Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
Nagykároly, 1911. junius 4. Vasárnap. VII. évfolyam. 23. szám. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. <K3<- POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. • z Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. r;11 Kéziratokat nem adunk MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : DR. TÓTH ZOLTÁN. vissza. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A kártya. Nemzeti, faji és társadaL i betegségeink között legveszedelmesebb betegségek egyikének tartjuk a kartya szenvedélyt. Ez a társadalmi epidem.a e.,- magasabb fokát akkor érte el, ami. ön a szabadságharc leveretése ut.n a Bach korszak abszolutisztikus uránná ny őzre le a magyar nemzeti társadalma . A szabadsághoz, politikai harcokhoz Prszu - gyűlési vitákhoz szokott magyar .riadalom csak u^y bírta elviselni az e nyo- matás korszak t, hogy cigány me let, jó bor meliert és a kortya aszúin 1 . ..- tötte el a Bach ura.orn sötét napja t. Szálló igévé vált, hogy: „Sírva vigad a magyar.“ Az ötvenes és hatvanas éve \ a | sírva vigadása a magyar társada o.1 a.;; tehát, a nemzeti vagyonnak eg s részét emésztette föl. Igen sok >■•>■! tok olvadt el a cigány muzsika n . 'V mellett. Sokat emésztett föl az u váltó és a könnyelmű adósság esi.,, de a legnagyobb pusztítást a k ., szenvedély okozta, amely a magyar a családoknak ezreit dobta a végpusztu s elé. Ősi kúriák, karddal szerzete nem birtokok úsztak el a 32 levelű biblia , -j verése közben. Egész vidék nemesi ü.<- toka ez átkos szenvedély miatt uj gazdát csereit. Akik még ifjú koruk mii négy lovas hintóval járták a vármegyei, azok öregségükre a vármegyék iktató hivatalában irnokoskodtak, utbiztosok lei ek, vagy képviselő választási főkor- ieseknek cs ptak föl. A könnyelmű élet, a kártya szenvedély, romboló munkája erősen megingatta az államalkotó és az államfentar- tó magyar középosztály erejét és ez egyik oka annak, hogy z anyagilag elgyengült magyar társadalom alig tud védekezni az egységes magyar állameszme f'lyton szaporodó el ínségeivel szemben, másrészt pejig, hogy sem nemzeti önál óságunkat, se n gazdasági függetlenségünkéi k.vivni és megvédelmezni kelő erővel nem tudjuk, sőt a veze ő ma yar társadalom elgyengülése mia.t a per fúriákon folyton erősödő nem- -e iségi a it-itióval szemben, a magyar au túrát is nagy veszedelemben látjuk. A sírva vigadó generátio kipusztult és helyét egy ujhbb nemzedék váltotta fői, amely okolva a múltak hibáin és Mentségein, kettőzött erővel munkál- k >d k a magyar nemzet vezető társadal- ’ inak megerősödésén. A nyolezvanas években egész Euró- pá tan megindult nagy gazdasági fejiő- J ;s ' fe ébresztette a magyar faj és társadalom szunnyadó elemeit is és lassan- kent megmozdult a mi társadalmunkban iS az az erő, amely nehéz válságos időkben oly sokszor mentette meg nemzeti létünket a végpusztulástól. Elkövetkezett a munka korszaka, amely úgy a szellemi téren, mint anyagi téren, állandóan erősítette a nemzeti társadalom létalapjait. Hiszen, ha végigtekintünk vármegyénk területén, örömmel kell megállapítanunk, hogy a vagyonosodás és a közgazdaság terén 30 év óta óriási haladást tett vármegyénk. Mezőgazdasági kultúránk, az ipar, kereskedelem és hitel-ügy fejlődése bennünket ma már az ország legelső vármegyéi közé sorolnak. De emellett a magyar kultúra szolgálatában nemcsak a hivatásos szellemi munkásokat, de a társadalom ezreit is látjuk. A minden irányú fejlődésnek ezen eredményei a legszebb reményekkel biztatnának bennünket a közállapotok helyes átalakulására nézve, ha nem merülnének fel időnként vármegyénk társadalmában ismételten olyan jelenségek, a melyek társadalmunk fejlődésében káros visszaesést mutatnak. Akárty szenvedély ismét epidémiává kezd fejlődni a mi társadalmunkban és ez az epidémia annál veszedelmesebb, mert azoknak a soraiból szedi áldozatait, akiknek erre megfelelő anyagi alapjuk nincs. És fájdalom, ezt a beteges szenvedélyt még az a megdöbbentő példa sem bírta megszüntetni, a melynek a közelmúltban egy ifjú tisztviselő volt sajnálatos áldozata. Sőt amint értesülünk, ma már 60—70 ezer korona veszteségekről és nyereségekről beszélnek, amely Hova lett Gál Magda?*) Irta: Mikszáth Kálmán. Van is mit dicsekedniük a budokiaknak a savanyu vizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát iszszuk az édes vizet és nem vágyakozunk a savanyúra. Viz, viz! Hiába állították oda határőrző szent Vendelint a csevicze háta mögé, több galibájuk volt már vele, mint a mennyi gyönyörűségük. Igaz, hogy jó erős viz : a verebet, fecskét, ha nem magasan repül el fölötte, megkábitja, megfojtja úgy, hogy az halva bukdácsol bele a levegőből. Sok apró madárnak lett a temetője. Mert minek jár alant, ki a magasba termett. Az se utolsó dolog, hogy mikor csépelni mentek erre nagy rajokban a brezinai tótok, az egyik, a ki megszomjazott közülük, széles kalapjával merített belőle s úgy ivott egy kortyot. *) A közművelődési tanács felolvasásainak sorozatából. — Emberek ! — mondá hüledezve, — bor, veszszek meg, ha ez nem bor! Megizlelték egymásután. Persze hogy bor, csakhogy nagyon meg van keresztelve. Mohón nekiestek erre s abban a tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak, becsiptek á tófok, s olyan tánczolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. Hanem aztán volt e miatt a kút miatt „hiba“ is. Mikor azt a határigazitási port vitték a majornokiak ellenük s megnyerték a felső réteket, úgy hogy immár a kút is az ő határukba esett, a prókátor felszámította az eddigi haszon- élvezetbe a savanyuvizet is, melynek használata huszonhét esztendő óta naponkint egy váltó forintnyi jogtalan hasznot eszközölt minden bodoki ember egészségi állapotában, minélfogva most ezen kártétel egy kerek summában lészen visszatérítendő a majornokiaknak. No, ha ezt igy ítéli meg a tekintetes vármegye, nemcsak az egész határ úszik utána a kútnak, de hajszálaik sem az övék többé. A rétet már nem is sajnálták, a szent Vendelinen is segítettek, rávésetve, hogy: „Ezen Szent Bodok helysége,,költségén emeltetvén, ámbátor most kápolnástól, mindenestől a major- uoki határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel“, de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület volt a faluban. Nem is tudom, mi lett volna a vége, ha észre nem térnek s nem fogadnak ők is ügyvédet, a ki megint visszaperelte a régi határt. De ha elmúlt a veszedelem ez utón, volt még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye. Mert, tisztesség minden pártának, ha fényes de hiába himeznénk-hámoznánk, a mi úgy van, úgy van, a bodoki lányból sohse lehet egyéb, mint legjeljebb bodoki menyecske. Más falubó 1 Kerti bátorok, utazó-, szőlő szállító-kosarak -5 és mindennemű füzvesszőmunkák jutányos áron készülnek a nagykárölyi gazdasági népiskolánál.
