Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
2- V cktoL SZATMÁRVÁRMEGYE. 23-ik szám. tehát azt bizonyítja, hogy városunk falai között a hazárd kártya szenvedély már határt sem ismer. A kártya szenvedély ily elfajulása már nem magánügy többé, hanem közügy, amelyre a magyar társadalom jólfelfogott érdekében az illetékes hatóság figyelmét — ez alkalommal minden bővebb részletezés nélkül — felhívjuk abban a reményben, hogy mielőtt e kérdéssel a vármegye közönsége kellő helyen és időben a maga érdeme szerint foglalkoznék, sikerülni fog ezt a veszedelmes epidémiát városunk falai között megszüntetni. Gazdasági kiállításból. A vármegyei gazdasági egyesület nevében Teleky Géza gróf elnök, Csaba Adorján és Falussy Árpád dr. al- elnökök és Világossy Gáspár titkárból álló küldöttség tisztelgett f. hó 1-én Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszternél, Lukács László kereskedelmi miniszternél, Darányi Ignác a gazda- szövetség, Károlyi Mihály gróf az Omge és Mándy Lajos a pénzintézetek országos szövetsége elnökénél, akiket a küldöttség az egyesület nevében a kiállítás védnökéül kért fel. A felkért védnökök a tisztséget örömmel elft gadták és szívesen megígérték, hogy a kiállítás megnyitásán megjelennek. Itt jegyezzük meg, hogy Károlyi László gróf a kiállítás költségének fedezéséhez 1000 K-val hozzájárult. A munkásbiztositás reformja. A földmivelésügyi miniszter a képviselőház elé terjesztette az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900. évi XVI. és 1902. évi XIV. törvényczikkek módosítására vonatkozó javaslatot. A javaslat balesetbiztosításra nézve úgy rendelkezik, hogy az eddigi 400 koronás haláleseti segély fenntartása mellett a táppénz és rokkantsági segély nyújtása tekintetében az ipari munkások biztosításához hasonló legyen. Eszerint az egykoronás táppénzt ne legfeljebb 60 napig, (mint eddig volt), hanem legfeljebb 70 napig kell, hogy a pénztár folyósítsa. A rokkantsági segély pedig teljes munkaképtelenség esetére az eddigi é/i 120 korona helyett évi 240 koronában, részleges munkaképtelenség esetére pedig a fogyatkozás mértéke szerint megfelelő százalékban kell megállapítani. Gondoskodás történt a javaslatban arra nézve is, hogy a baleseti segélyek felemeléséhez a kötelező balesetbiztositásnál a teherviselő gazdákra az eddiginél magasabb dijak ■ne vettessenek ki, hanem ehelyett a több kiadás abból fedeztessék, hogy a gazdasági cselédek balesetei alkalmával a mai egykoronás segély megtérítése a gazdának az eddigi 80 nap helyett legfeljebb 70 napra, de csak a baleset napját követő hét két elteltétől számítva adassák meg és csak az összes gyógyítási költségek téríttessenek meg a baleset napjától végig. A munkás balesetbiztosításának költségszaporulata tehát a baleset első 14 napja alatt megtakarított koronákból lesz fedezve. A javaslat részletes rendelkezései szerint a'ánylagos segélyre a sérültnek csak akkor van igénye, ha a munkaképességének csökkenése a 25°/o-ot eléri, tehát eszerint a járadék legkisebb mértéke 60 korona. Igen fontos módosítás az is, hogyha az elhaltnak kettőnél több 14 éven aluli gyermeke maradt hátra, ezek javára a segély a harmadik gyermektől kezdve fejenként számított 100 koronával emelkedik, úgy azonban, hogy az egész segély összege a 800 koronát meg nem haladhatja. Ha pedig az illető házastárs vagy gyermek hátrahagyása nélkül hal meg, temetési költsége czimén a pénztár 100 korona segélyt ad. A javaslat a nyugdíjbiztosításra nézve is igen fontos rendelkezéseket foglal magában. Már 10 éve ugyanis annak, hogy a mostani mezőgazdasági munkás- és cselédsegélypénztár fennáll. Ez az idő bő anyagot szolgáltatott arra, hogy milyen irányban kívánatos és lehetséges a gazdasági munkások és cselédek biztosítására szolgáló intézményünket fokozatosan és a munkásságra nézve minden nagyobb áldozat nélkül továbbfejleszteni. Az eddigi önkéntes biztosításnak két főakadálya volt, az egyik az, hogy ebbe a biztosításba az eddigi törvény szabályai szerint csak oly mezőgazda- sági munkást és cselédet lehetett felvenni, aki még nem töltötte be a 35-ik életévét. Már pedig az nyilvánvaló dolog, hogy a fiatal ember nem gondol az öregségre, a halál pedig a legritkább esetben jut eszébe. Ezért kell tehát arra gondolni, hogy a nyugdijbiztositást az öregebbek előtt is meg kell nyitni, valamint azzal a szemponttal is szakítani kellett, hogy a nyugdíj egyformán legyen megállapítva, akár hosszabb vagy rövi- debb ideig is volt a tag a biztosított munkás. Ezzel aztán azt is el lehet érni, hogy a fiatalok kedvet kapnak a biztosításra, mert érdekükben lesz, hogy az öregebbek példáját kövessék. A mezőgazdasági munkás- és cselédpénztár a mai szabályok alapján már azért sem tudott felvirágozni, mert a rokkantság megállapítása körül nagy bizonytalanságok voltak, ami nagyon megnehezítette a működést és nagy mértékben megvonta a pénztártól a bizalmat. Az ezzel járó kellemetlenségeket a javaslat most kiküszöböli, amennyiben a rokkantsági biztosítást az aggkori ellátással hozza kapcsolatba, kimondja a javaslat azt, hogy a biztosított 60 éves korában akár tud dolgozni, akár nem, a maga nyugdiját okvetlen megkapja. A javaslat rendelkezése szerint a nyug- dijcsoportnak tagja lehet nemre és korra való tekintet nélkül minden 14. életévét betöltött egyén, aki főkeresetképen gazdasági mánkával foglalkozik. A tagok felvételi dija 1 korona, való legény ide ugyan nem téved kérőbe, de még a bodoki ember is, ha szerét teheti, idegen helységből hoz magának asszonyt. Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. Színes korsóikkal oda járnak a lányok, arra várják őket a legények. Az a savanyu kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserű megbánásnak... Czifrán kiöltözve, ropogós szoknyákban, hegyesen, kaczéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, a ki ezt az utat egy-két évig járja. Ott van, hogy ne is említsem Vér Klárát, Péri Juditot... elég abból a szelíd Gál Magda esete. Mert nem úgy volt ám az, a hogy Gálné, az édes anyja hiszi, meg beszéli... Az ilyen öreg asszonynak már létra van a szivétől az eszéhez! A milyen pirulós, szégyenlős, hisz gyerek még a Magda, bizony csoda esett, hogy úgy egyszere rákapott a kúthoz való járásra. Akkor volt az, mikor azok a lókupeczek tanyáztak a faluban s itták az áldomásokat a korcsmában. A leghetykébb köztük valami Sás Gyuri, ki-kikacsingatott, kijött az ajtó elé is, némelykor pedig útban találta a kis Magdát. Csinos fiatal ember volt. Minden esztendőben megfordul itt egyszer s a legjobb lovakat veszi össze. Néha tiz darabot, máskor nyolcz- vanat is. S erről lehetett megtudni, csinálnak-e vagy se háborút az idén a királyok? Özvegy Télné mondja, hogy nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket, a Gál Magdát... Tegnapelőtt este szóbeszédbe álltak, tegnap már meg is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére, de ma már összecsókolta — s az igaz, hogy rá sem ütött a szájára. No de a Télné szava nem jár komolynak, kivált Magdára nézve, mert nem olyan nevelés, sem nem olyan fajta... anyja is becsületes asszony annak s pórázon tartja. Hanem hogy annyi savanyu viz fogy egy idő óta a háznál, az mégis csak gyanús volt egy kicsit. Azon a bizonyos napon is háromszor volt Magda a kutnál. Nem volt odahaza maradása, nyugta; a mi a kezeügyén megfordult, mind visszájárul volt megtéve. Gálné asszonyom csak úgy szikrázott a haragtól. — Már megint azt a korsót nyakgatod ? Hova szaladsz már megint? Micsoda dolgod van neked örökösen annál a kutnál? Azt szeretném én tudni, hé? Lángba borult a kis Magda fehér arcza. Egy szót sem tudott volna kiejteni a világért. — Veted le mindjárt azt az ünneplő ködmönt?! Ejnye, te erdei gyik, hát hogy mered azt a selyemkendöt a nyakadba venni? Hát hétköznapra való az, a tisztességes emberek gyerekinek ? Hányd le, de mindjárt! Nem vettem én azt se az alsó végnek, sem a felső végnek. Hanem vettem az Ur házába, vasárnapra. Az Urnák teljék az ő szent kedve abban a selyemkendőben ... Magda elpityeredett s félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat. — Most pedig takarodj a szemem elől!..! Hanem azt mondom, hogy össze ne törd azt az ujdonat uj fehér korsót.. . Uram, én istenem, ez már a harmadik korsó husvét óta... Mert ha te azt a korsót összetöröd, vissza ne kerülj ide többé! De vissza ne jöjj, mert a milyen igaz, hogy én vagyok az özvegy Gálné, olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat! Hallod-e, hej, vesd le még azt a csizmát is! Hosszú fekete hajából a selyempántlikát kifonta, a szép kis csizmát is levetette. Úgy mezítláb ment el, mint a zsellérlányok. Gondolkozott, hogy tán el se menjen, de azért mégis FELDMANN NÁNDORésTÁRSA BANK-ÜZLETE Budapest, VI., Andrássy-ut 50. Első Magy. Általános Biztositó Társ. kér. főügynöksége. Kölcsönök vidéki takarékpénztári részvényekre és egyébb tőzsdén nem jegyzett ^ papírokra a legmagasabb összegig, a legelőnyösebb feltételek mellett. Reál és ® személy-jogú gyógyszertárak vételeinek financirozása; törlesztéses- és egyszerű jelzálog-kölcsönök, építési-, tisztviselői-kölcsönök; értékpapírok, tőzsdei árfolyamon ; állami-, városi-subvenciók eskomptálása; kölcsönök, haszonélvezettel és járadékkal terhelt ingatlanokra. Elsőrangú referenciák. Felvilágosítás díjmentes. Magyar és német levelezés! Telefon 21—10. Magyar és német levelezés
