Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
2-ik .oldal SZATMÁRVÁRMEGYE 16-ik szám. is! Mikor alkotmányos életünket veszély fenyegette, — mikor a „lemondás politikája“ megsemmisüléssel fenyegette nemzeti létünket, e földre vezetett a mi zarándok utunk, hogy a turini remete törhetetlen és mngalkuvást nem ismerő leikéből merítsen erőt nemzetünk a további küzdelemre. Mily boldog e földnek népe mikor a Megváltó feltámadásainak emlékezetét együtt ünnepli hazája szabadságának emlékünnepével! . . . Mi is ünnepeljük a feltámadást, az emberiség Megváltójának, a felebaráti szeretet hirdetőjének feltámadását. De vájjon a nemzet kálváriájának vége mikor közeledik és mikor fog győzni a nemzet igazságában vetett hitünk és mikor kondulnak meg a harangok, amelyek összehívják a magyar nép millióit, hogy a nemzeti érzésben egygyé forrva örömmel és lelkesedéstől túláradó szívvel ünnepeljék a Hit győzelmét és nemzet szabadságának és függetlenségének feltámadását? (F.) Nincs megegyezés. A bécsi tanácskozások a múlt napokban megakudtak, az ellentéteket eddig sem kiegyenlíteni, sem áthidalni nem sikerült s minthogy itt van a husvét és a király is az ünnepnapok idejére Walseeba utazik, ennélfogva Héderváry gróf és Bienerth báró közös elhatározással megállapodtak abban, hogy a tárgyalást husvét után folytatják. A két kormány álláspontja, úgy látszik, még nagyon messze áll egymástól, elannyira, hogy már Bécsben krízis kitörésétől tartottak, egyik vagy másik irányban. A húsvéti ünnep lehetővé teszi a súlyos helyzet eltolását. A nehézségeket az okozza, hogy egyfelől a magyar kormány a maga álláspontjából nem engedhet, másfelől pedig számolni kell nemcsak az osztrák politikának hagyományos fölfogásával, ennek vakságával és értelmetlenségével minden magyar állásponttal szemben, hanem számba kell venni azt a súlyosbító körülményt is, hogy az osztrák kormány választási mozgalom küszöbén áll. A magyar kormány, ha a katonai perrendtartásban lemond a magyar nyelv jogáról kockáztatná nemcsak a véderőtörvény reformját, hanem a kabinet erejét s politikai és parlamenti állását. Viszont az osztrák kormány, ha hozzájárul a magyar kormány jogos álláspontjához, úgy lehet, maga ellen zúdítaná az összes osztrák pártokat. De nekünk nem fáj az osztrák kormány feje. Ragaszkodnunk keik a magyar nyelv föl- tétlen érvényesüléséhez a hazai törvénykezés egész mezején. Az eddigi állapotot megtűrjük valahogy, valameddig megvan; de a reform halaszthatatlan s nem következhetik be máskép, mint ha a magyar állam nyelve minden téren teljes jogaiba lép. Forgácsok. A képviselők fizetésemelést kívánnak, mert különben — sztrájkolnak. Hiszen eddig sem csináltak egyebet mint — sztrájkoltak. Sztrájkolnak — részletekben. Egyiknek nem kell az általános választójog ; másiknak a vörös bank, harmadiknak a véderő reform, negyediknek a magyar nyelv a hadseregben. De képviselői fizetés kell. Ebben egyetért a nagy többség pártkülönbség nélkül Apponyi röstelli, hogy épen Kossuth-párti körözi az aláírási ivet. Múzsa Gyula a neve, foglalkozására: patíkáros. — No ezt se’ a Múzsa csókolta homlokon, hanem a repülő Merkur. * * * A mungók ebben is többségben vannak, pedig nem nekik, de az ellenzékieknek volna jogcímük a fizetés emelésre, a kik a maguk zsebéből fizették az „alkotmányos költségeket.“ Vármegyénk képviselői közzül öten Írták alá a fizetés emelést kérő ivet. Ha igy haladunk, az ügyvéd képviselők még külön „expensnotát“ is fognak kiállítani a képviselőim i „tárgyalásokért.“ * * * Hull a rendjel, mint a záporeső. A hivatalos lap naponkint önti a címeket, és kitüntetéseket. Tisza Kálmán hires mondása a Khuen kormány alatt nagy virágzásnak indult. „A jókedvű adakozót segíti az Isten.“ Egy év alatt lett 80 nemes, 14 báró, 55 udvari tanácsos, 35 kir. tanácsos. Egy sereg ember kapott Ferenc József renejeiet és apróbb kereszteket. Régen a hazavédelmében hadivitézségért kapta a magyar a kitüntetést. Ma börze speculatió tárgya lett és kortes szolgálatokért adják, — de dominium nélkül sőt az uj báró maga fizet a kormány választási kasszájába — vételárat. Ez a demokrata korszak. Nem is rossz módszer a demokratia megteremtésére, mert ha igy haladunk, ma holnap minden ember vagy báró lesz, vagy udvari tanácsos és — kész az egyenlőség. * * * Egy vármegyei báró jelölt szintén aspirált a főnemességre. Százezer koronát költött el a választásokra. A minister megkérdezte a báró jelölt urat, hogy mily rangot kíván ? Mire ez kevés gondolkodás után igy felelt: még egy szeszgyárat. — Meg is kapta. Vasúti dolgok. A tél folyamán e lap hasábjain már megemlékeztünk arról a nagyszabású tervről, a mely Kolozsvár város törvényhatóságából indult ki és a mely már a kereskedelmi minisztérium vasúti os.tályát is foglalkoztatja. Arról van szó ugyanis, hogy megalkossák a 11-ik keleti vasutat, a mely Budapestet Erdéllyel illetve Kolozsvárral Nagykárolyon át köti gyakról tudunk . . . Ősömnek véres fürtjeihez XIV. Lajos király szerelme tapad. — Mondd el kérlek. És Charles de Novalle elkezdett mesélni. — E véres tragédia akkor történt, amikor a szerelem királyának örökké tartónak hitt ifjúsága tünedezni kezdett. A szerelem nagy Ínyence részére bekövetkezett az az idő, amikor szeretőjének csak hideg csókok által fejezhette ki érzelmeit, ezáltal azonban csöppet sem lett tartózkodóbb. A királyi szeretők hosszú sorában olyan is volt, aki nem elégedett meg a csókokkal: a szép de R. Márkiné, egy vén udvaronc névleges felesége, de tényleges szeretője a királynak. Arcképét nézve, amelyet ott láthatsz Amadé véres fürtéi mellett, abban a virágos keretben, különösen szép asszony lehetett, oly szépek csakis annak a kornak hires asszonyai voltak. Hollófekete hajából övezett finom arca és ragyogó szemei olthatatlan szenvedélyről beszélnek. Apró szájának irónikus mosolya, amely szépségét oly titokzatossá teszi, talán épp szerelmes szeretőjét illeti, — a királyt — akinek csak hideg csókjai voltak a csodaszép asszony részére. A király kisebb szórakozásának lejátszódásait abban az évben egy fiatal lovag intézte, az udvaroncok seregének legigézőbb tagja, Amadé ősöm. A találkák gondos rendezése az ö titoktartására bízatott és a „királyi látogatások“ a beavatott miniszter keze által soh’se kerültek a világ szájára. Lajos király azonban féltékeny lett nagy hiúsága dacára is, volt olyan okos belátni, hogy lehetetlen parancsolni a női szívnek és a csók, még ha királyi is, nem elegendő. Egy estén váratlanul jelent meg a király — mint ahogy ezt szerelmének sülyedő korában többször is megtette — de R. Márkiné illatos fészkében, amely a királyi kastély egyik szárnyában volt elhelyezve. A Márkiné hálószobájának ajtaja azonban zárva volt. Megdöbbenve elsápadva tántorodott vissza a király, mert a becsukott ajtó mögül halk kacagást hallott. Igenis, kacagás volt. Az egyik hang férfi hangja volt, a másik asszonykacagás. Utóbbiban felismerte a Márkiné tisztán csengő hangját. — Nyissátok ki az ajtót — kiáltott izgatottan a király és felemelt öklével erősen megdöngette a rózsafából faragott ajtót. Az ajtó mögött elnémult a kacaj és ijedt kapkodás zaja szűrődött ki. Azután kinyílt az ajtó. Halálra vált feldúlt arccal leghívebb kegyence, Amadé de Novalle állott szemben a királylyal. — Áruló elloptad a becsületemet 1 — dörögte a király. — Felség — felelte térden állva Amadé — a királyom becsülete szent, de az én becsületem elveszett. Nem védekezek önkéntesen, teszem le fejemet a bárd alá, ez illeti meg a rablót. Áldozatomat nem öltem meg; tekintse meg sir, a Márkiné még él . . . És a csodálkozó király, aki mit sem értett abból, megláthatta ágyban fekvő kedvesét összekötözött kezekkel és szájába dugott kendő- gomolyaggal. — Mi ez? Boldogtalan mit követtél el? — kérdezte Lajos király? — Felség sokat vesztettem tegnap kártyán és pénzzavaromban kirabolni akartam a Márkinét . . . E pillanatban érkezett ide felség, hogy megmentse őt. A király jól látta ugyan, hogy a rablás csak hazugság, de elfogadta a mentegetődzést. Három nappal később hullott le Amadé de Novalles feje, egészen titokban, de a király parancsára. A szép Márkiné ellenben már a kivégzés napján nem volt Páris- ban. Királyi parancsra utazott el, hogy üdülést nyerjen. Virter E. Bubát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S, Nagykároly, Kölcsey-atca 1. sz. 7 A róm. kath. templom mellett. 7 Alapittatott 1902. Oi ■** rí-
