Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-02-07 / 6. szám

Nagykároly, 1909. február 7. Vasárnap. ^ -v . * j V. évfolyam. 6. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. *5 MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ■ - Kéziratokat nem adunk vissza.------------: La pvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdössy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... Félé vre .......................................................... Negyedévre ,.................................................... Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Válság. Száz meg száz kérdés röpköd most a magyar politika levegőjében. Hogy az a fészek, amelyből kireppentek, nem va­lami mintatisztaságu, azt tudja mindenki. És hogy ezek a kérdések csak arra van­nak szánva, hogy mesterségesen idézze­nek elő bizonyos ideges feszültséget, megtöltsék a levegőt villamos szikrákkal, szóval, hogy a közéletet nyugtalanítsák: hál’ Istennek az is köztudomású ma már. És éppen mert ismert dolog, azért hullanak vissza a röpködő kérdések rö­vid vergődés után szárnyukat szegve. A közvéleményt megtéveszteni ma már nem lehet, mesterségesen idézni fel vál­ságot akkor, amikor erről szó sincs, — szánalmas, együgyű kísérlet, amelyet a magyar közönség politikai érettsége habozás nélkül utasít vissza. Válság — az nincs. Semmiféle vál­ság nincsen, semmiféle irányban. Nagy feladatok előtt állunk, súlyos kérdések várnak megoldásra: ennyi a tény. De csak egy szemernyi judicium kel! an­nak a belátásához, hogy az a nemzeti irány, amelynek medrében Magyarország ma uj kora fele halad, meg nem változ- ha ik és mivel ez az irány szerves össze­köttetésben ál! és szinte elválaszthatat­lan azoknak személyétől, akik megte­remtették, a személyekben sem eshetik, — józanul tekintve a dolgokat, — vál­tozás. A magyar nemzet, ek két nagy el­lensége volt mindenha. Mind a két el­lenség százados keletű. Az egyik az a lajíántuii törekvés, amely ezt a geogra- fice is, meg faji eredetére nézve is ön­állóságra termett nemzetet és országot tönkre akarja silányitani, de amely törekvés- százszor kudarcot vallott, de mindig újra felbukkanó makacssággal akarja egy nagyhatalmi hóbortnak, a „Gesammt- Monarchie“ eszméjének vazallusává tenni. A másik nagy ellenségünk nem ke­vésbé régi. A labancoktól a darabon­tokig minden kornak meg voltak a maga tág lelkiismeretű magyarjai, akik kin­csért, hatalomért ágúba bocsátották a nemzeti ügyet, sőt akkor is sziszegve öltögették mérges nyállal teli viperanyel- v: két, amikor a nemzet felébredt öntu­data visszakergette őket sötét odúikba. Évszázadok tesznek tanúságot amel­lett, hogy mégsem jutottak célhoz a magyarság ellenségei soha. Ha le is gyűrtek bennünket egy időre, a magyar Anieusz mindig ujbó', uj erővel pattant fei a földről. A Lajta vizén átáramló «». T3reaa7»-igir»vi».ii'-^«gT--t--—■Tntf"*"1 ml»—ni —i | || || || ni H li I törekvésekkel szemben megvédelmezett bennünket az élethez való jogunk hatal­mas érzése, a sok kihullott magyar vér­rel átitatott hazai röghöz való ragaszko­dás és a szabadságnak szeretete. A szét­húzás átka pedig elült mindannyiszor, valahányszor nehéz idők előtt állott a magyar. Nem lesz hát vizözön most sem, a mely a „koalíció vétkeiért“’ mossa el a föld sziliéről a magyarság önállóságra és függetlenségre irányuló törekvéseit. Nem lesz válság sem. A hamis jelszavak kívülről szilárdnak látszó, de belül üres oszlopai belerogynak a megsemmisülésbe, a nemzet pedig nyugodt lélekkel biz­hatja magát azokra a gránitoszlopokra, amelyeknek vállán sorsa egyizben, nehéz időben nyugodott már s amelyek terhü­ket megingás nélkül viselik most is. Politikai heiiszemle. Az adóreformot álta­lánosságban elfogadta a t. Ház s már át is tért a törvényjavaslatok részletes tárgyalására. Az általános vita során kétségen felül kiderült az, hogy a javaslatok az általánosság igényeinek telj -s mértékben megfelelnek, alkalmasak a köz­megnyugvás keltésére és méltók arra, hogy en­nek a kormánynak kihatásában iegn gyobb je­lentőségű és a nemzeti jólét megalapozását célzó intézményei között egyik i- gelső helyet •foglalják el. A felszólalásokból e i enter tűnt ki az, hogy mindaz, amit a javaslatok ellen Báiban. A nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete január hó 31-iki estélyén felolvasta: Erdőssy Vilmos. Bálban. Ez felolvasásom focimé. Mint­hogy azonban ebben a mai secessiős világban minden üres, tartalmatlan cikknek, hírnek", re­gény és elbeszélésnek egy egész sorozat alcí­met adnak, a korral haladva én is adok egy pár alcímet felolvasásomnak. Így legalább, ha ez üres, unalmas, tartal­matlan lesz, kárpótolja t. hallgatóimat a sok alcím. A mi nem lesz benne felolvasásomban, vagy mit lámpalázamban abból kifeledek, igy elveszítem az összefüggés fonalát, ha kritizáló szemeik előtt lebegnek majd az alcímek, ma­guktól is kitalálják, mit is akartam mondani. Íme az alcímek: Bál előtt, bálban, bál után. Pillanatnyi felvételek a bálban. Hány osztályra osztható a báli közönség ? Melyek Karneval herceg alattvalóinak fö- ismertetöjelei. Három a tánc. Stb. stb. Stb. Most hát lássuk, mi is történik a bálban, a bál előtt s a bál után ? Esti kilenc óra. A papa nadrágzsebébe dugott kezekkel méri fel s alá a szobát. Szá­jában kurta szivar, melynek hamuja mindun­talan frakkjára hull. Már egy órája sétál igy. Látszik rajta, hogy mérges a guttaütésig. A másik szobában egy ügyes kezű kis­asszony ékes csudahurkákat alkot hajból a ház úrnője, a mama fején. Este 7 órakor fogott művészi nagy munkájához. Azóta minden öt percben azzal biztat mindenkit: Még csak pár perc, azonnal készen leszek. De bizony csak nem . készül el. A ház szépei, a szülök szemcfényei, a gavallérok imádoítjai közzül az egyik már a harmadik pár classeé kesztyűt repeszíi széf. A másik minden fizikai alapigazságot meghazud­toló kísérletet végez, hogy a rendesnél két számmal kisebb fehér cipőcskébe bujtassa ke­cses, de kissé hízásnak indult lábacskáit. A papából végre kitör a düh. Szobáról- szobára jár sürgetni kedveseit. Persze sorba összevész mindegyikkel. Az idegesség a tetőfokra lép, mindenki olyas valamit keres, a mit nem talál. A cseléd­ség lélekszakadva szaladgál a szobában. Újabb összetűzések. Természetesen egy-egy szin és árnynélküli, még csak nem is sistergő isten­nyila is végigcikázik az öreg ur ajakán. Kilenc óra 12 perc. Végre előáll a fiaker. De még újabb tiz perc kell, inig valamennyire kész a frizura s a toilette, sikerült a kis cipőbe óriási fájdalmak árán bebújni, egy pár kesztyűt nagy keservesen, teljes egészében felhúzni. Kilenc óra 25 perc. A papa maga nyitja ki a kocsiajtót, miről fehér keztyiis tenyerén egy éktelen fekete sáv tanúskodik. A mama a kocsi hágcsó mellé lép s bokáig gázol az utca piszkos sarában. A leányok a mama drága uszályán kereszt: 1 helyezkednek el, hogy a mi­kor a papa felszállni készül, az újabb vendé­gekért siető, tehát érthet en türelmetlen kocsis ■a gebék közzé vág, a papa szivarja kiesik szá­jából, ő maga pedig féltékenyen őrzött virág­szálai ölébe hull, tönkre silányitva a drága csipkés fodrokat. Természetes, hogy a szűk kocsiban, ro- bogás közben is lázas sietséggel keresik a papa elejtett szivarcsutkáját. Persze hasztalan, mert éppen a papa ül rajta. így nem is sejtik mek­kora lyukat égetett télikabátján a szivar csutak. Végre megérkeztek a bálba. — A gyönyörűen feldíszített, pazar fény­ben úszó előcsarnok láttárra mosolyogva, min­den rossza*, bosszantót mélységesen elfeledve szökkeltek ki a kocsiból. A leányok jókedvűen, hangos kacagással vonultak be a rendezők kar­ján a tündöklő, fényes bálterembe. . . . Feledve van minden. Hja Karneval herceg alattvalói vidám, gondtalan, boldog emberek, kik távolról sem ismerik a but, bánatot, bosz- szuságot. * Pedig nincsen nagyobb szélhámos Kar­neval hercegnél. Ő hercegsége egy lánglelkü csaló s a bálok az ő szines hazugságai. Óh azok a bálok! Hát mik is azok? . . . Bohó leányszivek édes álmai, kopaszodó ga­vallérok hevítő emlékei, tüzszemü szép asszo-

Next

/
Thumbnails
Contents