Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-25 / 53. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. .(g- MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP, & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, = Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................................ Félévre .............................................................. Ne gyedévre......................................................... —-~-t—= Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. A KARÁCSONY. i' . A szeretet, a remény s a béke ünnepe. (e.) Újra itt van a karácsony, a remény, a szeretet s a béke ünnepe. A műhelyekben megáll a gép, a munkások leteszik szerszámaikat. A hivatalos asztalok mellett görnyedő tisztviselők leteszik a tollat. Elnémul a politikai élet zsibaja. A harangok messze hallható kongással hirdetik a karácsonyt, a szeretet, a béke s a reménység ünnepét. A vályogkunyhók fülledt levegőjű szobáiban, a díszes paloták légfütéses termeiben kigyuladnak a karácsonyfák gyertyái. S a kik körülállják, szivök jól- első, kellemes, édes érzéssel telik meg. Hivő, reménylő szemekkel néznek a csillogó szimbólumra, mely a szeretetet, a hirdetett igék diadalát, a megálmodott álmok teljesedését szimbolizálja. Kinek ne esnék jól a titkos álmok, a soha el nem szűnő, motoszkáló ideák, a lélekből sarjadzott tervek valósulására gondolni? Kinek nincs terve, mit nem közöl senkivel? Álma, mit nem mond el senkinek. Uj, merész eszméi, melyek forrnak, forrongnak, várják a kellő pillanatot, a mikor az elröpitett szó azonnal tüzet fog a lelkekben. A farizeusok, az önzők, a gyülöiködők nagyon elszaporodtak. S mig a szeretet azon fáradozik, hogy teremtsen, alkosson, addig a gyűlölet lázban égő, ravasz munkájával a szeretet munkáját rombolja. A társadalom, az államhatalom emberei inkább a harag, a gyűlölet, mint a szeretet fegyvereivel harcolnak. E szent ünnepen, a szeretet, a béke ünnepén vajha elsimulnának az emberek közötti ellentétek! Vajha megértenék, megbecsülnék egymást! A százlángu karácsonyfa alatt vajha megtisztulnának a lelkek minden földi szenny és salaktól! Vajha a karácsonyfa lángjának tüzében megacélosodna a "élek! Óh de nagy szükség is van a szent karácsony ünnepére, a szeretet megújhodására ! Jöjj, kelj hát uj életre te örökkévaló eszme, te istensugalta ige, te ragyogó, hevítő szeretet! Telisd meg az emberek szivét jósággal s igazsággal, hadd fakadjon annak nyomán örök áldás és békesség !! Szállj le szeretetnek fényessége az emberek szivébe ! Szállj, szállj, szállj!... Mindenkinek vannak ilyen hu, hangtalan gondolatai. Minden ember vár valamit az élettől. S a ki vár valamit, az oly sokat, olyan lázasokat álmodik. Álmok, ábrándok nélkül mit sem ér az élet. Az álmok, ábrándok tartják bennünk a lelket. Ezek adnak hitet. Ezek által remélünk, bízunk, várunk. Ezek gyógyit- gatják lelkünket. Az álom semmi más, mint a jövő megérzékiíése; érzékelése. Az örökzöld szimbólum előtt a teljesedés, a valósulás megejtésének érzése remeg át a leiken. De a karácsony nemcsak a testet öltő reményt, han ;rh a béke és szeretett is ünnepli. Örökké való eszme a mindenható szeretet. A Krisztusi tanok megdönthetetlen, elévülhetetlen, ragyogó tételei, a melyekből él és táplálkozik az emberiség immár két ezredév óta . . . A szeretet ünnepét ünnepeljük. A szereteíét, melynek annyi fényes, hatalmas oltárt emelt az emberiség. A szeretet hatalmára emlékeztet ez ünnep. Nagy szükség is van erre, mert a szeretet még csak munkája kezdetén van. Karácsony este. — Irta: Dávodi Bakó Kálmán. A kedves kis Jézus Szénás szalmaágyon Óh én a szegénykét Oly nagyon sajnálom! Remeg a hidegtől lei-pici teste, Mint a zöld levélen Zugó-bugó szélben Az ég harmatcseppje! Aranyos Jézuskám Miért jöttél télen ? Miért nem tavasszal Mosolygó napfényben ? Zöld galyból vetettem Volna neked ágyat S boldogan dalolva Rózsát téptem volna Kis fejed aljának. Jöjj meleg szivemre Isteni szent Gyermek S mig én csókolgatlak, Becézlek, öllellek, — Óh Te mosolyogva Nyújtsd ki kezecskédet S áldd meg. kérlek szépen, Szent karácsonyéjen Szegény magyar népet!. . . ki asszooyszereiem. Irta: NYÁRY ALBERT báró. Meddig szerethet az asszony ? Hölgyeim ! Kíváncsian várják a feleletet! Nos hát megmondom : ameddig őt szeretik! Nincs állandó más az örökkévalóságban, csak a szerelem. A napok kialudnak, de a szív lángja nem. Ha vannak náluknái alacsonyabb lények, kik a röghöz vannak kötve valamelyik másik földtekén, akkor azoknak az egymáshoz való ösztönszerü vonzódás teszi elviselhetővé az élet nehéz terhének hordozását. Ha előre törnek izzadtság és vér között hozzánk hasonló emberek bármelyik csillagon, úgy azok között is a legnemesebb és a legundokabb tettek a szivből fakadnak. Vannak talán nálunk magasabb, fejlettebb szolgái is az Istennek. A kiket nem húz le ólomsullyal a nehéz test, a kiket hidegen hagy az arany csillogása s elfeledték a kard használatát. S ebben a boldog világban is szereti a férfi a nőt, koszorút fonnak egymás fejére ködszerü virágból s lesik a szót egymásnak ajakáról. S nálunk százszorta boldogabbak, mert nem epeszti a test vágva őket, csak a lélek harmóniáját keresik. A sas talán a századik fészkét rakja már, s ugyanaz a fecskepár évtizeden keresztül visszaszáll az eresz alá, ahol először csókolták meg egymást. Az asszony szerelme volna csak hitvány korlátok közé szorítva? A királyok ideje le fog. talán járni egykoron, de az utolsó napsugár mégis asszonyi 1 koronán fog megtörni. Nem fogja leverni fejéről földrengető vihar; ha tűzben kell elpusztulni, aranya össze fog olvadni azzal a szép fővel, vagy évezredekre ráfagyasztja azt az uj jégkorszakban az enyészet hidege. De együtt pusztul el koronájával, mert azzal együtt született. Hatalma nem fog csorbulni, mig csak egy is lesz, aki megérti szavát és megérti szépségét. Mert ebben a szépségben van az ő ereje, talán a nevető szemében, talán a hamvas arc- szinében vagy a puha kacsóiban. A szépség annyiféle, ahány szem észreveszi azt. Abszolút szépség éppen ezért nem járt még a földön, s ha az Ida hegyére szállott Istennők Hektorra bízzák az aranyalma sorsát, talán ma nem kellene romjaiból kiásni szent Trója falait. Mert Iám, a gyorslábú Hek- tor a világszép Helénát sem találta szebbnek, mint jó kis feleségét. Egy kis hajlása a szem-metszésnek, vagy mély tengerszine a szemnek lázba hozza egyiket, mig a másikban az ajk eperpirossága elég vágyakat kelteni. Az idő mohval fedi be a márványt, de ami kicsillan alóla, elég, hogy a forma tökélyét és az anyag csillogó fehérjét sejtesse. Az idő élesebbé teszi az arc formáit, barázdákat szánt közéjük, de hát van-e csodálkozni való azon, ha közöttük mégis megleli valaki azt, ami az ő szemének szép, szivének kedves. S addig az asszonynak joga van szeretni, amig őt szeretik . . . joga van. De vájjon esztétikailag a kettőjükön kívül álló világ nem kritizálja-e meg ?
