Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 16-ik szám. Aki komolyan mérlegeli ezeket a felvetett kérdéseket, — azelőtt az alkotmányválság bombája, csak egyszerű játék petárdának fog bizonyulni! A helyzet. Abban a küzdelemben, melyet Magyarország a bank kérdésében Ausztriával folytat, jövőhét elején kerül döntő ütközetre a sor. Minthogy megegyezés aligha jön létre, valószínű, hogy a kormány lemond, Ö felsége azonban a döntést elhalasztja mindaddig, mig a kialakulás útját nem egyengetik e'. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter, mint a függetlenségi párt vezére ezután az esemény után értekezletre hívja össze pártját. A párt — hogy milyen formában, azt természetesen előre tudni nem^lehet — újból és ismételten proklamálni fogja álláspontját, most már az önálló bank mellett és ezzel a bank ügye nyilt kérdéssé válik. Nyilt kérdéssé, elintézendő kérdéssé, de nem egyetlen és nem egyedül elintézendő kérdéssé. A háttérben ott lappang a választójog és a katonai kérdés. A választójog is nagymértékben aktuális, a katonai kérdés időszerűségét rövidesen szintén hangoztatni fogják bizonyos körökben; — szóval eljön az az idő nem is olyan sokára, amikor a politikai világ asztalain nem is egy, de három, sőt több kemény dió lesz. Mi megvagyunk arról győződve, hogy királyunk s államférfiaink előrelátása és bölcsessége megtalálja azt az utat, mely úgy a koronára, mint a nemzetre nézve a lehető legjobb lesz. Törökországi események. Konstantinápolyban a reakció megkisérlette, hogy visszacsinálja azt, amit a reformerek kicsiny, lelkes, de a világtól még újításaiban is elmaradt csoportja összeszerkesztett. A szerb konfliktus befejezése után úgy látszott, hogy a Balkán, amelynek érzelmeit az annexió kissé felkeverte, évtizedekre ismét csendes és nyugodt lesz, most azonban látni, hogy a nyugalom csak látszólagos, a béke csak mesterkélt és a diplomáciának minden ügyességével kell azon dolgoznia a következő esztendőben, hogy ezt a nehezen létrehozott békét ismét harcizaj ne váltsa fel. Közigazgatási bizottsági öles. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én dr. Falusáy Árpád főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Miután elnöklő főispán a bizottsági tagokat üdvözölte, dr. Péchy István vármegyei főjegyző előterjesztette az alispán múlt havi jelentését, melyből kiemeljük, hogy a személy- és vagyonbiztonság különösebb intézkedéseket nem igényelt, továbbá hogy a sorozások mindenütt rendben folytak le. Sajnosán konstatálja azonban a jelentés, hogy a sorozásról igen sok sorköteles maradt távol, akiknek legnagyobb része nyilván Amerikába vándorolt ki. A további jegyzői referádákat az alispáni jelentéssel egyhangúlag tudomásul vették. Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök jelentése szerint folyó évi március hóban elintézés alá került a régibb hátralékkal együtt 3658 ügydarab. Ebből elintézést nyert 3598 darab, elintézetlenül maradt mindössze 60 ügydarab. Az árvaszéki kiadóhivatalba érkezett 3598 drb. Ebből leíratott és a hatóságok részére elküldetett 3523 darab, maradt leiratlan hátralék március hó végén 75 darab. Az árva és gondnoksági ügyek a törvény és szabályrendeleteknek megfelelően intéztettek és panasz egy oldalról sem merült fel. Dr. Aáron Sándor a közegészségügy állapotát március hó folyamán az előző hónapinál kedvezőbbnek találta. A légzőszervek megbetegedései csökkentek, hevenyfertőző kórok ritkán fordultak elő s azok mindenütt enyhe lefolyásuak voltak. N. Szabó Antal kérdést intézett az alispánhoz a téleh Mátészalkán történt s már általunk is ismertetett orvosi hanyagság tárgyában, amikor ugyanis egy lábtörési eset alkalmával az ottani hivatalos orvosok megtagadták volna a segélynyújtást, hogy a vizsgálat ez ügyben mit derített ki ? Ilosvay Aladár alispán válaszában kijelentette, hogy dr. Csathó járásorvos és dr. Vida körorvos ellen a vizsgálat nem derített ki hanyagságot, dr. Rózenberg körorvos ellen az eljárás még folyamatban van. A választ tudomásul vették. Bodnár György kir. tanfelügyelő a következőket referálta. A lefolyt hónapban 27 községben 42 iskolát, illetve óvodát látogattak meg és 68 tanító munkáját vizsgálták felül. A csomaközi g. k. magyar tannyelvű iskolában az iskolaszéki elnök részéről olyan intézkedések nyomaira akadt, melyek a fegyelmi vétség tényállását tüntetik fel, miért is az oláh- nyelvü naplót és a gyermekek részére állítólag a lelkész által vásárolt oláh könyveket lefoglalta s az eljárásról felvett jegyzőkönyvet a lefoglalt naplókkal együtt felküldötte a kultusz- miniszterhez. A hiányos elhelyezések orvoslása iránt külön intézkedéseket fog tenni. A taneredmény mindenütt megütötte a mértéket, -a magyar nyelv tanítása körül lényeges hiány nem fordult elő. Örömmel jelentette továbbá, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter Nagykárolyban a felekezeti iskolák túlzsúfoltságának megszüntetésére és az iskolázatlan tankötelezettek ellátása céljából a városban egy tiz, a kerületben egy egytantermes állami elemi iskola felállítását engedélyezte 1910. év szept. 1-től, a városnak oly csekély anyagi hozzájárulásával, milyennel még városokban elemi iskola nem engedélyeztetett. Kötelességét teljesiti tanfelügyelő megemlíteni azt is, hogy indokolt előterjesztésére a főispán kegyes volta miniszternélfelterjesztésének kedvező elintézése céljából személyesen közbenjárni, Nagykároly város népoktatási szükségletéről a város anyagi helyzetét illetőleg kimerítő információt nyújtani s csakis igy magyarázható meg az ez ügyben elért siker, jelentette folytatólag, hogy: Cseke községben a miniszter 840 K államsegélyt rendszeresített egy óvoda céljaira, végül, hogy a nagykárolyi iparostanonciskolának 3000, a fehérgyarmatinak 950, a mátészalkainak pedig 460 korona államsegélyt engedélyezett a miniszter. A tanfelügyelői jelentés kapcsán N. Szabó Antal megemlékezett arról, hogy mivel Nagykároly város ilyen fontos kultúrintézményt nyerhetett el, — a mi főkép a főispán közbenjárásának köszönhető, — mint a város egyik polgára, a polgárság nevében úgy a főispánnak, valamint a tanfelügyelőnek jóindulatáért köszönetét fejezi ki, amit lelkes éljenzéssel tett az ülés magáévá. Plachy Gyula kir. tan. pénzügyigazgató jelentette, hogy egyenes adóban 1908. év végével maradt hátralék 716,033 K 89 f, összes akinek az ura fürdöbiztos Fenyőfüreden. — Épen itt jön Szent-Marjay, ő majd szolgál bővebb fölvilágositással. — Hát ismeri ? — Levelet is kapott tőle. Ezért fogadták aztán Szent-Marjay Zoltánt, a fürdő öreg gavallérját csaknem tárt karokkal az asszonyok. — Jöjjön, jöjjön, kedves Szent-Marjay, beszéljen, beszéljen! — Azért jöttem. — Ismeri Berencsit? — Jó barátom. — Csakugyan bolond ? — Szó sincs róla. Nagy eszü, művészi ízlésű, képzett, világlátott kellemes úri ember és feltűnően hóditó külsejű férfi. — Ah! — rebbent el önkénytelenül az általános csodálkozás sóhaja. — És ami Berencsi András úgynevezett csodabogarát illeti, hölgyeim, az nem is olyan bolondság! Képzeljék el az ő helyzetét. Berencsi szeretetreméltó, csinos, fiatal ember és dúsgazdag. Természetesnek látszik, hogy minden nő szívesen fogadja az ő udvarlását. Ami pedig a házasságot illeti, valósággal megostromolják, üldözik a házassági ajánlatokkal. Tetszik tudni, hogy a statisztika szerint több nő van, mint férfi a világon. — Fájdalom. — Az olyan férfi pedig, aki szép is, fiatal is, gazdag is, nősölni is akar, ritka mint a fehér holló. — Már az igaz! — Berencsi pedig ilyen férfi. Fészket akar rakni. De kit vegyen feleségül ? Kit szerethessen úgy, hogy föl ne ébredjen lelkében a gyanú, hogy csak a millióival gyógyitott? — Ez kishitűség önmagával szemben. — Lehet. De Berencsi korán elveszítette édes anyját és zsenge kora óta mindig önző idegenek közt élt. Sokat utazott, többnyire egyedül, vagy alkalmazott személyzettel. Hozzászokott a magányhoz, s magányban a tépe- lődéshez. Fiatal szive álmodozott, ragyogó álmokat szövögetett és ábrándjai csendjében megalkotta magának azt a női eszményképet, akit szeretni tudna. Bodajky báróné, aki eddig nem igen figyelt Szent-Marjayra, most egyszerre élénken feléje fordult. Eszébe jutott, hogy két unoka- huga van vele, mind a kettő árva, szegény és egymásnak arcra, alakra, életfelfogásra nézve, szóval mindenben merő ellentéte. Hátha valamelyik a kettő közül hasonlít a különc eszményképéhez? Az egyik Dalmy Viola kényes- kedő, hiú, nagyvilágias, széditően szép és kacér. A másik Ernőkey Mariska szelíd, házias, ábrándos természetű, bájos leány. Két ellentét, két szélsőség. A báróné tehát érdeklődni kezdett. — Mondja csak kedves Szent-Marjay, igaz az, hogy a maga barátja valóságos külön szerelmi törvényt csinált magának és előre megállapította még azt is, hogy annak, akibe bele fog szeretni, milyen legyen a szeme, a haja, a hangja ? — Istenem, báróné, hát mi különös van ebben? Hiszen ha kalapot, keztyüt, ékszert vagy akármi csekélységet veszünk a boltban, akkor is válogatunk és Ízlésünknek megfelelőt keresünk. És akivel egy egész életre frigyet akarunk kötni, azt a nőt ne választhassuk a saját ízlésünk szerint? — Szó sincs róla. De az ön barátjában csak az a különös, hogy ő előre megállapítja, hogy ideáljának milyennek kell lenni s azt mondja, csak ilyen nőbe lesz szerelmes. Hát lehet a szerelmet ily korlátok közé szorítani ? — 0 azt képzeli, hogy lehet. — És milyen az ő eszményképe ? — Nagyon egyszerű. Utálja, kerüli a hiú, nagyralátó cifrálkodó nőket. Szerény, nőies, bájos, művelt, költői lelkű és szőke legyen, akit ő hitestársul választ. — No és ilyet még egyet sem talált ? — Úgy látszik, nem. — Pedig ez nagyon közönséges típus, — szólalt meg Dalnoky Viola, ajkát lebiggyesztve, — ilyen minden bokorban terem. — De a bokor nagyon elrejtheti, hogy oly nehéz rátalálni! — jegyezte megSzent-Marjay. * * * A báróné nyaralójában aznap ' éjjel két leány nem tudott elaludni. Dalmy Viola nyugtalankodva virrasztott és igy gondolkozott: — Gőgös uracska, te külön törvényt csinálsz magadnak és megállapítod még azt is, hogy hányas számú legyen az ideálod cipője ? No várj! Majd rendbe szedlek én. A hajam barna, szőkére fogom festeni. A természetem mulatni vágyó, könnyelmű, majd játszom a falusi libát. És meghódítják és a kis ujjamon forgatlak! Ugyanakkor a másik ágyban Ernőkey Mariska forgolódott. — Különös ember. Van az ilyennek szive. Nem lehet! És van-e józan esze ? Ő akar az érzések örök törvényeivel dacolni? Hiú, elbizakodott ember. Nem akarok hasonlítani az ő eszményképéhez. Elrejtem igazi képem előtte, durcás leszek, szeszélyes, életrevágyó, üres, kacér, hogy még álmában se jussak eszébe .. . És amikor Berencsi András megérkezett a fürdőre s megismerkedett a társasággal, közte a bárónéval és két unokahugával is, a két leány egyformán álarcot viselt a lelkén és nem a valódi képét mutatta. Viola haja megszőkült és ő maga a háziasság, a szerény, szemérmes, leányos báj mintaképe volt. Mariska viszont oly csúnya természetet erőszakolt magára, amilyentől ő maga borzadt legjobban. Kiállhatatlan volt, fecsegő, hóbortos, durcás, kacér. Szóval torz ellentéte annak, amit Berencsi András keresett.
