Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-07 / 6. szám
Nagykároly, 1909. február 7. Vasárnap. ^ -v . * j V. évfolyam. 6. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. *5 MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ■ - Kéziratokat nem adunk vissza.------------: La pvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdössy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... Félé vre .......................................................... Negyedévre ,.................................................... Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Válság. Száz meg száz kérdés röpköd most a magyar politika levegőjében. Hogy az a fészek, amelyből kireppentek, nem valami mintatisztaságu, azt tudja mindenki. És hogy ezek a kérdések csak arra vannak szánva, hogy mesterségesen idézzenek elő bizonyos ideges feszültséget, megtöltsék a levegőt villamos szikrákkal, szóval, hogy a közéletet nyugtalanítsák: hál’ Istennek az is köztudomású ma már. És éppen mert ismert dolog, azért hullanak vissza a röpködő kérdések rövid vergődés után szárnyukat szegve. A közvéleményt megtéveszteni ma már nem lehet, mesterségesen idézni fel válságot akkor, amikor erről szó sincs, — szánalmas, együgyű kísérlet, amelyet a magyar közönség politikai érettsége habozás nélkül utasít vissza. Válság — az nincs. Semmiféle válság nincsen, semmiféle irányban. Nagy feladatok előtt állunk, súlyos kérdések várnak megoldásra: ennyi a tény. De csak egy szemernyi judicium kel! annak a belátásához, hogy az a nemzeti irány, amelynek medrében Magyarország ma uj kora fele halad, meg nem változ- ha ik és mivel ez az irány szerves összeköttetésben ál! és szinte elválaszthatatlan azoknak személyétől, akik megteremtették, a személyekben sem eshetik, — józanul tekintve a dolgokat, — változás. A magyar nemzet, ek két nagy ellensége volt mindenha. Mind a két ellenség százados keletű. Az egyik az a lajíántuii törekvés, amely ezt a geogra- fice is, meg faji eredetére nézve is önállóságra termett nemzetet és országot tönkre akarja silányitani, de amely törekvés- százszor kudarcot vallott, de mindig újra felbukkanó makacssággal akarja egy nagyhatalmi hóbortnak, a „Gesammt- Monarchie“ eszméjének vazallusává tenni. A másik nagy ellenségünk nem kevésbé régi. A labancoktól a darabontokig minden kornak meg voltak a maga tág lelkiismeretű magyarjai, akik kincsért, hatalomért ágúba bocsátották a nemzeti ügyet, sőt akkor is sziszegve öltögették mérges nyállal teli viperanyel- v: két, amikor a nemzet felébredt öntudata visszakergette őket sötét odúikba. Évszázadok tesznek tanúságot amellett, hogy mégsem jutottak célhoz a magyarság ellenségei soha. Ha le is gyűrtek bennünket egy időre, a magyar Anieusz mindig ujbó', uj erővel pattant fei a földről. A Lajta vizén átáramló «». T3reaa7»-igir»vi».ii'-^«gT--t--—■Tntf"*"1 ml»—ni —i | || || || ni H li I törekvésekkel szemben megvédelmezett bennünket az élethez való jogunk hatalmas érzése, a sok kihullott magyar vérrel átitatott hazai röghöz való ragaszkodás és a szabadságnak szeretete. A széthúzás átka pedig elült mindannyiszor, valahányszor nehéz idők előtt állott a magyar. Nem lesz hát vizözön most sem, a mely a „koalíció vétkeiért“’ mossa el a föld sziliéről a magyarság önállóságra és függetlenségre irányuló törekvéseit. Nem lesz válság sem. A hamis jelszavak kívülről szilárdnak látszó, de belül üres oszlopai belerogynak a megsemmisülésbe, a nemzet pedig nyugodt lélekkel bizhatja magát azokra a gránitoszlopokra, amelyeknek vállán sorsa egyizben, nehéz időben nyugodott már s amelyek terhüket megingás nélkül viselik most is. Politikai heiiszemle. Az adóreformot általánosságban elfogadta a t. Ház s már át is tért a törvényjavaslatok részletes tárgyalására. Az általános vita során kétségen felül kiderült az, hogy a javaslatok az általánosság igényeinek telj -s mértékben megfelelnek, alkalmasak a közmegnyugvás keltésére és méltók arra, hogy ennek a kormánynak kihatásában iegn gyobb jelentőségű és a nemzeti jólét megalapozását célzó intézményei között egyik i- gelső helyet •foglalják el. A felszólalásokból e i enter tűnt ki az, hogy mindaz, amit a javaslatok ellen Báiban. A nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete január hó 31-iki estélyén felolvasta: Erdőssy Vilmos. Bálban. Ez felolvasásom focimé. Minthogy azonban ebben a mai secessiős világban minden üres, tartalmatlan cikknek, hírnek", regény és elbeszélésnek egy egész sorozat alcímet adnak, a korral haladva én is adok egy pár alcímet felolvasásomnak. Így legalább, ha ez üres, unalmas, tartalmatlan lesz, kárpótolja t. hallgatóimat a sok alcím. A mi nem lesz benne felolvasásomban, vagy mit lámpalázamban abból kifeledek, igy elveszítem az összefüggés fonalát, ha kritizáló szemeik előtt lebegnek majd az alcímek, maguktól is kitalálják, mit is akartam mondani. Íme az alcímek: Bál előtt, bálban, bál után. Pillanatnyi felvételek a bálban. Hány osztályra osztható a báli közönség ? Melyek Karneval herceg alattvalóinak fö- ismertetöjelei. Három a tánc. Stb. stb. Stb. Most hát lássuk, mi is történik a bálban, a bál előtt s a bál után ? Esti kilenc óra. A papa nadrágzsebébe dugott kezekkel méri fel s alá a szobát. Szájában kurta szivar, melynek hamuja minduntalan frakkjára hull. Már egy órája sétál igy. Látszik rajta, hogy mérges a guttaütésig. A másik szobában egy ügyes kezű kisasszony ékes csudahurkákat alkot hajból a ház úrnője, a mama fején. Este 7 órakor fogott művészi nagy munkájához. Azóta minden öt percben azzal biztat mindenkit: Még csak pár perc, azonnal készen leszek. De bizony csak nem . készül el. A ház szépei, a szülök szemcfényei, a gavallérok imádoítjai közzül az egyik már a harmadik pár classeé kesztyűt repeszíi széf. A másik minden fizikai alapigazságot meghazudtoló kísérletet végez, hogy a rendesnél két számmal kisebb fehér cipőcskébe bujtassa kecses, de kissé hízásnak indult lábacskáit. A papából végre kitör a düh. Szobáról- szobára jár sürgetni kedveseit. Persze sorba összevész mindegyikkel. Az idegesség a tetőfokra lép, mindenki olyas valamit keres, a mit nem talál. A cselédség lélekszakadva szaladgál a szobában. Újabb összetűzések. Természetesen egy-egy szin és árnynélküli, még csak nem is sistergő istennyila is végigcikázik az öreg ur ajakán. Kilenc óra 12 perc. Végre előáll a fiaker. De még újabb tiz perc kell, inig valamennyire kész a frizura s a toilette, sikerült a kis cipőbe óriási fájdalmak árán bebújni, egy pár kesztyűt nagy keservesen, teljes egészében felhúzni. Kilenc óra 25 perc. A papa maga nyitja ki a kocsiajtót, miről fehér keztyiis tenyerén egy éktelen fekete sáv tanúskodik. A mama a kocsi hágcsó mellé lép s bokáig gázol az utca piszkos sarában. A leányok a mama drága uszályán kereszt: 1 helyezkednek el, hogy a mikor a papa felszállni készül, az újabb vendégekért siető, tehát érthet en türelmetlen kocsis ■a gebék közzé vág, a papa szivarja kiesik szájából, ő maga pedig féltékenyen őrzött virágszálai ölébe hull, tönkre silányitva a drága csipkés fodrokat. Természetes, hogy a szűk kocsiban, ro- bogás közben is lázas sietséggel keresik a papa elejtett szivarcsutkáját. Persze hasztalan, mert éppen a papa ül rajta. így nem is sejtik mekkora lyukat égetett télikabátján a szivar csutak. Végre megérkeztek a bálba. — A gyönyörűen feldíszített, pazar fényben úszó előcsarnok láttárra mosolyogva, minden rossza*, bosszantót mélységesen elfeledve szökkeltek ki a kocsiból. A leányok jókedvűen, hangos kacagással vonultak be a rendezők karján a tündöklő, fényes bálterembe. . . . Feledve van minden. Hja Karneval herceg alattvalói vidám, gondtalan, boldog emberek, kik távolról sem ismerik a but, bánatot, bosz- szuságot. * Pedig nincsen nagyobb szélhámos Karneval hercegnél. Ő hercegsége egy lánglelkü csaló s a bálok az ő szines hazugságai. Óh azok a bálok! Hát mik is azok? . . . Bohó leányszivek édes álmai, kopaszodó gavallérok hevítő emlékei, tüzszemü szép asszo-
