Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-07 / 41. szám

2-ik oldal

SZATMÁRVÁR/viEGYE.

41-ik szám.

lékes mindaddig, amig főcéljukat a véderőjavaslatoknak törvény erőre emelését meg nem valósítják. Mit törődnek ők, a nemzeti munkával ? Mert ha törődnének, nem ragaszkodnának oly makacsul a véderőjavaslatok keresztül hajtásához, hanem előtérbe hoznák azokat a fontos és sürgős megoldásra váró kérdéseket, amelyek nem az osztrákoknak hozandó anyagi áldozatokat célozzák, hanem hasznos nemzeti alkotásokat eredményeznének.

427000 magyar gyermek van iskola nélkül, mert — mint a kormány mondja — nincs pénz. De katonai célokra lenni kell, ha törik és szakad.

És mert az ellenzék a kulturális hiányok pótlását, a nemzeti alkotásokat fontosabbnak tartja, mint a véderőjavaslatok törvény-erőre emelését, mely a nemzet teljes anyagi romlását vonná maga után, Khuenék vakmerőén a parlamenti munka megakasztásával vádolják meg. Pedig ha az ő kényük kedvükre volna bízva a nemzet sorsa, megvalósulna a Kolonics-féle recept, mely szerint előbb koldussá tennék az országot, hogy annál könnyebben beolvasztható legyen Ausztriába.

A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület kiállításának berekesztése.

E hó 2-án tartatott meg Szatmáron a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ díszes kiállításának berekesztési ünnepsége.

A kiállítás záró gyűlése 11 órakor vette kezdetét, melyet Teleki Géza gróf az egyesület elnöke nyitott meg. Jelen voltak: Falussy Árpád dr., Csaba Adorján és Böszörményi Emil dr. alelnökök, Világossy Gáspár titkár, Damokos Andor dr. ügyész. Továbbá Vajay Károly dr. kir. tan., polgármester, Tankóczy Gyula főkapitány, Teleky Pál gr., Korányi János, Kovásznay Zsigmond, Mándy Zoltán, Bartha Kálmán, Fizely Sándor, György Gusztáv, Kápolnay.Paur Viktor, Uray Jenő, Szeőke Sándor, Jantyik Lajos, Szilágyi Lajos, Domahidy Pál, Ujfalussy Dezső dr., Soltész Miklós, Kiszely Tibor, Gaul Károly és még sokan a városi és vidéki gazdasági egyesületi tagok és kiállítók.

Gr. Teleky Géza elnök röviden ismertette a kiállítás eredményeit, örömmel állapítva meg a kiváló sikert. Köszönetét mond a városnak áldozatkészségéért, melylyel a kiállítási területet átengedte; és a kiállítóknak, akik bécsületes törekvéssel adtak bizonyságot egy nagy vidék kultúrájáról s felhívták a figyelmét a fogyasztóknak, hogy itt is beszerezhetik minden szükségleteiket, nem kell idegenbe fáradniok. Köszönetét mond a rendezőségnek buzgó fáradozásáért, az adományozóknak, egyesületeknek, akiket nem sorolhat fel egyenként. Felhívja és buzdítja a fiatal gazda-nemzedéket a múltak küzdelmeivel megteremtett alapon az előrehaladás zászlaját továbbvinni.

Csaba Adorján főispán hálás köszönetét fejezi ki a nagyméltóságu elnöknek fáradhatatlan buzdításaiért és munkálkodásáért, mely köszönetét jegyzőkönyvileg kéri megállapítani, amit a közgyűlés egyhangúlag, lelkesedéssel elfogadott.

Vajay Károly polgármester örülne, ha a városnak alkalma lenne máskor-is ilyen áldozatot hozni. Köszönetét mond az egyesület vezetőségének, a kiállítás rendezőségének, titkárának, hogy olyan fényes kiállítást rendeztek, mely nemcsak az egyesületnek, de a városnak is mindig emlékezetes marad.

Dr. Böszörményi Emil Világossy Gáspár érdemeit kívánja méltatni s kéri jegyzőkönyvileg megállapítani, hogy a kiállítás sikerében legfőbb érdeme Világossy Gáspárnak volt, aki csodálatos szivósággal, ernyedetlen buzgalommal és munkakedvvel dolgozott.

Az indítvány nagy lelkesedéssel, egyhangúlag lett elfogadva.

Gr. Teleky Géza elnök a kiállítást és az ülést üdvözlő szavakkal berekesztette.

Akkoriban bírósági gyakornok voltam egy jelentéktelen, piszkos, lyukasfog-szagu kis faluban, ahová azonban lelkendezve siettem mindig, mert pompásan töltöttem szünidőmet. Mikor a várva-várt augusztus hónap elérkezett, az rám nézve mindig egy uj, jobb világ kezdete volt. Soha sem éreztem olyan illatosnak a mezőt, sohasem láttam oly tisztának, világosnak a tó vizet, olyan zöldnek és barátságosnak az erdőt, mint akkor. Különösen pedig a levegőben volt valami isteni, abban az édes, balzsamos levegőben, mely a leveleit s a virágoknak harmatban fürdő szűzi kely- heit cirógatta. Elkószáltam a hegység ölében levő egyik kis faluba is, a hol csupa szép és bátor, de mogorva, erőszakos és ósdi erkölcsű emberek laknak.

Különösen a nők szépek ott s rengő csípőiken gyönyörűen fejlett törzs hajladozik, formás testük mint valami remek korinthusi váza, minden mozdulatuk csupa költészet, csupa gyönyörűség. Tekintetük zord a szemük violaszinü csillogásától cseresznye szájuk még pirosabbnak látszik. Mindjárt szerelmes lettem beléjük s későbben az lett az én gyötrelmem kutforrása. Hiába, az ember nem sokáig bir szerelem nélkül élni. — Mindazok a népek, melyeket a jó levegőn való tartózkodás és az áldott napfény megittasit, — kéjjre, gyönyörre vágyók. De az volt a bökkenő, hogy annak a vidéknek az asszonyai nagyon is jól tudnak

magukra vigyázni. Sem a férjes nőkhöz, sem a lányokhoz nem közelíthetett idegen férfi s módnélkül elkeseredtem ennek a tudatában. És hűvös hajnalhasadáskor meg langyos éjszakákon, mikor a csillagok a kékellő hegyek csúcsain látszottak égni: a vágyak úgy ordítottak bennem, mint az Apokalipszis csodaszörnye.

Egy reggel, lázas, álmatlanul töltött éj után elbolyongtam az erdőben. Unottan, kedvetlenül jártam, keltem s elhatároztam, hogy elmenekülök innen, ahol pedig ezelőtt oly lelkemből szerettem ' tartózkodni, midőn egy kis dombon elterülő tölgyerdőben hirtelen egy nő körvonalait pillantottam meg. Abból a helységből való leány volt, vad és dacos. Alig volt rajta más ruha, mint egy rövid, világos szinü pongyola-féle, mely antik görög tunikához hasonlított, hanyagul föltüzött dús hajában néhány szál vadvirágot lengetett az enyhe reggeli szellő. Majd jól kivehettem édes, halvány arcát is, tüzes fekete szemeit, cseresznye ajkai közül kicsillogó hófehér, apró fogait, melyek olyanok voltak, mint a vizezésre tűző hold nyájas sugárai. Képzeljék el ehhez termetének gömbölyded, remek idomait, miket a testéhez tapadó lenge ruha még ingerlőbbekké tett akkor bízvást elhihetik, hogy láttára szinte kővé meredtem s kiolthatatlan ellenállhatatlan vágy markolt szivembe.

Néhány lépést tett felém, miközben folyMeghivó.

A vármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző-bizottságának tagjait a /. hó 11-én d. e. 10 órakor Szatmáron a „Pannónia“ szálloda külön helyiségében tartandó intéző-bizottsági gyűlésre tisztelettel meghívom.

Érendréd, 1911. okt. 7.

Falussy Árpád,

vármegyei pártelnök.

Lóverseny.

A vármegyei Lóverseny-Egylet ma egy hete tartotta meg szokásos őszi versenyét.

Bár az idő nem a legkedvezőbb volt, nagy számú közönség verődött össze a versenyen, minőt már évek óta láttunk. Az autók, pompás fogatok egyre röpítették a résztvevőket s két óra tájban már a tribünök s a többi helyek tömve voltak a kiváncsi érdeklődőkkel. A versenyek egyébként a következő eredménnyel végződtek:

I. Mezőgazdák versenyében az első dijat Fülöp Sándor, másodikat Szálka János, harmadikat Keresztesi József, negyediket Korcs- máros Imre nyerte.

II. A sikversenyben (földmivelésügyi miniszter dija) első lett Kállay Szabolcs Rolly-ja, második Galgóczy István Erzsiké-je, harmadik Weisz Ignác Juli-ja, negyedik Galgóczy Sándor Biró-ja.

Totalizateur: 2 : 3, 5 : 9.

III. A sikversenyben (város dija) első Kállay Szabolcs Gradinó-ja, második Molnár Lajos Suffragett-je, harmadik Irinyi Csaba Mr. Paul-ja, negyedik Weisz Ignác Gertrud-ja.

Tot.: 2:11, 5 : 29.

IV. Hölgyek dija. Vadászverseny. 1. Kállay Szabolcs Rolly-ja. 2. Streicher Andor Ma- jomparádé-ja. 3. Racsmány Péter Csákó-ja. 4. Kováts Miklós Bagó-ja.

Tot.: 2 : 2, 5 : 7.

V. Homoródi akadályverseny. 1. Lipta Béla Cromvelt-ja. 2. Molnár Lajos Szötyke lány-a.

ton a szemem közé nézett s mosolyogtam. Mikor közelebb ért hozzám, parasztosan üdvözölt. Oda voltam a gyönyörűségtől s bár jól tudtam, hogy ezt a leányt idegennek megölelni nem s?abad, nem lehet: mégis kitártam karjaimat; nem azért, hogy magamhoz öleljem, hanem inkább öntudatlan mozdulattal, szerelmi lázban égve. És ez a szép női test pár perc múlva már ott vonaglott a keblemen s ajkam rátapadt nedves, piros szájára.

*

Az idő gyorsan múlt. Pár óra telhetett el azóta, hogy a vakító szépségű teremtés gyöngéden ott csüngött a keblemen. Szívesen meghaltam volna eme nagyon szép álmom közepette, hogy ne kellett volna többé a rideg valóra ébrednem. De egyszerre dühös, nyers hang vetett véget fölséges pásztorunknak s egy öreg embert és két asszonyt láttam felénk közeledni.

— Jaj, az apám ! kiáltott föl a leányka s elszaladt.

Az öreg ember, a szamniták és volszkok büszke utódja, sürü, hosszú ősz szemöldöke alól, vadul forgó szemeivel dühös pillantásokat vetett rám.

— Én téged törvény elé foglak állítani! Egy tizenhárom éves leánykát ! . . . Biztosítalak, hogy nem kerülöd el a gályarabságot !

Hideg borzongás futott végig rajtam:

— Tizenhárom éves! — kiáltottam, le-