Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-07 / 41. szám
Nagykároly, 1911. október 7. Vasárnap. VII. évfolyam szám. 41. 4Ki- POLITIKAI itS TÁRSADALMI HETI LAP. 4>Xv- Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Kölcsey utca 11.sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám ______ : Kéziratokat nem adunk vissza. ..... ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak:--------------------------------------—----------------Eg ész évre . ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. jj Negyedévre.................................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. j)| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Forgácsok. A geszti föidesur néhány nap előtt úgy szerepelt a munkapárti körben és a munkapárt bécsi sajtójában, mint az a providenciális férfiú, aki mint Berzevi- £zy Albert utódja a házelnöki székben, okulva a maga kárán, ügyesebben fogja megcsinálni Khuen-Hédervárynak azt, amit PerczeJ ama hírhedt november 18-án ügyetlenül csinált meg ő neki. Tehát: a vadember, a falrafestett ördög, a per- szonifikált házszabályrevizió volt Tisza még néhány nappal ezelőtt. Ma már nem az. A rémlövés nem hatott. Az ellenzék nem ijedt meg tőle. Attól pedig, hogy nem ijedt meg az ellenzék, megijedtek a munkapárton és elejtették Tisza házelnökségét, ami annál könnyebben ment, mert Khuen-Héderváry maga sem helyeselte ezt a csodaeszmét. De azért a hézszabályrevizió kérdése még nincs elejtve. Az elégületlenség Berzevi- czyvel és alelnöktársalval még mindig nagy a munkapárton, mert Berzeviczyék semmi áron és senki kedvéért sem hajlandók felhagyni eddigi házszabálypraxisukkal. A baj csak az, hogy nem jelentkezik erősebb kezii elnökjelölt, legálább is olyan, akinek kedvéért Berzeviczy lemondana s a kit Khuen-Héderváry is akceptálna. A másik baj meg az, hogy a házszabályrevizió tulajdonképpen nem is aktuális. * * * Uj választásokat is emlegetnek. Az igazságnak megfelelően konstatáljuk azonban, hogy az ellenzéken épenséggel nem félnek az uj választásoktól. Legutóbbi felszólalásaikban Désy Zoltán és a Justh- párt szónokai egyenesen felszólbTták a miniszterelnököt, hogy appelláljon a nemzethez, mire Khuen-Héderváry azt válaszolta egyszer, hogy a feloszlat; >. nem tartja feltétlenül szükségesnek, legutóbb pedig, hogy „lesz még szó a házszabály és a parlamentarizmus lényegéről és formájáról“. Ez utóbbi kijelentése igen szépen megengedi azt a következtetést, hogy a kormány választásokra készül a házszabályrevizió jelszavával. A munkapárton ellenben határozotfáznak az uj választásoktól. Alig másfélévi boldog uralom után, amely a tavalyi választási költségeknek még a kamatjait sem hozta be, ismét bárósi- tani, nemesíteni, szóval pártkasszát létesíteni. Innen van az, hogy a munkapárti lapok mostanában egyre-másra feszegetnek, latolgatnak és kombinálnak összevissza mindent, .ami nem függ össze szorosan az uj választásokkal : a ház- szabályreviziót, az elnőkválságot. Tisza István szerepét, a törvényhatóságok és a „nemzet bizalmát“ a kormány iránt és azt, hogy a kormány mi utón módon tudná megcsinálhatni még a mostani képviselőházzal a véderőreformot és a választójogi reformot és mit csinálna a kormány, ha az ellenzék valami közvetítő békejavaslattal közelednék feléje. Szóval mindenről beszélgetnek, csak az uj választásokat nem igen emlegetik. Fáznak tőle, mert tudják nagyon jól, hogy ez a választás minden valószínűség szerint nem biztosítja számukra, még a legerőszakosabb eszközök felfelhasználásával sem a kívánt többséget. * * * A munkapárt az ellenzék küzdelmének értékét azzal igyekszik aiászáili- tani, hogy az obstrukciót a partamenti munka akadályának mondja. Nevetséges és erőszakolt vád ez, mert abban az esetben, ha a kormány a nemzetrontó véderőjavaslatokat levenné a napirendről az obstrukció önmagától megszűnnék és folyhatna a parlamenti munka. Csakhogy Khuenéknak minden egyébb kérdés melAz ítélet. Hajónk már elhagyta a hegyvidéket s a szép Genfi-tó helyén szürke, palaszinü mocsár csillogott. Csakúgy szakadt a jó tartós svájci eső, egyhangúan, hazafiasán a mint a milyen a helvét pásztorok kürtjének méla danája. Már azt hittük, ki sem derül többé fejünk felett az ég néha úgy látszott, hogy az eső sötét kárpitja megszakad, sőt a távoli hegyeket is lehetett már látni, majd megint megeredt olyan erős zuhogással, hogy a hajónak időkint meg- meg szólaló gőzkürtje alig bírta a vihar zaját tultömbölni. A szántóföldek és rétek felett sürii ködpára terjengett, melynek nafta,- citrom és fahéjszagát felénk hajtotta az enyhe reggeli szellő. Nagyon ráértünk beszélgetni. Egyik barátom föl is használta az alkalmat, hogy egy fontos társadalmi kérdést vitasson meg. — A mi törvényeink a szemérem ellen elkövetett kihágások dolgában igazán gyalázatosak. Szeretném tudni, van-e olyan biró a világon, aki már néhány szegény ördögöt el ne ítélt volna olyan vétségekért, amilyeneket pedig ő maga is nem egyet követett el ifjúkorában ? És ezeket a kis bűnöket bejegyzik a lajstromba, ahol rosszabbaknak vannak föltüntetve, mint a többi ös’szes bűnök. A legkifo- gástalanabb gavallért is rossz színben tüntethetik föl ezek az akták, pedig talán csak ártatlan kihágást követett el az illető vagy éppen nagylelkűen viselkedett ! A múltkoriban újságolták nekem, hogy egy angol ur Olaszországban utazván, a kényszerítő szükség nyomása alatt félreeső helyet csinált valamelyik falszögletből. Azonnal odament hozzá egy rendőr s elővéve jegyzőkönyvét, udvariasan igy szólt hozzá: — Ez hat lírába kerül, Uram ! És a tettenért ur szépen fizeli a hat lírát amiről nyugtatványt kap s ezzel az ügy el van intézve ! És ez jól is van igy! így kellene eljárni azokkal szemben is, akik az erkölcs ellen vétenek — itt természetes azokat értem, akik sem erőszakot, sem más hasonló gyalázatos dolgot el nem követtek — azzal a megoldással, hogy a gazdag ember jóval nagyobb pénzbírságot fizessen, mint a szegény. Az igazságszolgáltatásnak ez a módja nem becstelenitené meg senkit s ezzel a közerkölcs is bőségesen meg volna védelmezve. — önnek igaza van — szólt közbe szelíden egy őszbe csavarodott, tisztességes öreg ur, volt törvényszéki elnök — ezek az erkölcsi ügyek valóban rettenetesek és mégis önkényesek. Jól mondta ön az imént, hogy nincs köztünk senki, aki ifjú korában, vagy sziláján pezsgő vére hatása alatt nem vétett a törvény paragrafusai ellen ... Ugyan mi lenne a világból uraim, ha az erdeinkben, ligeteinkben levő fák levelei most egyszerre fotografáló-lemezekké változnának ... Én mindig elnéző voltam az ilyen vétségekkel szemben, mig én voltam a büntető rendőrség főnöke. Az én lelkiismeretemet nem nyomja semmi bűnnek terhe s ártatlannak érzem magamat; de nekem vannak ifjúkori emlékeim, nekem is volt — átférem az erdőben ... Brr!... Ha rá gondolok is, mindjárt végig fut a hideg.
