Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 36.-ik szám. sünk, hogy az ország csak akkor vállalhatja ezeket a növekvő és súlyos terheket, ha módot nyújtanak neki arra, hogy pénzügyi erejét tovább fejlessze és gazdaságilag megerősítse magát. — Aki a monarchia nagyhatalmi állásának szilárdítását, haderejének fejlesztését akarja, annak tisztában kell lenni azzal is, hogy Magyarország csak akkor járulhat ehhez hozzá pénzügyi erejével, ha a mostani gazdasági megkötött helyzetéből kiszabadulva, szabadon és saját érdekeinek megfelelően építheti ki gazdaságát. Az aradi Kossuth-szobor leleplezés. Folyó hó 19-én, Kossuth Lajos születésének 107-ik évfordulóján leplezik le nagy ünneplések között a magyar szabadság ét nemzeti függetlenség láriglelkü apostolának ércbeöntött szobrát. A szoborleleplezésen Kossuth Ferenc — ki mintegy száz orsz. képviselő kíséretében vesz részt atya szobrának leleplezésén — beszédet mond s nyilatkozni fog a politikai helyzetről. Szakadás a néppártban. A Budapest írja: A Szegeden tartott katholikus nagygyűlés váratlanul és meglepetésszerűen nagy és érdekes politikai szenzácziót patíantott ki. Tudni kell, hogy a néppárt hosszú évek óta két formátlan és körvonalaiban határozatlan csoportra oszlik. Az egyik, az úgynevezett (mérsékelt) csoport a Zichyek után indult, a (radikálisok) ellenben Rakovszky István és Molnár János türelmetlen és ultramontán politikáját követte. A vihar a radikálisok zugaiból indult útnak a mérsékeltek ellen. Rakovszky István és Molnár János merész politikai czéljait ugyanis többször keresztezte a mérsékeltek óvatossága és körültekintése. Most aztán a szegedi katholikus nagygyűlés nagyszerű alkalmat szolgáltatott a régóta elhelyezett és megtöltött aknák felrobbantására. A mikor hire járt, hogy Zichy János gróf a nagygyűlés megnyitásakor annak a nézetének szándékozik kifejezést adni, hogy a politikai agitáció nem használ, de árt a katoliczizmus ügyének. mert ahelyett, hogy egyesítené, megosztja a katholikusokat, Rakovszky István sietett jó- előre az ellenkezője mellett bizonykodni. A katholikus népszövetség gyűlésén jobb ügyre méltó utókor előtt is feledhetlennné. Hisz kit ne bá- joltak volna el már ifjú korában mély értelmű és tanulságos virágregéi ? A virágok ember módjára éreznek, a virágok beszélnek! Uj volt ez akkor nemcsak nemzeti irodalmunkban, hanem az egész világirodalomban. Állatokat szerepeltettek a régi és újabb költők, de Tompa finoman érző lelke volt az első, mely a virágok nyelvét megértette. Hazafias lírája, nyilatkozzék az meg bár dalban, himnuszban, allegóriában vagy ódában, egyformán a magyar ember szivébe markol. A magyar nép gondolat- és érzelemvilágát Petőfin és Aranyon kívül senki — sem azelőtt, sem azután — úgy meg nem értette, senki oly hűen kifejezésre nem juttatta, mint Tompa Mihály. Az teszi Tompa költészetét örökérvényűvé, hogy a népiélekből fakadt. A magyar lélek örök érzéseit és vágyait juttatja kifejezésre. Mindenkor megértette korát és korának öröme, buja, bánata az ő nagy, érzéssel teljes lelkén átszürődve ad hangokat. A világirodalom minden nagy költője első sorban mint nemzeti költő kell, hogy nagy legyen ! Tompa nagy mint nemzeti költő, saját magában van meg a nagysága. Nem kell őt Aranynyal vagy Petőfivel összehasonlitgatni, különálló egyéniség ő, mint ő maga mondotta : Saját mértékével kell őt mérni. A 19-ik század nagy nemzeti küzdelméből ugyancsak derekasan kiveszi a részét. Európa nyugoti nemzetei már a 18-ik században odafejlődtek, hogy költőiknél a főcél a gyönyörködtetés volt. Mi magyarok még a 19-ik században is messze vagyunk attól. A magyar költőnek még ekkor a pusztulásnak indult nemzetet kell ébresztgetnie, azt kell tettre serkentenie. Vessünk csak egy pillantást a költő születési korára. buzgalommal fejtegette egyrészt azt, hogy a kat- holiczizmusnak szüksége van a politizálásra, másrészt pedig azt, hogy a nagygyűlés és a népszövetség között nincsen semmiféle ellentét. Mert, mint mondotta, a kongresszus csupán elmélet, de a népszövetség maga a prakszis. Délután azonban kitűnt, hogy igenis, megvan az ellentét. Zichy János gróf csakugyan elmondotta azt, amit akart, mire Rakovszkyék megsértődtek s a legközelebbi vonattal valamennyien elutaztak Szegedről Gabona árpolitikánk. Irta: Bubinek Gyula, az O. M. G. E. igazgatója. A gabonaértékesítés két államban van lehető tökéllyel szervezve. Az Egyesült Államokban a kereskedelem s Francziaországban a gazdák javára. Az Egyesült Államok óriási búza és kukorica termése, a nagy tőkével rendelkező elevátor-társaságok silóiba, magtáraiba kerülnek, mely társaságok egyedül irányítják az Egyesült Államok gabonakereskedelmét és gabonaár-politikáját. Ezzel szemben alakult már egy farmer liga is, amely saját elevátorok építésével igyekszik a gazdát függetleníteni az elevátor-tröszt egyeduralmától, — de ez még csirájában van. Franciaországban a gazdák szervezkedtek. A mezőgazdasági szindikátusokban több mint 3 millió gazda egyesült közös eladás és közös vásárlás céljából. Ez az óriási szervezet megfelelő központtal rendelkezik. Ennek a központnak a háta mögött s illetve annak kapcsolatában működnek A nemzetközi gabonaár-meg- állapitó bizottság. Ez a bizottság a hangzatos nemzetközi címet viseli, de tényleg kizárólag francia gazda-érdeket szolgál. Célja pedig a nemzetközi és hazai, tehát francia piac gabonaárhullámzását s a termés és szállítási viszonyokat figyelemmel kisérni s a gazdáknak megfelelő útbaigazításokkal szolgálni. Ez az állandó bizottság — comission permanent, — mint magát nevezi, ezen feladatát fényesen teljesíti, úgy, hogy a francia gazda mindenkor tájékoztatva van, hogy gabonáját, elsősorban pedig búzáját mikor értékesítheti a legelőnyösebb áron. Franciaország határait magas vámmal zárta el a külföld elől. Búza vámja 7 frank, A 19-ik század első felében a francia háborúkat követő tespedés vett erőt a nemzeten. Tétlenül, csüggedten nézik a nemzet tagjai, hogy mint forgatják ki őket alkotmányukból, nyelvűkből és nemzetiségükből. A nemzet legjobbjai kétségbeesnek a nemzet jövőjén, reménytelenül szállnak sírjukba. Biztosra veszik a kimúlást, csak azt bántja őket, hogy nemzetük múltjához méltóan, hősi harcokban bukott el. Oly kor volt az, midőn a hazafit kigu- nyolták, az irót megvetették. Magyar könyvet magyar irón kívül más nem olvasott. A művész nem talált rokon lelket, kivel eszméit megértetni tudta volna. Akkor élt a nép, mely Révait a nagy nyelvészt és költőt feledni tudta, mely Baróti Szabót meg nem siratta, mely Virág Bendeket meg nem értette, s a midőn 56 évi szakadatlan munkában eltöltött élet után Kazinczy elhagyottan szállót sírjába. Az általános csüggedésben az irók kis serege nem veszti bátorságát. Ébreszt, ősztől öz, buzdít, tettre serkent. Pislogó mécsesek mellett, nyomorúságban szövögeti a nemzet jövőjét. S hogy a nemzet talpra állt, irók és államférfiak egyforma érdeme az. Széchenyi, Kossuth és Deák mellett méltán illeti babér Kazinczyt, Kölcseyt, a Kisfaludyakat, Vörösmartyt, Virágot, Petőfit és Tompát. Tompa ugyan nem a csaták dalnoka, a mint Tirtaeu, Petőfi, de lángoló hazaszeretete, a magyar népleiket visszatükröző merengő, mélabus érzelemvilága, prófétaszerü jósszavai épugy megtalálták az utat a magyar ember szivéhez, mint Petőfi szenvedélyes, gyújtó, a vért forrongásba hozó igéi. Kivette a részét a szabadságharcból, mint nemzetőr és a világosi katasztrófa után együtt sirt, szenvedett a legjobb hazafiakkal. Bánata szinte elnémította lantját is. Fájdalma nem talált szavakat mindaddig, mig valahogy a rekörülbelül ugyanennyi korona. Idegen búza tehát csakis ezen vám lefizetése mellett hozható be. Franciaország búzatermése pedig nagy átlagban körülbelül fedezi az ország fogyasztását s igy behozatalra csak akkor szorul, ha mint nálunk a folyó évben — silány a termés. Az állandó ármegállapitó bizottság feladata már most a hazai és külföldi termés és árviszonyok egybevetésével a gabona eladást állandóan irányítani. Történik pedig ez a következőképpen. A bizottság időközönként értesítéseket ad ki, melyeket az összes mezőgazdasági szindikátusoknak, gazdasági egyesületeknek és szövetkezeteknek, sőt előfizető egyéneknek is megküld. Ha a hazai termés nem fedezi a hazai szükségletet, akkor arra figyelmeztetik a gazdát, hogy az eladással ne siessen, hogy a gabona védvárn teljes mérvben érvényesülhessen. Amint azonban lehetővé válik a belföldi ár emelkedése folytán a külföldi búza behozatala, tehát import paritás áll be, akkor elérkezett a pillanat, hogy a gazdák magtárai megnyíljanak s a szabaddá vált hazai kínálat az árak természetszerű csökkentésével lehetetlenné teszi a külföldi búza állandó beözönlését. Mert amiga hazai készletben tart, a külföldi búza beözön- lése nem kívánatos, sőt veszedelmes. Ha a termés bőven fedezi a belső szükségletet, akkor az ármegállapitó központ arra ügyel, hogy a belföldi búzaár az állandó kínálat folytán annyira ne sülyedjen, hogy a hazai búzának külföldi piacra való kivitelének a lehetősége, — tehát az export paritás — be ne álljon, mert akkor a francia gazda a nemzetközi piaci áron alul volna kénytelen eladni gabonáját. Ebben az esetben arra figyelmezteti a központ a gazdákat, hogy az eladástól tartózkodjanak, mert a külföld behozatalától íartaniok nem kell s várják meg, mig a piaci ár az export paritás fölé emelkedik, amikor az eladás időpontja újból elérkezend. Egy ily központ létesiíése nálunk is kívánatos volna, meri a mi termésviszonyaink teljesen egyezőek Franciaországéval. A monarchia, illetve a vámterület gabonatermelése ma már ritkább esetekben haladja meg a vámterület fogyasztását s igy az állandó behozatalra szorul. mény felül nem kerekedett. Nyíltan nem szólhatott, képekben fejezi ki magát. Ekkor születnek meg remekebbnél-remekebb allegorikus költeményei. Hü tükrei ezek a hazafias bánatnak, a kétségbeesésnek, az elfojtott fájdalomnak s a reménynek, de egyszersmind kifejezésre jut bennök a félő aggodalom is, hogy hátha tőrbe esik nemzete. Nem is mulasztja el figyelmez- mezíetni a veszedelmekre. Inti a nemzetet, hogy a látszat el ne kábítsa. „A gólyához“ cimii allegóriájában mondja: „Meg ne csaljanak csalárd napsugár és siró patak“. Másutt: „Oh nemzetem bízom tebenned. Bízom, de mégis féltelek“. Lelke egész melegével, féltő szeretettel csügg nemzetén, annak szabadsága a legégetőbb vágya. Fia születése, a legnagyobb családi boldogság sem képes azt az érzetet elfojtani benne. Akkor írja az abszolút korszak kezdetén : „Ezt a bus esztendőt, ha elfelejtenéd: Ézernyolcszázötven ! miért nem jött előbb Születésed napja ? A szabad nemzetnek, hogy csak egy percig is Lettél volna tagja!“ Összetört testtel megérte még a szabadság pirkadását, meg a kiegyezést. Költészete ekkor érte el a zenitjét. A beteg testben a lélek nagyon magasan szárnyalt. Tompa lelkének ideálja azonban nem Deák Ferenc, hanem a szélsőbal akkori népszerű vezére: Tisza Kálmán. Más szabadság lebegett az ő lelki szemei előtt, mert prófétai lelke megérezte, hogy ez nem az igazi nemzeti szabadság. Máskép képzeli azt ő el, sóvárogva igy dalolja: „Azt a napot várom, csak azt! Szép, szép leend az, sok hasonlót Nem szülnek évek, századok!“ De nem fűzöm tovább a szót, mert nem akar az a költő munkásságának a méltatása lenni, nem, egyszerű visszaemlékezés ez legjobbjaink egyikére. Szükséges ez olykor, különösen nálunk magyaroknál, kik a múltakból
