Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 9-ik szám. A Sölcsey-Egyesülét estélye. A Kölcsey-Egyesiilet ma egy heti estélyéről kell írnom. Őszintén szólva ez nem könnyti feladat, mert arról a mesebeli, szemkápráztatóan fényes, minden várakozást felülmúló estélyről, hü kritikát csak ihletett toll Írhatna. Ha tehát referádám nem lesz méltó az estélyhez, azt t. olvasóim ne rójják fel bűnömül. Ennek csakis az estély rendezői és a szereplők az okai. Miért produkáltak olyan szépet, tökéletest, elbájo- lót? .. . A mint hire ment a városban, hogy a Kölcsey-Egyesület milyen nagyszabású estélyre készül, a társaságokban egyébbről sem lehetett hallani, mint a 21-iki előadásról. Mindenki tudott valami újabbat, érdekesebbet. Egyik háznál a szépséges házikisasszony egy mesebeli tündérruha összeállításán fáradozott, hogy meseképben hódítson szépségével és ruhájával. A másiknál a színdarabra, a harmadikban lázas izgatottsággal készültek mindkettőre. Így aztán természetesen nem csoda, hogy mindenki nagy várakozással nézett az estély elé. El is keltek a jegyek már jóval az előadás előtt. Sőt még az orchesterbe s hátul a bejárókhoz is székeket állítottak be. S bizonybizony még igy is nagyon sokaknak odahaza kellett maradni. Végte elérkezett a nagy nap estélye. A máskülönben csöndes Kölcsey-utca képén már a délutáni órákban is meglátszott, hogy valami nagy dolog van készülőben. A szereplők serényebbjei már öt órakor a színházban voltak, ki kocsin, ki gyalogszerrel. Az öltözők bizony kicsinyek voltak annyi ember befogadására. A színpadon is nagy és sürgős munka folyik. Nem könnyű feladat volt a rendelkezésre álló kevés díszletből a tróntermet össze- állitani. Este V28. Városunk elite-közönsége a szó legteljesebb értelmében zsuffolásig megtöltötte a színházat. Bizony még a karzatra is jutott a nagykalapos, selyembluzos úrnőkből s a smok- kingos urakból. A páholyokban 6—8-an szorongtak. 3A8. A színpadról lehal latszik a zaj, a zsibongás. Nem egyszer a rendező szavát is hallani. A milyen nagy izgatottság volt a színpadon mi nem csoda, mert ötven szereplő elhelyezése nem könnyű feladat, a közönség olyan bámulatra és dicséretre méltó türelemmel várakozott. Végre nyolc órakor felhangzott az előadás kezdetét jelző csengettyű. Egy pillanat száz forintnál magasabb havi fizetés rangsorába. Az igények pedig mérhetetlenül felfokozódtak. Aki házasodik, az a házassággal csöndes révbe akar evezni. A férfi hozományt vagy apanaget akar, hogy könnyebben élhessen, a ieány pedig dehogy akar rosszabbul élni, mint ahogyan odahaza élt. A gazdasági élet beren- dézése igy vonja maga után azt, hogy a leányok is későbben mennek férjhez, mint azelőtt. Ők is dehogy akarnak küzködni a jólétért, — készen akarják kapni. A szerelem kiment a divatból. Illetőleg minden leánynak ma is megvan még az ideálja, sőt van elég ideje hozzá, hogv egymásután több ideálja legyen, de feleség;! nem megy egyetlenegy ideáljához sem, hanem ahoz a nyájas, jo korban, ám kevésbbé jó karban levő idegen úrhoz, akit egy nap csak bemutatnak neki, aki két hét múlva aztán már a vőlegénye és hat hét múlva a férje lesz. Az ideálok legfölebb azután jutnak érvényesülésre. Mindezt abból az alkalomból mondjuk el, hogy mostanában Baranyamegye közigazgatási bizottsága föliratot intézett a honvédelmi miniszterhez, aki kifogásolta, hogy olyan sok katonaköteles fiatal ember kért nősüiésj engedélyt. Föliratában ugyanis Baranyamegye aperte kimondja, hogy bizony Dunántúl a korai nősülés a nép életszükségletével függ össze és mind erkölcsi, mind szociális szempontból csak javára válik a népnek. Szerény véleményünk szerint, ami a ba- ranyavármegyei népre áll, fokozott mértékben áll a városi lakosságra. Csakhogy mig a föld népét csak a katonai kötelezettség gátolja a korai nősülésben: a városban a gazdasági viszonyok, de főkép az életfelfogás állja útját a korai, vagy mondjuk inkább: az idején való alatt elült a zaj, a függöny előtt pedig Kerekes Annuska bájos alakja tűnt föl. Arany és ezüsttel átszőtt lenge tündérruhájában igazán úgy festett, mint egy mesebeli tündérleány. Azóta nem is hívják másként, mint „mesés tündér“-nek. A milyen mesésen nézett ki, éppen olyan mesésen mesélte el „Csipkerózsa“ történetét. Kapott is érte olyan mesés tapsot, mint a milyet megérdemelt. A prológ után fellebbent a függöny. A trónon ott ül a király s királynő, mellettük a hárfás leány, mögöttük a legyezős leányok. Kezdetét veszi az udvar, a miniszterek, tudósok, tündérek felvonulása Csipkerózsa keresztelőjére. Gonosz tündér megzavarja az ünnepséget, megátkozza a királyleányt. Úgy a felvonulás, mint az elhelyezés elragadó látvány volt. A sokszínű, szebbnéi-szebb ruhák tarkabarkasága igen kellemes benyomást gyakorolt a nézőkre. A második kép egy virágos kertet ábrázolt. Csipkerózsa a mikor virágokat szed, meglát a lugasban egy fonó anyókát, kéri tanítsa meg fonni. Beteljesedik a gonosz tündér átka : Csipkerózsa megszurja kezét s elalszik. A harmadik képben megérkezik a mesebeli királyfiu, csókjával életre kelti Csipkerózsát, mire az egész ország népe felébred száz éves álmából. Örömmámorban úszik az egész ország. Nagy pompával ülik meg Csipkerózsa eljegyzését. Rövid szavakba foglalva ez volt a mesekép története. Az előadásról, a csoportosításokról, a táncról, a rendezésről hasábokat lehetne irni. Sajnos, helyszűke miatt nem tehetem. Hogy milyen meglepően szép volt ez a mesekép, legjobban igazolta a közönség szűnni nem akaró tomboló tapsvihara. A siker oroszlánrésze az eszme megteremtőjét s a képek főrendezőjét dr. Cservenyákné Tatay úrnőt illeti. A kivitelben legbuzgóbb segítőtársai Papp Béláné őnagy- sága, Klacskó István, Fogarassy István és Brandsch Gyula voltak. A férfiak ruháit Heves Béla színigazgató díjtalanul bocsátotta az Egyesület rendelkezésére. A mesekép után műkedvelő gárdánk legjava Guthi-Rákossi 3 felvonásos bohózatát „A képviselő ur“-at mutatták be olyan művészi előadásban, mint a minőt még vérbeli színészektől is ritkán látni. Hogy milyen jól mulatott a közönség, legjobban igazolta azt a szü- nes-szüntelen felujuló tetszés moraja s a felvonások, de meg az előadás alatt is felhangzó lelkes taps. Hogy az előadással nagyon meg voltak elégedve, bizonyítja, hogy jóllehet a 3. házasodásinak. Minthogy pedig a gazdasági viszonyokat nem lehet máról-holnapra megváltoztatni, tehát az életfelfogásnak kellene megváltoznia, hogy ezen a téren valami javulás következzék be. A fiatal ember és a fiatal leány, főkép pedig az „okos“ szülék, ne a megnyugovás csöndes révét keressék a házaséletben, ahol aztán a férj kipiheni átlumpolt ifjúsága fáradalmait, mig a nő a maga zajos leánytársasági életév a szalonhölgy előkelő rangjára emeli. Tessék csak mennél fiatalabban házasodni és közös küzdelemmel kiküzdeni a későbbi évek számára azt a csöndes révet. Mert a csöndes rév csak akkor ad igazán boldog megnyugovást, ha a magunk közös munkájával értük el, — azzal a munkával, amelyet megédesít és megkönnyit a kölcsönös szeretet és harmónia. Szól pedig ez az intelem inkább az „okos“ szülék számára, mert ők azok, akik félszeg „okossági“ szempontokat tesznek a házasság föltételévé. Ők azok, akik a fiatal embert gyerekszámba veszik és az őszi évszakot nevezik ki tavaszszá. Mennél nagyobb jövedelme van a férj-jelöltnek, annál fiatalabbnak látják és ezt a fölfogást nevelik bele leányaikba is. így fölfokozván az igényeket, ők teszik mind nehezebbé a házasság részére a gazdasági viszonyokat és mind későbbi időre tolván a házasságot, valósággal degenerálják a jövendő nemzedéket. Így következik el lassan, de biztosan a házasság alkonya. A férfi a legjobb esetben csak ifjúsága alkonyán léphet a házasemberek sorába és a házasság mely ilyenformán létesül, igazi alkonyi házasság, melyben vajmi kevés marad a déli nap termékenyítő hevéből. felvonás már jóval 11 óra után folyt le, a közönség lelkesen kitartott mindvégig. A szereplők egytol-egyig mind kitűnők voltak. Nem szabad őket egyenkini osztályozni. A kissebb szerepeket személyesitők a maguk zsánerében éppen olyan művészit nyújtottak, mint a főszereplők. A tisztviselő-telepről. Mi minden életrevaló eszmének, minden igaz törekvésnek szives örömmel voltunk a múltban s leszünk a jövőben is szószólói. Készséggel emeljük fel most is szavunkat a tisztviselő-telep érdekében. Nem szükséges részletesen fejtegetnünk, hiszen nyilvánvaló, hogy a tisztviselői kar örökös mostohája, igazi sorsüldözöttje volt az életnek. Évek szakadatlah sora óta csak a reményből merítik újabb lelkesedésüket az életharcra, hivatali kötelességük végzésére. Reggeltöl-déiig, déltői-estig birkatürelemmel robotolnak, gör- nyedeznek íróasztaluk mellett. Olyanok ők, mint a gépemberek. Fizetésükből alig telik kenyérre, ruhára, gyermeknevelésre és házbérre. A folyton rosszabbodó megélhetési viszonyok terhét ők érzik a legjobban. Ennek kétségbeejtő hatása s a háztulajdonosok aránytalan bérsrófolása következtében elhatározták, hogy mint az ország annyi más városában, tisztviselő-telepet építenek, hogy mindeniknek legyen legalább egy kis házacskája, melyről a költővel elmondhassa: „Itt élned, itt hallnod kell.“ Egy házat, egy viskót akar mindegyik, melyben ő az ur, melyet magáénak vallhat, melyben otthon érzi magát, melyről elmondhatja : Évtizedes robotmunkám eredménye. S a miért e szép gondolat megszületett agyukban, a háziurak nekirohannak a tisztviselői karnak ? Hát bizony ez, hogy mást ne mondjunk, nem szép eljárás. Szívtelenség a hivatalnoki kar megvádolása azért, mert végre föleszmélt s otthont akar magának teremteni. Nem megakadályozni, de elősegíteni kellene őket tervük megvalósításában. Hiszen annak a nagy gépezetnek, mely az országot kormányozza ők jelentős alkatrészei. Már pedig ha ők felmondják a szolgálatot, igen nagy katasztrófa állhat be. Végre is ők sem bírják végletekig feszíteni az adósságcsinálás repedező húrját, a folyton emelkedő élelem, ruha, ház- bérdrágaság megemészti fizetésüket. Legyünk tehát szép tervük megvalósításában segítségükre. Legyünk rajta, hogy az az egy örömük legyen, hogy saját házukban hajtják csöndes álomra a robotmunkában kifáradt tagjaikat. HÍREK. — Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete ma d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Belügyminiszter ur leirata az építési szabályrendelet módosítása ügyében. 2. A Széchenyi-utcai 35. népsorszámu telek Kispiac felőli oldalán a telekhez csatolandó utcaterület kártalanítási árának megállapítása. Ezzel kapcsolatban Ujházy Mihály kérelme ezen utcaterület szabályozása s a kártalanítási ár megállapítása tárgyában. 3. Lűcz Berta férj. Bukovszky Péterné kérelme: Deák Ferenc-téri 16. népsorszámu telkéhez utcaszabályozás folytán csatolandó utcarészletnek részére díjtalanul leendő átengedése iránt. 4. Az Árokpart-utca kiegészítése céljaira Illés Olivér és neje Gyibák Emmának a nagykárolyi 1401. sz. betétben 300 hrsz. alatt felvett bel- telkéből 58 D-öl terület kisajátítása tárgyában megkötött szerződés jóváhagyása. 5. Az iparos tanonciskola-bizottságba egy tag megválasztása. 6. A 7—15 éves, elhagyottnak nyilvánított gyermekek gondozási költségeinek részbeni megtérítése iránt a vármegyei törvényhatósághoz kérelem intézése. 7. Kuscsák Jánosné szül. Borkő Juliánná illetőségi ügye. 8. Bartha Lajos temető-utcai 24. sz. telkéhez csatolt 55 m2 utcaterület kártalanítási árának megállapítása. 9. Wéber István Ágoston-utcai 66. számú telkéhez csatolt 17’2 m2 utcaterület kártalanítási árának megállapítása.
