Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
Nagykároly, 1909. február 28. Vasárnap. V. évfolyam. 9. SZATMARVARMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. ====== Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkeszti : Laptulajdonos : Erdössy Vilmos. Frátér István._ Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Á bankkérdés. Előrelátható volt, hogy Kossuth Ferenc bécsi kihallgatása után, a melynek súlyát kezdettől látta mindenki, a mely elé feszült várakozással tekintett az egész politikai világ, — megindultak a kombinációk pro és contra. Az ellentétes felfogások érdekeinek megfelelően levegőbe repülnek a kacsák. Az osztrák sajtó, magától értődőieg ismét azt kürtöli világgá, hogy Kossuth útja eredmény nélküli maradt és hogy az uralkodó a bankkérdésben vele szemben sem engedett a merev elutasítás álláspontjából. A mig ezt a hazug hirt a bécsi lapok diadalujjongással adják tudtul, addig hasonló irányban nyilatkozik meg a sajtó egyrésze is, az tudniillik, a mely sajnos a közös bank mellett foglal állást, a mely közös bank hiveir.ek szekerét tolja. Ezzel szemben olyan hangok is hallatszanak, amelyek a kérdést máris eldöntődnek tekintik az önálló bank javára. Mások viszont az uralkodónak azt a felfogását vélik tudni, amely ellentétben a magyar közvélemény felfogásával, hogy az önálló bank kérdésének eldöntése az, a melynek bázisán uj pártalakulást és hosszabb időre konszolidált viszonyok keletkezhetnek, abban kulminálnak, hogy a fúzió és egy mindéi; tekintetben garanciákat nyújtó kormányzás előfeltétele az önálló banknak, a mely amúgy sem tartozik a koalíció feladatai közé. Végül beszélnek arról is, hogy a bankszétválásnak a fenyegető külügyi helyzet gördít leküzdhetetlen akadályokat az útjába, mert egy esetleg kitörő háború idején a monarchia pénzügyi helyzetét, financiális hitelképességét a legcsekélyebb megrázkódtatásnak sem szabad kitenni. Eltekintve attól, hogy ez az utolsó kifogás teljességgel indokolatlan, mert hiszen a bankönállóság még csak két év múltán következhetnék defakto be, mig ha ki is tör a háború, az ma pár hónapig tarthat: — mind eme kombinációk egytöl-egyig csak — kombinációk. Annyi tény, hogy Ko::, uth Ferenc az ő tisztára informativ jellegű kihallgatásán kifejtette az uralkodó előtt az általános politikai helyzetről, az eldöntésre váró kérdésekről, köztük természetesen egy uj pártalakulás módozatairól, és főként az ezidő szerint legnagyobb aktualitásu bankkérdés megoldásáról a maga és a függetlenségi párt véleményét és tájékoztatta az uralkodót arról a súlyról, amely- lyel a függetlenségi párt meggyőződése, mind abszolút többségű párté a magyar közvéleményben bir. A kihallgatás tehát úgy a bankkérdésben, mint egyebekben, igenis elsőrendű fontosságú. Nem azért, minthogy ha döntés történt volna—Erármely irányban ma, mert hiszen ez helyes következtetéssel el sem volt képzelhető akkor, amikor az osztrák kormánnyal a tárgyalások még meg sem indultak, hanem azért, mert mindenesetre egyik legerősebb köve lesz Kossuth Ferencnek a trón zsámolya elé helyezett felfogása annak az alapnak, amelyen a bankkérdés megoldása felépül. És hogy az a súlyt, amellyel a magyarság jogaihoz való ragaszkodását Kossuth ecsetelte, teljes méltánylást lel, az kitűnik abból a néhány szóból is, amellyel a függetlenségi vezér a felség személye iránti köteles discreció megóvásával a kihallgatásról nyilatkozott. A bankkérdésben a nemzet akaratával ma tehát tisztában van a koronás király. A további feladat egyedül az, hogy azok mellett, akik ezt a nemzeti akaratot teljes és őszinte megvilágításban tartsák fel az uralkodó előtt, az eljövendő küzdelemben fentartás nélkül, híven és tántorittatlanul tartson ki a nemzet. Wilde Oszkár verseiből. i. Les Silhouttes. A tenger alszik^ Hallani szakgatottan, A haldokló széf tompa sóhaját. A hold tükörképe az öblön át Mint falevél, kereng a hüs habokban. Fehér homokban, künn az öböl partján Fekete sajka áll; hajós-gyerek Kúszik az árboc kö elén s remeg Vakító fény ragyog vizcseppes karján. Fehér sirály cikázik felsikongva, Egy felhő, mint egy óriási pók Mászik az égre . . . S barna aratók Bús görnyedéssel ballagnak a dombra . . . 11. Chanson. Egy tejfehér galamb s egy vert aranygyűrű Ezt neked szánták valahol, S ágon lógó kötél, mit elrejt a sürü Nekem, ki terólad dalol. Neked egy fehér elefántcsont-palota. (Nézd: e halvány rózsa a tiéd.) Nekem egy ágy, hol nem nyughatom meg soha. (Nézd a kis hóvirág színét!) Neked illatos jázmin-, mirtusz-koszorut. (A rózsák vét esek nagyon.) Nekem ciprust s fölfutó repkényt, szomorút. (Rozmarint tart a menyasszony.) Három kérőt nyerjen fehér leánykezed, (Pázsitból legyen zöld sírom.) Nekem a homokban három lépés helyett. (S nyíljék rajt egy szál liliom.) Fordította: Drozdy Győző. A házasság alkonya. Valami különös divat kapott lábra jó idő óta. Az emberek nem házasodnak, — csak későn. A fiatal házaspárok manapság nem fiatal emberekből, meg ifjú kisasszonyokból kerülnek ki, hanem meglett, jó korban levő férfiakból és legalább is nagykorú leányokból. Harmincöt és negyven év között nősül a legtöbb férfi és huszonnégy meg huszonhat év között megy férjhez a legtöbb leány. Addig pedig a leányok épenséggel nem élnek klastrombán, hanem élnek nagy társasági életet, a férfiak pedig szintén nem remetéskednek, hanem ugyancsak végigtobzódnak ifjúságukon. Különös ez a divat. Az általános degeneráció hatása alatt az emberi életkor meglehetősen megrövidült. Ritkaság a hetven évesnél idősebb ember. A legtöbb halálozás ötven és hatvan év között következik be. Az volna tehát a logikus, hogy korábban házasodjunk, mint a hogyan házasodtak akkor, amikor még tovább éltek az emberek. De nem! Épen fordítva van. Mindenki későbben házasodik. Még a leányok is később gondolnak a férjhezme- nésre és ha gondolnak rá, férjül a világért sem kívánnak maguknak egészen fiatal embert, hanem inkább meglett férfit, aki lehigult, megkomolyodott, vagy — őszintén szólva — akinek már megfelelő jövedelme van. Egész élet- és világ-berendezésünk olyan, hogy szinte lehetetlenné teszi a korai nősülést. Pedig erkölcsös házasság tulajdonképen az volna, amikor nemcsak a nő, hanem a férfi is, — hogy is mondjuk ? — tisztán megy a házaséletbe. Húsz éves fiatalember és tizenhét éves leány: — ez ideális volna, ez szép volna, de ilyesmiről már csak a tündérmesék szólanak. Húsz éves fiatalember — ma még gyerek és gyerek-számba megy esetleg huszonöt éves korában is; tizenhét éves leány pedig vagy szintén gyereknek mondatik, vagy csak úgy megy férjhez, ha „szerencsét csinál“; — tehát legalább negyven éves férfihez megy. A férfi manapság harminc éves kora előtt nem is gondolhat a házasságra. Először is hu- szonhárom-huszonnégy éves koráig nem engedi a katonaság, hogy nősüljön. Es eltekintve a katonaságtól, még kevésbbé engedik a viszonyai. Ha ugyanis diplomás pályára készül, huszonnégy-huszonöt éves lesz, mig megkapja a diplomát és csak akkor kezdheti az életküzdelmet. Ha pedig alkalmazott vagy hivatalnok, akkor is csak a huszas éveinek legvégén jut a
