Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-20 / 12. szám

12-ik szám. ,5-ik oldal. Képkiállitás városunkban. Ma vasárnap délelőtt fél tizenkét óra­kor, a vármegyeháza dísztermében egy 120 jobbnál-jobb képekből álló tárlatnak lesz az ünnepélyes megnyitása, amelyet Medvey Lajos rajztanár és festőművész réndez városunkban. Medvey Lajos, városunk fiáról, mint festő­művészről — ki már eddig az ország egy pár nagyobb városában, többek között Budapesten is, sikerrel rendezett müveiből önálló képkiál- litást, — a fővárosi és a kiállításai helyén meg­jelenő vidéki lapokban sok szép dicséretet ol­vastunk, de az olvasott dicséreteknél többet mondanak a müvek, melyeket ez alkalommal megnéztünk. Kedvencz tárgya Magyarország gyöngye, a Balaton és mivel annak minden zugát ismeri, minden képe hűen tárja elénk az eredetit. Képei csaknem megelevenednek előttünk. Aki látta a Balatont, lehetetlen, hogy nem ta­lálná meg kedvencz helyét a Medvey képei között megörökítve. Megfestett Ő mindent, ami szép és mű­vészi szemei még a rozzant halász kunyhóban, a korhadt fában is megtalálták az elrejtett szépet és ezt úgy szedte ecsetre, hogy még a laikus néző is gyönyörködni tud benne. Képei amellett nem mesterkéltek. Ő hű másolója a természetnek. Színezése nem erőszakos, nem keresi a különös, a kihívó dolgokkal ta hatás. Képei plasztikusak, elevenek. Ha elnézzük a „Hullámzó Balaton“ czimü képét szinte halljuk a hullámok zaját, szinte érezzük a páratelt le­vegőt. Minden képet kellően megnézni alkalmunk nem volt, de nagyobb képei közül „Holdvilá­gos éj a Balatonon“, „Vitorlások“, „Hajnal“, „Hálóhuzás a Balaton partján“, „Badacsony madártávlatból“ hívták fel figyelmünket. A „Fajdkakas halála“ és a „Féltett zsákmány“ cimü“ vadászképei is nagyon eredetiek. Meglepően kedvesek zsánerképei, a„Mu- lató huszárőrmester“ az „Elfogatás“ stb. czimü olajfestmények, valamint az iszákosok aquerel képsorozata. Két gyönyörű, gondos kidolgozású rajzát is láttuk, amelyek Balatonfüred falu és erdő részletét ábrázolják. Még sokat és még több szépet lehetne beszélnünk képeiről, de ezúttal nem mondha­tunk többet, mint hogy nézze meg mindenki e kiállítást, nem azért, mert városunk fia a mű­vész, de mert ott szemünk, szivünk, lelkünk gyönyörködhet. Az az ezerféle komplikált szer me­lyet aranyér (haemorrhoidák) ellen hasz­nálnak, azzal a rendeltetéssel bir, hogy az aranyér alapokát: a székrekedést és a vértoriódásí meg szüntesse, illetve mega­kadályozza. Ezt a czélt sokkal egysze­rűbben, hatásosabban és olcsóbban a Ferencz JÓZSeí-keserüviz rendszeres hasz­nálata által lehet elérni. Naponkint éh­gyomorra egy pohár „Ferencz József“- vizet kell inni és már néhány nap múlva meggyőződhetünk e páratlan természetal­kotta hashajtónak sok ezer orvos állal elismert gyógyerejéről. SZATMÁRVARMEGYE. _— --------------j—,----------------i —,-----------------— -----------------------------------------------------------------------­HÍ REK. Tavasz. Az idei euyhe tél ulán most már végér­vényesen beköszöntött a tavasz. A nap teljes pompájában ragyog, a fák már rügyezni kez­denek és az emkerekbe is jobb kedély költö­zött. — Mi más volna ez mint a tavasz, a mely ifjúságot hoz a szivekbe és fokozottabb mun­kakedvét önt az emberekbe. A tél a maga sok nyomorúságával csüg- gesztő hatással van az emberekre. A tavasz a munka hírnöke. Ilyenkor tavasszal, mindenütt lázasan megindul a munka és a nyomasztó érzések elköltöznek a lelkekböl. Az ipar, a kereskedelem, egész gazdasági életünk tespedésben állott idáig és a mostani tavasz van hivatva arra, hogy azokat hatalmas lendülettel ismét a virágzás felé indítsa. De valljuk be őszintén, sok is a tenni­való minden téren. Iparosaink a lanyha ipar­pártolás, kereskedőink a külföldi behozatal, kö­zönségünk pedig a drágaság és egyéb mizériák ellen emelték fel tiltakozó szavukat, mindezideig azonban hiába. Talán az idei tavasz megtermi a maga gyümölcsét. Talán megszűnnek azok a bajok, a melyek minden téren már huzamosabb idő óta mutatkoznak. Régi közgazdasági igazság, hogy a munka jutalom nélkül nem maradhat. A tavaszi verőfény munkakedvre hangol, a mun­kát tehát meg kell kezdeni. Gazdáknak, iparo­soknak, kereskedőknek egyaránt. És meg kell kell kezdeni a munkát a városoknak is, olyan intézkedések életbeléptetésével, a melyek a közjó és a lakoság érdekeit előmozdítják. Dolgoznunk kell! A télen át elcsüggedt emb rek mentse­nek a napfénytől önbizalmat, bátorságot, ked­vet a munkához és munkálkodjanak. — Dolgozzunk és — ne vándoroljunk ki Amerika földjére. Idehaza ép oly könnyű — ha nem könnyebb — a megélhetés, mint oda­kint. Amerikának csak a hire jó. Egyébként azonban siralmas állapotok vannak ott. Ha ide­haza mindenki annyit dolgozna, mint a meny­nyit Amerikában megkívánnak, az itthoni kere­set felérne az amerikai keresettel. Van munka idehaza minden téren bőven. Csak ember és munkakedv kell hozzá. A tavasz a maga ragyogó pompájában munkakedvet önt az elcsügedt telkekbe. Fogjuk meg a munka végét, dolgozzunk. Az eredmény nem fog el­maradni, mert jutalom nélküli munka nem lé­tezik. És az itthoni munkának kétszeres értéke van, mert önmagunknak is gyümölcsöt teremt és a hazának is javára van. Fogjunk munkához idehaza és ne feled­jük el a lánglelkü költő szavait: „Itt élned, hal­nod kell.!“ Márczius 15-nek megünneplése. A tem­plomok : Délelőtt 9 órakor a róm. kathólikus templomban ünnepélyes szent mise volt, ame­lyet Récsey Ede kegyesrendi házfönök czeleb- rált Szentiványi Gyula és Pallmann Péter ke­gyesrendi tanárok segédlete mellett. A refor­mátus templomban a Hymnusnak a közönség által történt elén íklése után Simon Gyula se­gédlelkész ment fel a szószékre és ott elébb egy szép imát mondott el, majd egy lelkes beszédben békességes együttmunkálkodásra hívta fel a híveket; a „Mi Atyánk“ elmondása után a „Szózat“-nak a közönség által történt eléneklésével az ünnepély véget ért. — A ke­gyesrendi főgimnázium: A nagykárblyi kegyes­rendi főgimnázium tanári kara és ifjúsága a „Polgári Kaszinó“ nagytermében ünnepelte nagy gonddal összeállított műsor keretében nemzeti ünnepünket. A ünnepségben szépszámú hallgatóság vett részt. — Városunk közönsége: Délután 4 órakor a Kossuth-szobor előtt nehány száz ember jelenlétében a helybeli dalárda a Hymnus eléneklésével nyitotta meg az ünne­pélyt, aztán Nagy Elek kórházi gondnok sza­valta el Túlesik Ferencz „Márczius 15“ czimü költeményét, melynek elhangzása után Papp Béla országgyűlési képviselő mondott el be­szédet. Este a „Polgári Olvasókör“ nagyter­mében. a közönség vacsorára gyűlt. Beszédet mondottak: Ilosvay Aladár alispán, Kossuth Lajos szellemének követésére biztatva hallgatóit, majd Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató muta­tott rá a függetlenségi törekvések eredetére és folyamatára. Mitrovits Elek gör. kath. lelkész Ilosvay Aladár alispánt, Csipkés András a pol­gármestert, Dr. Adler Adolf Péchy István vár­megyei főjegyzőt éltette. Péchy István azon óhajának adott kifejezést, hogy a szétvállott üggetle nségi pártok egyesüljeneK. A „Nagykárolyi Zeneműkedvelők Egyesü­lete“ estélye. Folyó hó 12-én ritka élvezetben volt része városunk közönségének. A „Nagyká­rolyi Zeneműkedvelők Egyesülete“ páratlan és sikeres vállalkozásának voltunk tanúi. A „Sze­relmi varázsital“ czimü 1 felvonásos Operette szinrehozatala műkedvelőktől nagyon merész elhatározásnak mondható, mert zenéje nem korunk könnyed, a fülnek ismerős melódiákból összeállított operettéihez hasonló, hanem inkább operaszerü és igy csak tanult zenekar, isko­lázott hangú énekes vállalkozzék előadására. Ebben ez alkalommal nem is volt semmi hiány. A zenekar meglepő precizitással, tökéletes színezéssel játszott, diserét finomsággal kisérve az éneket. A szereplők közül első helyen özv. Ticsenszky Lajosné, Obhoczer Margitot kell megemlítenünk, ki elbájoló, nagy terjedelmű, gyönyörű hangjával ámulatba ejtett, elragadott. Iskolázottsága tökéletes, a legfelsőbb regisz­terekben is teljes otthonossággal énekel. Csengő erős művészi hangja a budapesti operaházat is betöltené. Játéka hóditó volt. Nem mesterkélt, nem erőltetett, hanem természetes és ezért volt kedves, igazán bájos jelenség a Haszonbérlőné. Demidor Ignácz, mint Karczosi kitűnő alakítást mutatott be és éneke, ha hajdani erős hang­iából vesztett is egy kicsit, nagyon jó volt. Széchenyi Lajos a szégyenlős poríiut jól meg­játszotta és az énekszámokban is, kellemes te­norjával. jól ntegá lotta a helyét. Wieser Mík- lósné ügyesen alakította a fogadósné szerepét. Mező Mariska nagyon helyes volt Margit sze­repében. Juhász Ernő kis jelenetével ismét bi­zonyítékát adta, hogy otthonos a színpadon. Az operette előadása után Pozorszky Béla ur adta elő ismert művészi játékával Htiffmault meséit, majd özv. Ticsenszky Lajosné gyönyör­ködtetett ismét bennünket a Bajazzo madár áriáját énekelve, tökéletes művészettel. Mindkét számot Vitek Károly zenetanár kisérte finom zongorajátékával. Sokat köszönhetünk ez egye­sületnek, mert megalakulása óta egyrészt sok kellemes estélyt rendezett nekünk, de másrészt érdeméül kell elismernünk azt, hogy rövid 5 esztendő alatt a zene terén városunk nemhogy sokat haladt, hanem semmiből valamivé nőtte ki magát. Oroszlán része van ebben Vitek Károly zenetanárnak, aki mint karmester, ki­váló tudását, fáradságot nem ismerve érvénye­síti. Hétfőn az előadást megismételték. A mű­sor csak annyiban lett megváltoztatva, hogy Pozorszky Béla hegedüjátékat Váczi Jolánka művészi zongorajátéka pótolta, melyet dicsér­nünk felesleges. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL SÁMUEL ««■ ­Alapittatott 1902.

Next

/
Thumbnails
Contents