Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-20 / 12. szám

Nagykároly, 1910. március 20.

Vasárnap.

VI. évfolyam. 12. szám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP.

Szerkesztőség,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz.

•fgföt- Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám. -c-í*- Kéziratokat nem adunk vissza. "

111 1 "" II .......

ME

GJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: jj Laptulajdonos :

Dr. Tóth Zoltán. Fráter István.

Előfizetési árak:

Egész évre..............................................8 korona.

Fé

lévre.............................................. 4 korona.

Ne

gyedévre..........................................2 korona.

Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Kezünkben a mandátum.

Nagykároly, 1910. márc. 20.

Holnap lesz a képviselőház utolsó ülése. Bezárulnak az országház kapui s mandátum nélkül szétbocsáttatnak a honatyák, szerte az országban, hogy a nemzet akarata uj választás utján megnyilatkozzék.

Most mi nem azon kérdéssel akarunk foglalkozni, hogy a parlamentnek exlexben való feloszlatása a kormány törvénytelen megbélyegzését jelenti, mert a feloszlatás által elhárítja magáról az ellenőrző hatalmat, hogy annál szabadabban pusztíthasson a jog és alkotmányosság mezején, mi ezen országos jelentőségű kérdésnek helyi vonatkozásában való megvilágítását óhajtanánk.

Kezünkbe kerül tehát ismét a nagykárolyi választókerület mandátuma. Rendelkezési jogot kapunk arról a képviselői állásról, a melyhez igen nagy férfiak leereszkedtek és a melyen keresztül a kicsinségek, a szürkeségek magasba emelkedtek.

Megállapíthatjuk, hogy városunk elhagyatott szegény voltánál fogva sokkal szerencsésebb volt azon képviselők ideje alatt, a kik a mandátumához leereszkedtek, a kiket kérni kellett ennek elfogadására. Ez természetes is, mert ez a hely, hol a gazdaság, ipar és kereskedelem az uradalom fél körben elhúzódó földtömege következtében nem bir a természetes fejlődési feltételekkel, a hol emiatt egy kézben összpontosul az az erő, mely pedig 40—50 család egzisztentiáját jelentené, — keli, hogy a város eme hiánya éppen onnan pótoltassák, befolyásával és erejével.

Sorsunk tehát az, hogy az a legszerencsésebb képviselőnk, ki az itteni grófi család tagja.

Sajnos azonban, hogy éppen a mi kerületünk mandátuma igen sokszor a másik kézbe kerül. Abba, amely a mandátumot belépőjegyül használja saját érvényesülése céljából a magasabb hivatalokhoz és állásokhoz. Ez a másik fajta képviselő arra használ bennünket, hogy vállunkon keresztül emelkedjék, mi legyünk annak a létrának fokai, melyen a magasba léphet. A kerülettel nem törődik, ahoz mintha köze sem volna többet azután, amikor a legutolsó kortesnóta is elhangzott. Ez a veszedelmesebb fajtája képviselőinknek, ettől kell magunkat legjobban oltalmaznunk.

Különösen most. Olyan befolyásos és tevékeny ember, a ki szivből, lélekből Nagykároly mellett állana, — nincs. A ki lehetne az más irányban van lekötve. A főispántól a vármegyén elhangzott székfoglaló beszédben városunkról egy szót sem hallottunk. A Szatmáron tartott beiktatáskor ellenben Szatmár város érdekei biztosítva lettek.

Mindezek dacára csodálatos a közöny, mely kerületünkben van. Az egész országban a legszélesebb mederben megindultak a választási mozgalmak, gyülésezik és tanácskozik mindenik, csak mi nem, mintha bénultak lennének tagjaink.

Ne késlekedjünk tehát tovább is. Vegyük kezünkbe a három szinü nemzeti zászlót, hordjuk szét kerületünkben és siessünk felkérni azt a férfiút, kit megnyerni még megnyerhetünk, de addig mig ezzel el nem késünk.

A röviden jelzett, minpnyájunk által ismert okok és célszerűségi kérdések itt, figyelmen kiviil nem hagyhatók. Az érdeknek bennünk kell lenni és nem abban, a ki magát velünk megakarja választatni. Ne hagyjuk tovább vezethetni magunkat, gondoljunk már el egyszer a személyes szempontoktól és az vezessen a választásnál: mi a jó.

ügy tudjuk, hogy gróf Károlyi József mandátumunkat hajlandó elfogadni. Siessünk és kérjük fel őt, a fiatal, munkaképes, agilis mágnást, a ki befolyásával és tekintélyével csak hasznunkra lehet, mert az ő kezében a mandátum kötelességet reá rovó útlevélül és nem a miniszterek ajtaját megnyitó belőpő- jegyiil fog szolgálni.

Károlyi István gróf méltó utódját csak benne találhatjuk fel!

Texasi csendélet.

— Halló, Béni! Erre, erre, — kiáltotta a General Grant fedélzetéről egy féltucat hang Ben Blower felé, miközben többen a folyam közepén megállt hajó oldalán sietve lebocsátot- ták a kötélhágcsót.

Egy túlbuzgó, fiatal matróz mentőövet dobot a vízbe, Ben Blower azonban tekintetre sem méltatta az otromba eszközt, mely elkezdett gyorsan lefelé úszni a vizen, elérni igyekezvén a habokon előtte táncoló finom pana- kalapot. A vén matróz izmos balkarja hatalmas tempóban szelte a vizet, mig jobb kezével kabátja gallérjánál fogva viz fölé igyekezett tartani egy fiatalember ijedségtől eltorzult arcát. A legényke néha-néha kapálódzni kezdett, de Ben mindannyiszor megmártogatta, miközben halkan dörmögte:

— Csak lassan, öregem, különben nem jutunk ki a szárazra.

A fiatalember végre is akaratlanul átengedte magát Ben Blowernek, a ki a többiek hurrá-zása közben elérte a kötélhágcsót, azt megkapta és jobb karjával erősen magához szorítva védencét, azzal együtt szerencsésen feljutott a fedélzetre.

Itt a fiatalembert előbb jól megrázta a levegőben, ügy, hogy a szertehulló vizcseppek elől nevetve menekültek a körülállók, majd talpra bocsátotta védencét, és nagyot fújt.

— Az ördögbe is, — szólt kissé bizonytalan mosolylyal a megmentett — ha az átkozott kiálló deszka, melyről oly szép kilátás nyílt, meg nem billenik, akkor anyám fiának sem kellett volna akarata ellenére hideg fürdőt vennie. . ■ Na, derék ember, — folytatta Ben felé fordulva és megrázta annak vizes kezét — kend nem fogja megbánni, hogy a szár zra húzta Harry Oakley halandó tetemét!

A fiatal idegen rendkívül választékosán volt öltözve s átázott ruhája finom, világos szövetből készült. Vastag arany óralánca és ujjain nehány értékes gyűrű jó módot árult el. Egészben véve valami gazdag ültetvényesnek látszott a délvidékről.

A csípős északi szél átjárta a két átázott ember ruháját és Ben azt ajánlotta, menjenek le a kazánházba, melynek meleg és száraz levegőjében kényelmesen száríthatják ruhájukat,

Nehány matróztól és utastól követve lementek tehát a gépházba. Az idegen finom szivarokat hozatott és a hajószakácsnál megrendelt egy négyfogásos vacsorát Laffitével és Madeirával. ízelítőnek a hajósuhanc pompás sherryt hordott körül.

— Még jó — kezdte az idegen, mikor a kazán mellett egy lócán elhelyezkedtek — hogy itt északon estem a vízbe. Ha a mi texasi mocsaraink valamelyikébe potyantam volna, most már alligátorok lakmároznának a lábam száraiból.

— Ön tehát texasi ? — kérdezte Ben s e közben úgy tekintett az idegenre, mintha kedve volna azt újra beledobni a folyóba.

— Hm ! — szólt nevetve az idegen — mi kifogása van az én szép hazám ellen ?

— Kellemes egy darab föld mondhatom — felelt Ben. . . Tömöttem ott nehány napot s azokat nem fogom elfeledni mindaddig, mig csak Ben Blowernek hívnak! Mondhatom, idegen, hogy az ön földiéi. legyenek azok emberek, vagy állatok, jól értenek ahhoz, hogy magukat feledhetetlenné tegyék. Nekem nagyon gyönyörűséges perceket szereztek. Ha meghallgatja, elmondorm

Az idegen beleegyezése jeléül megkínálta Bent egy zamatos manillával, majd sherryvel teleöntötte poharát.

— A golgárháboru idejében volt — kezdte Ben, miután kiitta poharát és rágyújtott a szivarra — akkor, mikor Uncle Sam lobogóját egy csillaggal szaporitandó, megszállta az önök gyönyörűséges országát. Én Morse ezredes csapatában szolgáltam mint altiszt s mivel ügyes fickó voltam, kémszolgálatra használták fel. Farmernek voltam öltözve, de széles övembe jó két pisztolyt s egy derék bowy kést viseltem. Adtak alám azonfelül egy jó lovat is.

Egy ízben — már nem emlékszem, hogy milyen ügyben — át kellett mennem a mexi- cói határon. Dolgomat elvégezvén, visszfelé lo- kagoltam a sziklás hegyi utón. Késő délután volt és az ut elhagyottan, néptelenül feküdt előttem.

Itt kezdődtek a nap kellemetlenségei. Az ut hirtelen összeszűkült, mikor szemközt két ranokerot láttam közeledni lovon, kik erős szi-