Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
Nagykároly, 1909. augusztus 8. Vasárnap. V. évfolyam. 32. szám. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. 11 Kéziratokat nem adunk vissza. —— Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ............................................... Félé vre ..................................................... Ne gyedévre.............................. .. .. —--— Egyes szám fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. A nép gazdasági megerősödése. Azt állítják, hogy a magyar nép idegen minden újítás, minden uj alakulás iránt. Ezt az állítást csak feltételesen lehet elfogadni akként, hogy nem annyira idegen, mint inkább óvatos. Ezt az óvatosságot pedig lehet-e rósz néven venni attól a néptől, melynek jóhiszeműségével már oly sokan és oly sokszor visszaéltek? Eloszlik azonban minden idegenkedése a kedvező gyakorlati tapasztalatok megismerése után, amint ezt kisebb gyakorlati példák mellett, korszakalkotó eszmék gyakorlati megvalósításából folyó kedvező eredmények megismerése és az azok nyomán fakadt felbuzdulás igazolják. A legújabb idők viszontagságai szintén egy ilyen korszakalkotó eszme igazságáról győzik meg a magyar népet, mely eszme a „szövetkezésben az erő“ jelszavában jut kifejezésre. És ha meggondoljuk, valóban a gazdasági újjászületésnek, az erkölcsi és anyagi emelkedésnek, a gyönge társadalmi rétegek megerősödésének alig van hathatósabb eszköze és módja, mint a szövetkezés. Bámulatosak azok az eredmények, melyeket a szövetkezetek révén, különösen a nyugati államokban, de immár minálunk is sikerült elérni. Ezeknek az eredményeknek láttára nem hihető, hogy akadjon józan és igazságos gondolkodású közgazda, vagy szociálpolitikus, aki ellensége lenne a szövetkezetek bármilyen formájának. Vegyük csak sorra a különböző szövetkezeti formákat és egy-két adat minden demonthenesi szónál szebben fog beszélni. A szövetkezetek legismertebb formája kétségtelenül a hitelszövetkezet. Hitelszövetkezetek sokaságát és eredményességét tekint se Németország és Fran- cziaország áll a legelső helyen. A hitel- szövetkezet kisemberek apró filléreinek halmazba gyűjtése, apró emberek szövetkezése arra a célra, hogy a hitelnyújtást, a nagy tőkétől függetlenül fogják intézni és az apró filléreknek ezen emberbaráti s ami a fő, erkölcsi alapon való összehalmozódása a múlt esztendő nagy gazdasági válsága idején, amikor a félelmetes és hatalmas angolbank is kényszerítve volt a kamatlábát hihetetlenül magasra emelni, azt eredményezte, hogy úgy Németországban, mint Fran- cziaországban az apró kisemberek mindenkor hozzájuthattak szövetkezeteik révén, a birodalmi bankénál is jóval olcsóbb kölcsönhöz. így volt minálunk is ! A múlt években, amikor mindenhol hihetetlenül megdrágult a pénz, a szövetkezetekben megmaradt olcsónak, a szövetkezetek tehát erősebbek és hatalmasabbak, mint maguk az óriás tőkével dolgozó hatalmas pénzintézetek és bankok. A szövetkezetek második és legismertebb formája a fogyasztási szövetkezet. A fogyasztási szövetkezet nem más, mint az emberek társulása arra a célra, hogy szükségleteiket közösen, tehát nagyban szerezzék be és azt egymás között, nyerészkedés nélkül szétosszák. Aki nagyban vásárol, az mindig olcsóbban kap mindent, mint aki kicsinyben vesz. A fogyasztási szövetkezetek haszna tehát a „kétszer kettő = négyen“ alapszik. A fogyasztási szövetkezeteknek igazi hazája Anglia, hogy itt milyen eredményeket értek el a szövetkezetek révén, elég arra hivatkozni, hogy az angol fogyasztási szövetkezeti központ ma már 700 millió korona forgalmat tud felmutatni. Szédítő ez a szám. Ehhez képest mi magyarok még nagyon hátra vagyunk, de nem szabad felejteni, hogy nálunk a mozgalom még alig 10—12 esztendős és a magyar fogyasztási szövetkezeti központ: a „Hangya“ az ő 15 millió évi forgalEgy leány naplója. A tavaly ilyenkor lerándultam Herkules- fürdőre. Másnap már kora reggel künn sétáltam a gyönyörű parkban s élveztem a kelő nap sugarai mint csókolgatják a virágok kelyhéről a harmatcseppeket, hogy lesznek a gyémánt- cseppek hütelenek a földhöz, hogy szállnak látatlanul fel az azúrkék égboltra. Gyönyörű augusztusi reggel volt. A nap édesen melengető sugarai egészen bearanyozták a puhabársony zöld pázsitot s a park ezer- színű világait. A lombok között átszürődött, megtört sugarak ragyogó szinvegyületü fényök- kel aranyos zománccal vonták be a virággruppokat. A fasorok világos zöld lombozatukkal finom árnyvonalat képeztek a sokszínű virágágyak és a tarkáló rét között. Az aranyos pillangók, zümmögő bogárkák játszadozva, vi- rágról-virágra kergették egymást. Egy kedves, ezüstös patakocska mohlepte zöld medrében gondtalanul csörgedezett le a meredek hegyoldalon. Végtelenül szeretem a természetben a csöndet, az egyedüllétet. Betege lennék, ha olykor-olykor nem élvezhetném. A magányban jóíesően elmereng lelkem s óraszámra gyönyörködöm a libegő lepkében, a pajkos madárban, a rengő fűszálban, az illatos virágban, a játszi szellőben, a rezgő harmatcseppben s a ragyogó napsugárban. Rabja vagyok a természetnek, melynek csöndje nem unalmas, nem fárasztó. Úgy szeretem, mint harmat a hajnalt, esti csillag az alkonyt, pillangó a virágot, madár az erdőt, patak a medrét, leány az ifjút. . . Ha egyszer kiszabadulok a városból, a kőtengerből, a hajnal már a mezőn, az erdőn talál, csak az éjszakába borult alkonyat tud azoktól elszakítani. De akkor is csak azért, hogy álmaimban újra felkereshessem őket. Sétaközben egy erdei pádon egy könyvet találtam. Körülnéztem, kerestem tulajdonosát. De bármerre tekintgettem, nem láttam egyetlen élő lelket sem. Az iró ember megrögzött szokásával vettem kezembe a gazdátlan könyvet. Akkor látom, hogy hol tollal, hol ceruzával írott könyv. Önkéntelenül lapozgatni, olvasni kezdtem . . . Egy ábrándozó ifjú leány naplója volt . . . Egy bohó, szeretni vágyó leány vallomásai voltak benne megörökítve . . . Csúnya dolog volt tőlem, hogy nem álltam tovább, hogy kiváncsi voltam a napló tartalmára, a leány féltve őrzött titkaira, becses önvallomásaira. De nem tudtam ellentállni. Olvasgatni kezdtem; előbb futólag, lapozgatva, összevissza tarlózva, majd lapról-lapra, sorról- sorra, szóról-szóra. Nem tudtam letenni, míg csak az utolsó betűig ki nem olvastam, végig nem tanulmányoztam. Mi volt benne ? . . . Semmi és mégis nagyon sok . . . Sokaknak bizonyára semmi, nekem minden. Egy csodálatosan érzékeny lelkű, szinarany szivü, értelmes, nagy megfigyelő képességű, nemcsak hogy nem mindennapi, de minden tekintetben rendkívüli leány elbűvölő, sokat mondó, sejtelmes vallomásai. Tükre egy okos leány lelki világának. A naplónak meséje nincs. Egyszerű, természetes, keresetlen, de mégis színes, üde, elbájoló, magával ragadó. Mint ahogy rozsda nincs a napsugárban, úgy nincs nemtelen érzés a naplóban. Jóság, szeretet sugárzik minden sorából. Nem szégyelem bevallani, engem a napló írójának vallomásai megleptek, elbűvöltek. Olyat olvastam, olyas valamit tanultam meg azokból, amikhez férfi nem egy könnyen jut. Beláttam egy ifjú leány szivébe, leikébe, gondolatvilágába, agysejteibe. Egy bohó leánysziv titkos rejtelmei, vágyai, sóhajai, reményei, mint nyitott könyv álltak előttem. A milyen ártatlan, tiszta, igaz és őszinte a szive, a lelke, a gondolatai, épen olyan bájos, naiv, értelmes, igaz és őszinte naplójának minden sora. Az utolsó naplót hirtelen lestenografáltam. íme leirom. Aki csak ezt az egyet is elolvassa, rögvest tisztában lesz a leány lelkivilágával, érző szivével, helyes gondolkozásával. „Utóbbi időben többet búsotok, mint azelőtt. És, ilyenkor, ha erőt vesz rajtam a keserűség, vágyom egy társ után, akinek elpanaszolhatnám fáidalmamat, elmondhatnám minden gondolatomat, érzésemet. Régóta keresem emberemet, aki megértene s velem erezne. De eddig nem jött el. Még egyben sem találtam fel ama fenséges fogalmat, melyet jövendőbelimről megalkottam magamnak... Nemes lelket, magasztos szivvHágót óhajtok. Tudjon érezni az illető . . .
