelte erre, hogy csak röviddel ezelőtt oltották be és ez olyan nagyon fájt neki, hogy már nem bocsátkozik többé az effélékbe. Erre Mrs. Cobbler rábeszélte az urát, menjen fel ő, talán használ a reumájának: de az öreg róka úgy tett, mintha nem is hallaná.

F