Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
Nagykároly, 1911. május 7. Vasárnap. VII. évfolyam. 19. szám. SZATMARVA A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová 4 lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. KiadciíMTataJ : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. ziratokat nem adunk vissza. == MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. { Az állam nyelv joga. * Nagykároly, 1911 május 6. A mig a világbéke Európa nagyhatalmai által törvénybe igtatva nem lesz addig minden államnak legfőbb, legerősebb és leghatalmasabb intézménye a hadsereg. Azokat a testületeket, amelyen most Európa nemzetei elhelyezkednek, nem a kultúrával, hanem karddal és golyóval szerezték meg. Őseink a magyar korona országainak területét nem ingyen kapták, hanem hosszas véres háborúk után vérrel és karddal szerezték meg és sok szenvedéssel, önfeláldozó hősieséggel folyton tartó önvédelmi harezban tartották meg. Európa összes nemzetei és uralkodói között Ausztria és a Habsburg dinasztia nem szerzett karddal és hadi dicsőséggel egy talpalatnyi földet sem, mert a mit ma bir és a mi felett uralkodik vagy örökösödés vagy házasság után kapta — de ott a hol harcolni kellett, elvesztett mindent és mint „kitartott gavallért“ dobta ki az igazi german erő a német-római császárságból, a hős olaszok pedig Nápolyból és Szicíliából úgy mint később Lombardiából is. A csúfos kudarccal végződött olasz és porosz háborúk után Ausztria hatalma megtört és a Habsburg császári korona fénye elhalványult. A krimi hadjárat után pedig az osztrák név gyűlölt volt egész Európa előtt. Ezt a nagy történelmi fordulatot fájdalom nem használta ki nemzetünk. Azok, a kikben erő lakott, akik megteremtették 1848 nagy alkotásait, azok vagy idegen országnak voltak földönfutó bujdosói, vagy Olmütz és Kufstein várában raboskodtak. A jó érzésű, békét és nyugalmat szerető de erélytelen lelkű Deák Ferenc pedig a függetlenségi narcz elől elvonult elvbarátaival, Ausztria karjába dobták magukat és önállóságunk és függetlénségünk elejtésével uj'bb kapoccsal fűzték nemzetünket Ausztriához. Az 1876. évi XII. t.-c. megalkotásával és elfogadásával elveszett a nemzeti hatalom és dicsőség iegfőbb intézménye, alkotmányos életünk és függetlenségünk legfőbb biztositéka : az önálló nemzeti hadsereg. A 67-iki országgyűlés törvénybe igtatta a közöshadsereget, feladta a nemzetnek a hadseregre vonatkozó rendelkezési jogát, — feladta a nemzeti nyelvet és elfogadta a német kommandót. A magyar államnyelv joga tehát a nemzeti lét legnagyobb intézményében elveszett. Elveszett talán örökre, mert e jogról maga a nemzet mondott le, midőn a német nyelv jogát a törvényben elismerte. Van-e még nemzet Euróbán, amely lemondjon önálló hadseregéről és hadseregének vezetésében lemondjon nemzeti nyelvéről? Ilyen nemzet a magyaron kívül az egész világon nincs! Több mint 40 év múlt el e gyászos korszak óta és a nemzet ősi és természetes jogaiból nem nyert vissza semmit. Körülöttünk ezen idő alatt uj független és önálló nemzetek születtek. Egy-egy maroknyi nép kultúra történelmi múlt és minden ősi traditió nélkül független és önálló királysággá alakult. Maguk rendelkeznek saját nemzetük sorsa felett, mint Románia, Bulgária, Szerbia és Montenegró, akiknek nemzeti nyelvüket nem korlátolhatja semmi hatalom, nemzeti hadsereggel birnak a mely felett — nem idegen hatalom hanem ők rendelkeznek. Csak az 1000 éves történelemmel biró magyarnemzetnek kell vérét és adóját idegen faj érdekében áldozni és ezen áldozatokkal szemben, még nemzeti nyelvének sem adnak jogot abban a hadseregben a melyet ő táplál és tart fenn vérrel és adóval. Van-e az emberiség nagy egyetemében történelmi és kultúrával • biró nemzet, amely azt a szégyenletes állapotot eltűrné? Amit az asszony akar. Öt öra, Duval ur a villásreggeli után ment el hazulról, hogy egy üzleti ügyet elintézzen, amely csak másfél órát igényel. Ünnepélyes ígérete dacára azonban, csak négy óra múlva jön haza. Madame, aki a legkalandosabb gondolatokat táplálta hosszú elmaradása miatt, a lehető legrosszabb kedvben fogadja. Duval (úgy tesz, mintha ezt nem venné észre) : Ah ! (leül). Kissé soká maradtam el. Az asszony (csípősen) : Kissé ! Kissé soká ! Nem tudom ugyan, hogy hol voltál, de mindenesetre nem unatkozhattál. Duval: Nem unatkoztam, de nem is mulattam. A szabók nem tartoznak a nagyon érdekes emberek közé. Az asszony (elcsodálkozik): A szabók ? Szabóval volt üzleti dolgod ? Azt hittem, hogy az ügyvédednél voltál ? Duval : Ott is voltam. De miután tiz perc alatt végeztem vele, felhasználtam az alkalmat és felkerestem Maligruszt. Éppen azon a vidéken jártam és igy megtakarítottam egy utat. Az asszony (szkeptikusan): Engedelmed- del megjegyzem, hogy egy örökkévalóságig időztél Maligrusznál! Mit meséltél neki, érdekeset ?! Duval: Semmit. De ... a ... a minták megtekintése . . . kiválasztása . . . mértékvétel . . . mindez időt igényel. Azután meg, mindig megkínál valami frissítővel. Mindig más megizlelni valója van a fickónak! Ma finom vörös borral kínált meg . . . mellesleg megjegyzem, hogy kitűnő bor volt . . . Az asszony (vállvonogatva) : Igazán ? ! Természetesen megint gyomorégésed lesz ! Minő célja van annak, hogy itthon vizet iszol az ebédek alkalmával, máshol meg habzsolod az alkoholt . . . Duval: Ugyan ! Egy kis pohárral . . . Az asszony (közbevág ridegen): De mondd csak kérlek: Mértékvétel — minta megtekintés — kinek ? Csak nem neked ? Duval (tréfát kísérel megj : Miért ne magamnak ? Csak nem gondolod, hogy mások részére választok ki öltönyöket ? Az asszony (támadásra készen) Tehát megint rendeltél öltönyt ? Duval (könnyed iróniával): Istenem ! Hát igen . . . Utcai öltönyt. De csak egyet! Az asszony : Csak egyet ? Ezt rosszul tetted ! Rögtön féltucatot kellett volna megrendelni. Akkor aztán csodálkozni méltóztatik, hogy nem takaríthatunk semmit! Duval: Bocsánatot kérek ! Soh’se kívántam, hogy a ruhákon takarítsunk ! (Kezébe fogja kabátja kihajtását és dühösen ráncigálja) Három éve viselem ezt a ruhát ! Az asszony : Hát a szürke ruhád ? Duval : Tán világos öltönyben járkáljak ebben a pocsék időben ? Az asszony : És a fekete öltönyöd ? Duval : Óh ! Az kifogástalan ! Úgy fénylik, mint a legszebb tükör! Az utcákon utánam járnak a hölgyek, hogy hátamon nézzék meg, rendben van-e a ruhájok ? Az asszony (gyorsan): Ezt hogyan lát- hatod, ha mögötted járnak ? ________________ Leg szebb rnhatisztitás l|Jf|§ifj!«f |g|#§| Nagykároly, :: :: Vegyileg száraz utón! J3U&Jwdjvl MTSzéchenyi-utca30.
