Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
V Nagykároly, 1911. április 30. Vasárnap. VII. évfolyam. 18. szám. ARVARMEGYE A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. «3» Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. Kéziratokat nem adunk vissza. ■MEGJELENIK MINDEN V ASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||j Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A hitelszövetkezetek. Nagykároly, 1911. április 30. Nagy csöndben, a közvélemény által alig észrevéve gyülésezett a napokban Budapesten az ország legnagyobb szervezete: az Országos Központi Hitel- szövetkezet a kötelékébe tartozó szövetkezetekkel. Pedig úgy illenék, hogy a hitelszövetkezetek gyűléseiről az egész ország tudomást vegyen s azok napját nemzeti ünnepnek tekintse, mert az a munka, amelyekről e gyűléseken beszámolnak, a legideálisabb munka. Kiváló jelentősége nemcsak azokon a milliókon alapul, amelyeket e szövetkezetek a kisemberek anyagi helyzetének javítására az ország gazdasági vérkeringésében bevezetnek, hanem inkább azon az erkölcsi nevelő hatáson, amelynek nyomai az ország községeinek majdnem fele részében a szövetkezeti tagokon észlelhetők. E gyűlések alkalmát föl kell használni arra, hogy rámutassunk : ime, van egy tér ebben az országban is, ahová nem tud beférkőzni az ősi visszavonás, sem a féltékenység, sem az önzés, sem az osztályelfogultság; — erre a térre kell sereglenie minden jó hazafinak, aki szivén viseli a társadalmi béke és gazdasági általános jólét nagy érdekeit. Parasztbecsület. Irta : Bibó Lajos. Az ember ott állott szürke, durva darócruhában a vádlottak padja előtt s jobbra is, balra is tőle egy-egy szuronyos börtönőr foglalt helyet. Az asszony hátrább ült, a tanuk részére kijelölt helyen s kötényét a szemei elé tartva, csendesen zokogott. Egyébiránt csend volt, a milyen rend szokott lenni a törvényszékek tárgyalási termében, mikor nagyobb és érdekesebb eseteket tárgyalnak. Az ablakok nem voltak lefüggönyözve, a széles üvegkarikákon keresztülözönlött a tavaszi sugárözön s fényt, ragyogást, melegséget árasztott szét a máskülönben komor teremben, melynek egyik felében a kiváncsi közönség tolongott, másik részében a törvénytevő urak foglaltak helyet, középen pedig állott a vádlott, egy erős, izmos széles vállu ember, mint valami sugár nyárfa a puszták közepén. Az elnök megnyitotta a tárgyalást, eleget tett a formaság követelményének, ismertette röviden a bünpör anyagát s azután a vádlotthoz fordult. — Lépjen elő, Haraszti András. Maga azzal van vádolva, hogy megölte Baltazár Imrét, a kiscebei földesurat. Beismerte tettét a vizsgálóbíró előtt is, nem tagadott semmit, elA hitelszövetkezetek országos gyűlésein a kölcsönös megértés és a nagy közös cél tudata ül ünnepet. Ott látjuk az ország első nagybirtokdsait, mellettük a darócruhás zsellért} az iparosok mellett a falusi intelligenciá vezető elemeit : a papot, tanítót, jegyzőt; orvosokat, ügyvédeket, hivatalnokokat, — kik mindannyian átvannak hatva annak a tudatától, hogy olyan nemzeti munkában vesznek részt, amelyért a jövő korszakok elismerése és a benső megnyugvás érzete a jutalom. E szent egyetértés nagy eredményeit megérzékitve látjuk a gyűléseken elhangzott beszámolókon. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe immár 2270 szövetkezet tartozik, amelyeknek munkaköre kiterjed az ország 61 vármegyéjében majdnem hétezer községre. E szövetkezetekben több mint hatszázezer tag keresi és találja meg anyagi boldogulásának eszközeit, akiknek túlnyomó nagy része kis ember, kisgazda, munkás és kisiparos. És ezek a kisemberek, akik néhány évvel ezelőtt még szabad és senki által sem védett prédái voltak az uzsorának és minden élelmes ember praktikáinak, s akik a kiemelkedés reménye nélkül nemzedék- ről-nemzedékre mélyebben sülyedtek az eladósodás tengerébe: belejutván az uj irányzat áradatába, aránylag rövid idő alatt szolid és biztos alapot tudtak teremteni, amelyen továbbgyarapodhatnak. Abban a 2270 szövetkezetben a tagok befizetett üzletrészekben 36 és fél millió koronát, takarékbetétekben majdnem 90 millió koronát gyűjtöttek össze. Olyan anyagi erő ez és a kisemberek haladási képességének olyan bizonyítéka, amely biztos alapja a boldogulásnak. És valóban, annak a munkának az első része, amelyet a hitelszövetkezetek maguk elé tűztek, maholnap teljes befejezést nyer. Az uzsora az ország nagy részében meghalt, másutt haldoklik a gazdasági haladásnak egyik főfeltétele, a hitel, ma már az ország népének nagy tömegei előtt nyitva áll. A kisgazda nyerészkedő közvetítő nélkül részt vehet a földfeldarabolásokban, birtokot szerezhet magának olcsó és kényelmes segítségével ; a nagyobb kirtokok bérbeadása terén is hódit a szövetkezeti szellem : a kisemberek szövetkezetbe tömörülve közvetítő nélkül bérbevehetik a nagybirtokokat s emellett a nagybirtokos is jobban megtalálja számítását, mintha idegen bérlőnek adná bérbe földjeit. A közös árubeszerzés védelmet nyújt a közvetimondott mindent, hát ismételje még egyszer vallomását most a törvényszék előtt. Beszéljen őszintén és igazán, könnyítsen a lelkén. Haraszti András, a darócruhás rab, oda lépett a bírák elé. Halvány, de férfiasán szép fejét magasra emelte, homlokából kisimította fekete haját s érces, mélyen rezgő hangon szóllott: — Igaz, megöltem az urat, mert volt okom reá. Kétszer lőttem a szivébe, mivel nem volt több golyó a puskámban. Ha lett volna... Az elnök hirtelen félbeszakította: — Nézze, Haraszti, ne indulatoskodjék, szálljon magába, azután sorrendben, amint történt, úgy mondja el nekünk a dolgokat. Kezdje legelői, tudja ott, a hol először vert fészket valami gyanú a lelkében s megingott a bizalma a felesége iránt. A rab megrázta a fejét s szomorúan mosolygott. — Az én ielkemben nem volt gyanú soha. Szerettem azt az asszonyt mindig az utolsó pillanatokig, ott ájnároztam az ölemben, a szivem fölött s hittem a szavának, hiszen olyan imádságszerüleg tudott hazudni. — És mégis megcsalta ? — Hogy megcsalt-e, elámitott-e, nem tudom még ma sem. Csak arra emlékezem, hogy egy csendes, nyári alkonyaikor, mikor hazatértem a mezőről, az asszony repesve szaladod elibem, aztán elujságolta, hogy nálunk járt a tekintetes ur, a Baltazár Imre, megnézte a házunkat, a szobát, még le is ült s a feleségem orcáját megcsipkedve, azt mondta neki, hogy ilyen szép és takaros menyecske nincs több a faluban. A vádlott pillanatokra elhallgatott, mintha gondolatai között keresgélne. — A dologból magam sem csináltam sokat, sőt még az sem tűnt fel, hogy a tekintetes ur egyre gyakoribb vendég lett a házunknál. — A feleségének sem szólott semmit ? Attól sem kérdezősködött a látogatások célja felől ? — Attól sem, senkitől. Egyszer, mikor tréfásan megjegyeztem néki, hogy még zavart támaszt közöttünk az ur, oda borult a nyakamba s csúnya, rósz embernek nevezett, a miért féltékenykedek reája. Többet aztán nem beszéltünk róla, de a falu már suttogott felőlünk. Az emberek kárörvendő, lenéző pillantásokat vetettek felém, a Túri Jóska, a szomszédom pedig egyenesen a szemembe mondta: — Könnyű neked, mert tekintetes ur a feleséged barátja! — Tekintetes törvényszék, ez a szó már a lelkemre esett. Most már világos volt előttem a dolog, tudtam, hogy mivel rágalmaz a falu s megmondtam az asszonynak, hogy többet Baltazár Imrét nem akarom a házamban látni.
