Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-23 / 17. szám

Nagykároly, 1911. április 23.

Vasárnap.

VII. évfolyam. 17. szám. 1 /

A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadótí^»^kp7'^zéchenyi-utcza 26. szám II. emelet. ----nem adunk vissza.________________________ :

•• ''"A, LTTiB-g-MT-n-rir-,, ■ -n ,

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

DR. TÓTH ZOLTÁN.

Előfizetési árak:

Egész évre...........................................8 korona.

Fé

lévre................................................ 4 korona.

Ne

gyedévre ........................................... 2 korona.

Eg

yes szám 20 fillér. |j| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

„Csorda szellem hajtja“...

A „Pester Lloyd“ véleménye.

Nagykároly, ä911. április 22.

A nemzet ellenes bűnökben elpusztult néhai szabadelvű párt volt hű orgánuma az öreg „Pester Lloyd“ erős kritikát gyakorolt egyik vezér cikkében a mai kormánypártról amely névszerinti leszármazottja a régi szabadelvű pártnak.

Ez a német lap ellensége vott a koalíciónak annyira, hogy örömrivalgás- sal üdvözölte azt a visszatért korszakot amidőn Khuen vette át a kormányt, Tisza lett a munkapárt vezére és Perczel Dezsőt ismét beülteteti a zsebkendő jelre szavazó többség a munkapárt elnöki székébe.

A „Pester LIoydnak“-nak az örömét nemcsak a régi kornak visszatérése idézte elő, de az is, hogy Khuen kor- mányprogrammba vétette és a korona által elfogadtatta az általános, egyenlő és titkos választói jogot.

A szolgálatkész öreg német lapnak öröme nem sokáig tartott, mert a különböző eszközökkel, pénzzel és erőszakkal összetoborzott munkapárti többségben nincs meg az az egységes szellem, amely a szabadelvű páriot oly sokáig uralmon tartotta és kisült, hogy a munkapárti többségben az igazi liberalizmust csak kevesen képviselik és a szabadelvű eszmét és az általános,

egyenlő és titkos választói jog prog- rammját csak jelszónak, a nemzet megtévesztésére kortes eszközül használták föl.

Kisült, hogy a programmot adó Khuen nem vezére saját pártjának, mert a párt nagy többsége Tisza István reakciós politikája után indult és ma már hallani sem akar a választásokon hangoztatott választói reformokról. Minek nekik választói reform. Minek nekik szabadelvű irány. Minek lenne szükséges a népjogok kiterjesztésére, midőn az ő mandátumukat a mai választási rendszer: a pénz, a csendőr és aszolga- biró biztosítja legjobban. Csak nem bolondultak meg, hogy egy általános választói jog megalkotásával kiszolgáltassák magukat a választó polgárok igazságos ítéletének i

E munkapárti dogmára Tisza István gróf adta ki a jelszót é" a párt tagjai Perczel Dezsőtől kezdve a darabont Kubinyi Gézáig törtető buzgalommal indulnak a vezér komandója után, hogy megöljék saját gyermeküket: a választási programmjukat képező általános választói jogot. A dicső kormánypárt ezt a front — változását nevezi a „Pester Lloyd“ csorda szellemnek. De mi.azt hisszük, hogy ez a csorda szellem nemcsak a választói reformok ellenzésében nyilvánul meg ennél a quodlibet pártnál, hanem megnyilvánult az egy év

óta, a parlamenti és a delegátionális tárgyalások és szavazások egész vonalán.

Hiszen láttuk, hogy Tisza István és csapata hogy fogadoztak, eskiidöztek az egész ország színe előtt, hogy ha a bankszerződéseknél a készfizetéseket meg nem kapják, nem szavazzák meg a közös bankot. És mit láttunk. Tisza István aradi fogadalma dacára neki indította a térdet, fejet hajtó alázatos pártot, a készfizetések megtagadása és elejtése után is, a közös kank megszavazásához. Még csak el sem pirultak, oly .hűséggel szavaztak uruk és parancsoljuk akarata szerint. Hát nem csorda szellem ez ?

Ugyanez a díszes párt fogadkozott, esküdözött, hogy az u. n. kilences bizottság program mjának megvalósítása nélkül, — mely programm a hadsereg kérdésében némi nemzeti engedményt tartalmaz, — a felemelt hadi költségekre és a Dreagnouth-okra egy fülért sem szavaz meg. És mi történt? Tisza islván gróf felállt a delegációban és a legvitézebb kirohanással ejtett el minden nemzeti engedményt és Cesari gőggel követelte pártjától, hogy az osztrák hadsereg számára, minden feltétel nélkül szavazza meg a milliókat. És a munkapárt térdet- fejet hajtva, a nemzet bőrére hűségesen szavazott... Hát nem csorda szellem ez ?

A véderő felemelésének óriási terhét a nemzet egész egyeteme szívós kitartással 10 év óta állandóan visszautast

A kis csizmák.*)

Irta : Mikszáth Kálmán.

Keskeny, szürke felhő-foszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháboru lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák gályái le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a viz. Vőneki János uram portáján egész tócsák állanak, a Zákó Mihályék kertjében pedig — épen az imént mesélte Mihók Magda, — a madárfészkét is lemosta a fárul a zuhogó zápor.

Köd gömörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres, mint a muszelin-ruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső, bár az ég morcos, borús még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel megy a hosszú utcán Szűcs Istókkal, a kőmivessel.

Hogy összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestől éri a veszedelem. A lánya meghal, ökrei felfújódnak, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegény legények.

*) A közművelődési tanács felolvasásának sorozatából.

Hanem érzi is a súlyát az Isten „másik“ kezének, ha nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta a legényfta is a halállal vijódik, megfogadta, csak arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele.

De bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit a templomnak vett, — leszakadt a szekér alatt a Bágy hidja, ló odaveszett, kocsi, kép, dirib-darabra zúzódott.

Az emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik, amint végig megy a hosszú krispinben, apró kopasz fejét a vállapockái közé huzva.

— Csiba te, ne te, — veszi föl a szót Böngér Panna, — legalább már ti ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen lelkem egy-két hasábot az üst alá, mig megkavarom.

Nedves ez a tüzelő, — veszi át a szót özvegy Csupor Mátyásné. — Az én időmben még a fa is jobban égett, Panna. Hanem ez a Bizi dolga! Tudod-e, mi történt megint az éjjel ?

— Talán a kőkereszttel a temetőben?

— Beleütött a mennykő, lelkem. Összetörte. Pedig csak tegnap állították föl nagy költséggel.

— Oh, oh ! — hüledezék Böngér Panna. — Akkor bizonyosan oda mennek. Eredj csak kis Andris, nézz utánuk fiam, hová fordulnak el a savanyu-kuttól ?

A „falu gyermeke“ (úgy hitták a szelíd képű anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén a lekvárfőző katlan mellett, ami igen irigylendő állapot volt reá nézve, mert nemcsak a lábait melengethette a tűznél (csípős az idő egy kicsit), hanem a jószivü Böngér Panna a kóstolást is engedte.

Hogy most már ott kell hagyni a vén Bizi miatt ezt a nagy boldogságot!

Kelletlenül kullogott utánuk. Csakugyan a temetőbe mentek.

Az asszonyok igazat mondtak, a gyönyörű piros kőkereszt ott hevert két darabban a sárguló pázsiton. Nini, hová lettek az aranyos betűk : „Isten dicséretére emeltette Bizi József“? Épen a betűknél, derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: „Nem kell a dicséreted, Bizi József, a Máriakép sem kellett, ez sem kell“.

Az öreg ember elkapta fejét a földről, hol adománya széttörve hevert és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon hara-