Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE 19-ik szám. Mi türjük, mert a magyar faj vezető ros kör helyiségében tartandó értekezletre tisztelettel meghívom. Tárgy: a május hó 11-én tartandó vármegyei közgyűlés tárgysorozata feelemeinek egy részét és a most uralkodó politikai vezéreket nem az önfeláldozó hazaszeretet eszméje, de az önérdek, a hiúság és a hatalomvágy vezérli. A züllött lelkek ezt a vágyakozását pedig azok a kik a hatalmat osztják, csak a nemzeti érdekek elárulása árán elégítik ki. Most is folyik a harcz ellenünk. Nem elég az osztrákoknak a magyar pénz és véradója, nemzeti nyelvét is fköveteli még ott is, akkor is, midőn j-elette törvényt ülnek, midőn felette gazságot szolgáltatnak. Kell-e ennél nagyobb bizonyítéka a züllésnek és erkölcsi sülyedésének, a melybe nemzetünk a Khuen kormány és a munkapárti uralom alatt jutott?? Hogy Ausztria gyülevész parlamentjének kormánya tiltakozik a katonai perrendtartásban a magyar nyelv joga ellen és nekünk „tárgyalni“ kell a perfidia ellenében: szégyenletes állapot az egész nemzetre nézve a világ előtt. Bármi eredménye legyen is a csúfos és szégyenteljes alkudozásnak egy kétségtelen, hogy a magyar ellenzéknek becsületbeli kötelessége minden parlamenti fegyverrel megakadályozni azt, hogy a német nyelv joga — bármely alakban is — a magyar törvénybe beigtattassék. De ezzel szemben kétségtelen az is, hogy az osztrák kormány attól a parlamenti többségtől, amelyet a választásokon osztrák pénzen vásároltak meg — a nemzeti ügynek, az állam nyelv jogának ily szégyenteljes elárulását is joggal követelheti. (F.) Meghívó. A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottsága folyó hó 10-én, szerdán délelőtt 10 órakor, Szatmáron, az Ipaletti tanácskozás. Érendréd, 1911. május 7-én. Dr. Falussy Árpád, pártelnök. Forgácsok. Egyik helybeli laptársunk azt a komikus hirt közli, hogy a tavaszi közgyűlésen a vármegye „fényes elégtételt“ szolgáltat a vármegye vezetőségének az ököritói botrány miatt indított fővárosi hírlapi támadásokért. Ilyen irányú indítvány tényleg beadatott, de mi azt hisszük, hogy vármegyénknek jóizléséről és szerénységéről ismert alispánjának ezen indítvány tárgyalása nem lenne kellemes, mert e fényes elégtétellel ez az országos botrány, amely vármegyénk közigazgatását oly súlyosan komprom- mittálta — ismét vita tárgyává és hírlapi botránnyá ujittatnék fel. Mi tudjuk, sőt több ízben meg is irtuk, hogy a lefolyt hírlapi hajszára és botrányra vármegyénk nem szolgált rá. De azt is tudjuk és azt is megírtuk, hogy az ököritói katasztrófa körül mulasztások is történtek. Hagyjuk tehát ■a sebeket gyógyulni, mert azoknak újabb felszaggatása politikai botrányt is okozhat, amelyen aztán nem segíthet — Tisza István protekciója sem, — különösen, ha valakinek eszébe jut a hozandó határozatot Khuenhez — a belügyminiszterhez megfelebbezni — a ki pedig még nem válaszolt a Huszár Károly interpellátiójára. * * * Munkapárti körökben nagy a kavarodás a köz. bizottsági tagválasztás körül. A hatalom nem tud megállapodni a jelölt személyében. — Az egyik még a kormány befolyását is igénybe vette. Ez azonban rósz ajánló levél Szatmár- vármegyében. — A vármegye 67-es többsége Domahidy István mellé tömörül, akit népszerűsége és hosszú vármegyei közéleti szereplése is támogat a biz. tagság elnyerésének győzelmében. — A függetlenségi párt Szalkay Sándor orsz. képviselő jelöltségét támogatja és igy erős küzdelemre van kilátás. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt hó 30-án délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgy- sorozatnak két lényegesebb pontja volt. Az állami polgári fiúiskola építési ügye és a rendőrségnek csendőrséggel való felcserélése. A miniszter leiratában arról értesíti a város közönségét, hogy megengedte az eredeti javaslattól eltérőleg, miszerint a polgári fiúiskolánál 3 tanterem helyett 6, 1 rajzterem helyett kettő épitessék, a tornaterem az eredeti tervtől eltérőleg, máskép helyeztessék el, ezekre engedélyez 200,000 koronát, minthogy azonban ezen összegre ezúttal fedezete nincs hajlandó az esetben, ha a város az iskolát saját költségén már most felépiti, a felajánlott összeget és a tervezési költséget két részletben 1913 és 1914-ben megtéríteni. A jog- és pénzügyi bizottság javasolja, hogy az eddigi tervek megváltoztatásával a polgári fiú- és leányiskola az állami elemi iskola céljaira megszerzett nagyhajduvárosi telekre épitessék, az esetleg szükséges szomszédtelkek megvétessenek, az állami elemi iskola céljaira pedig a mostani polgári leányiskola megfelelőig átalakitassék és kibővítessék. A képviselőtestület a miniszteri leiratot tudomásul vette és a jog- és pénzügyi bizottság javaslatát elfogadva, elhatározta, hogy a miniszter által az iskola céljaira engedélyezett 200,000 koronát és a műszaki tervezési költséget előlegezi, ezen összegeket a helybeli pénzintézetektől függőkölcsönképen felveszi és megbízza polgármestert, hogy a bizoitsági javaslatban foglalt irányelvek alapján a részletes terveket mielőbb terjessze elő. A városi rendőrségi teendőknek a m. kir. csendőrséggel leendő ellátása tárgyában a belügyminiszterhez beadott kérvény folytán megtartott tárgyalás eredményeként a belügyminiszter kiküldöttjével felvett jegyzőkönyv szerint 44 gyalog és 9 lovas csendőr lenne alkalmazandó, illetve a most alkalmazva levő 7 lovas csendőr kettővel szaporítandó lenne, azonban a rendőrség egy része is megtar- tartandó oly szolgálatokra, amelyeket a csendőrDuval (zavartan): Hát ... hát sejtem. Az asszony: Kifogásod az van mindig. (Sóhajt): Még akkor is ha elpazarolod a pénzt! Duval (emelkedett hangon): Pazarlásnak minősíted azt, amikor valaki a legszükségesebbet szerzi be ? Az asszony : a legszükségesebbet ? Neked természetesen minden szükszéges ! De a mikor a feleségedről van szó, óh! az egész más dolog! Az én részemre minden fölösleges ! Duval (még mindig tréfára akarja terelni az ügyet és egy kupiét fütyörézget). Az asszony (dühösen): Milyen kedves ! És mily kényelmes ! Sajnos azonban, hogy a butaságaid mitsem változtatnak a szomorú valóságon ! És egészen jól tudod, hogy igazam van ! Csak megláss valamit egy kirakatban, ami megtetszik neked, rögtön, mindenáron szükséged van rá ! Akármit is kívánsz magadnak, az föltétlenül szükséges is ! (Bánatosan.) Nem tartozol azon emberek közé, akik letudják küzdeni szeszélyeiket! De ha más csak egyszer is kinyitja a száját, akkor . . . Duval (ironikusan) : Más . . . , az te volnál ? Az asszony : Igenis uram. Én volnék, aki remeg, ha meggondolja. Duval: Szegényke / Az asszony (folytatja): Aki elrémül, ha arra gondol, hogy megkérjen . . . Duval (hidegen): Egy negyven frankos kalap vételével ! Az asszony (fuladozik a megbotránkozástól) : Óh! Duval (haragosan): Tán nem igaz ? Nem fizettem negyven frankot a . . . ? Az asszony (gúnyos nevetéssel): Hogyne! Ezt amúgy is tudtam ! Megesküdtem volna rá, hogy újra felmelegited azt a régi históriát! Egy rongyos kalap miatt. Duval: Bocsánatot kérek ! Miféle kalapról beszélsz ? Az utolsóról ? Hát az utolsó- előtti ? És a többi ? Ezekről megfeledkezel! Százfrankos szalmakalap ! (felugrik) 100 frank ! Ennyi pénzért tiz kalapot veszek magamnak ! Legalább is! Az öltönyöm nem kerül 100 frankba és még akkor is viselem majd, amikor te már a cselédünknek ajándékoztad el a kalapodat. Igazán megfizetetlenek a te kalapjaid ! (a tükör elé lép, megfenyegetti öklével a képmását és dühösen beszél hozzá.) Egoista. Undok Egoista! Aljas fösvény! Utálatos fickó! Hogyan vetemedhetsz arra, hogy kilencven frankért öltönyt rendelj magadnak ? Kilencven frank ! miközben szegény feleségednek, szegény, sajnálatraméltó mártírnak, még kabátja sincs, hogy . . . Az asszony (közbevág.) Ezt nem mondtam ! Duval: De kellett volna, mert erre gondoltál. Aztán, tudod, vannak dolgok, amiket a férj előtt nem lehet elégszer ismételni, főleg olyan férjnek, a ki e tekintetben nagyot hall: úgy mint én. En avent! Kezdjél bele a régi nótába! Az asszony (méltósággal.) Készen vagy ? Duval (gúnyosan nevet) Hogy befejeztem-e ? Hiszen te vigasztalan lennél, ha ily gyorsan végeznék! Azt mondtad, rémület fog el, ha arra gondolsz, hogy a legcsekélyebb kívánságodat terjeszd elém ! Nem-e a kötelességem, ha csak nem akarok szívtelen, lelketlen zsarnoknak látszani, hogy eltaláljam a kívánságaidat? De miért vagv oly félénk? Az ördögbe, hét évi házasság után már nincsen helyén az efféle félénkség ! Kövesd a példámat! Tán én gondolok takarékosságra? Nyisd ki hát előttem a szivedet és a ruhásszekrényedet! Elsőben is a szekrényt! Fogadok, hogy üres, teljesen üres ! Nincs mit fölvenned . . . Nekem legalább van egy szürke öltönyöm, a mint ezt nagyon helyesen, megjegyezted. Van azonkívül egy fekete öltönyöm! E kettő és a ma rendelt is! El vagyok látva. De te? Nincsen szoknyád, ugy-e, se blúzod? Tán már kalapod sincsen ? Hiszen a divat változó ! Sőt tulgyorsan változik! Az asszony fa cipő orrával dobol valami marsot.) Csak folytasd én nem felelek neked. Duval (kiabál.) Oh! Ettől nem félek! Esküszöm, hogy csöpp gondot sem okoz
