Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

4-ik oldal SZATMÁRVÁRMEGYE 32-ik szám. nem akarom mondani utolsó fejezete gyanánt. Ha Így tekintjük a dolgot, él­hetetlen. hogy ez a ház, amely minden más kérdésben a magyarosodást szolgálja, amely minden más kérdésben a magyar állam szuppremáciájának kidomboritását célozza kifelé és befelé is másokkal szem­ben, éppen csak egy kérdésnél, a haderő kifejlesztésénél, a hadsereg kérdésénél ne tartson arra, hogy a magyar nyelv ott minden tekintetbe érvényesüljön, (ügy van ! ügy van ! bal- és szélsőbaloldalon.) Ne higyjék, t. Ház, hogy mi a har­cot magáért a harcért akarjuk. Mi is óhajtjuk a király és a nemzet közötti összhangot, mi is óhajtjuk a király és nemzet közötti békét, mert a király és nemzet közötti béke egyetlen biztosítéka egy állandó politikának (Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.), egyetlen biztositéka egy alkotmányos államban a kormányzásnak. (Úgy van ! Úgy van ! a jobb- és szélsőbaloldaion.) De mi a ki­rály és nemzet közötti békét csak úgy érhetjük el, hogy, az a nemzet jogainak elismerésével (Élénk helyeslés és taps balfelői.), a nemzeti álláspont regardiro- zásával és a nemzetnek kielégítésével biztosittassék. (Élénk helyeslés balfelői.) Ha ilyen kompromisszum, ilyen megegyezés feküdnék a Ház asztalán, mi szívesen járulnánk hozzá a kompromisz- szumhoz, szívesen járulnánk hozzá a ki­rály és nemzet közötti béke megalapo­zásához. De minthogy ez a javaslat ezt nem tartalmazza, hanem mereven abszo­lút felségjogokra támaszkodik, (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbról.) a nemzettől pedig csak anyagi és vérbeli áldozatokat kér. (Úgy van! Úgy van! balfelői.) sem én, sem képviselőtársaim, kiknek nevében bátor voltam felszólalni, e javaslatot nem fo­gadhatjuk el, hanem a következő hatá­rozati javaslat elfogadását kérjük: Elődeinktől öröklött törhetlen hűséggel ra­gaszkodunk a szentesített élő törvényekben biz­tosított állami önállóságunk alapján a magyar nemzeti önálló hadseregnek a felállításához. A magyar nemzet jobb jövendőjébe vetett bizalommal hisszük és reméljük, hogy a tör­vényes választások által szabadon megnyilatkozó nemzeti akarat ezen sarkalatos függetlenségi elvünknek érvényesítését a népképviselet rend­szer többségi tényézőjének megadásával lehe­tővé fogja tenni. Addig pedig, amig ezen nemzeti és állami önállóságunknak leglényegesebb intézménye biz­tosítékát megszerezhetjök, képviselői kötelessé­günknek ismerjük mindazon jogainknak feltél­ien és hamisítatlan érvényesülését ellenőrizni, il­letve követelni, amely jogok az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a nemzetet az 1867. évi XII. t.-czikke iktatott rendelkezések alapján is megilletik. A magyar alkotmány sohasem ismert és ma sem ismer korlátlan, vagy kizárólagos fel­ségjogot. Nem ismer ilyet a véderőre vonat­kozó intézkedéseiben sem. Maga a királyi ha­talom is a nemzet akaratán épült fel és csak ez lehet forrása és maradandó oszlopa a jöven­dőben. A véderő kérdéseiben a megkoronázott királynak az 1867. évi XII. t.-czikk is csak al­kotmányos, a miniszteri felelősség biztosítékán nyugvó jogokat adott. A hadsereg kiegészitő részét képező ma­gyar hadsereg nem lehet magyar, amig annak vezérlet)', vezényleti és szolgálati nyelve a ma­gyar államiságot és az államnyelvet kigunyoló az a német nyelv, amely még Ausztriában sem tudta államnyelvi elismertetését kivívni. Az 1867. évi XII. t.-czikk alapján is két­ségtelen joga a nemzetnek, hogy hadseregében a saját anyanyelve, a magyar vezérleti, vezény­leti és szolgálati nyelv teljes mértékében fel­tétlenül és korlátlanul érvényesüljön. Épp igy kétségbevonhatlan jogunk van ahhoz, hogy a magyar állam czimere és jel­vényei önállóságunknak megfelelőleg a hadse­regben is hirdessék államiságunkat és tisztelet­ben tartassanak. Vitatárgya sem lehet, hogy az igazságszol­gáltatás és az annak területéhez tartozó katonai büntető anyagi és alaki törvényhozás soha semmi részében közössé nem tétetett. A nem­zet törvényhozásának önálló és szabadrendel­kezési joga és az állam nyelvének, különösen a magyar állam területén való kizárólagos el­ismertetése sem idegen hatalmi tényezőktől, sem más korlátoktól nem függhet. Erről le­mondani sem nem lehet, sem nem szabad. Az írott és szentesített törvényekben in­tézményesen biztosított ezen nemzeti követelé­seinknek teljesítéséhez annyival inkább ragasz­kodunk, mert azoknak részben való teljesítése alkotmányos formák között ő felségét a királyt is kötelező módon ünnepélyesen meg lett Ígérve, a teljesítésnek elmaradásából, tehát a szent és érinthetlen királyi tekintély csorbulásától is tartanunk kellene. Minthogy azonban a törvények és é tör­ténelmi előzmények daczára olyan javaslat ter­jesztetett a képviselőház elé, amely, amellett, hogy az elviselhetetlenségíg fokozott vér- és pénzáldozatot követel, a korlátlan és kizáróla­gos felségjog álláspontján alkotmányunk sar­kalatos tételeinek megtagadását államiságunk­nak és nemzeti jövendőnknek veszélyeztetését jelenti, s ezenkívül a német vezérleti, vezény­leti és szolgálati nyelvnek fenntartásával, sőt annak a magyar államnyelv részbeni mellőzé­sével a katonai bíráskodás terén való törvé­nyes elismertetésével nemzetünket újabb meg­aláztatás is fenyegeti, tisztelettel alulírott kép­viselők hazafias kötelességünknek ismerjük, hogy a napirenden levő és a vele kapcsolatos javaslatoknak törvényerőre való emelkedését minden törvényes eszközzel megakadályozzuk. Ez okból éstzélból (lelkesedéssel) csatlakozunk a függetlenségi és 48-as párt mindkét árnyala­tának a nemzeti jogokért vívott harczához és javasoljuk, mondja ki a képviselőház: hogy a véderőről szóló javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. — (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) A vármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottságának pártgyülése. A Szatmárvármegyei függetlonségi és 48-as párt intéző bizottsága f. hó 2-án, Szatmáron d. e. 10 órai kezdettel, Falussy Árpád dr. pártel­nök elnöklete mellett, az iparos olvasókör nagy­termében népes pártgyülést tartott, a melyen kimondotta, hogy a függetlenségi pártok mos­tani parlamenti küzdelmét helyesli és a véderő javaslatokkal szemben minden parlamentáris eszközt jogosnak tart. A gyűlésről az országos 48-as és függet­lenségi párthoz, a Kossuth-párthoz és a Ká­rolyi József gróf elnöklete alatt álló pártonki- vüli fügyetlenségi páthoz alábbi szövegű táv­iratot küldték. A pártgyülés üdvözletét küldi azért a lel­kes küzdelemért, melyet a nemzet megrootására benyújtott katonai törvényjavaslat keresztül erő­szakolása ellen folytat, a párttal együtt érez és óhajtja, hogy a párt minden alkotmányos és törvényes parlamenti eszközzel megakadályozza a nemzetre lealázó és végzetes javaslat tör­vényerőre emelkedését. Az üdvözlő táviratra Károlyi József gróf a nagykárolyi kerület orsz. képviselője a kö­vetkező választáviratot küldte : Falussy Árpád É r e n d r é d. Úgy magam, mint képvise­lőtársaim nevében köszönöm a Szatmárvármegyei függet­lenségi és 48-as párt üdvözlő sürgönyét. Lelkesedést merí­tünk belőle a további küzde­lemre. Károlyi József. Hasonló köszönő választ adott a várme­gyei függetlenségi párt üdvözlő táviratára a Kossuth-párt és Justh Gyula. Tüzveszedelmek és a tűzoltóság. Az embergyilkoló nyári hőségnek rendes kísérője a szapora tüzveszedelem. Egy hét alatt a harmadik szatmármegyei községben pusztít a tűzvész. A múlt héten Kölese lakosságát tette koldussá a veres kakas, azelőtt pár nappal Görbédén pusztított, legközelebb pedig a szo­morú emlékű Ököritó közelében: Csegöldön. Csaknem mindegyik tűzesetnél az a panasz, hogy oltásról, mentésről szó sem lehetett, a falu népe fejvesztetten tehetetlenül állott a ve­szedelemmel szemben, mert: nem volt elég viz, 2. (nem volt begyakorlott tűzoltóság, 3.) rosszak voltak a tüzifecskendők. Ez a három ok felmerül majdnem minden nagyobb tüz- pusztitásnál. Ezt a három okot tehát ha azt akarjuk, hogy a tüzpusztitásról szóló nyári rémkrónikák Jtünjenek, okvetlenül meg kell szüntetni. Mintegy 25—30 esztendővel ezelőtt kez­dődött nálunk Magyarországon a tüzoltósdi. Jó 10 esztendeig nem is volt kedveltebb pasz- sziója a falvak és városok népének, mint ön­kéntes tűzoltó egyesületek szervezése s azok munkájában való részvétel. Különösen a kül­sőségekben értünk el hatalmas eredményeket. A szabóipar csaknem fellendült a cifrábbnál cifrább tűzoltó uniformisok készítése révén. A fényes uniformisok máig is megmaradtak, sőt élnek és virágzanak a tűzoltó majálisok és tűz­oltó bálok is, ámde sajnos, mind máig hiány­zik különösen a falusi népnek tűzoltásra való rendszeres nevelése. A segítség itt tehát az volna, hogy alkal­mas módon képezzük ki jóformán az egész falunépét a tűzoltásban. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy küldjünk fel mindenkit a tűz­oltó tanfolyamra. Ennek a költségeit a szegény agyon nyomorgatott községek amúgy sem bír­nák meg, hanem próbáljuk meg például a mos­tani fapuskás katonásdi helyett az elemi isko­lákba bevezetni a tűzoltás elemi szabályainak oktatását. A falusi tanító vigye el a gyermeke­ket a községi tűzoltó szertárakhoz. Magyarázza meg nekik azt, hogy milyen a szerkezete, mi­lyen a kezelési módja a tűzoltó-fecskendőknek. : Modern ruhafestés: |fÁífáÍA|* BáI Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. UIJvl F dl Vegyileg száraz utón! Nagykároly Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents