Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-19 / 29. szám
±. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. A szövetkezeti pártok munkássága. (•> Az országgyűlés a jól végzett munka tudatában mehetett a nyári pihenőre, hogy majd ujjúit erővel foghasson az őszi ülésszak uj irányú, hazánk jövő alakulását minden irányban befolyásoló, óriási horderejű munkájába. Ez az ülésszak a jelenlegi ország- gyűlés műnk sságai között határozottan a leggazdagabb. Annak dacára, hogy ez csak átmeneti kormány, mégis a régi kormányok hány meg hány mulasztását kellett pótolnia. Mig a belkormányzás terén jelentőségteljes törvényeket alkottak, addig egy egész halmaz szociálpolitikai reformot valósítottak meg, mi által országunkat egy hatalmas lépéssel vitték előbbre. Nemes cél: a nemzeti nagyság eszméje, lebegett előttük. Segítettek a kis embereken, pártfogásukba vették a gyöngét az erősökkel szemben, megoltalmazták a népek ezreit a lelketlen uzsorásoktól, kiegyenlítették a hitelezők és adósok közötti ellentéteket, megvédeimezték az erdők, legelők birtokosait a spekulánsok tizeiméitől, elősegítették a csalók üldözését, életbehozták a munkások baleset és aggori biztosítását, törvénybe iktatták több száz mnnkásház építését, megalkották a nemzetgazdasági fejlődés hatalmas eszközeit, behozták az ingyenes népoktatást. A latifundiumok urainak, a gyárok tulajdonosainak, a pénzvilág arisztokratáinak nincs szükségük a védelemre, de annál nagyobb van a kisgazdának, kisiparosnak, kiskereskedőnek s a kishiva- talnoknak. Ez ideig a nagyok, hatalmasak csak a kicsinyek elnyomatására törekedtek. Most azonban maga a kormány volt az, mely látva a kisemberek veszedelmét, maga sietett üdvös törvényjavaslatokkal, társadalmi intézményekkel védelmükre kelni, őket édes magyar hazánknak megmenteni. Nemes missziót teljesített, igy joggal megérdemli a nemzeti nevet. Nagyon helyes szódáiból i ti kai érzékre mutat az, hogy az állam a társadalommal karöltve akarja a kisemberek tüz- he.yét megvédeni. Örök érdeme, történelmi nevezetességű ténykedése ez kormányunknak. Hogy az ingyenes népoktatás által a kultúra utján haladó magyar nép egy nevezetes mértföldjelzőhöz jutott, ez is a nemzeti kormány érdeme. Ha az anai- baféták ezreinek száma a minimumra redukálódik, úgy a nemzetiségi és socizásainak is gát lesz vetve. Hasonló fontosságú a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslat. Az ország 70'V'o-a az anyaföld műveléséből szerzi be mindennapi kenyerét, a földművesek szakszerű kiképzéseinek fontosságáról tehát bővebben felesleges is írni. Nagy jelentőségű reform a büntetőtörvénykönyv novellájáról szóló törvény- javaslat, mely egyszerre szünteti meg azokat a visszásságokat, melyek az idők folyamán Csepregy Károly korszakos nagy müveiben kifejlődtek. Az iparpárt alási törvény hivatva van a hazai ipart föilenditeni. A tanítói s bírói fizetések felemelése, az ügyvédi nyugdíjintézmény hatalmas lépés a nemzeti állam kiegészítésében. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az államvasutak beruházásait, a Budapest környéki h. é. vasutak villamos üzemmé való átalakítását. Mindezekből látható, hogy ennek a kormánynak egyedüli célja gazdaggá, magyarrá, önállóvá, függetlenné, erőssé tenni ezt az országot. Hiába támadták kormányférfiainkat oly nagy hangon a személyes hiúságukról hires szájzörgető torreádorok, ők nem hagyták magukat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. 1 Kéziratokat nem adunk vissza. ==..•■- . : Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. ___Szintay Kálmán. Elő l árak: Egész évre ........................................................... 8 korona Félévre ................................................................. 4 korona Negyedévre ......................................... 2 korona. —— ^__: Egves szám ára Mi fillér. ■. zxrr---al ista agitátorok szájhősködése, és hazudoAraiáskor. Eloszlik az éj homálya Dereng a szép rózsás hajnal: És ébred a kis pacsirta Ajkán vidám pergő dallal. Hogy ébresszen a munkára: Minden munkabíró kezet, És hogy serkentse imára Munka előtt a sziveket. Aranykalásszal ékes mezőn ; Mire csillan a napsugár; Az aratók kis serege Dalától hangzik a határ. Peng a kasza, zeng az ének; A vig aratóknak ajkán. S dűl az áldás mindenfelé A kar csapásinak nyomán. S mire a szép rózsás hajnalt A sötét alkony váltja fel A mezőn a kereszteknek, Sorai egymást váltja fel. És ismét a kis pacsirta Vidáman fel száll a légbe, Hogy nyugalmat parancsoljon A fáradt munkás kezekre. Megkondul az esti harang; És hirdeti minden szívnek, Hogy hálaimát rebegjen Jóságáért az Istennek. Nagy Árpád. Nagybánya ünnepe.") — A Kölcsey-egylet városunkban. — Még most sem ocsúdtunk fel a lezajlott hét bűvös, igézetes mámorából. Mintha egy hódító álom incselegne velünk, visszazsongnak a Kölcsey-egylet eszméi. A feledhetetlen napok emléke örökké megcsillan lelkünk rejtekében s az elbűvölően kedves nagykárolyi vendégeket valóban szivünkbe fényképeztük. * Mikor az első hír városunkba rebbent, hogy a nagykárolyi Kölcsey-egylet hozzánk rán- dul, hangversenyt rendez, általános lelkesedés fogta el a sziveket. Lelkesedésünkről hűen beszámol az a hat értekezlet, melyet a vendégek fogadtatása érkében tartottak. Impozáns, nagyszerű fogadtatást akart mindenki. Az első értekeztetre 24 rendező-bizottsági tag jelentkezett, mely szám a hatodik értekezleten már százhatvanra rúgott, később pedig a város minden rendű és rangú lakosa egyhangúlag ajánlotta fel szivét és tárcáját. És jóleső gyönyörrel szemléltük Virágh Lajos gondfelhős homlokát, melyben kínzó gondolatok lobogtak, forrtak, mint a nemes érc a fernezelyi kohóban. Lesz-e elég lokalitás a vendégek elszállásolására? Németh Béla az el- *) *) Megjelent a „Nagybánya“ folyó hó 8-iki számában. szállásoló bizottság másik tagja, nem győzte az érkező sürgönyök, vevények aláírását. A jelentkezők száma oly arányokat öltött, hogy a nagyszálló hiányában valamennyi elhelyezés óriási gondot okozott. A ligetben sepertek, a várost öntözték, a katholikus plébániát kimeszelték, a kaszinót renoválták, a takarékok a kamatlábat 3°/o-ra szállították le, korlátlan hitelt nyújtott a részvénytakarékpénztár, a kir. posta pedig a vendégek kirándulásának időtartamára mindenkinek portómentességet biztosított . . . * Végre felvirradt a nagy nap, mely városunk közönségét szinte extazisba ringatta. Ünneplő néptömeg hullámzott az utcákon s a kitűnő ízléssel feldiszitett középületeink szemkápráztató látványosságot nyújtottak. Mintha egy tündérkert állott volna előttünk, ragyogott, pompázott minden s a bóditó virág illatárjában szinte megfulladt a lélek . . . A körünkben levő nyaralók az elismerés kifogyhatatlan szavaival czirógatták a fáradhatatlan rendező bizottságot. És hullámzott a nép a vasúti állomá.' felé, melyet ez a nap Pantheonná fog felavatni. Néma áhítattal csüggött a szem a kéklő messzeségen s mindenki szivremegve leste az első felszálló füstfelhőt, melyet az illusztris vendégeket hozó vonat gőzgépje ünnepélyesen, mint tömjénfüstöt bocsát a levegőbe. Az érkezésre kitűzött idő fenyegetően közeledett. Még egy pár köhécselés, nyakkendőcsok-