Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-21 / 21. szám

A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. Kéziratokat nem adunk vissza. === Iránytű nélkül. Nagykároly, 1911. május 21. Mint a czélt tévesztett hajó, mely­nek kormánykereke eltörött, iránytűje el­veszett : — bolyong, csapong az országos politika zavaros hullámain a magyar el­lenzék. 1867. óta, tehát az alkotmányos élet visszaállitása óta nem volt ilyen sivár és a nemzet érdeke szempontjából majd­nem kétségbeejtő helyzetben a magyar ellenzék, mint ma. Hogy a múlt évi választásokon le­tört, — hogy személyi vagy elvi diffe- rentiák miatt ketté szakadt, — még nem volna kétségbeejtő állapot. Hiszen a Bánffy korszakban is letört a független­ségi párt, sőt ketté is szakadt — és mégis a programmjában levő igazságai­nak ellenállhatatlan erejét érvényesíteni tudta, — a nemzet lelkét lángra lob- bantotta, a császár akaratát a parlament­ben megtörte, a már akkor követelt ujonclétszám felemelést, véderő fejlesztést és az osztrák katonai követeléseket visz- szautasitotta és e nagy nemzeti küzde­lemben négy kormányt buktatott meg. Pedig kevesebben voltak, mint ma és e kis párt akkor is ketté szakadt és MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. két csoportban küzdött a kormány nagy és fegyelmezett mameluk táborával szem­ben. De akkor férfiakból állott a párt és erős szivü vezérek vezették az ellenzék harczát. A titkos tanácsosság, a Lipót-rend, a bársonyszék és udvari tanácsosság nem puhították meg a küzdő tábor lelkét. Ekkor még szent hagyományként élt a lelkekben Kossuth Lajos eszméje és törekvései. Egyik része a nemzet ellenségeivel, a dákó-románokkal és szocziálistákkal szövetkezik, ezektől (és fájdalom nem a nemzettől) remélvén újjászületésének és hatalomra jutásának korszakát. A másik rész beteg vezérének gyen­geségei miatt a teljes tétlenségben seny- ved és ha megmozdul is, nem a 48-as Programm alapját képező nemes libera­lizmusnak, de a középkori feudális és klerikális áramlatnak igyekszik szolgála- latot tenn . Nem mételyezte meg a lelkeket a korruptió, az osztályuralom és hatalom­vágy, hanem az egész párt előtt a nem­zet 400 éves vágya: az önállóságra és függetlenségre törekvés nemes és önzet­len ideáljai lebegtek, a mely nem tűrt se meghunyászkodást, se paktálást, an­nál kevésbbé — megalkuvást. Ma darabokra törve áll a 48-as és függetlenségi párt, sőt a közös ellenség, a Khuen pártja előtt erőtlenül, szétbo- molva, egymást gyűlölve, az eredeti prog- rammot cserben hagyva, mint egy hajó roncs, iránytű nélkül, hivatott vezér nél­kül szánandóan bukdácsolva egyik hul­lámról a másikra, egyik hibából a má­sikba és minden perczben az elsülyedés veszélyének kitéve. A harmadik rész, a pártonkivüli füg­getlenségiek csoportja: ahány tagból áll, annyi elvet, annyi programmot vall magáénak. Ezek maguk sem tudják és nem is érzik, mi a hivatásuk a magyar politikában. Maguk sem tudják, hol a helyük ma és mi a hivatásuk. E csoport bizonytalan és határozat­lan gondolkodására Polónyi Géza tette fel a koronát, a ki a függetlenségi elvek és pártárnyalatok minden skáláján ke­resztül gázolva, elért az utolsó státióhoz : az antiszemitizmushoz. Tudjuk, hogy Polónyit legutóbbi szereplésében a bosszú vezeti. A bosszú ez a módja azon hajsza és irtó hadjárat után, amelyet ellene a budapesti sajtó indított — ha kivétele­Gustavó A. Becquer költeményeiből. /. Mi a költészet? IV. Hogyan é\het meg a rózsa... Hogyan élhet meg a rózsa, Amit viselsz te kebleden ? Virágot nem láttam soha Virulni tűzhányó hegyen ? Imát el érettem Akkor ki mond? Ha csöndesen fekve Majd alszom a sírba’, Kijön majd el hozzám Akkor sírva ? Mi a költészet, tőlem kérdezed S szép kék szemed reám tapad. Mi a költészet ? És te kérded ezt ? Hisz az te vagy magad. II. Egy csók. V. Tépelődés. Ha meggyötör a láz S az álom elkerül, Az ágyam szélihez Akkor ki ül? Nézésedért a világot, Mosolyodért a mennyeket, Egy csókodért, ah nem tudom, Mit adnék egy csókért neked. Kinyújtom két karom, Ha közel a halál, Baráti jobbra majd Reátalál ? III. A sóhajtás a légbe foszlik. A sóhajtás a légbe foszlik szét, Tengerbe jutnak a könnynek árjai. Az elfelejtett szerelemnek mond: A sorsa ml? Ha kristállyá mered Majd mind a két szemem, Lezárni őket majd Ki lesz velem ? Ha értem a harang Egykor majd búgva kong, S mikor a nap szépen Ragyogva visszatér, Ki gondol majd arra, Ki már nem él? Spanyolból fordította : Barna János. A költő meghal. Irta: Korda Sándor. Köröskörül nagy hegyek állottak és hátuk mögül komor gyászos szinek ereszkedtek az égre. Suhogó szél kelt az erdő fái közül, különös rejtelmes melódiákat hozván magával a titkok erdejéből, a fák lombjai közül. Az ég alja tisztára vérvörös volt, a másik felén pedig borzalmas alakú és sötétkék felhők fenyegetőz­tek. Titkokból terhesen párázott a levegő. Egy szikla tövében megható parányisággal huzódot. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. O

Next

/
Thumbnails
Contents