Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-01 / 9. szám
Nagykároly, 1908. márczius 1 Vasárnap. ÍV. évfolyam. 9. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 45 MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. -----------------Telefon szám: 58. —................ Hi rdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Fe'elős szerkesztő : Laptulajdonos : Pros zjG y ö r g y Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................................ 8 korona Félévre ....................................................................... 4 korona Ne gyedévre................................................................. 2 korona. —-___Egyes szám ára 20 fillér. ==■— Ha rc kezdetén. Mint a kilőtt bomba, ügy hatott Szatmár város és vidéke közönségére az a téves újsághír, hogy a vármegye alispánja vezetése alatt a miniszterelnök és igazságügyminiszter előtt megjelent küldöttség azt kérte, hogy a szatmári törvényszéket Nagykárolyba helyezzék át. Nem csodálkozunk a megdöbbenésen, mely Szatmár várost és a vármegye sza- mosközi részét meglepte, mert hiszen ilyen kérelem csakugyan képtelenség, sőt őrültség lett volna. Az első ijedtség hatása alatt Szatmár város buzgó polgár- mestere és a nagyon érzékeny fiskális urak egy értekezletet rögtönöztek, amelyben Ilosvay alispánt és a küldöttség tagjait karóba-huzásra ítélték, sőt — ha hitelt adhatunk szatmári tudósitónknak — Biky nagytiszteletü úr a küldöttségben résztvett Luby 'Géza gondnok urat az egyedül üdvözítő ref. egyházból kiátkozni készül. Az értekezlet nem elégedett meg azzal, hogy a törvényszék áthelyezése ellen tiltakozik, de nyomban elővette a régi öreg ágyút is és mint a kísértetektől megijedt gyermek : odakiáltotta Nagykárolynak, hogy most mára megye székhelyének áthelyezését is követeljük ! Nyomban egy határozati javaslatot készítettek, amely nekiront egy „oligarcha családinak, egy „rossz magtárból átalakított pénzügyigazgatósági helyiségnek“ és a haladás, kultúra iránt egyáltalán nem fogékony Nagykároly városnak. A határozat folytán felkérték a főispánt, hogy a Szatmár ellen irányuló sérelem tárgyalása és a határozati javaslat elfogadása iránt hívjon egybe rendkívüli közgyűlést. Ez meg is történt. A főispán hozzájárult a rendkívüli közgyűlés megtartásához és tudatta, hogy a közgyűlésen személyesen fog elnökölni. A közgyűlés napján már a helyzet világosabb volt. A főispán nyilatkozata és felvilágosítása megnyugtatta a felháborodott kedélyeket, amelynek határozata alatt a „határozati javaslat“ lényegesen enyhült és abba a régi mederbe szorult, mely szerint Szatmár város érdekét sérti a törvényszék „megosztása“ is, de mert Nagykároly város törvényszéket kívánni merészelt, most már ők is rendezni akarják a kérdést és kérik a vármegye székhelyének áthelyezését. Ha van a nagykárolyiaknak megyei határozatuk a törvényszék felállítására, úgy nekik is van (még az ó-korból — Szapáry-korszakból) egy vármegyei határozatuk, amely a vármegye székhelyét Szatmárra helyezni akarja. íme a harc kezdete . . . Tagadhatatlan, hogy a szatmári tábornak erősebb pozíciója van. Egy tekintet a mappára, kétségtelenül megállapítható, hogy Szatmár a vármegye központján van. Anyagilag úgy, mint kultúra és kereskedelem tekintetében jóval felette áll Nagykárolynak. A vármegye minden részéből ott fuinak össze a köves utak és vasutak. A járások ellenőrzése a vármegye vezetői részérői könnyebb, a vármegye lakosainak, a közigazgatás tisztviselőinek és bizottsági tagjainak a központi Kormányzat Szat- máron könnyebben megközelíthető, Szat- m. r város lakossága öntudatos, minden haladás és fejlődés iránt fogékony és intézményei megalkotásánál, városa fejlesztésénél párt- és valláskülönbség nélkül egyetértőén harcol és dolgozik; — és végül — Szatmár város minden áldozatra képes úgy összeségében, mint egyenként, ha a város intézményeit szaporíthatja. Fájdalom, ezen lényeges kellékek nagyrésze hiányzik Nagykárolyban. Nagykároly város szegény, jövedelmének fokozását csak az adózó polgárok óriási megterheltetésévei eszközölheti. Ebben rejlik a főoka annak, hogy Nagykároly ku turailag alig mutat némi haladást. De legfőbb baja, hogy e városban nincs meg a kellő egyetértés a polgárok között. A régi rendszer fizetett alakjai lapjukban szidnak, rágalmaznak minden köztekintélyt. Rágalmaikkal behatolnak még a családi szentélybe is. Gyűlölködést terjesztenek a társadalom minden rétegében és alacsony önérdekből gya- láznak le mindenkit, aki a város érdekében lelkiismeretesen munkálkodik. Arra törekednek, hogy a város iránt nemesen érző férfiakat rágalmaikkal a közügyek fejlesztésétől, intézmények létesitésétől és pártfogásától eltántorítsák. Olyan táborral, ahol megtűrik a konkoly-hintőknek a vezető elemek elleni folytonos piszkolódást és gyalázkodást, nagyon nehéz lesz a harcot sikerrel végig küzdeni. Mi azonban a harcot nem látjuk olyan veszedelmesnek, amint azt a szat- máriak feltüntetni igyekeznek. A nagykárolyi küldöttség akkor, midőn a szervezendő törvényszékek közül egyet magának is lefoglalni óhajt, jogos alapon áll, amely jogának érvényeskésével Szatmár város érdekeit távolról sem | sértette meg. Ellenben a vármegyei székhelynek Szatmárra leendő áthelyezése nemcsak súlyos sérelem volna Nagyká- I roly városra, de a székhely elvitelével j végleges és döntő csapás méretnék éppen arra a városra, amely eddig is közintézményeit, fejlődésének eddigi mérvét j polgárai súlyos megterhelésével tudta megszerezni és fentartani. De a székhelykérdés a vármegye 'közönsége előtt sem lehet közömbös. jMost a székhely Nagykárolyban, a vármegye területén van. E város felett is a I varmegye rendelkezik. Szatmár külön tör- ; vényhatóság és igy a vármegyei szék- i hely áthelyezése esetén ősi vármegyénk székhelye idegen területre helyeztetnék át, amely területen nem Szatmárvármegye, de Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége rendelkezik. Így aztán egy újabb darabont uralom esetén megtörténhetik, hogy az ellenálló vármegyét Szatmár város rendőrhatóságával verik ki saját székházából, mint ahogy Pestvármegyét kiverte Rudnay főkapitány szolgálatkész pribékjeivel. A székhely-kérdés áthelyezése tehát a meginduló harcból feltétlenül kikapcsolandó és az összes erők kölcsönös egyetértésével arra kell” törekedni, hogy Nagykároly városnak egy kir. törvényszékkel leendő ellátása Szatmár város sérelme nélkül, — sőt ha kell, Szatmár városnak adandó újabb és értékesebb állami intézmény felállításával, — tehát kielégítő rekompenzáció mellett intéztes- sék el, nehogy egy évig is eltartó izgalom, háborúskodás és gyűlölködés után, — midőn az eredmény mindkét részről nullával egyenlő, — azt mondja Vajay Károly polgármester Debreczeni Istvánnak: — te Pista, miért is ettük mi meg a békát ? Rendkívüli közgyűlés Szatmáron. A Nagykárolyban létesítendő törvénysz é kérdése miatt Szatmár szabad királyi város tör vényhatósága f. hó 24-én dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklő főispán a közgyűlést a következő kijelentésekkel nyitotta meg: A napokban Szatmárnémeti sz. kir. város polgármesterétől egy átiratot kaptam, amelyben felkért engem arra , hogy járuljak hozzá ahoz, Lapunk mai száma tiz oldal.
