Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

f A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám : Kéziratokat nem adunk vissza. : MEGJELENIK MINDEN^ASÁRNAP. Felelős szerkesztő : DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Á tűzoltóság ugye. A közigazgatási bizottság ülése. Nagykároly, 1911. augusztus 12. A helyesen vezetett közigazgatásnak egyik legfontosabb ágazatát a tiizrendé szét képezi. A jó közigazgatásnak feladata az emberi élet, továbbá a magán és a közvagyon védelme és a lehetőség ha­táráig kiterjedő biztosítása ezen véde­lemnek és biztonságnak hathatós támo­gatója a jól szervezett és nemcsak a vá­rosokra, de a községekre is kiterjedő tűzoltóság intézményének létesítése. Még élénk emlékezetünkben van az az óriási tüzveszedelem, amely Nagyká­roly várost 1887-ben porig égette, még előttünk lebeg az ököritói tüzkatasztrófa borzalmas képe, sőt a folyó évi szokat­lan szárazságban történt tüzveszedelem- ben vármegyénk több virágzó községe szenvedett- óriás károkat. Alig múlik el hét, hogy vármegyénk területén fekvő községekből tüzkatasztrófáról ne érte­süljünk. Hogy az emberi gondatlanságból származó tüzesetek igen sokszor kataszt­rofális jellegük, annak jó részben az oka abban rejlik, hogy vármegyénk közön­sége a tűzoltóság és a tűzrendészet ügyét nem karolja fel olyan mértékben, amipt azt ez a humánus intézmény megérde­melné. Három évvel ezelőtt Szatmáron meg­tartott országos tűzoltó kongresszus al­kalmából alakult meg a vármegyei tűzoltó- szövetség. Ezen intézmény célja a vár­megye területén levő városok és közsé­gekben a tűzoltóság intézményét létesí­teni, a helyi tűzoltó szervezetek feállitá- sával a tűzrendészetet kellő kioktatás és tüzoltószerek beszerzésével gyakorlati ala­pokra helyezni. A tűzoltó-szövetség első naggyü- lése Nagykároly falai között a múlt év nyarán tartatott meg, amidőn a közgyű­lés határozataként azon kérelem terjesz­tetett a vármegye alispánjához, hogy a vármegyei tűzoltó-szövetség sikeresebb működése érdekében hívja föl a járási főszolgabirákat, hogy a vármegye közsé­gei fépjenek be a tűzoltó-szövetség kö­telékébe. A mai közigazgatási bizottság ülé­sén e tárgyban szólalt fölFalussy Árpád, a vármegyei tűzoltó-szövetség elnöke, aki hangsúlyozta azt is, hogy vármegyénk alispánja a tűzoltó-szövetség fenti kérel­mének nemcsak készséggel eleget tett, hanem a községeket külön is felhívta arra, hogy a tűzoltó-szövetség kötelékébe belépjenek. Fájdalom, azonban llosvay alispán intézkedésének semmi eredmé­nye nem lett és igy a szövetség vezető­sége nem volt abban a helyzetben, hogy a kellő oktatással a tűzoltóság intézmé­nyét a vármegye községeiben kellő mér­tékben létesíthesse, holott, ha ezen ne­mes és humánus intézmény iránt a vár­megye közönsége nem viseltetnék ily határtalan indolentiával és a járási fő- szolgabirák a közigazgatás ezen ágazatát lelkesedéssel fölkarolnák és annak fon­tosságát a községek vezetőivel megértet­nék, úgy évenkint százezerre menő köz- és magánvagyont lehetne megmen­teni a tüzveszedelem pusztításaitól. Arra kéri a vármegyei tűzoltó-szövetség nevé­ben a vármegye főispánját és alispánját, hogy a rendelkezésekre álló eszközökkel karolják föl a vármegyei tűzoltóság hu­mánus intézményének ügyét, vagy a fő­szolgabíróknak adandó újabb utasítások­kal, vagy a dunántúli vármegyék példá­jára a vármegyei közgyűlésen hozandó határozattal kötelezzék a községeket arra, hogy a tűzoltó-szövetségbe belépjenek, ami által mód és alkalom nyílik a tűzoltó- szövetség szakközegeinek arra, hogy a vármegye községeiben a lakosság ará­nyához és vagyoni viszonyaihoz mérten megfelelő tűzoltó-testületeket szervezzen, azokat gyakorlati utón kiképezhesse és ezen humánus intézmény létesítésének fontosságát a községek polgáraival megér­tesse. Falussy Árpád ezen felszólalására mindenekelőtt Csaba Adorján főispán vá­laszolt, aki az előadott kérelmet és indít­ványt nemcsak teljes mértékben méltá­nyolja és magáévá teszi, de kijelenti, hogy Dalok a legbájosabb Stefihez. Csak menjünk tovább Borús, szomorú arccal; Harcoljunk a sorssal tovább Kitartón, büszkén, nemesi daccal. Csak menjünk tovább! Ne szánakozzon rajtunk senki Jobb igy — bárha fáj is Némán, egyedül tovább menni. Csak menjünk tovább! Lélekben eggyé forrva; S nézzünk büszke öntudattal A gúnyolódok kacagó arcába. Csak menjünk tovább! S majd az ábrándvilágból visszanézve, — Mi — mosolygunk szánakozva A gyarló emberek szemébe. Fordított miág. Mikor gyermek voltam, Hívtak a leányok, Elfordultam tőlük, Nem mentem hozzájok! Ha ők jöttek felém Elfödtem ajkamat Nem engedtem nekik, Hogy megcsókoljanak. Lám, hogy megváltozott Az én természetem — Ha most egy leányka Csókot adna nekem, Nem hogy vissza vonnám Ajkamat előle Kicsókolnám még a Lelket is belőle. Scantostiji'árUJakabffy Vecsö. ☆ Erkel Ferencz. Irta: Hermann László. (Folytatása és vége.) 1837-ben megnyílik a Nemzeti-színház sok-sok vajúdás után s miután operákról is gondoskodni kellett, Erkelt hívják meg az első karmesteri állásra s ekkor használja fel a né­met színházban szerzett gazdag tapasztalatait. Ekkor fog bele s dolgozik első operáján, mely­nek első előadásával belejutottunk életének vi- rágzási korszakába. 1840. január 27-én adják először Báthory Máriát. Ma már el se tudjuk képzelni azt a lelkesedést, azt a magával ragadó tapsvihart, amelylyel ezt a darabot a közönség fogadta. S ha el is avult már ez az első kísérlet, szá­mos része még mindig díszére szolgálhat Erkel pályája akármelyik szakaszának, nyitánya pedig a mai füleknek is csak gyönyörűséget szerezhet. Báthory Máriával indul meg Erkel ope­ráinak a sorozata, melyek közül működése csú­csáig a Bánk-bánig, a szintén hatalmas s még mindig műsoron lévő Hunyady László a köz­Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. 7 A rom. kath. templom mellett. 7 Alapittatott 1902. 7

Next

/
Thumbnails
Contents