Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
Nagykároly, 1910. január 23. Vasárnap. VI. évfolyam. 4. szám. «» POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. ©&• Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. ©sä«-. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. ©£► 0 0 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: II Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Egész évre Félévre . . Negyedévre Egyes szám Előfizetési árak: ...............................................8 korona. .. .. 4 ... . 4 korona. ..............................................2 korona. 20 fillér. Hl Nyilttér sora 40 fillér.^T ~ Kéziratokat nem adunk vissza. Múlt és jelen. Nagykároly, 1910. január 22. (—r.) Sokszor megírtuk négy esztendővel ezelőtt ezeken a hasábokon, hogy az akkori kiegyezést a király és a nemzet között csak a túlzó optimisták tekinthették hosszú tartamúnak. Mi, időtartam tekintetében legalább, még ilyen hosszúnak sem reméltük a lefolyt békés korszakot, mint amilyen volt. Viszont tartalom tekintetében jóval többet vártunk tőle, mint amit adott. Nagyon sok értelme igazán nincs politikában a rekri- minációnak, de amikor az uj kavarodás küszöbén vissza pillantunk a lefolyt néhány esztendőre, lehetetlen egy pár szóval meg nem emlékezni a koalíciónak, szívesen elismerjük, hogy jóhiszemű, de sarkalatos tévedéseiről. Az első nagy hiba még a nemzeti ellenállás idején követtetett el azzal, hogy a vármegyék alkotmányvédő működése nem kapott központi szervezetet, ennek folytán az ellenállás épen akkor gyengült meg, amikor legerősebbnek kellett volna lennie, ami végül az 1906-iki kiegyezésre vezetett, ahol ugyan látszólag nem volt sem győztes, sem legyőzött, tényleg azonban a közös monarchia néhány esztendőre biztosította szükségleteinek ellátását, Ausztria megkapta a felemelt kvótát, Magyarország pedig kapott egy kiváló férfiakból álló, teljes jóakarattal, buzgósággal működő Mese. Egy kis mese — Amelynek nem volt kezdete És máris vége van; Álmodta azt egy bohó lélek Éjt, napot szánt a kis mesének Szőtte azt boldogan. Könnye és csókja hullt reája Ez álombéli boldogságra — Őrizte féltve, óva; Építgette a kártya várat — Oh, pedig tudta, hogy mit várhat — Jött egy szél — elsodorta. A mesebeli palotának Romjain most már sírva járnak A porba hullott álmok; Óh mennyi ima, hit és remény, — Hogy a boldogság nem lidérc fény — Vált semmivé utánok. Az omladék közt — mily bohó — Jár, jár egyre az álmodó Csak — a szivét keresve; De betakarták a romok, így jó.' Azok a boldogok, Kik elvannak temetve. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. kormányt, amely egy nehány sikerült alkotással gyarapította ugyan a törvénytálat, de ezek a rettenetes erőpazarlással járó nemzeti ellenállás nélkül is épen úgy megszülethettek volna. Ezen hibákért, különösen pedig a választási törvényreform beterjesztésének elmulasztásáért a volt kormányt igazán alig lehet okolni. A körülmények okozták működése teljes megbénítását. Lefelé teljes bizalmat sohasem tudott elérni, egyfelől a függetlenségi kívánságok gyakorlati megvalósításának kényszerű háttérbe tolása miatt, másfelől természetellenes összeállítása okából, amely a legliberálisabb elemeket erőltette össze a fekete reakció embereivel. A függetlenségi pártban is lett egy súlyos hiba elkövetve. Mert ha a párt radikális része az eiső nevezetesebb anti- 48-as esetnél, mondjuk a kvóta felemelésnél kilép és ellenzékbe megy, eljárása nemcsak sokkal rokonszenvesebb, de talán sokkal eredményesebb is lett volna, mint a keresztül erőszakolt szétválás a bankkérdés olyan előrehaladott stádiumában, amikor az 1911 -es terminus, mint teljesen tartalom nélkül való, a legutolsó kisközségben is elvesztette még agitatorius jelentőségét is. A mai helyzet a négy év előttihez, bár felületesen nézve, nagyon hasonló, nehány főbb jellemvonásában mégis erősen különböző. A nemzeti pártok vezérei mint kormánytagok, sok tekintetben keserű, de a jövőre nézve talán jól értékesíthető tapasztalatokat szereztek. Kötelességtudásuk bizonyára nem fogja engedni e vezéreket visszavonulni a politikai térről, mert hiszen az ő iskolázott, politikai intelligenciájukat bármily nagy tömegű és bármily radikális ellenzék sem tudná könnyen és veszélytelenül nélkülözni. A másik különbözőség egy politika- physiologiai jellegű. Mint ahogy a majdan katasztrófaszerüen romboló nagy betetségü járványokhoz, a pestishez, a kolerához hozzá aklimatizálódott az emberiség, azonképen kényszerűen beleszokott Magyarország a folytonos politikai krízisekbe. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy Bánffy kormányzása idején micsoda rémes hatással volt az első ex-lex! Hogy remegtek tőle a kormányzó és ellenzéki pártok egyaránt és hogy akarták érte a felelősséget magukról elhárítani. Ma már, amikor az ex-lexes állapot rendszeresen váltakozik a normális államéiet periódusaival, a megszokotíság úgyszólván teljesen elvesztette ijesztő képét. Épen úgy a Khuen kormány kinevezését hasonlíthatatlanul kisebb emócióval fogadja a közönség, mint ahogy fogadta a Fejér- váry kormányt. Pedig kétségtelen, hogy alkotmány-ellenesség tekintetében egy hajszálnyi különbség sincs a kettő között. Köd. Nehéz, sötét köd szállott az utamra — Sürü, fojtó, nyomja a lelkemet. Ki tudja mit rejt vészteljes ölében ? Ki tudja hány lesz, akit eltemet ? Hideg, erős, könyörtelen kezével Összeszoritja vergődő szivem. Nincs irgalom e szörnyű óriásnál — Megtöri lelkem, hitem, életem. Reánehezült lüktető fejemre Feszül az agyam — megpattani kész S e rémmel szemben tehetetlenül áll; Ima, akarat, szeretet s az ész. Gulácsy Ilonka. Kint fütyült a szél, az esőt szélrohamok csapkodták az ablakhoz és időközönként kutyaugatás hangzott fel a kutyaházból, hol a kutyák voltak bezárva. Négy hatalmas him állat volt odabent, melyek a vadkant könnyű szerrel tudták lefülelni. Ugatásuk félelmesen hangzott az éjszakában, a kóbor kutyák pedig félénken, vontatott hangon feleltek rá. M. de Hartevel félrehúzta az ablakfüggönyt és kitekintett a sötét parkba. A kopasz, nedves ágakat rázta a szél, a vörös levelek szeszélyes körben keringtek a levegőben és esés közben a falakhoz tapadtak. — Csúf idő, mormogta de Hartevel boszszusan. A kutyaház. Irta: MURICE LEVEL. Mikor az óra tizet ütött, M. de Hartevel kiürítette poharát, félretette újságját és lassan felemelkedett székéből. A függőlámpa homályos világosságot vetett az abroszra, melyen puskatöltések, sörét, dugó és egyébb vadászati kellékek feküdtek szanaszét. A magas kandalló mellett egy női alak ült egy mély karszékben. Nehányat lépett, majd zsebredugott kezekkel megállt a kandalló előtt és csizmájával nagyot rúgott az izzó zsarátnokba. Veres szikrák sziporkáztak fel a kéménybe és sercegő láng csapott ki a kandallóból. Hartevel asszony nem mozdult. A tűz sápadt fénye játszadozott arcán, bearanyozta haját, megélénkítette merev vonásait. Kint a kutyák percnyi hallgatás után ismét ugatni kezdtek, a szél kísértetiesen fütyült és rázta az ablakokat, az eső erősebben csap-
