Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
5-ik szám, SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. tett az előmunkálatok eredményéről és hangoztatta, hogy a kiállításnak a sikere a vármegyei birtokosok áldozatkészségén kívül főleg attól függ, hogy az országos gazdaszövetség a kiállítás alatt Szatmáron fogja-é megtartani országos congressusát, továbbá a földmivelési kormány és kereskedelmi kormány is kereskedelmi hormány megadja-é azt a segélyt a mit a múlt évben Szabolcsvármegye kapott. E két döntő kérdés elintézésére a választmány felkérte Falussy Árpád alelnököt a ki a titkárral együtt Budapestre utazott. Február 8-ra , újabb igazgatósági ülés tűzetett ki ahol dr. Falussy alelnök beszámol eljárásának eredményéről. A mint Budapestről értesülünk a gazdaszövetség Elnöksége dr. Falussy Árpádnak határozott ígéreteit tett arra, hogy szeptember hóban a kiállítás tartama alatt az országos gazdaszövetség congressusát Szatmáron fogjak megtartani. TSmayáatósági közgyűlés. S/.atmárvármegye törvényhatósága f. hó 26-án délelőtt rendkívüli közgyűlést tartóit. A közgyűlés iránt, mely fél 11 órakor vette kezdetét a bizottsági tagok a lehető legcsekélyebb érdeklődést tanúsították, amint azt a megjelentek szerény száma bizonyította. Talán ennek tulajdonítható az a nagy sietség, mellyel az előadók javaslataikat ismertették. És igy a 396. pontból álló tárgysorozat, rövid 2 óra alatt letárgyal tatott. Elnöklő főispán a közgyűlést megnyitván, üdvözli a törvényhatóság tagjait, s az uj év alkalmából a bizottság tagjainak jókivánatait fejezi ki. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére : llosvay Fe- rencz és Kacsó Károly bizottsági tagokat felkérte ; áttért a tárgysorozat első pontjára : „Ő császári és apostoli királyi Felsége által Medvey Lajos vm. iktatónak, adományozott arany érdemkereszt átadásá“-ra. Érzéstől áthatott beszédében a többek közt a következőket mondotta: Egy a közélet terén érdemekben megőszült munkása Szatmárvármegyé.nek az az ember, akit a mai napon ünnepelünk (Éljenzés). Az ő egy emberöltőn keresztüli munkásságának nagyobb jutalma nem lehet, mint a társadalom elismerése. Medvey Lajos évtizedeken át egy szerény munka körben munkálkodott, magát észrevé- tetni sohasem akarta, mégis mindnyájan tudjuk, hogy e tiszteségben, becsületben megőszült puritán ember a vármegye legderekabb munkása volt. Egyenesen a közvélemény volt tehát az, amely a magasabb körök figyelmét reá irányította. Az az érdemkereszt, úgymond, amelyet most fel fogok tűzni négy évtizedig tartó munka elismerése. E beszéd után a bizottsági tagok lelkes éljenzése közben feltüzte az ünnepelt mellére a legmagasabb királyi kitüntetés jelvényét, az arany érdemkeresztet. Pécliy István intézett ezután beszédet az ünnepekhez a vármegye tisztikara nevében. Beszédjét igy fejezte be: Egy emberöltőre tekintesz már vissza’; bar pályádon nem biztatóit az anyagi elismerés, mindig a legnagyobb szorgalommal teljesítetted feladatodat és ha valaki, úgy te bensődben nyugodt elismeréssel és önérzettel viselheted e szép kitüntetést. Adja az Isten, hogy még hosszú ideig maradj köztünk ily jó egészségben. A kitüntetett köszönte meg ezután a főispán szives jóindulatát és mint Szatmárvár- megye legrégibb szerény napszámosa élteti a királyt és a főispánt. A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok névjegyzékének bemutatása után, elfogadták a választmánynak az egyes megyebizottsági tag választó kerületekben a választások kiírására vonatkozó javaslatát. Választási elnökök lettek: Börvelyben Havas Gyula, helyettese Bodoky Géza, Középkomoródon Klintók Ágoston, helyettese Nyisztor József,' Baí'izon Kovásznay Zsigmond, helyettese Sztreicher Andor, Zsarolyánban ;,Szegedy , Antal, helyettese Ormány Lajos, Nágykolcsbri Df. Böszörményi Emil, helyettese Dési Mihály, ’ Nagypaládon Cholnoky Imre, helyettese Deák Sándor. Elhatározták, hogy a vámosoroszi—zsa- rolyáni vicinális utat a törvényhatósági útvonalba felveszik, valamint elfogadták Biharvár- megyének azon ajánlatát, amellyel a tasnád— érendréd—reszegi útvonal Biharmegye területére dalmas arczczal, hűséges szerető tekintettel az én kis sánta verebem. — Hogy tehetett ilyet ? — förmedtem rá. Ha valaki meglátta, mit gondolhat magáról ? — Törődöm is azzal, hogy mások mit gondolnak. Jobb becsületesuek lenni, mint csak látszani! Aztán a szivem hozott ide. Ne nevessen ki érte, ne értsen félre, de úgy érzem, magam maga mellett, mint egy igazán szerető hitves a — férje mellett. Az utóbbi időben észrevettem, hogy maga engem feltűnően kerül. Megbántottam ? Bocsásson meg, akaratlanul történt. Különben ez képtelenség! Lássa mi sánták született bátrak vagyunk, mi a szivünket a szánkon hordjuk. És most üljön mellém, nézzen a szemembe s mondja meg nyíltan, minden tartózkodás nélkül, miért neheztel, miért kerül, miért nem szól soha hozzám ? ' — Mert — mert nem vagyok szabad ! Halálos csend következett erre. Meg- gyujtottam a lámpát s amint a pamlagra néztem, a szivem verése is eláll Szegényke sápadtan, reszketve ült s kétségbeesetten, meredt arczczal nézett maga elé. Attól féltem, hngy összeesik. Olyan volt, mint egy haldokló, szétterjesztett szárnyú szürke veréb. Megszántam és megsimogattam forró fehér homlokát. — Bözsikém, kedves kis verebem, ue busulj, hisz azért úgy szerethetjük egymást, mintha testvérek volnánk! = Nem, soha! Most már vége . . . vége ... Oh istenem, miért is születtem ? Ha nem voinék ilyen, ha ép lennék, talán még boldog lehetnék ! De igy ... . igy mindenki csak úgy fog szeretni, mintha testvére lennék. Ne ... ne kisérjen haza, egyedül akarok lenni fájdalmammal, És zokogva, fuldokolva botorkált ki a fehér havas utczába. Édes kis sánta verebem, bocsáss meg, hogy oly nyomorult vagyok és nem tudom magamhoz kötni a te tiszta fehér lelkedért, s érintetlen szivedért nem adhatok mást cserébe, mint egy összezúzott szivet, szomorú testvéri szeretettel. eső rész kezelési költségére 3100 koronát ajánlott fel, mig M. Boross ^ajos fehérgyarmati lakost és társait a fehérgyarmat—kisari útvonal kiköveztetése iránti kérelmével elutasították; úgyszintén elutasították ifj. Némethy Sándor nagykárolyi lakost is a városi II. aljegyzői választás ellen beadott felebbezésével. Az előadó javaslata alapján egyhangúlag elfogadták, hogy a kihágást büntető eljárásban foglalt rendelkezés alapján az egyes járásokban a rendőrhatóságok mellé a következő ügyészek lettek kirendelve: Nagykároly városi kerületben Borody György, Nagybányán dr. Stoll Tibor, Felsőbányán dr. Moldován Ferencz, a csengeti járásban dr. Burger Dezső, a nagybányai járásban dr. Vass Gyula, a fehérgyarmatiban dr. Jármy Béla, a nagykárolyi járásban dr. Bole- mann Márton, a mátészalkaiban dr. Fuchs Jenő, a nagysomkutiban dr. Simon Miksa, a szinér- váraljaiban és avasiban dr. Lányi Sándor, a szatmáriban dr. Damokos Andor és végül az erdödi járásban dr. Láng Gusztáv. A sorozási elnökök és orxosok kiküldésénél a fehérgyarmati járásba polgári elnökül javaslatba hozott dr. Jármy Béla t. b. főügyész szólásra jelentkezett. Előadta, hogy az elmúlt évben a törvényhatóság megbízásából e tisztséget viselte, azonban működéséből kifolyólag a közigazgatási bizottság előtt Luby Géza részéről nevetséges és csúnya támadásban részesült, minek folytán a megfelelő elégtétel megszerzéséhez szükséges lépeseket a bíróság előtt megtette. Mig ez az ügy be nem fejeződik s a kellő elégtételt a fenti támadással szemben meg nem szerzi, az elnöki tisztséget nem vállalja s a megbízatást köszönettel visszautasítja. Nagyobb vitát keltő ügy csak egy volt a napirenden: Nagyecsed községnek az ottani volt úrbéresek elleni 5000 koronás követelésének behajtása iránt való határozathozatalnál. Berey István, Cholnoky Imre, s az alispán felszólalásai után úgy határoztak, hogy az igények per utján érvényesitessenek. A főispán végül annak kihirdetése után, hogy dr. Kölcsey Ferencz gyakorló ügyvédet t. b. tiszti ügyészé és Nagy György közig, gyakornokot t. b. szolgabiróvá kinevezte, a közgyűlést berekesztette. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. 05 ■'t Leánykereskedelem és fajtalanság A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Székely Ferenc igazságügyminiszter három törvényjavaslatot terjesztet elő három nemzetközi egyezményt becikkelyezéséről. Mind a három egyezmény még 1904-ben kötötték Párisban a világ müveit államai s náiunk sajnos, csak most kerülhet sor becikkelyezésükre. Az első törvényjavaslat a leánykereskedés elnyomása végett létrejött nemzetközi megállapodás, a második az ugyanezen ügyben létrejött egyezmény a harmadik pedig a fajtalan közlemények elnyomásáról intézkedő megállapodás becikkelyezéséről szól. A leánykereskedés veszedelmes elterjedése ellen már többször felemeltük szavunkat, mert az az ocsmány bűn a külföldön szinte tönkre tette erkölcsi hitelünket, ideje volt tehát, hogy ennek törvényesen is gátat emeljenek és a legszigorúbb büntetést szabják a fehér rabszolga-
