Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENK1NT EGYSZER: VASÁRNAP. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. : Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Frátér István. • tési árak : Egész évre ........................ 8 korona Félé vre ................................................................. 4 korona Negyedévre........................................................... 2 korona. .— ... Egyes szám V.. •>-' "mér —______ Fe gyverszünet a politikában. A csütörtöki minisztertanács egyhangúlag magáévá tette a miniszterelnöknek a bankbizottság legutóbbi ülésén tett azon nyilatkozatát, mely szerint a kormány addig, mig az osztrák kormánnyal tárgyal, a képviselőház részéről utasításokat nem fogad el. A kormánynak a bankügybeni határozott állásfoglalása minden kétséget kizárólag megnyugtatóig fog hatni az országra, mert hiszen kétségtelen az, hogy a bizonytalanság, a kapkodás ilyen fontos ügy tárgyalásánál csak hátrányunkra lehet. Az osztrákok vérszemet kapnak s igyekeznek saját javukra kihasználni a mi gyöngeségünket. Az ország gazdasági életének legfőbb érdeke, hogy a válságos, bizonytalan helyzet mielőbb tisztáztassék. Nem párt, hanem országos érdek, hogy jogos követeléseinket Ausztria is elismerje. Kossuth Ferencz február 26-iki beszédéből tudjuk, hogy a király nem ellenzi az önál Ip kartell-bank felállítását, így tehát csak Ausztria áll törekvéseinkkel szemben. Ezt az ellenállást legyőzni, megtörni országo s és nemzeti érdek. Erre pedig csak úgy leszünk képesek, ha az egész nemzet mint egy ember áll a nemzeti kormány mögött. Nem vonjuk kétségbe, hogy azon hazafias gondolkozásu politikusok, kik most az önálló bank létrehozataláért küzdenek, az ország, a nemzet jövő boldogságát, felvirágoztatását tekintik elsőnek. Számoiniok kell azonban a körülményekkel kétséges kimenetelű válságba nem sodorhatják a nemzetet. Hisszük, hogy a nemzetnek és a történelemnek súlyos Ítéletét nem hívják ki maguk ellen, hanem egységes erővel támogatják a kormányt most, az önálló kartell-bank felállítása iránti küzdelmében Ausztriával szemben. Csak ha ennek makacsságán az önálló kartell-bank felállítása hajótörést szenved, akkor mindnyájan követjük : Kossuth Ferencz példáját és az önálló bank alapjára áilva, ezzel győzünk vagy ; bukunk. A meginduló kíiz'deleinben hazafias nemzeti kötelesség a nemzeti ügy érdekében, hogy azok, akik jóhiszemiileg, gazdasági szempontból vagy egyéb természetű okok miatt már most az önálló bank mellett foglalnak állást, legalább egyelőre rendeljék alá nézetüket a nemzet óriási többsége nyilvánított akaratának ! Hogy, miként a Lajthán túl a kérdés egy táborba gyűjtötte össze a különben annyira div . P arlamenti tényezőket, akként Magyarország is az egységben rejlő hatalmas erő egész tömör és megbonthatatlan phallanxával induljon a harcba. Mi megvagyunk arról győződve, hogy a függetlenségi párt Kossuth Ferencz mellett és az ő vezérségével lelkesedéssel, kitartással és megrendülés nélkül fogja megvivni ezt a nagy harcot, melyben csak a magyar nemzet lehet győztes. Mi a közvélemény? Ez a szó is olyan, mely ott forog mindig az emberek ajkán s hivatkozik reá boldogboldogtalan, még ha nincs is igazsága s reá jogosultsága. És ez a szó is olyan, amely mint valamely nagy hatalom, döntő bíróként szerepel majd minden vitás ügy és kérdés elbírálásánál. De ez a szó is olyan, melynek tulajdon- képem fogalmáról és becséről még annak sincs mindenkor tiszta fogalma, aki minduntalan hivatkozik reá. Mi tehát a közvélemény? Többeknek, — nem! — sokaknak, a legtöbbnek összhangzó Ítélete valamely kérdésben. És igy tagadhatatlanul nyomós bizonyíték, amely előtt meg kell hajolnunk. Ha ugyanazon tárgyat sokan vesznek szemügyre s ez a sok ember ugyanazt a tárgyat, egybehangzólag ugyanannak ismeri föl és qualificalja, — afelett nem lehetünk kétségben, hogy a tárgy Galió Ida szerencséje. Irta : Tutsekné Bexheft Lilly. Forró nyári napokon alig tévedt be egy- egy vevő a nagy játékosboltba s az elárusító lányok ilyenkor összesúgtak és elbeszélték egymásnak azokat az apró titkokat, amik ifjú leányok életét betöltik. Beszéltek a jövőről is, és fantasztikus álmokat álmodtak négylovas hin- tóról, suhogó selyemruhákról, s mindama kincsekről, amik elérhetetlenek és kívánatosak voltak előttük. Este aztán, ha a boltot bezárták, künn az utcán mindig várt valaki az egyik nyúlánk és hajlékony termetű leányra. Vég Árpádnak hívták a fiút, s a szemközti házban, a rövidáru-üzletben volt alkalmazva ; onnét tekintgetett át naphosszat az Idáék boltja felé. Felragyogott a szeme, ha meglátta őt és elkísérte haza minden este, és együtt szőtték az édes terveket a jövőről. Talán erre a jövőre gondolt téveteg reményekkel munkaközben is a leány, hogy nem vette észre azt a férfit, aki többször bejött vásárolni holmi apróságot és ilyenkor vág^teljes szemekkel nézett rá, sőt beszélt is vele. Pedig a többi lányok sokat tudtak mesélni róla. Hisz olyan előkelő ur volt s a nagy lakásban egyedül lakott odaát és az utcán is ott ragyogott az aranybetüs neve. Mert orvos volt, jónevü, keresett és tekintélyes volt az egész utcában. — Milyen fiatal! — súgták a lányok és kacéran mosolyogtak rá. De Ida nem törődött vele. Sokkal nagyobbak voltak az aggodalmai, sokkal inkább fájt a szive, semhogy felületes, léha ismeretséget kössön. Mert a múltkor, hogy Árpáddal együtt ment haza s a fiú ismét köhögött, aggódva kérdezte tőle: — Rosszul van talán? Oly sáppadt. Mondja meg őszintén. Nem kapott feleletet. Vég Árpád összeszedte minden erejét; nem akart gyöngének láts-ani. De a leány tekintetét nem tudta kiállni, úgy érezie, nem tudja már elrejteni előtte a nyomorúságát s az ajkán végre is feltört a keserű panasz. — Beteg vagyok. 0 már régen tudom ezt. Hiába akarom elfeledni, hiába beszélek a jövőről, az életről, a szerelemről, — tudom jól, hogy mindez csak üres ábránd, hogy az én számomra nincs élet, nincs szerelem, nincs jövő. Galló Ida nagyon megijedt. A szive mélyén sebezte meg ez a beszéd és megrendítette a gondolat, hogy az ő kis regényüket megszakíthatná valami nagy szerencsétlenség. És ezután sokkal ritkábban csendült fel az ajkán a régi kacagás, villogó, sötét szemeit uj és méla szomorúság árnyékolta be. Annál kevésbé látta meg, hogy a fiatal orvos, Várhegyi Zoltán, résztvevő figyelemmel néz utána, ha az utcán találkoznak egymással. Olyan mély és nagy volt az ő ábrándos szerelme, hogy az egész világot betöltötte neki s az aggódása, a félelme mindegyre nőtt, amint a fiú sáppadtabb lett nap-nap után. Egyszer aztán kimaradt az üzletből Vég Árpád. Hiába állt meg habozva az utcán Ida, nem látta sehol, amint este a munkából kijött. Igaz, elbúcsúzott tőle már szivettépő szavakkal, de azért ő mégse hitte, hogy a szörnyű valóság igaz lehet. — Oh Istenem, csak nem fog elhagyni! — zokogta kétségbeesetten. És elsietett hozzá, a beteghez, és letérdelt az ágya előtt. S az a földöntúli, hálás mosoly, mely a fiú arcán átvonaglott, az öntudat utolsó felvillanása volt. Jól mondta: az ő számára nincs szerelem, nincs élet, nincs jövő. Ida egyedül maradt, elhagyatva, elvesztette azt az egyetlen embert, aki jó volt hozzá, aki szerette, akit ő szeretett. Van-e ilyen gyászra, ilyen fájdalomra enyhülés, vigasztalás? Lehet-e elfelejteni azt a szerelmet, mely az élet egyetlen kincse volt, és kárpótolta az ifjú, vágyteljes szivet mindazon nélkülözésekért, amiket az élet ró a szegény- sorsú leányokra? Hosszú hónapok teltek el, mig a könyek kiapadtak Ida szép szemeiből. De mosolyogni nem tudott többé. Holott most is várta valaki, künn az utcán, s ő ellenkezés nélkül megengedte, hogy haza kisérje őt. A többi lányok irigykedve figyelték minden szavukat, de sohase
