Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-13 / 7. szám
Nagykároly, 1910. íebrnár 13. Vasárnap. VI. évfolyam. 7. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. -»SSS**- : Kéziratokat nem adunk vissza. == MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: jj Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ..............................................8 korona. Fé lévre..................... .... 4 korona. Negyedévre . . .....................2 korona. Egy es szám 20 | Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A vármegye szava. Budapest, 1910. február 12. A régi szabadelvű párt megmozdult. Úgy látszik elérkezettnek hiszik az időt arra, hogy Tisza István védszárnyai alatt a politikai küzdtérre lépjenek. A felmentett főispán által folyó hó 10-ére összehívott rendkívüli közgyűlésen a Khuen kormány támogatást kérő leiratának tárgyalásánál akarták erejűket a nemzeti irány képviselőivel szemben összemérni. Szatmáron Nagy Béla, volt szabadelvű pártelnök hivó szavára gyűltek össze Tisza gróf hívei. E gyülekezést természetesnek is tartjuk, mert az uj kormányváltozás által a politikai helyzet is megváltozott, amely a régi szabadelvű párt híveit is a cselekvés terére szólította. De amily sajnálattal láttuk Tisza István grófnak az alkotmányellenes Khuen kormány mellett való állásfoglalását, úgy sajnálattal kell látnunk azt is, hogySzat- márvármegye szabadelvű pártja a súlyos politikai helyzetnek minden mérlegelése nélkül siet a Khuen kormány feketesárga zászlója alá. Hiszen Tisza István maga megmondotta, hogy az uj pártalakulásnak nem ő, hanem Khuen Héderváry a vezére, így tehát az a szabadelvű párt, amely méltán és büszkén vallhatná vezérének Tisza Istvánt, tulajdonképen egy olyan kormány vezérének lábai elé siet leborulni, amely kormánynak a magyar parlament többsége bizalmatlanságot szavazott, őt a kormányzás és végrehajtó hatalom kezelésétől eltiltotta, s amely ellen maga a főrendiház is felemelte tiltakozó szavát. * Ezek után tehát felette csodálatos, hogy éppen azok a férfiak, a kiknek egyike-másika négy évvel ezelőtt a nagy nemzeti ellenállásban is résztvett, s akik között sokan vannak olyanok, akik magukat még nem is olyan régen függetlenségi pártiaknak tartották, most megfeledkezve a múltról s a múltban teljesített hazafias kötelességükről, minden megfontolás nélkül sietnek egy olyan kormány támogatására, amely sem az alkotmányt, sem a törvényt nem respec- tálja, évszázados vágyódásainkat, nemzeti aspirátióinkat ismerni nem akarja. Ámde ezen vakon-rohanást az első lélekzetvételnél ünnepiesen megállította a vármegye szava A szabadelvű gyűlés ugylátszik megfeledkezett arról, hogy Szatmárvármegye közönsége néhány évvel előbb is mily impozáns módon adott kifejezést a nemzet alkotmányához való hűségének és ragaszkodásának. Megfeledkezett arról, hogy ennek a vármegyének a közönsége a hatalom csábitó szavára nem vedlik át kurucból labanccá, hanem történelmi traditiójához hiven, útját állja mindazon törekvéseknek, a melyek nemzeti hagyományait, törvénybe iktatott jogait és alkotmányos biztosítékait a bécsi hatalom kedvéért legázolni akarja. Vármegyénk történelmének egyik maradandó fényes lapját fogja képezni a folyó hó 10-én megtartott vármegyei közgyűlés állásfoglalása, amidőn több oldalról elhangzott beszédek után a vármegye közönsége egyhangúlag megállapította, hogy a Khuen kormány alkotmánysértést követett el' és ezért iránta bizalommal nem viseltetik és tőle minden támogatást megtagad. Oly elementáris erővel tört ki a vármegye közgyűlésén az alkotmányellenes Khuen kormány iránti ellenszenv, hogy a szabadelvű párt szónoka kénytelen volt a Khuen kormány tudomásvételére irányuló indítványát visszavonni, nehogy constatálva legyen a szabadelvű párt „törpe minoritása11. Ez a határozat most már döntő hatással lesz a vármegye további magatartására, mert most már a vármegye koz-öiisége előtt nemcsak a parlament bizalmatlansági határozata s a főrendiház tiltakozó szava irányadó, de a vármegye közgyűlésének egyhangúlag hozott határozata is. Megjelölte azt az utat, amit a vármegye önkormányzatának és önkormányzati közegeinek követni kell. Jöjjön most már az alkotmányellenes korszak bármily ereje ellenünk, Szatmárvármegye közönségét harcrakészen szemben fogja találni magával. A fiatalok. A tavasz, az édes termő nedvvel áldott győztes fiú gyöngéd lábaival végig táncolt a földön s minden parányi rög fölsóhajott. A karcsú, omló, aranyfürtös legényke megállt s betekintette a végtelen tájat, amerre illatos köpenyében elsuhant, s valami kéjes gyönyörrel itta szemével a föld és az ujongó szerelmét. Fényfátyol jelenik meg a keleti szélen. Kipirulnak a felhők s éles kármin fény omlik az égre. Ez a fény, ez a szín felemel, megigéz. Aranysugárba reszketve fürdik minden nesz, a völgy, a halom s a róna. Harsan a szó: feltámadt az élet! Hát persze. Ha Gergely nem rázza bozontos szakállát, hát föltárnád az élet, élénk mozgás, nyüzsgés a határ képe. Az idén jól viselte magát az öreg Gergő ő kigyei me. Husvétra már minden szőlőtőke megtisz- tultan nézett ki a földből; mert tudniillik, hogy jókor kitakarandó, hogy meg ne vakuljanak a szemek, aztán meg hogy lenyesegetvén az erejét hiába kiszipolyzó giz-gaz dudvás venyigét, egy-két nemes csappal az életkeltő nap melegén, mihamarabb kifakadjon, hogy termő szőlő gerezdjével biztató reménnyel töltse be a szőlősgazda lelkét. Hejh csengett is a nyitókapa messzire! A sármány, a pintyőke sa többi pajtás ijedten szálltak fel a sarjadzó fákra; csak a szarka mert szemtelenkedni, lesvén a kövér falatot, amint egy-egy bojtos féreg a kapa nyomán a kövér homokföld alól kifordult. Nos husvétra már teljesen rendbe állottak a szőlők, a venyige kévébe kötve, tetszetős kupalakba rakva. Szépen megfésülve mosolyogtak a szőlős földek. Csak egyetlenegy maradt kócosán. Jócskán fölverte már a gyom. Az ifjú Tandari Bálint tulajdona. Igaz, hogy csak egy fertály. A faluban suttogni kezdtek. — A fiatal Tandari nem bir betelni a szerelemmel. Pedig már ugyancsak elmúltak a mézeshetek. Mióta megfeleségesedett, más lett a sor! Egyebet se tesz, mint az asszonyát őrzi. Még most is féltékenykedik Kaszab Pistára. Az öreg Tandari nem is akarta, hogy Csörge Tini legyen a menyasszonya. Nem is volt a lagziban, aztán nem is adott egy fityinget sem ! De hát hiába megszerették egymást, mint ahogy az egyik dalos madár megszereti a másikat s amint a madárnak nincsen messze táj, ahol virág és zöld lomb terem, úgy a szerelemnek sincs akadálya, ha érti a szem, amint a másik szem ragyog s érzi a szív, amint a másik szív dobog, A fiatal Tandari is elhozta magának Csörge Tinit a hetedik faluból. Aztán meg azt is beszélték, hogy mit ér az az asszony, ha olyan szép is, mint a hetedik menyország angyala, ha egyszer „koma“ neki a dolog. Mi lesz belőlük? Szőtték-fonták a mende-mondát, vitték- hordták a pletykát. Olyan az, mint a veszett kutya, akkor harap meg bennünket, mikor nem is sejtjük és sokszor halálosan. Tandariék a nagy boldogságban törődtek is sokat a falu szájával. Csak azért se! A sárga irigység pukkassza meg* őket. A húsvéti ünnepek után Tandari kiballagott a szőlőbe hires, szép menyasszonyával. A falu utcáján nagy kegyesen lépkedtek egymás mellett. A kapát senkise vette ki a kezükből. A szemük össze-össze villant. Maguk se tudták mit éreznek. Mikor a szőlőbe értek, mind a ketten belebámultak a reggeli kéklő messzeségbe. Aztán megfogták a dolog végit és nyütték-rót- ták késő estig. Csupa gyönyörűség volt a munka. Az asszony ajkán csengett a nóta. Közbe-közbe Tandari mesélt az aszony- nak a múlt időkről, amikor még itt a hegyen bő s úgy vidám szüret is volt. A muzsika szállott, a pásztortüzek magasan lobogtak. De ma már a gazdák lelkét megkapta a gyötrő sejtelem . . . Itt-ott területek pusztulnak el, seny- vednek az erős venyigék. Vagy kopáron marad a föld, mint egy élettelen nagy halott, vagy ha lehet, szántogatják s búzát vetnek, tengerit, tököt, répát termelnek. Az asszony kíváncsian hallgatta............. nézte a kipirult Tandarit. Tandari kapája nyelére támaszkodva nézte, bámulta a sárgás-fekete rögöt hosszan, némán. Az arca úgy elkomorult. Hirtelen ledobta magát a földre, lefeküdt a szőlőtőke mellé, fülét a földre nyomta és úgy hallgatódzott.
