Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
Nagykároly, 1909. április 18. Vasárnap. V. évfolyam. 16. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. __:........Lap vezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... . . 8 korona Félévre ........................ ......................... .. . korona Ne gyedévre........................................................... -orona. __ Egyes szám ára 20 fillér. — Es hetőségek. Bizonytalanság jellemzi Magyarország politikai helyzetét az egész vonalon. Maguk azok a tényezők, akik a helyzet ilyen vagy olyan kialakulására döntő irányítást hivatottak gyakorolni, szintén nincsenek és nem is lehetnek tisztában ma még afelől, hogy milyen is lesz voltaképpen az újonnan kialakuló helyzet? Ha olvasunk is úgy a magyar, mintáz osztrák sajtóban csaknem naponkint olyan híreszteléseket, amelyek a valószínűség köntösében szeretnének az érdeklődő világ előtt megjelenni: ez csak egyik vagy másik eshetőségnek taglalása, a csapongó képzelet tetszetős mázával bevonva, — semmiesetre sem bizonyosság. Ki tudná azt ma még tényként megállapítani, hogy az osztrák és magyar kormány tárgyalásainak mi lesz a végeredménye ? És mégis, hetek óta, úgy az egész osztrák, mint a közönséges magyar sajtó, kész tényként állítja a világ elé, ezt a még épen be nem következhetett, egyszerű eshetőséget. Vagy ki volt ott, ki hallotta, amikor az uralkodó olyan nyilatkozatot tett, hogy ő semmi szin alatt bele nem egyezik a bankelkülönitésbe? És mégis ezt a mendemondát, amely józan mérlegelés mellett, még eshetőség számba sem mehet, - bizonyos, könnyen megérthető célzatossággal, mint megdön- hetetlen tényt, akarja az egész osztrák, és a magyar sajtónak egy része, a köztudatba becsempészni. Hogy sokféle eshetősége van minden és igy a mostani válságos helyzetnek is, azt tagadni nem lehet. De hogy a sokféle eshetőség közül melyik válik ténynyé, azt, ma még, sem a két ország kormány- férfiai, sem senki más a világon, de talán még maga az uralkodó sem tudná megmondani. Hiszen éppen az a feladata a két kormány tárgyalásának, hogy azt a tényt megállapítsa; sőt az uralkodó is, nem puszta formalitásból fogja megtartani a célba vett tömeges kihallgatást, hanem azért, hogy döntő elhatározáshoz tudjon jutni. Az alkotmány válság eshetőségét is szeretik bombaként a vajúdó politikai helyzet közepébe dobni. De erre az eshetőségre, mint feltétlenül bekövetkezhető tényre, lehet-e, szabad-e, alkotmányos uralkodó jogara alatt élő alkotmányos országban, csak egy pillanatra is gondolni? Alkotmányválságot csak az alkotmányos tényezőknek olyan magatartása idézhetne elő, amely összeütközésbe jut a szentesített tételes törvényekkel. És vájjon, akkor, amidőn a magyar ország- gyűlés képviselőháza, a senki által kétségbe nem vont törvényes alapon állva, követeli az önálló nemzeti banknak vég- re'valahára való megvalósítását: lehet-e, szabad-e a másik alkotmányos tényezőről, az uralkodóról, azt feltételezni, hogy ő fog szembe helyezkedni a törvényes korlátokon belől megnyilatkozó közóhajtással ? Kinek állna érdekében a felülről felidézett alkotmányválság? A magyar nemzetnek-e, amelyet újólag egy megrázkódtató passzív rezisztenciába kény- szeritne, az igy kialakuló helyzet, amely felett a végelkeseredés venné át az uralmat? Az uralkodónak-e, akinek úgy is elég gondot okoz Lajtántul elterülő országának és tartományainak belső súrlódása, ami mind inkább az állandóság jellegét ölti magára? — Vagy talán az olyan féltve gondozott nagyhatalmi állása a két birodalomnak teszi kívánatossá a magyarországi alkotmányválságot ? Tavass Isten. Te nagy tavasz Isten, te szent tavasz Isten, Kinek hatalmában nem eleget hittem, faj, bocsáss meg nékem —hiszen megszenvedtem, Sok zöld rügyet bontó gyilkos kikeletben. Oh! könyörülj rajtam! Alig ösmerfelek — ellenségem voltál, Kicsiny gyermek voltam — már igádba fogtál. — Lapdával játszottak a leány pajtások, Hogy kikezdett engem a fájdalmas átok! Oh! könyörülj rajtam! Fekete hárs galylyal te csapdostad éjjel Ablakomnak rácsát, — Te repesztéd széjjel Csendes álmom burkát — fájó késszurással, A szivembe mártott madárdalolással! Oh! könyörülj rajtam! Széditömagasra te lökted hintámat! Szénaillat borral részegitéd számat — Ha a réten jártam, — üldözőbe vettél Éles sikoltással mellettem termettéi. Oh! könyörülj rajtam ! Házba menekültem. Az anyámhoz bújtam, Üvegszemü bábum felé félve nyúltam! Merev bábum kékes üveg szeme megett Rám villogott gúnyos vasázstekinteted. Oh! könyörülj rajtam! De én daczos voltam — jellázadt a lelkem, Könyörtelen kezed, vad varázsod ellen, Ököllel bontottam fájó ölelésed — Daczba meredt testtel fogadtalak téged! Oh! könyörülj rajtam! Nagy bírókra keltünk, — mint. ősi regében. Óriás és ember — úgy küzdöttünk éppen. — Küzdöttünk sok éjjel — küzdöttünk sok nappal, Véres, tépett sebbel — fájóbb diadallal! Oh! könyörülj rajtam! Hol itt, hol ott lelünk hirtelen egymásra, Kelő mosolyomat bontod zokogásra. Szépségmérget szórsz el, bárhova én lépek. — Minden virágszállal titkos rontást tépek! Oh! könyörülj rajtam! Tovább nem bírom el, küzdelembe fáradt Testem letapossa győztes, gyilkos lábad, Két karom se tépi, töri már a láncot, Dalolva jársz rajtam gyözedelmi táncot. — Oh! könyörülj rajtam ! Hivő, megtört lettem. Oh! könyötülj rajtam ! — Tudom nagy Isten vagy — tudom vétkes voltam,— Két szent karod erős, — hatalmas az ajkad, — Én is azért lettem, mert te úgy akartad. Oh! könyörülj rajtam ! Jaj! mert mi lesz vélem, ha elfordulsz tőlem ? — 5 itt hagysz eltiporva a tővismezöben, Prédául a nyárnak, zsákmányul az ősznek, — 5 kapok fehér telet hideg szemfedőnek! Oh! könyörülj rajtam! Istenem, letipróm igy ne hagyj el engem, Egyesüljek véled gyilkos szerelemben! Váljak porló földdé — fénylő ködpárává, — Én magam is gyilkos tavaszi varázszsá. Oh! könyörülj rajtam! Lessnai Anna. A szerelem törvénye. A kis fürdőhelyen az asszonyok két nap óta egyébről sem beszéltek, csak a legújabb vendégről, aki pedig még meg sem érkezett. De a fürdő igazgatója előre bejelentette, hogy hétfőn estére uj vendég érkezik, még pedig nem nő, hanem férfi. A fiatal Berencsi András, a különcködő milliomos, aki évek óta bolyong a világban és keres egy nőt, akit a saját külön szerelmi törvénye szerint megszerethessen és feleségül vehessen. Az asszonyok és leányok délután rendes szokás szerint a Szépkilátásnak nevezett pihenő padjain gyűltek össze és rendkívül izgatottan tárgyalták a bejelentett eseményt. — Miféle csodabogár lehet ez a Berencsi ? — szólt Bátor Juliska, egy öreg miniszteri tanácsos fiatal özvegye. — Nem is különc ez már, hanem valóságos bolond ! — mondta a szép szolgabiróné,
