Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI. HETI LAP. «3- Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Kölcsey utca 11.sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám ___—Kéziratokat nem adunk vissza. v ■ ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : DR. JÖSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Félévre................................................ 4 korona. Negyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér, j Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A Gazdák és a Parlament. Irta: Mezossy Béla orsz. képviselő. A magyar gazdáknak soha sincs annyi jó barátjuk, mint épen a képviselőválasztások idején. Még a legutolsó Isten háta megetti faluba is eljut egy budapesti ur, aki a nép szeretetének megszerzésében utazik. Mindenki a magyar gazda baja körül doktorkodik és Ígérgeti a csalhatatlan receptet. Tejben, vajban fürdik a jó vidék. A legutolsó házikón is vígan lengedezik a cifra zászló, huzza a cigány, fulásig folyik a bor, rogyásig terítve az asztal, a becses szavalatáért hébeTkorba egy-egy kék- hasu bankó is kerül cserébe a ládafiába. Aztán a kurta farsangi mulatságnak vége van. A nép szeretetének — valóban drága leteményese — képviselő ur lett és úgy otthagyja a falu piszkát, sarát, apró és nagy dolmányos vagy szűrös választóival együtt, hogy az arculatát se látod többé, a hangját sem hallod azontúl. Elillant mint a kámfor és lerázva magáról a falu porát, felejtve mind a sok ígéret, káprázatos beszéd, mellyel a sorsod jó magyar népem jobbra fordítani akarta. A képviselőválasztások idején a legutolsó faluból is bottal kergetnék ki a jelöltet, aki azt merné mondani, hogy ő a magyar gazda ügyét nem viseli a szivén. És mégis, mire összeül a ragyogó, cifra palotában ,az uj honatyák díszes kara: bizony-bizony nagyon könnyen elősorolhatjuk azoknak a neveit, a kik jóban, rosszban a magyar gazdák érdekeit hűen védik s a mellett rendületlenül kitartanak. Hiszen ahhoz nem valami nagy erkölcsi bátorság kell, hogy valaki a saját kerületében megindult hangon elrecsegje, hogy ő a gazdák érdekeinek milyen önzetlen jóakarója: sőt az sem jelent valami nagy áldozatot, ha majd itt, majd amott becses személyük jelenlétével tüntetünk azzal, hogy megjelentünk olyan barátságos helyen, a hol a gazdák ezrei sorakoznak a hátunk mögé. Nem! Ezzel egyetlen egy magyar képviselő sem teljesítette kötelességét. Az én meggyőződésem szerint minden képviselőnek — tartozzék az bármely párthoz — akár az^ .ellenzékhez, akár a kormányhoz, a ki a magyár gáf- dák szavazatainak a támogatásával jutott be a képviselőházba, helyt kell állam a magyar gazdák érdekei mellett, ha törik, ha szakad. Értem ez alatt azt, hogy helyt kell állani nemcsak addig, a meddig a kormány azt jónak látja, hanem kitartani addig a következetes álláspont mellett, a mig a gazdák jogos érdekei tényleg diadalt nem aratnak. Ne a kormány legyen a képviselő urak támasza, hanem megfordítva, a magyar gazdák érdekeit pártkiilömbség nélkül védő magyar képviselők elszántsága biztosítsa azt, hogy a kormány, még ha inogna is a mi érdekeink védelmében, akkor sem hátrálhasson. A magyar gazdaközönség az ő jogos érdekeit a lefolyt kongresszusokon, a Magyar Gazdaszövetség több helyen tartott nagygyűlésein az Ausztria által mesterségesen felszított huskérdésben meghatározta és megállapította úgy, a mint ezt a nemzetközi szerződésekből kifolyólag meg kellett állapítania. Ennek a jogos álláspontnak az. érvényesítését követeli most a magyar gazdaközönség a törvényhozástól. És a magyar gazdaközönségnek az egész vonalon talpra kell állania, hogy a védelmet a törvény- hozástól megkapja. Mert úgy áll a helyzet, hogy, ha ma sikerül az osztrák köröknek az olcsó hús jelszava alatt kinyittatni kelet, vagy idegen világrészek előtt a vámsorompókat, itt ők megállani nem fognak. Ha ma a kisujjunkat adjuk, majd holnap az egész k ...lkat követelik. Ha lesz úgynevezett olcsó hús, a mi ugyan nem lesz, követelik az olcsó kenyeret és igy tovább. Az olcsó mező- gazdasági terményárak és drága iparcikkek a magyar mezőgazdának a végromlását jelentik s tulajdonképen arra törekszenek ott a Lajtán túl. Átok verte meg a magyart, hogy az soha együtt nem tart. Ezt mondja a régi és mindig igaznak bizonyult közTévedésből. Hat órakor jött haza, szokásszerüen bement az öltöző szobába, de nem vetkőzött le; — egy székbe vetette magát, kezeit a térdeire fektette és öt Vagy tiz percig, vagy talán egész órán át — maga se tudta meddig — ült igy mozdulatlanul. — A tout hét! Perdutti 1 És megtalálta borzalmas, rendíthetetlen és mégis öntudatos ábrázatát. — Az ördögbe! — kiáltotta hangosan. Az ajtó mögött mozdult valami. Hímzett hálóingben és zöld bársonypapucsban jött be hozzá, középtermetű, gömbölyded, szép szőke felesége és barátságos kék szemeivel gyöngéden nézett reá. — Mi bajod? kérdezte, egyszerűen az arcába nézett és ismételte: Mi bajod Misa ? — Hogy mi bajom ? Tönkre vagyok téve ! — Játszottál ? — Játszottam! — Nos, és? — És — ismételte kárörvendően a férfi: Tönkrejutottam! zokogta, visszafojtva könnyeit. — Hányszor kértelek, könnyörögtem ! Sajnálta Misát, de még jobban önmagát, a bekövetkezhető nyomor miatt és mert egész éjjel nem aludt és várt reá. Már öt óra — gondolta, amikor a kis asztalon lévő órára nézett. — Óh te kínzó! Mennyit? Mindkét kezét a füléhez nyomta. — Mindent! Nemcsak annyit, de még többet. Egész pénzemet és a komáét is! Üssetek, tegyetek velem amit akartok. Tönkre vagyok 1 — Arcára borította kezeit. — Már nem tudok semmit! — Misa, Misa, hallgass rám ! Sajnálj engem, hiszen egész éjjel nem aludtam, én is csak ember vagyok. Vártam reád, kínokat szenvedtem végig és ez most a köszönet! Mondd legalább: Mennyit? — Annyit, hogy senki se tudja kifizetni! Mind a tizenhat ezret! Mindennek vége! El kell szöknöm, de hogyan ? A feleségére nézett és amit nem is várt, az asszony magához vonta. Milyen édes! — gondolta Misa és megfogta a kezét, de az asz- szony ellökte magától. — Misa, mond hát, hogyan teheted azt? — Reméltem, hogy visszanyerem. Szivart vett elő és elkezdett szivarozni. Természetesen gazember vagyok. Nem méltó hozzád. Kergess el. Még egyszer és még utoljára bocsáss meg és én elmegyek, eltűnők. Látja, nem tudtam másképp cselekedni. Mintha álomban tenném ; tévedésből történt. — Elfintorította az arcát, — Ruhát fpct PQ w ¥ A ¥ T ¥~^ ¥“'* ¥ /"> Nagykároly, Kölcsey-ntca 1. sz. i veÄlztti HAU FEL S. — “.sr-I r
