Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
4-ik oldal. ZATMÁRVÁRMEGYE. 12-ik szám. úgy van összeállítva, hogy tisztesség, képzettség és munkásság tekintetében semmi kívánni valót nem hagy fenn. Végül engedje meg a tek, törv. hat. bizottság, hogy saját igénytelen személyemre is tegyek egy pár kijelentést. Azt hiszem, ezen teremben alig van egyén, aki ne ismerne. Soha egyéni érvényesülési vágy nem vezetett. Isten látja lelkem, ezen állást sem kerestem. Soha párt szenvedély meggondolatlan tettre nem ragadt, hivatalos működésemben egyéni rokon vagy ellenszenv nem irányított. A boszu érzése előttem ismeretlen. Soha senkitől a magam érdekében nem kértem. Most ez alkalommal kérek először a tek. törv. hat. bizottságtól. Kérem azt, hogy ha utaink politikai téren szétválnak is, az ott támadt elvi ellentéteket társadalmi térre ne vigyék át. Kérem azt, hogy ott, hol vármegyénk érdeke s a közérdek kívánja s törvényes téren állok, támogatásukban részesítsenek. Bizalmat előre nem kérek, azt ki akarom érdemelni. Egyet tartok még szükségesnek kijelenteni, t. i. azt, hogy a vármegyei és társadalmi fontosabb kérdések felvetésében a vármegye hivatott férfiaival, tekintet nélkül politikai álláspontjukra, az állandó érintkezést fenn akarom tartani s a közügyek előkészítésében saját önálló nézeteim mellett részükre a legnagyobb befolyást akarom biztosítani. Ezek után magamat a tek. törv. hat bizottság jóindulatába ajánlva s a vármegye közönségére Isten áldását kívánva a főispáni széket elfoglalom s a folytatólagos gyűlést megnyitóin. A törvényhatósági bizottsági tagok nevében Szuhányi Ferencz üdvözölte a főispánt. Ezután Jékey Zsigmond beszélt. „Méltóságod elhangzott programmbeszéde késztet arra, — úgymond — hogy Szatmár- megye függetlenségi pártja nevében reflektáljak arra. Előre bocsátom ez alhalommal, hogy nem Csaba Adorján személye késztet erre, mert az ő hazafiságáról meg vagyunk győződve, egyéniségét mindnyájan tiszteljük, szeretjük. A vármegye azonban február 10-én kimondotta, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik s igy Méltóságod nem veheti rossz néven, ha azt a bizalmat, amelyet más körülmények közt előlegeztünk volna Méltóságodnak, most nem előlegezhetjük. De ösmerve Méltóságvd jellemét, tudjuk azt, hogy kész inkább lemondani állásáról, mint bárki kedvéért törvénytelenségre ragadtatni magát, hisszük és reméljük, hogy ha el- kövatkezik az idő, Méltóságod a törvany útjáról le nem tér s ahkor Méltóságodnak nemcsak személye, de működése iránt is bizalommal fogunk viseltetni. Arra kérem Méltóságodat: legyen erős a törvény szigorú megtartásában, legyen bölcs az igazságszolgáltatásban, kemény a bűnösök, a hanyagok megbüntetésében s igyekezzék azon, kogy a közigazgatás terén szerzett tapasztalataival annak hézagait kitöltse, tapintatos kormányzással hajlítsa maga felé a sziveket és vezetésével az eddigi kékét tartsa fenn ápolja. Kívánok Méltóságodnak főispáni működéséhez szerencsét.“ Lukács Konstantin gk. lelkész beszélt ezután. Elmondotta, hogy mint a szatmármegyei román nemzeti párt kiküldötte szólal fel. Szépen elmondott beszédeket hallottunk itt, sok szívhez szóló enunciamentumot, amelyek alapján a szükebb hazánkban, a vármegyében béke és megelégedés teremhet. Hogy Csaba Adorján a jelen kormány kinevezése alkalmából foglalta el az állást, abból mi arra merítünk reményt, hogy ez a kormány is az igazság és méltányosság alapján működik. A mikor Méltóságodat mint újonnan kinevezett főispánt üdvözölni van szerencsém, remélni fogjuk, hogy vezetése alatt ez a két egymásra utalt nép: a román és magyar együtt működhet a haza boldogságára. Nem lehet ráfogni, hogy a román nép vétett volna a hazafiság ellen (ellentmondások.) Lehet, hogy akadtak félrevezetett egyének, de ezekről ne méltóztassék általánosítani. Nekünk, románoknak nemssak jogunk, de kötelességünk is ragaszkodni a felekezetűnket, vallásunkat, kultúránkat illető joghoz. Méltóságod eddigi működésében is szépen tudta vezetni kerületét, reméljük, hogy e nehéz és felelősségteljes polcon is a szabadság, testvériség, egyenjogúság jegyében fog kormányozni. isién segélye hozzá! A hitelesítő küldöttség megválasztása után a közgyűlés berencei Kovács Jenő indítványára elhatározta, hogy a főispánnak és a főjegyzőnek a közgyűlésen elhangzott beszédeit jegyzőkönyvileg megörökíti. Ezután a főispán megköszönvén a megjelenteknek az ünneplést, a közgyűlést berekesztette. A küldöttségek a következő sorrendben tisztelegtek : A nagykárolyi róm. kath. egyház, vezette Récsey Ede plébános. A nagykárolyi ref. egyházmegye, vezette Berey József esperes. A nagykárolyi ref. egyház, Asztalos György vezetésével. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház, Mitrovits Elek vezetésével. Az ág. evang. egyház, Reök Gyula vezetésével. A nagykárolyi státus quó izr. egyház, Fürth Ferencz vezetésével. M. kir. honvédség és csendőrség, Foglár József ezredes. Szatmármegyei munkapárt. Nagy Béla Szatmár szab. kir. város törvényhatósága, Dr. Fechtel János. Nagybányai kir. bányaigazgatóság, Neupauer János miniszteri tanácsos. A szatmármegyei pénzügyi tisztviselők, Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató. Nagybánya és Felsőbánya városok Dr, Makrai Mihály és Farkas Jenő polgármesterek. A főgimnázium tanári kara, Cseh Lajos. Polgári fiúiskola tanárai, Patek Béla. Vármegyei Gazdasági Egyesület, Böszörményi Emil. Ecsedi- láp lecsapoló társulat, Péchy László. M. kir. posta- és távirdc.i tisztviselők, Schnébli, János. Nagykárolyi pénzintézetek, Reök Gyula. Szat- mármegye állatorvosi kara, Czilli György. Szatmármegyei kör- és községi jegyzők, Bodoky Béla. M. kir. államvasutak, Aczél Ferencz áll. főnök. Nagykároly város képviselőtestülete és tisztikara, Debreczeni István polgármester. Délután 2 órakor a Magynr Király éttermében bankett volt, a hol a főispán a királyra, N. Szabó Antal a főispánra, Kende Zsigmond a főispán nejére, Kovács Jenő pedig a vendégekre ürítette poharát. Este a színházban a nagykárolyi Zene- mükedvelők egyesülete tartott előadást, melyen az installációra bejött vidéki előkelőség teljes számmal részt vett. Szatmáron. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága az uj főispánt folyó hó 17-én tartott ülésén iktatta be. Négy órára a diszterem zsúfolásig megtelt a vármegye előkelőségével, — a különféle egyletek, iskolák, hitközségek, a székeskáptalan, az állami hivatalok és kereskedelmi társulatok képviselőivel. Az ülést Vajay Károly polgármester megnyitván, előadta, hogy ennek egyedüli tárgya a főispán beiktatása. Indítványára küldöttségi- leg hívták meg Csaba Adorjánt, melynek elnöke Visky Károly nyug. Curiai biró, tagjai pedig dr. Farkas Antal, dr. Frieder Adolf, Fo- garassy Sándor és Szentiványi Sándor törvény- hatósági bizottsági tagok voltak. A terembe belépő főispánt Vajay Károly polgármester üdvözölte. Mély tisztelettel és örömmel üdvözlöm Méltóságodat, a midőn szeretett városunk törvényhatósági bizottsági ülésen főispáni székének a hivatali eskü letétele által leendő elfoglalása végett megjelent. Jól tudjuk, hogy a főispáni állás politikai állás, a mindenkori kormány politikai képviselője, mégis úgy érzem, hogy Méltóságod kinevezése által történt személyváltozás nem ébresztette bennünk — daczára, hogy más politikai pártállása van, mint közvetlen hivatali elődjének — az ezzel együtt járni szokott érzelmeket, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy volt főispánunkat, a kit e város ügyeinek vitelében ezen társadalmi összeköttetésénél fogva a hivatali kötelességet messze túlhaladó ügy- buzgóságot tanúsított. Méltóságod személyében egy oly férfiú váltotta fel, a kiben — az együttműködésre — a város jövő fejlődésére szükséges tulajdonságok szintén megvannak. Méltóságodban e gy tősgyökeres szatmári polgárt látok magam mellett, hiszen e város falai közt töltötte el ifjú éveit, itt férfi korának legszebb éveit, részt vett e város köz és társadalmi életében, úgyszólván e város minden polgárával személyes ismerettségben áll s akihez engem is szintén a gyermekkori barátság kedves érzelmei fűznek, a ki ismerem Méltóságodnak Szatmárnémeti iránt érzett szeretetét, a mely körülmények biztosítékot nyújtanak nekünk arra, hogy városnnk érdekeinek ügybuzgó munkását fogjuk látni. Felkérem Méltóságodat az eskü letételére. Az eskü letétele mán a város törvényhatósági bizottsága részéről dr. Keresztszeghy Lajos üdvözölte a főispánt, mely után a székfoglaló beszéd következett: Tek. törv. hat. bizottság! Az előzőleg elhangzott meleg hangú üdvözlő szavakra annyira meghatódnak érzem magamat, hogy hálám és köszönetem kifejezésére a méltó szavakat nem is tudom megtalálni s életem legnagyobb feladatául tűzöm ki, hogy tettekben rójam le e város közönségével szemben a mai szives fogadtatásból reám háramló kötelezettséget. Mikor én a magas kormány ajánlatára Őfelsége koronás királyunk kegyelméből a főispáni állásra kineveztettem s ezen állást elfogadtam, talán nem is mérlegeltem eléggé gyenge erőimet s tehetségemet s csak akkor midőn a higgadt s nyugodt gondolkodás stádiumába jutottam, éreztem a reám háramló nagy feladatok súlyát és horderejét. Megvallom, az első időkben kisielküség és kétség fogott el vájjon használhatok-e csekély erőimmel e vármegye, ezen város és a magyar társadalomnak oly mértékben, mint azt a fois- páni állás képviselőjétől megvárni lehet. De aztán megnyugtatott azon meggyőződésem, hogy erős akarat minden nehézséggel szembe állhat. Becsületes munkássággal a fogyatkozásokat pótolni s igazságos és törvényes kormányzással az erőket egyesíteni lehet. Ezeket az elveket tűztem ki magamnak főispáni működésem alapjául ezen elvek vezérelnek nehéz feladataim teljesítésében s az a kérelmem, hogy ezen irányban álljon a t. törv. hat. bizottság segítségemre. Majd a városok fejlődéséről és gazdasági jelentőségéről szólva, Szatmár város érdekében a követköző kijelentéseket tette : Működési tervemet illetőleg ma én nagyobb szabású programmal nem álhatok elő, erre nézve előbb a város vezetésre hivatott ferfiai részéről kell egy látképet szereznem. Egyet kijelentek azonban, hogy mindazon tártársadalmi és gazdasági követelmények, melyek a város fejlesztésére befolyással búnak, állandó gondoskodásom tárgyát fogják képezni. Két kérdés van, melyet a közeljövő feladatai közé sorolok. Egyik a vízvezeték és csatornázás kérdése, mely a fejlődésnek a mai modern egészségügyi követelmények szempontjából conditió si ne qua nonja. A másik kérdés a város technikai téren való fejlődésének alapjául szolgáló s évtizedekkel előre szóló szervezeti programm elkészíttetése. Ezen kérdés szerintem a város modern fejlődése szempontjából nem kevésbé fontos, de amennyiben nagy mérvben bevág a magánjogi érdekekbe is elismerem, hogy rendkívül nehézségekkel jár. De ötletszerű s alkalmi intézkedésekkel egy modern város alapját lefektetni nem lehet. S a jövő nemzedék hálájában találjuk meg jutalmát az e téren hozott áldozatoknak. Én azt hiszem, hogy erős akarat s a város jól felfogott érdeke e tekintetben sikerrel járó munkát fog végezhetni. Végül a társadalmi, felekezeti és nemzetiségi kérdésben adott programmot, mely a vármegyei székfoglalón mondottakkal azonos volt. A közgyűlés végeztével a küldöttségek tisztelegtek. Este a Pannóniában bankett volt.
