Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

Nagykároly, 1911. joints 2. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. Vasárnap. VIÍ. évfolyam. 27. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HÉTI LAP. jj Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: |j Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. I Kéziratokat nem adunk vissza. .........— j ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZQLTÁN. Előfizetési árak: |j Egész évre................................................8 korona. Félé vre ................................................. 4 korona. ! Negyedévre.................................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 ttllér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. * ' Forgácsok. Á megbottlott Gesar. Semmi sem tart örökké. Még a Tisza István népszerűsége sem. Ez a két bal- kezü államférfin már politikai pályája kezdetén élvezte a népszerűtlenség nem mindig kedves jelenségeit. Az öreg Tisza papa idejében „Herbert“-nek nevezte őt el gróf Károlyi Gábor. Bartók Lajos „kis pipinnek“ hívta, mig végre a „geszti Césár“ névvel morzsolta szét két balke­zével a szabadelvű pártot. Midőn a Khuen kabinet először megbukott, ő lett a de­signált miniszterelnök. Ekkor volt nép­szerűtlensége tetőfokán: kabinetet sem alakíthatott, mert nem tudott minisztere­ket kapni. Ez eddig hallatlan eset volt a magyar politikai életben, mert nálunk Magyarországon minisztereket könnyebb kapni, mint — napszámosokat. Később hatalomra jutott és akkor a hires „geszti levéllel“ tette népszerűtlenné magát kü­lönösen azok előtt, akiket bukásával ma­gával rántott a politikai semmiségbe. A koalíció hibájából uj életre kelt. A pénz­zel, erőszakkal és csendőrszuronynyal megrohant nemzet felett diadalmasko­dott és élvezte a kivívott választási siker után újra ébredt táborának hódolatát, sőt többet: az eddig nélkülözött nép­szerűséget is . . . De a hatalmi mámor a fejébe szállt. A nyitrai és kaposvári beszédek zugoló­, Péter és Pál. I' — Hé, felkelni öregem ébresztgette lakó­társát a kis zömök Csel Pétert, a hosszú, so­vány Encz Pál. Péter szempillái felnyíltak ugyan egy pillanatra, de sietve lehunyta őket. Szivbeli jó barátok voltak és nemcsak a szobát bírták közösen, de pénzt, fehérneműt, ruhát stb. és a szó legszorosabb értelmében osztozkodtak mindenben. Ezért az alvóhelyüket is felváltva használták. A szobában volt egy ágy meg egy pamlag. Az utóbbi még Péternek is rövid volt és elég indiszkréten mutogatta a rugóit. Nem nagy élvezet volt pihenni rajta. Az ágy ellenben kifogástalan volt. Ma Pál aludt a pamlagon. Hosszú lába lelógtak és a kikivánkozó acélrugók a húsába nyomódtak. Nem csoda, hogy a nyugtalanul eltöltött éjszaka után, elsőnek ébredt. Újra keltegette a már ébredező Pétert. dást eredményeztek a régi szabadelvűek | táborában. Egy kis kavics volt az egész. J de elég arra, hogy egy lépéssel lefele | csússzon a népszeriitienség lépcsőjén. Most egy nagyobb kőben botolt meg. j A nagyszalontai vonat jogtalan vissza­hívására felszisszent az egész magyar j közvélemény. Az egy év óta népszerű | államférfiuról lehullott á lepel és a jog-; egyenlőség hívei és a törvény tisztviselői I azt látják, hogy ez nem alkotó állam- férfiú, hanem érzéseiben, felfogásában és gondolkodásában dictator, vagy Césár. Ez az újabb kiábrándulás fáj min­den magyar embernek, mert oly nagy tehetséggel és oly sok szép és kiváló tulajdonságokkal, amelyekkel Tisza István bir, óriási szolgálatokat tehetne fajának és nemzetének különösen akkor, ha nem szeretné úgy a — hatalmat és nem imádná annyira a — császári házat. . * * A szatmári riadó. A vármegye kathoiikus közönségé­nek egyrésze az országos néppárt ki­küldötteinek segédkezése mellett katho­iikus nagygyűlést tartottak Szatmáron. Békében szónokoltak együtt a szabad­elvű munkapárti Szuhányi Ferencz a nép­párti Zboray Miklóssal. — A nagy­gyűlés czélja volt a keresztény társa­dalom erejének felébresztése, össze­tartása és a kathoiikus hitélet fejlesztése. — Hé, pajtás, mi lesz a vizsgával ? — kérdezte. — Belemászok — dörmögte Péter. — Én is! — de — a cipők. . . ! — Cipők?! Hm! Ez baj. Felkelés előtt el kellett intézni, hogy ki huzza fel az egyetlen pár cipőt, amelyet ez időszerínt közösen bírtak. Rossz, félretaposott cipők voltak és csak súlyos okoknál fogva képezhették a két pajtás közös tulajdonát; mert volt idő, amikor mindegyikünknek lábán ékeskedett egy pár vadonatúj cipő . . . Péter kényelmesen nyújtózkodott és ásí­tás közben mondta: — Előbb rám kerül a sor, tehát én megyek elsőnek . . . azután elmehetsz te is ! Pálnak csöpp kedve sem volt nyújtóz­kodni. Röviden csak annyit mondott: — Hátha becsapsz ?! Teljesen értjük a kathoiikus tár­sadalom szervezkedését, amint értjük azt is, hogy a protestánsok a Bethlen Gábor körben, Lorántffy Zsuzsánna egyletben és Kálvin szövetségben szer­vezkednek, sőt érjük, ha a zsidók az izraelita allianze-ban, vagy a Disraeli (Beoconsfield) által alapított „Cagál“-ban szövetkeznek és szervezkednek vallásuk erejének és hitéletüknek fejlesztésére. Ámde aggodalommal szemléljük a leg­utóbbi időknek a nemzet összetartó eréjét mélyen lazító azon küzdelmeit a melyeknek a vallásos türelmetlenség a forrása és amely legutóbb is a képviselő- házi kultusz vitában majdnem az egy­más elleni sötét gyülöltségbe csapott át. Örömmel igazoljuk, hogy a szat­mári kathoiikus nagy gyűlésen ilyen sötét és elszomorító jelenségeket nem láttunk, nem tapasztaltunk, és bár er­kölcsös és Istennek tetsző dolgot is müveitek ott a gyűlésen kathoiikus tár­sadalmunk vezető elemei, még sem tud­juk helyeselni e nagy gyűlés megtar­tását azért, mert a különben is szét­tagolt társadalmunkban — a mely ma­gyar társadalomnak valláskülönbség nél­kül kellene küzdeni a nemzetiségek gyűlölködő agitátiójának, a nemzetközi szociálisták és az Istent, hazát és nem­zetet megtagadó ,,szabadgondolkodók­kal“ szemben, akkor nem volna szabad a magyar tár<^ ’ lom nem kathoiikus — No hallod, csak nem gondolod, hogy komoly ügyben ilyen komiszságot követnék el! — mondta sértődötten Péter. Azután felkelt. Alig hagyta el az ágyat, Pál egy ugrásssal belevetette magát és energikusan nyújtózkodott el benne. Péter lassan felöltözködött és el­ment . . . Három órai pompás alvás által heverte ki az éjszaka keserveit Pál. Gyorsan felöl­tözködött és harisnyában tett-vett a szobában. Megfőzte és elfogyasztotta a reggeli teáját, azután nehány vaskos jogi könyvben lapozga­tott. Végre már elhagyta a türelme és fel-alá szaládgált a szobában. Delet harangoztak, — de Péter nem jött. Pál kétségbeesett! Elgondolta, hogy Péter csak a pótvizsgákon szokot átmenni, ha tehát ma sikerült a vizsgája, afeletti örömében a kávéházba vonult a többiekkel együtt meg­ünnepelni a szokatlan eseményt. Ha ellenben Buhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Alapittatott 1902. 3 Nagykároly, Kölcsey-ntca 1. sz. T A rom. kath. templom mellett. 3

Next

/
Thumbnails
Contents