Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-16 / 16. szám

15. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. össze és a melynek hivatása lenne, úgy a gyors személyszállítást, mint a teher és gyors áru szállításának felét a vonalon bonyolítani. E célból a Püspökladány—Dekreczen— nagykárolyi vonal megerősittessék és a Nagy­károly— Zilah—Deés—kolozsvári vonal megfe­lelő módon kiépíttessék. E Il-ik keleti vasút létesítés? esetén Nagy­károly, mint a vasútnak egyik góczpontja rend­kívüli forgalmi és kereskedelmi jelentőséget nyerne, mert középpontja lenne a most meglévő vicinálisokon kívül a forgalom lebonyolithatása szempontjából még szükségessé vállandó többi szárnyvonalaknak is. Ily nagyszabású vasúti tervezettel szemben helyes volna, ha vármegyénk vezetősége a vár­megye területére, de első sorban Nagykárolyra — mint a megye székhelyére — tekintettel egy vasúti politikát létesítene, a mely figyelemmel lenne a vidék áru és termény forgalmára, annak gazdasági fejlődésére is. Látjuk, hogy a köves utak kiépítése óriási nehézségekbe ütközik, már pedig gazdasági kultúrát fejleszteni csak ott lehet, a hol a me­zőgazdasági terményt szolgáltató falvak a fő- vasuti vonallal köves úttal, vagy vicinális va­súttal összekötve vannak. Ily körülmények között a Il-ik keleti vasút termelése alkalmából vármegyénk törvényható­ságának kikellene használni a helyzetet arra, hogy a fővonal létesítése a vármegye egyrészé- nek, de mindenesetre a nagykárolyi, szálkái és erdődi járásnak (a mely utóbbi közlekedési te­kintetben a legmostohább helyzetben van) hasz­nára válljék. Ezúttal nem állunk elő positiv tervezettel, csak az illetékes körök figyelmét hívjuk fel arra, hogy létesitsenek szakemberekből és arra hiva­tott elemekből egy bizottságot, a mely alkossa meg vármegyénk vasúti politikáját és ennek keretében készítsen egy tervezetet a jogos ér­dekek figyelembe vételével arra nézve, hogy miként volna fejleszhető tovább vármegyénk forgalmi hálózata. Egy ily vasúti politikával és forgalmi há­lózat létesítésével elkerülhető volna a személyes érdekek érvényesülése és csak az egyes vidé­kek jólmegfontolt érdeke volna egy-egy vasút­hálózat létesítésével figyelembe vehető. Egy helyesen átgondolt vasúti politikával Fehérgyarmat összeköthető volna Mátészalkával és Észak-felé Bereg, vagy Ugocsa vármegyék­kel ; Csenger direct vonalon Nagykárollyal ugyancsak Királydaróc és Erdőd vidéke Nagy­károllyal továbbá Nagykároly Margitlával. Ez utóbbi vonal kiépítése ugyan már biztosítva van, mert ennek kiépítésével rövid idő múlva a Szilágysági vasút részvénytársaság foglal­kozik. Természetesen egy helyes vármegyei va­súti politika esetén nem volna szabad egy ide­gen vármegye érdekének vármegyénk rovására érvényesülni, a mint azt a halmii—bikszadi tervezet vasútvonalánál látjuk. Ha Bikszád für­dővel, magán érdekei vannak, azt ne kapcsolja össze egy idegen vármegye érdekével, a mi vármegyénk rovására, hanem a saját forgalmi érdekét érvényesítse vármegyénk területén lévő Szatmár—bikszádi vasútvonalon. E vasútvonalon ez év folyamán már oly beruházások történtek, a melyek a bikszádi fürdő igényeit teljesen kielégíthetik — hacsak valami más — eddig nem ösmert magánérde­kek fent nem állanak, a melyek a halmii— bikszádi vasút kiépítését óhajtanák. A Szatmár—bikszádi vasút részvénytársa­ság — ugyanis — épen a fürdő nyári forgal­mára tekintettel a személykocsiparkba öt darab személyszállító kocsit fog besorozni, a mely már készen áll és a f. évi május 1-én a bik­szádi vasúti forgalomba besoroztaték. Nehogy többé a halmii—bikszádi vasutat kérő deputátiónak szánalmas helyzete ismétlőd­jék és vármegyénk vezetősége úgy a kormány, mint az ország közvéleménye előtt kompromi- táltassék, volna szükséges egy vármegyei va­súti bizottság megalkotása, a mely véleményező testület volna minden olv esetben, midőn vár­megyei vasúti vonal létesítéséről, a megfelelő vicinális vasutak forgalmának fejlesztéséről és ezzel kapcsolatos kérdésekről van szó. A forgalmi és közlekedési ut a vármegye közönsége érdekében épül. Hogy annak fejlő­dése helyes irányban haladjon és necsak a — sokszor — jogosulatlan magánérdeket, de a közönség érdekét szolgálja, arra szükséges egy illetékes és érdektelen fórum, a mely ugyan nem hivatalos testület, de a mely az illetékes tényezőknek, a mindenkori alispánnak és főis­pánnak véleményező bizottsága lenne. A mi vármegyénk közigazgatásában na­gyon szükséges volna egy kis életerő és egész­séges munkás szellem és irány meghonosodása a mely bennünket a modern életet élő és ro­hamosan fejlődő vármegyék sorába emelne. A türelem városa. Talán nincsen még egy város, ahol oly soká vajúdnának az egyes megol­dásra váró kérdések mint nálunk. Még ősz volt, amikor nagy diadallal hirdettük, hogy a kereskedelemügyi mi­niszter a vasúti indóház felépítését el­rendelte, az igazságügyi miniszter a tör­vényszék felállítását kilátásba helyezte és most tavasszal még mindég csak ott állunk, hogy békés türelemmel várjuk a kereskedelemügyi miniszter rendeletének foganatosítását és vérmes reményekkel tekintünk a kilátásba helyezett, de még mindég meg nem Ígért törvényszék fel­állítása elé. De ez, bár mindenesetre ritka példája a körülményekben való csendes megnyugvásnak, semmi esetre nem eszköze a haladás és fejlődés elő mozdításának. Pedig erre, a mi váro­sunknak igazán nagy szüksége volna. Más városok roham léptekben ha­ladnak előre és ezt látva, minket stag­náló helyzetünk dacára, még az irigység sem bánt, hanem napirendre térünk fö­lötte azzal, hogy minden úgy van jól, ahogy van. És ez az egykedvűség az, amely arra az útra vezet, ahol előre nem, hanem csak visszafelé lehet haladni. Nem tudjuk, hogy városunk illeté­kes tényezői részéről, kiknek kötelesség- szerüen lelkiikön kell viselniök városunk haladását, — amióta városunk legutóbb a minisztereknél deputacióban járt, — törtéót e valami intézkedés úgy a vasúti indóház felépítése, mint a törvényszék létesítése érdekében, de annyi bizonyos, hogy ennek nyoma nem látszik. Ezért mi inkább hisszük, hogy az illetékes té­nyezők bízva az ígéretekben minden tü­relmetlenség nélkül várják azok be­váltását. Azonban nekünk egyik kérdést illető­leg sem, de főkép a vasúti indóház felépí­tése ügyében nem szabed türelmeskedni, mert a vasúti indóház felépitése, már egészségügyi szempotból is halasztha­tatlanul sürgős kérdés, melynek mielőbbi megoldását elősegíteni, városunk illeté­kes tényezőinek legfőbb kötelessége. A vasúti indóházon és a törvény­széken kívül, hasonló megoldásra váró kérdések az állami elemi iskola és a pénzügyigazgatóság felépitése. Az állami elemi iskola telkét már megvásárolta a város, a rajta levő há­zat is lebontatta, de az építés még min­dég nem veszi kezdetét. — Nálunk nem sürgős semmi. A pénzügyigazgatóság jelenlegi épü­lete mai céljának nem felel meg. Ez köztudomású dolog. Egy megfelelő épü­let felépitése iránt történtek is némi in­tézkedések a város részéről, de ered­ményre nem vezettek. A pénzügyigazgatóság nem épül. E kérdésnél is latba kellene magát vetni az illetékes tényezőknek és személyük súlyával, személyes közbenjárásukkal ki­eszközölni, hogy úgy mint más városok­ban, a mi városunkban is építsen az ál­lam pénzügyi palotát. Uj rendszer a mébészetben. Irta: Dr. Glatter A. Béla. E lap olvasóközönsége közt bizonyára igen sokan vannak, kik nyaranta szívesen el­pepecselnek méheik között s gyönyörködve figyelik ezeknek az apró teremtményeknek szor­galmas munkáját, ősszel pedig jó hordásu nyár után megelégedetten veregetik zsebüket, benne érezvén fáradozásuk jutalmát. Mondhatták is a méhészkedő emberek: meg is érdemeltem ezt a kis jövedelmet, mert derekasan megdolgoztam és fáradtam érte, lévén a méhészkedés fáradalmas és sok munkát igénylő foglalkozás. De hála Istennek csak volt, mert az uj rendszernek éppen az a megbecsül­hetetlen előnye az eddigi rendszerek fölött, hogy megkíméli a méhészt a sok fárasztó mun­kától és a mézhozam, azaz a jövedelem nem­csak hogy éppen annyi, mint eddig volt, hanem meg is kétszerződik. A múlt hó közepe táján jelent meg ennek az uj rendszernek és alapelveinek leírása. A méhek élete címen, könyvalakban, számos kép­pel téve még érthetőbbé magyarázatait. A rend­szer feltalálója és a könyv szerzője id. Boczo- nádi Szabó Imre, újpesti neves méhész, ki kaptárrendszerét Boczonádi rendszernek ne­vezte el. Hogy azonban megérthessük ezen rend­szer kiválóságát és előnyeit, szükséges, hogy rövid vonásokban vázoljam az eddigi rend­szereket s aztán a Boczonádi rendszert, hogy annál inkább szembetűnjék az utóbbinak fölénye az előbbieken. A méhészkedés kezdetben és még java­részben most is kasokkal történik. Ezeknek az a hátránya, hogy ha hiba esik bennök, nem lehet belátni a kas belsejébe s igy csak hosz- szas megfigyelés után jöhet rá a tapasztalt méhész is, hogy mi a baj, úgy hogy sokszor megtörténik, hogy mire rájön a hibára, már nem is segíthet rajta. Másik hátránya, hogy a kas kijáró nyílása alul van, minek hátrányos következményeit ta­vasszal láthatjuk, midőn a télen át felgyülem­lett vizpárák mind a fenékre csapódnak le és lucskossá, penészessé teszik a lépeket, amihez hozzájárul a kijáró szűk volta is, mert a kas igy természetesen nem szellőződik rendesen. A kasos méhészet hátrányait igyekszik kiküszöbölni a kaptáros rendszer, mert itt már beláthatunk a munkálkodó méhek közé s az esetleges hibákat rögtön észrevehetjük, de rög­tön segíthetünk is rajtok.

Next

/
Thumbnails
Contents