Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
32-ik szára. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. Ebben a tekintetben mintaképnek vehetnők például a szerb diákokat, akik a külföldön jobb ügyhöz méltó buzgalommal agitálnak saját érdekeikben és most is sikerült ime az egész francia sajtót beugrasztaniok ellenünk. Mi nem törődünk ezzel a nemzeti munkával, amely pedig ékesebben szólana a mi külön államiságunk mellett, hathatósabban vihetné a külföldhöz közelebb Magyarországot, mint bármely külügyi képviselet. És azután szó nélkül zsebre rakunk minden indolenciát, amely velünk szemben odakünn gazdagon megnyilatkozik. Nem kell nagyon messzire mennünk: itt vannak az osztrák Adria-parti fürdők. Semmiféle náció nem tűrné, amikor az ő pénzéből élnek ezek, az ottani lehetetlen indolenciát, egyenesen rosszakaratot, amelyben a magyaroknak része van. Hogy a magyar fürdők néptelenek, szegényesek, abban — valljuk be — ők is bűnösök. Mert nem oknélküli az a panasz, hogy a magyar fürdők minden kényelmetlenségük és primitívségük mellett hallatlanul drágák. Ha már pénzt dobok ki, mondják az emberek, azért a pénzért jól is akarom érezni magamat, amire pedig magyar fürdőhelyen — igazuk van — nem igen nyílik mód. De egy okos akció igenis seghhetne ezeken a bajokon. Ami élhetetlenségünk, hogy itt vannak ezek a gazdag természeti kincsek, gyönyörű vidékek, pompás gyógyvizek, nagyszerű üdülő-helyek és mindez úgyszólván teljesen parlagon, kihasználatlanul hever. A magyar fürdő tulajdonosokban nincs kellő élelmesség, ötlet, vállalkozó szellem, a magyar közönségben pedig nincs meg a hazafias kötelességtudás, az áldozatkészség — enél- kül a kettő nélkül pedig soha a mi fürdőink nem fognak felvirulni. Ne csináljunk divatot abból, hogy külföldön szaladgálunk, ott költekezünk, lenézve azt, ami magyar és iparkodjunk ügyes, vállalkozó, agilis munkával európai komfortot teremteni fürdőinkben. Amit pedig itt politizálás cime alatt elmondottunk, az csak kicsiben tükre annak, amit az egész vonalon a gazdasági életben buzgón gyakorlunk. A magyar iparra is szórul- szóra állanak ezek, ott is ép úgy hazafias, önfeláldozó, lelkes támogatásra van szükség, elutasítására annak, ami idegen, felkarolására annak, ami hazai, olyat teremteni, ami megállja helyét a világversenyben. Csakhogy ott is, itt is elsősorban a társadalom közönyét kell megtörni, amely gátja nálunk minden nemzeti haladásnak, erőgyarapodásnak. mint mágnes a vasat. S ez a vonzás folyton nőtt, szilárdabb, hatalmasabb lett. A szó szoros értelmében tanulmány tárgyává tettem, a nélkül, hogy ő azt észrevette, csak sejtette volna is. Ő azt hitte, sétaközben, mig a természet titkos csodáiról, a női szivek rejtelmeiről, az élet kríziseiről beszélek, vitatkozom vele, engem az erdő, a mező, a moh, a szikla, a virág, a várrom, a patak, az Isten tudja mi minden más érdekel, csak ő nem. Pedig dehogy nem . . . így aztán megszoktuk, megszerettük egymást, elválaszthatatlan jóbarátok lettünk. így folyt az enyelgés kora reggeltől késő estig. Mézesheteket élt a lelkünk. Lényünk megtelt színekkel, hangokkal, illatokkal, szivünk igaz, őszinte, önzetlen, baráti érzelemmel. A kísérleti korszak lejárt, éreztem, tudtam, hogy annak a leánynak szive, lelke is van, nem csak idegei. Olyan tiszta volt az ő külső és belső világa, mint egy üdítő, áldásos harmatos reggel az augusztusi hajnalon. Az én megkínzott lelkemnek, agyongyötört szivemnek pedig nagy szüksége volt erre az igaz, őszinte barátságra. Ő pedig nagyon boldog volt, hogy talált egy férfit, ki megtudja őt érteni. Azután már együtt lapozgattuk naplóját, később pedig együtt irtuk bele a nap eseményeit, abban örökítettük meg vágyainkat, reményeinket. Feltártuk egymás előtt egész lelki világunkat. Semmit sem hallgattunk, nem titkoltunk el. Amilyen véletlen, különös volt ismeretségünk kezdete, épen olyan elválaszthatatlan, igazi jóbarátok lettünk. Erdőssy Vilmos. Hogyan védekezzünk a párbaj ellen ? (Folytatás.) Van a társadalom jó hangjának még két ellensége: a szeszes ital s a kártya. Bénitólag, kábitólag, ingerlőén hat mind a kettő, igy sokszor szolgáltat lovagias ügyre okot. Különösen fiatal emberek között, kik könyen hagyják magukat szenvedélyük által elragadtatni. Már pedig tudjuk, hogy a szenvedély a legnagyobb zsarnok, ha uralkodni engedjük magunkon. Az ilyen szenvedélye által elragadott, úri mivoltából kivetkőzött férfi mindenre képes, akár a fehér asztal mellett a szesz gőze, akár a zöld asztal mellett a kártyaveszteség miatti ingerültsége ragadta magával. Az ilyen krakélerségek egyszer- kétszer megbocsáthatok, harmadszor már bizony nem. A társadalomnak kell az ilyen urakat ki- józanitni, kigyógyitni, s ha ez nem segít, kebeléből kiközösiteni. S ha a társadalom ilyen ripőkjeivel szemben nem elég a megvetés, a lenézés, a törvényhozás siessen a társadalom segítségére. A btk-nek a becsületsértést megtorló §§-ait oda kell módosítani, hogy azok a mai társadalmi átalakulás és kulturfejlődés modern felfogásához életnézeteihez, méltók legyenek. Mert az csak nem jó és célszerű törvény, mely a becsiilctsértőt 10—20 koronára bünteti, mig az a nyomorult, éhező koldus, kit legnagyobb zsarnokunk — a gyomrunk — vakon visz a bűnbe, egy tyúklopásért 2—3 hetet ül. Hiszen más országokban a becsületsértés büntetése 1000 koronáig is felvihető, sőt még börtönbüntetéssel is szigorítható. Nem a biró hibás itt, hanem a törvény. Ha igazságos lesz a törvény, úgy megtorlás lesz az ítélet is. Ha az igazságszolgáltatás veszi védelmébe a meghurcoltakat, nem lesz lovagias ügy, párbaj. Vegye hát a törvényhozás a btk. 162. §-át revízió alá. A becsületsértőket társadalmi állásuk, műveltségűk, vagyoni állapotukhoz mérten büntesse. A megrögzött, folyton sértegető, kötekedő, gúnyolódó individiumokkal szemben sem egyesek, sem körök, sem a bíróság nem lehet nagylelkű, elnéző. Én hiszem, ha a társadalom hangja megjavul, ha a becsületsértést megtorló törvény revízió alá kerül, ha a párbajt kérlelhetetlen szigorral bünteti a bíróság, a párbajok száma szemlátomást csökkenni fog. Most már csak az a kérdés, mig mindezek bekövetkeznek, hogyan akadályozzuk meg legalább a haszontalan, léha párbajokat ? Csakis úgy, ha párbajkorlátom> szövetséget alapítunk. Ez, — mint neve is mutatja — csupán csak a haszontalan párbajokat lesz hivatva megakadályozni, célja tehát egészen más, mint a párbajellenes ligáé. A párbajkorlátozó szövetségnek számolni kell a társadalom előítéleteivel, a fennálló törvényekkel, a Katonatisztek párbajkényszerével, az orsz. képviselők személyének sérthetetlenségével. Figyelembe kell vennie, hogy nagy és régi előítéleteket, melyek egyes nemzetek megrögzöttszokásaivá váltak, egyszerre szétrombolni nem lehet. Tudnia kell, hogy csak lépésről- lépésre haladhat kitűzött célja: a párbaj kiirtása felé. Nehézség csak az első lépés, a szervezkedésben lesz. Aztán könyen megy minden. A harc igazi próbaköve a kitartás. Fel tehát a küzdelemre! Legyen első kezdeményező e téren városunk elite társadalma. Nem kell csüggedni, hogy ha akadályokra bukkanunk. Nem szabad a félúton veszteg maradnunk! A józan észnek győzedelmeskedni kell a nyers erőszakon 1 Határozottan merem állítani, hogy ha ez a szövetség megalakul, rövid időn belül nem várt sikereket fog felmutatni. Meg vagyok győződve, hogy már a puszta megalakulás is óriási befolyással lesz a társadalom hangjára. A szövetség párbajbiróságot küld ki, mely minden egyes lovagias ügyben, — ha hozzá fordulnak, — dönt. Természetesen a szövetségnek arra kell törekednie, hogy a városban előforduló minden lovagias ügy — a tisztek ügyének kivételével — fóruma elé kerüljön s hogy verdiktje ellen felebbezésnek helye ne legyen. Fel tehát a küzdelemre! Szervezkedjünk! Alakítsuk meg a párbajkorlátozó szövetséget f APRÓSÁGOK. „A kis hamisak szövetsége“ hétfőn újra ülésezik. Az ülés tárgyát s a „Csak titokban“ cimü lap dolgát nagy titokban tartják. No csak jöjjön haza Dinike, nagy titokban majd túl jár az eszükön. * Egy titkos elvtárs, mint halljuk, azt tanácsolta a kis Immisak-nak, hogy a lap cime : Népbolonditó vagy Sötétség legyen. Nem lehetetlen, elfogadják a jó tanácsot. * A párbaj ellen irt cikkeimnek már is meg van a maga fényes eredménye (!) Két—két neki hevült jóbarát (?) fényes nappal, fényesen intézte el lovagias ügyét. Egyik affairnél a sétapálcák, másiknál a tenyerek szerepeltek, mint fegyverek. Színhely az utca ; tanú annak közönsége volt. Tablaeu ... A többit tessék hozzágondolni. * Református - híveink nagyban tárgyalják, hol legyen a Protestáns Kör ? Dinike kíváncsian hallgatta a heves diskurzust s javasolta: — No ha annak a két háznak a tőszomszédságába megyünk, akkor változtassuk meg a kör nevét — s módosítsuk az alapszabályokat is. * A repülőgép és a léghajó, Blériot és Zeppelin sikeréről beszélnek mindenfelé az emberek. — Pompás dolog is lesz az, ha majd léghajón vagy repülőgépen szelhetjük a levegőt, — mondja egy nyelvéről hires anyós. — Milyen nagy meglepetés és bosszúság is lesz vejeinkre, ha egyet gondolunk s váratlanul beállítunk hozzájuk. — Meglepetés csak akkor lesz igazán, ha azt találja ki egy elmés anyós, hogy az anyósok gép és léghajó nélkül is repülnek, — jegyzé meg Dinike. — Repülnek azok sokszor gép nélkül is, fejeztem be a vitát. Mondják meg a vők, nincs-e igazam? Villy. HÍREK. Augusztus! Milyen szép, milyen ragyogó vagy te augusztus, te pompát teremtő, illatárban fürdő délibábos ringató hónapja a nagytermészetnek ! A te eljöveteleddel mintha egészen megváltozott volna a világ! Benned megtalálni mindent, a mi gyönyörűség csak megteremhet a földön! Mint a hulló csillag, a mejy végigszalad az égen és fényes sávot hagy maga után a sötét éjszakában, úgy árasztod el te is ragyogásoddal a világot. Csakhogy a te fényed, ragyogásod, délibábjátékod nem olyan hirtelen elmúló, nem pillanatokig tartó. Él még akkor is, ha az ősz lombhullató ideje már elérkezett. Hisz mindennap feltámad az emlékekben, az utánad való vágyódásban, a mit láugsugaraiddal a szivünkbe véstél. Olyan vagy te, mint a csendes vizek szépséges madara, a hófehér, a pompás tollú kócsag! Ott a rónaság közepén, mutatod meg igazán, hogy ki is vagy te. Ott fejted ki egészen azt a pompát, a melynek a ragyogása az álmok tündérországát kelti előttünk életre. Milyen szép, milyen üde a te hajnalod! Amikor a nap első sugarai keresztül törnek a láthatáron és glóriát vonnak a távoli fák mögött, amelyeknek a koronája egészen egybeolvad az ég aljával, olyan vagy, mint egy édes, álomból ébredő ifjú leány. Rajtad is ott van az a bűbájos mosolygás, amit csak az ébredő szerelem, a fakadó vágyak titokzatossága tud odavarázsolni a csókszomjas leány-ajakra. Te is könnyezel, mintha a reggel tőled is elrabolta volna a kedvesedet, akinek szender- gésedben már-már egészen odaadtad magad tiszta, szűzies pirulással. Ilyenkor harmatos körülötted a rónaság.
