Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
V'Jfc -A v' í f \ 9 0» 2-ik oldal. SZATMÁRVÁRmEGYE. \ A császárvárosban meg nem felejtették el a gróf Károlyi József beszédéi, azt sem, hogy Hazai Károlyi támadásait nem utasította vissza, hanem csak kiment a tanácskozási teremből. * * * Nagy esemény, amelyhez foghatóra harminc évre visszamenőleg nem emlékszünk, a költségvetés általános tárgyalásának befejezése a tárgyalásnak már negyedik napján. Csattanós bizonyítéka ez annak, hogy az ellenzék igazán állja a költségvetés elintézésére vonatkozólag már a múlt hó közepén, a költségvetés benyújtása alkalmával tett Ígéretét. Az általános vitát Lukács László pénzügyminiszter beszéde fejezte be, aki szigorúan a fináncpolitika szakkereteiben mozgott és nem nyilatkozott sem a véderőreformról, sem a választói reformról, amely utóbbira nézve tudvalevőleg egészen más véleményen van, mint pártfele, Tisza István. Csak beszéde végén, a melynek a függetlenségi pártok iránti konciliáns hangja feltűnt, tette azt a kijelentést, hogy épp úgy, mint Désy Zoltán, ő is szükségesnek, meg is csínálhatónak tartja az állandóbb jellegű békét. Az általánns költségvetési vita váratlanul véget érvén, igen valószínű, hogy a részletes vita sem fog nagyon belenyúlni decemberbe s ezzel, valamint Lukács László beszédével és a miniszter- elnöknek azon nyilatkozatával kapcsolatban, melyet az állami Tisztviselők Országos Szövetségének küldöttsége előtt tett, már ma azt beszélték, hogy a kormánynak a tisztviselők drágasági pótlékáról szóló intézkedéseit még december közepéig fogja a képviselőház tárgyalni, úgy, hogy a tisztviselők még karácsony előtt megkapják visszamenőleg az egész idei évre szóló drágasági pótlékot. * * * Kabós Ferenc lemondását a képviselőház alelnöki állásáról hir szerint már legközelebb hozzák a kepviséiőház tudomására. Utódjául ma legerősebben gróf Lázár István képviselőt emlegetik. Lemondásának elvi oka az, hogy ma is teljesen szolidáris a házszabály kezelése dolgában Berzeviczy volt elnökkel és nem hajlandó magáévá tenni Návay elnöknek Berzeviczytő! eltérő házszabály- kezelését. Személyi hitel a szegény embernek. Bécsben bankot alapítanak a személyi hiteligények kielégítésére. Az állam maga minden módon támogatja ezt az alapítást: a bank forgótőkéjét több milliós betéttel gyarapítja s ezenkívül évente több százezer koronás segélyezésben részesíti. Bizonysága ez annak, hogy ezek a hiteligények valóban sürgős kielégítésre várnak, annak, hogy a megállapítandó bank sikerében maguk az alapítók sem bíznak eléggé, de annak is, hogy a bank élete legalább mégis biztosítva van. A személyi hitel kérdése régi problémája a modern gazdasági életnek. Erről a gazdálkodási rendszerről azt szokás mondani, hogy a hitel alapjain épül fel, de úgy tetszik, mintha a személyi hitel köve hiányoznék ebből az alapból. Pedig, a személyi és a tárgyi hitel közt nem is lehet valami pontos határvonalat huzni, annál kevésbhé,, mert nem egyéb az, mint a hitel kérdésének két egymást kielégítő oldala. Az, hogy hitelintézeteink épen úgy tárgyi biztosítékokat kivannak, mint a szervezetlen hiteltőke, nem jelenti azt, mintha a hitel személyi természetű vonatkozásai a megkövetelt biztosítékok közt ne szerepelnének. De különösen fontos és izgató'5ez a probléma nálunk, ahol a tőke mindig^ hiteltőke szerepére vágyik, ahol még az üzemi: célúkra befektetett töke is a legnagyobb könnyűséggel mobiiizálódik a hitel céljaira, mert hiszen nem is más, mint hiteltőke ; nálunk, a hol a hitel az . alapja és a célja minden gazdasági akciónak. S ahol éppen emiatt a bizonytalanság miatt nincs is más természetű hitel, mint személyi, mert a tárgyi biztosítékok, íjálunk sohasem elég őszinték és nem elég megbízhatók. Ennek a banknak azonban nem célja, hogy á’’ sTémetyr“és" tárgyi hitélnék ehhez á fontos problémájához hozzányúljon; arról van csak szó, hogy az úgynevezett középosztály, sett valakit. Vágyok arra, aki napfényt varázsol a sötétbe, derűt a szomorúság helyébe. Találkozott sok asszonynyal. Voltak köztük szép fe- i hér testüek, voltak ábrándos kék szeműek, mások kacérok, erősen kacagok és ő mindig csak tovább ment. Surrantak el mellette karoló párok, hallott lágy, meleg szavakat, az éjszakában minden szerelemről suttogott és Leonardo nagyon szerencsétlennek érezte magát. Nem cél nélkül bolyongott az éjszakába, nem hiába járja a sötét utcákat. Keresett valakit, akinek szeme oly sötéten ragyogó, annyira kifejező mint a tenger hulláma, mikor holdsugár éri> akinek mosolya annyira leigéző, csókja oly csábítóan édes, aki úgy tud ölelni, annyira tud szeretni, mint az a másik tudott. Néha az emlékek édesítették meg napjait. Az emlékek, melyek kínozni tudnak kegyetlenül, de amelyek néha könyörületesek. A provánszi Virágos mező, ahol először járt kezében esett el, ahol minden oly felejthetetlen volt és ahol nem volt egyedül. Emlékezett, folyton arra a kis modellre gondolt, akinek angyal arca oly mélyen vésődött leikébe, hogy az idő sem tudta kitörülni onnét. Milyen napok is voltak azok. Pályája kezdetén, telve kielégíthetetlen vágyakkal, járta a világot, melyet magáénak hitt, mintha csak számára teremtődött volna minden, a csábitó napfény, kéklö ég, ringó aranykalászok, csicsergő madárdal és csókos leányajk. Látta azt az estét, amikor először látta meg. Még érezte az. első ölelést, az első csókot, mit a leány égő ajka nyomott lázas arcára. És azok a percek, amikor az övé volt először, elválaszthatatlan- szűzies tisztaságában, hópehely fehérségében. Az övé volt, egyedül az övé! És együtt járták a virágos mezőket, sziklás hegyeket, bolyongtak erdők sűrűségében, sütkéreztek a deli fény melegében és folyton csak nevettek, kacagtak az életnek. — Mona Lisa . . . Giocando grófnő — mondogatta magában és nem tudott belenyugodni a megváltozhatatlanba, nem tudta elhinni, hogy a kis modell most már nem az övé, hogy grófné lett belőle. Nem tudta megérteni, hogy akit ő szeret, hogy boldogíthat az mást, miért kívánta el az a kapzsi nagyur mellőle. Üres volt az élete, kietlen nagy ür tátongott benne, elröppent belőle az a kis angyal, akinek védőszárnyai alatt oly gondtalan volt a lét. Leonardo mindeddig nem merte kedvesét lefesteni. Félt, hogy nem tudja visszaadni, azt a különös szépséget, mely oly ellenálhatatianul kötötte Giocandához. Azután meg retteget a 47-ik szám. amely jövedelméből nem tudja standardját kielégíteni, hitelképes osztálylyá tétessék. Arról van csak szó, hogy a hivatalnokok, az értelmiség és annak különösen az a része, amelynek fizetése nálunk egészen beleesik a végrehajtási novella által kiszabott védő határba, a lefoglalhatatlan jövedelmek közé, hitelre tudjon szert tenni. Bizonyos, hogy ez is nehéz probléma, sőt mivel az elsősorban praktikus feladatokat hordoz magában, nehezebb kérdés is, mint amaz, amelyhez épen csak a praktikus oldalán át nem lehet hozzáférni. Nagy kár, hogy nem ismerjük azt a statisztikai anyagot, amelyet a bank előkészítéséhez és terveihez össze gyűjtöttek ; mert csak ezen az alapon lehet azt a kérdést megközelíteni: a statisztikán át. Anélkül ugyanis ezeket a megfigyeléseket kell igaznak elfogadnunk; a hitelintézetek mai felfogásával ennek a jó középosztálynak tulajdonképen nincs is hitelképessége. S ez az oka annak, ha az osztrák kísérlet sikerét nagy érdeklődéssel várjuk. Az osztrák hivatalnoki viszonyok aligha jobbak, mint a mieink és nem tudjuk ebben a pillanatban elképzelni, hogy fogja az uj bank megoldani azt a részét a személyi hitelnek, amelyet nálunk a kezességrendszer igyekszik elhárítani. A kezesség feladata az, hogy a személyi hitelnek mégis tárgyi alapot biztosítson, — hogy fog az uj bank megszabadulni, illetőleg, hogy fogja megszabadítani közönségét a kezes állítás kényszerűségétől és hogy fog kezesek nélkül, de viszont anélkül is, hogy a fizetést és az illetményeket újabb bilincsekkel terhelné meg, kellő biztosítékot találni kinnlevőségei számára? Ilyen körülmények közt az állami támogatás dolga abban a színben tűnik föl, mintha a bank vezetősége egyenest biztosítani akarná magát bekövetkezendő veszteségei ellen. Valószínű ugyanis, hogy ennek a banknak ügykörénél a peresített , követeléseknek egészen uj arányaival fogunk találkozni es hogy ugyancsak uj méreteket fog majd ölteni a behajthatatlan követelések tömege is. S az egész terv, ebben a legelső formájában csak az, állam ál- trutista feladatainak körét tágítja. Mert, hogy a legjobbat mondjuk rá, hézagpótló intézménynek Ígérkezik ez, olyannak, amely sók tisztviselő nyomorúságán fog enyhíteni, ha vezetése képtől, hogy mindig előtte lesz, folyton figyelmeztetni fogja nyomorúságára. De nem bírta tovább a kisértést. Akarta látni Giocandát, ahogy utoljára ölelte, mikor utolsó csókját lehelte rá. És hozzá kezdett a képhez de pár nap múlva félig készen abbahagyta. Rettenetes napok voltak ezek- Százszorta jobban érezte tehetetlenségét, súlyosan nehéznek karjait, nem tudta visszaadni kedvese képét, ahogy a lelkében élt. Ezután Leonardo még jobban visszavonult az emberektől, életkedvét vesztette. Leszámolni készült az élettel. Egy napon kopogást hallott. Levelet kapott. Leonardo leült egy székre és olvasta az Írást. Keze reszketett, ajka fájdalmasan vonag- lott, talán nem is látta a betűket, talán csak az első két sort belőle. A többi összefutott előtte hosszú, fekete vonallá, mely mindig nagyobbodott, szélesedett és a feketeség átment a leikébe, majd egész lényét bevonta, ijesztő gyászkeretbe. Giocando irta. Utolsó sora, búcsúzó levele egy örök szerelemnek. Most tudta meg csak Leonardo, hogy Mona. Lisa csak őt szereti és csak azért hagyta el, hogy rajta segítsen. Nem akart útjába állani annak, hogy belőle hires nagy ember legyen. De Giocando nem tud nélküle és Giocando még ma meg I
