Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 13-ik szám. a célszerűséget az alkotmányos küzdelem felvételére, mert nem a küzdelem kedvéért kell ennek a nemzetnek küzdenie, hanem azon eredményekért, amelyeket elérhet. Ha tehát a küzdelem sikerére nincs semmi kilátás, akkor hazafias kötelesség a küzdelmet jobb időre halasztani. Nem igy volt ez a bank kérdésben. Az önálló nemzeti bankot most már bizonyosan nem lehet megvalósítani 1911. január 1 -re, de sőt most már beláthatatlan időn belül sem. Holott azt a politikát követve, amelyet a 48-as függetlenségi Kossuth-párt követett, már most is nagyon közvetlenül meg lett volna közelithető az önálló nemzeti bank megvalósítása és előre megállapítható rövid időn belül, erre az alkalom, a siker nagyobb valószínűségével, ismét előállt volna. De mindez most már a múltaké. A jelen is nehézségekkel teljes. Erős küzdelmek küszöbéhez jutott a nemzet. S ezt a küzdelmet az ellenzéki pártok darabokra szaggatva fogják megvívni, tehát az ősi magyar átok, a széthúzás teljes súlya alatt görnyedve. Mindazonáltal a 48-as függetlenségi Kossuth-párt erős elhatározással és erős hittel megy bele a küzdelembe, régi hagyományos függetlenségi elvek zászlaja alatt, amelyek ideális elvek bár, de azért meg van bennünk minden kellék arra, hogy egy esetleges kormányzati programmot, mint fokozatosságot kijelölhessenek és irányíthassanak. A magyar választóközönségtől fog függni az, hogy támogatja-e vagy nem a mi igazainkat. lette ült, a leghálásabb hallgatója volt az ügynöknek, s minden szavát hangos kacagással honorálta. — Mit szólsz hozzá, milyen jól mulat a feleséged ? — szólt Krausz Benő nem minden malicia nélkül, Rosenberg Lázárhoz. Rosenberg úgy tett, mintha el volna merülve a játékba, s nem reagált a Krausz szavaira. — A Garami mégis csak pompás egy ember, — folytatta Krausz Benő. — A feleséged, úgy látszik, nagyon tetszik neki, meit mindig csak neki udvarol. Udvarol neki nemcsak az asztal fölött, hanem az asztal alatt is. Rosenberg Lázár letette a kártyát. A féltékenység benyilallott a szivébe. Vérben forgó szemmel nézett oda, ahol a szirup-ügynök szavalt, s szörnyű perspektíva nyílt meg a szeme előtt. — Rosenberg odarohant az ügynökhöz, és szó nélkül arculütötte. Általános dulakodás követte az inzultust, miközben Garami a becsületszavára jelentette ki, hogy addig nem nyugszik, mig Rosenbergnek ketté nem hasítja a koponyáját. A válságos helyzetből Krausz Benő váltotta meg az ünnepelt férfiút. Fölkapott egy üveg szirupot, mely a minta-táskából került elő, s azzal leöntötte a harcias ügynököt. A nyúlós barna folyadéknak fenomenális hatása volt, Garaminak hirtelen lelohadt a harci kedve, s szava is, mely az imént még bömbölő volt, egyszerre elakadt. És amint ott állt tehe- etlenüi a saját szaftjában, akarom mondani a Politikai helyzet. Voltak, vannak és lesznek roszakaróink. Osztrák szomszédunk gondoskodott mindég arról, hogy a külföld előtt a lehető legcsunyább színben mutasson be. El is mondtak minket műveletlennek, barbárnak, de lovagiasságunkban még az osztrák sem mert kételkedni. Erre büszkék voltunk. És lehettünk is. Akadtak azonban olyan gyászmagyarok, kik nem átallották a magyar becsületérzést, tisztességet, lovagiasságot sárba tiporva, parlamentismusunkat bemocskolni és csibészekhez illő orvtámadásra vetemedni. Szégyen biz ez, de csak nekünk, mert a kik tették, azok ezt az érzést nem ismerik. — Pirulva gondol minden jó érzésű ember e szomorú tényre, de mint minden rosszban, úgy ebben is feltalálhatjuk a jót. Talán egy felsőbb intézkedés bujtatta ki a szeget a zsákból, hogy idejekorán megismertesse mindenkivel, kikből áll a Justh párt. * Sok képviselőnek csak az országgyűlés feloszlatásával jutott eszébe képviselősége. Csak akkor kezd törődni mandátumával, amikor már nincs meg. Szó sincs róla nagyon kellemetlen dolog lehet megválni egy olyan társadalmi állástól, a mely tekintélyt és szép jövedelmet biztosit a nélkül, hogy érdemleges munkára kényszerítene. Az erkölcsi érzék ugyan azt mondja, ha kapsz, adj te is, de ezt nagyon sokan a képviselő urak közül egyáltalán- nem követik. Ahelyett gondtalan tétlenségben, kerületük érdekeivel mit sem törődve, élvezik a könnyen, vagy nagy pénz áldozatok árán szerzett mandátum előnyeit, addig a meddig. Bár a jövő választásoknál künn rekednének az ilyen élősdiek. * * * Nagy izgalmat szülnek a közelgő választások. Úgy hírlik, hogy junius első harmadában lesznek. Akkor vagy előbb ez nem is annyira fontos a különféle minőségű jelölteknek. A fő az, hogy meglesznek. Remény és kétség között saját szirupjában, valóban szánalmas látványt nyújtott. A szirup vastag és nyúlós cseppekben pergett le i szakálláról amely most nem lengett, hanem szilárdan állt, mint egy megkövült őskori pacsmag. Segíteni hamarosan csak úgy lehetett volna a boldogtalan emberen, ha va- aki lenyalja róla a ragadós folyadékok. Erre pedig még a legjobb barátja sem vállalkozott, mert a szirup minősége nem vala elsőrendű. Garami Jakab nem hagyta magán száradni sem a szirupot, sem a pofont, hanem mint előrelátható volt, becsületsértésért följelentette Rosenberg Lázárt és Krausz Benőt. A két vádlott elszántan állott Darócz já- rásbiró előtt. — Hogy hívják ? — kérdezre a biró. — Rosenberg Lázár a nevem. — Mi a vallása ? — Hát mi lehet? Izraelita vagyok. A biró keményen rászólt a vádlottra : — Itt ne tréfáljon, hanem feleljen komolyan a kérdésemre! — Kérem alásan, — szólt meglepetve Rosenberg, — én nem tréfálok, egész komolyan izraelita vagyok. A biró elmosolyogta magát erre a komoly vallomásra s tovább vallatta a vádlottat: — Volt-e már büntetve? — Jó órában legyen mondva, — felelt Rosenberg, — eddig még nem derült ki rám semmi. vergődve vadásszák mindenütt a bizalmat. Még Justh is körutazik pártja érdekében. Úgy látszik tisztítja az uj lobogójukon ejtett foltokat. Pedig kár azokat bolygatni, mert még jobban elkenödnek. * * * A bécsi „Zeit“ véleménye szerint kár hogy a kormány féken nem tartja az államügyészt a Jush-párt képviselőházi botránynál, mert ha nagyon megzaklatják a vádlottakat, a közvélemény, mely most jóllehet elitéli tettüket, az üldözött képviselőkben mártírokat fog látni és igy lehetetlenné válna a kormánynak, hogy a két sebesült miniszter esetét, a választási agitátióknál hasznosítsa. Szegény aggodalmaskodó Bécs. Úgy látszik nem ismeri embereit, mert mi hisszük, hogy a mostani kormány céljai érdekében, szívesen megveretné magát még többször is. A Justh-párt pedig kapható lesz ezentúl is a verekedésre, mert szerintünk mindenki úgy gyakorolja a parlamenti tevékenységet ahogy tudja. HÍREK. Husvét. Az egész keresztény világ ünnepi díszben, áhítattal lelkében ünnepli az Ur fiának, Jézusnak feltámadását, Husvétnak ünnepét. Harmonikusabb, szebb, pompázóbb ünnepe nincs a tavasznak, mint épen a Husvét. A szent szózat: „Jézus feltámadt!“ — keresztül zúg az egész világon, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan, szerencsés és sorsüldözött egyaránt érzi e napon a vallás jóleső melegét és végtelen, megmagyarázhatlan nyugalom tölti el a lelkeket. A feltámadás reménye a mai ünnepnapon fáklyaként ég a szivekben Feltámadunk mindnyájan ! Az elcsüggedt, az élettel békételen emberek ma megbékülnek. Ma nem panaszkodik senkisem. Az Ur fia feltámadt és fel fogunk mi is támadni. — Mért ütötte arcul a panaszost ? — Miért? Mert föl akarta dúlni a családi boldogságomat. — Mivel ? — Mivel hogy szemtelen volt. Rosenberg elbeszélte töviről-hegyire az esetet, amely őt a kritikus napon kihozta a sodrából. — Ha lovag lennék, — mondotta, — akkor kihívtam volna őt párbajra. De én nem vagyok lovag s a Garami sem lovag, hát gondoltam, jobb lesz, ha elvégezzük az affért magunk közt egyszerű polgárhoz való módon. Ez az ember kézzel-lábbal udvarolt a feleségemnek . . . — Csak lábbal, — igazította ki Krausz Benő. — Mondjuk, hogy csak lábbal, de nekem az is szálka volt a szememben, A biró a lelkére beszélt a feleknek, hogy béküljenek ki. — Ha Garami megbocsát nékem azért, ami az asztal fölött történt, én is fátyolt boritok arra, ami az asztal alatt történt, —- felelt Rosenberg békülékeny hangon. Garami, bár eleintén azt vitatta, hogy a pofon vörös fonálként fog végighúzódni egész életén, ha elégtételt nem vesz érte, utóbb mégis, őnagyságára való tekintettel, amint magát udvariasan kifejezte, elfogadta az ajánlatot s a felek kibékülve távoztak a tárgyalóteremből.
