Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-19 / 29. szám

SZATMÁRVÁR MEGYE. 29-ik szám. 2-ik oldal. ez ország felvirágoztatását célzó nagy munkájukban kicsinyes rágalmak," gán- csoskodások által megakadályozni. Ne is endedjék magukat a jövőben sem terrorizálni. Szolgáljon megnyugtatásukra, hogy országunk józan gondolkodó százezrei velünk vannak, voltak és lesznek a jö­vőben is. Á parlament őszi munkája. Alig zárultak be a parlament kapui, már is sok szó esik azokról a nagyfontosságu alkotásokról, melyekre az uj ülésszak megnyitásakor kerül sor. A prog­resszív alapon való adóztatás, a városok nagy­arányú fejlesztése, a modern perjog megalko­tása, a homestead behozatala, a börzei álüzle­tek korlátozása, az uzsoratörvény szigorítása, a sajtótörvény megalkotása, vallásügyi és kultu­rális reformok létesítése kerül majd egymás után napirendre. A parlament legnagyobb s minden esetre legelső alkotása természetesen az általános választói jog behozatala lesz. Ez által eddig hozzá nem jutott nagy rétegek vo­natnak be az alkotmányos élet kereteibe. A má­sik nagy alkotás az önálló nemzeti jegybank megvalósítása lesz. Az is bizonyos, hogy a ka­tonai kérdések végleges rendezését is meg fog­ják kísérlem, s hihetőleg sikerül is azt a ma­gyar nép kedve szerint rendezni, állami jogaink érvényesítését keresztül vinni! Hogy azonban ezek az országos jellegű, jövő boldogságunkat biztositó nagyszabású alkotások keresztül vihe­tők legyenek, a hazáját szerető, annak boldog­ságát szivén viselő minden egyes hazafinak kezet kell fogni, egy táborban munkálkodni, mert csakis igy lehet hazánk ellenségeivel a jövő nagy harcát megharcolni. Nagy célokat csakis egyesült erővel, vasakarattal lehet ke­resztül vinni. A kislelküeket, önérdekhajhászó- kat könyörtelenül le kell leplezni, hadd fordul­jon el undorral tölliik minden hazáját szerető, azért élni, halni tudó honfiú. A kiegyezés döntő bírósága. Magyarország és Ausztria között létrejött várn-és kereskedelmi egyezmény 24-il< fejezete arról intézkedik, hegy mindazokban az esetekben, amikor a két kor­mány az egyezmény valamely pontjának alkal­mazására vagy értelmezésére vonatkozólag nem tud egyetértő megegyezésre jutni, az egyezmény alapján létesítendő döntő bíróság döntő erejű, megtámadhatatlan ítéletet hozzon. A magyar kormány a kereskedelmi egyezmény értelmében már kinevezte a döntő bíróság magyar tagjait rok igazgatása s a hölgyek elővették kendőiket, az urak pedig tisztelgő állast foglaltak el. Egy fütty sivitott át a légen . . . Leírha­tatlan hatású, csalogány zenéjü fütty. Szebb a Czigánybáró „Ki esketett meg“-jénél. Édesebb melódia a legizzóbb szerelmi dalnál. Klasszikus alkotásu -indóházunk szinte délszaki képet bűvölt magára, mikor a szatmár- nagybányai vasút közismert előzékenységéből a kirándulóknak rendelkezésére bocsátott kü­lönvonat tarackdörgések, a bányászzenekarnak ez alkalommal először előadott „Kölcsey egy­leti induló“-jának hangjai és egetvivó éljenzé­sek között besurrant. Nesztelenül, mint egy szép tündérleány, ki álmokat, ábrándokat hint szét. A rendezőbizottságok mindenkori és fá­radhatatlan, örökifjú elnöke, Torday Imre ha- lálsápautan, a vigalomtól és átérzett gyönyö­rűségtől reszketve üdvözölte a rugganyos lép­tekkel kiszálló elnököt: Cseh Lajos főgimná­zium! igazgatót. A beszéd után különösen mi­dőn a mélyen meghatott igazgató a szónokot kétszer megölelte és megcsókolta, szem nem maradt szárazon ... A tömeges számban ér­kezett szebbnél-szebb hölgyek pedig pompás virágcsokorral lepték meg a még' mindig kön­nyező Tordayt . . . Megkezdődött a bevonulás. Gyönyörű nap­fényes időben a kocsik végtelen sora vonult végig a lobogókkal át és átszőtt utczákon s az ezrekre menő Közönség impozáns keretül szolgált a festői képhez. Az Uj idők kiküldött fényképésze a feledhetetlen szinpompáról szá­mos felvételt eszközölt. s erről jegyzék utján értesítette az osztrák kor­mányt. A döntő bíróság magyar tagjai lettek: Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselő, a függetlenségi párt alelnöke, továbbá Hadik- Barkóczy Endre gróf, Majláth József gróf fő­rendiházi tagok és Hatvany-Deutsch József nagy­iparos. Az osztrák bírósági tagok: Bőhm—Ba- verk volt pénzügyminiszter, Stribal osztályfőnök, Mniszek—Csornicki Sándor lovag lembergi fő- törvsz. elnök és Wohanka József az urakháza tagja. — A Magyar járadék Angolországban. A berlini tőzsdén néhány nap óta élénk kereslet mutatkozik a magyar korona járadék iránt. Kü­lönösen Angolországból érkeztek vételi megbí­zások a berlini tőzsdére, aminek következtében a magyar koronajáradékot nagyban keresték és vették is. Berlin pénzügyi köreiben az angol vételi megbízások nagy feltűnést keltettek s ez a feltűnés annyival is inkább jogosult, mert I Anglia az utóbbi időben egyáltalában nem tö­rődött a nagy német kölcsönökkel s csak rit­kán, elvétve vásároltak magyar járadékot. — A honatyák vakációja. A parlament du- naparti palotájának csúcsíves kapui bezárultak őszig. A honatyák, akiket sürgős és nagyfon­tosságu javaslatok egész sora tartott együtt jú­lius derekáig, szétoszlottak a szélrózsa minden irányában. A legtöbben közülük kerületeikbe mentek, hogy beszámoljanak az elvégzett mun­káról és hogy tájékoztassák az országot arról a még sokkal nagyobb munkáról, amely az őszi ülésszakon vár a törvénzhozásra és amelyre erö- gyüjtőü! szolgál a majd három hónapos nyári szünet. Harc a püspökválasztás körül. Egy érdekes indítvány Tankóczy Gyula egy. tanácsos, a szat­mári ref. egyháztanácshoz az itt leközölt ér­dekes és a református társa falom minden ré­tegében viszhangot találó előterjesztést tette. Indítványát presbitertársai nemcsak szivvel- lélekkel magukévá tették, de annak kinyomatá- sát és szétküldését nagy lelkesedéssel el is határozták. • Nagy tiszteletű és tekintetes Egyháztanács ! Félreismerhetetlen az a sivárság, mely ma a köz, de sajnos az egyházi társadalmat is áthatja. Az egybázhivőknek a létfentartásért kifejtett nehéz küzdelmeiben csakugyan aggódó szemmel kell tekintenünk minden csapásban, Hazafiasságtól izzó jelenet volt, mikor a Polgári Kör előtt a Kölcsey-Egylet agilis tit­kára, Andrássy Jenő érzéstől reszkető hangon koszoruzta meg a Lendvay-szobrot . . . be­széde végét elnyelték a Himnus dörgő hangjai. Mintha az ég nyílott volna meg s Hadúr áldó kezei lebegtek volna a nagy sokaságon . . . * Öt órát ütűtt a Szent-István torony órája, midőn vendégeink a virágos piacra érkeztek. Következett az elszállásolás nehéz munkája, mely azonban sok veszödséggel nem járt. A férfiak legnagyobb része Rumpold barátságos hajlékában szives vendégszeretetre talált, mig a hölgyek városunk előkelőségeinél várták az es­teli órákat, mikor az olyan csodálatosnak ígér­kező hangverseny kezdetét veszi . . . * Frakkos urak, gyönyörű tóilettek. Lihegő hölgyek, lázas ifjak, kocsirobogások. A nagy termen át valami névtelen gyönyörűség suhan, miről csak az istenek álmodnak. Egy pár el­fojtott sziszszenés. Talán egy piczike rózsás czípőcske imparlamentális módon megsebesült, j Zugó morajjal telt a levegő s a vakító fényben | úszó kaszinói nagyterem falán a képek ünne­pélyes komolysággal tekintenek a góthstilü an­tik órára: mindjárt nyoícz óra. Nehány pillanat után a virágok alatt gör- nyedező pódiumra lép Erdőssy Vilmos, a „Szat- márvármegye“ szerkesztője. És olvas. Olvas gyönyörű dolgokat. Káprázatos előadása lebi­lincsel mindenkit. Felolvasása olyan tapsvihart idézett föl, minőt felbérelt tapsonezok sem igen tudnak gyártani. szenvedésben megnyugvást nyújtó vallásos ér­zületre s a vallásos érzületet istápoló egyházi élet jövő fejlődésére. Aggódó szemmel kell körültekintenünk különösen református egyházi életünkben, midőn körülöttünk annyi hatalmas ellenség ólálkodik, egyrészt a nagy vagyon összetartó képességé­vel, másrészt az egyházból kiváltak romboló munkájával, kik fokép azok között hintik az istentelen tanokat, kiknek az anyagiakkal való nagy küzdelemben szükségük van a türelmes- ségre, a vigasztalásra és jó példa-adásra. Csüggedő lélekket és fájó szívvel látom a társadalom felforgatására irányuló törekvés.k- ben, mikép szorítkozik az egyház kisebb és kisebb területre, mikép lazul az emberekben a tiszta vallásos meggyőződés, az egyházzal összekapcsoló kötelék s én, a ki hivatali állá­somból kifolyólag is jól ösmerem társadalmunk { minden rétegét, azoknak gondolkozását és tö­rekvését, ebből az ismeretből mely más idegen területen sem lehet más — csakugyan azon meggyőz désre kell jutni, hogy egyhá­zunk belbékéje, az egymás iránti krisztusi sze­retet ápolására jobban mint valaha és hatha­tósabb eszközökkel kell törekedni. Nem rom­boló, de összetartó munkára van szükség s el kell Ítélni minden olyan cselekményt és tö­rekvést, mely akár pártoskodásból, akár egye­sek izgékony vérmérsékletéből minden szándék nélkül talán, de az egyházak békéjének és fej­lődésének megháboritására, megakadályozására irányul s főkép elitélendő ez akkor, ha ily irányú törekvések, — mint azt a debreceni protestáns lapnak a püspök-választás ügyében megjelent minden személyeskedő, kissebbitő közleménye mutatja — azok részéről jönnek, kiknek állásukból kifolyólag köteleségük nem­csak hirdetni a békét és szeretetet, de jó pél­dával járni azok előtt, kiknek az élet annyi mindenféle vonatkozásában, annyi alkalmuk és kötelezettségük van a helyes vagy helytelen irányzat követésében ingadozni. Nem ismeretlen a t. egyháztanács előtt a debreceni protestáns lapnak azt az eléggé el nem ítélhető, gyanúsító s a lap magatartásából következtetve tendentiózus közleménye, mely egy püspök jelölt érdekében, az ultra-monta- nismussal való szövetkezés vádjával illette első sorban Dicsőffy Józsefet, az egyházkerület ez időszerinti kormányzóját, Dr. Falussy Árpád főispánt, Biky Károly szatmári egyházmegyei esperest és Luby Géza egyházmegyei főgond­nokot, kiknek egész egyházi életi szereplésüket a higgadt megfontoltság, egyházuk iránti sze­retet és hitük iránti ragaszkodás és önzetlenség Szeretetreméltóan meghajtja magát, hogy helyét ifj. Andrássy Jenőnének átengedje, ki iskolázott, tüneményes szép hangjával az elra­gadtatás érzetét lopta a lelkekbe. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta Bónis Istvánnét, ki Égiy .Mihálynak, lapunk szerkesz­tőjének a „Vénus csillag“ cimü. költeményét szavalta el bravúros hévvel, meglepő hanghor­dozással. Kitűnő interpretálásában a költemény minden szépsége tündökölt, ragyogott. A nagytehetségü szavaiét számtalan ová­cióban részesítette a mámorából alig magához térő elite-közönség. Ábrahám Mariska zongorajátékán az. is­tenáldotta művésznő varázsa rezgeti végig. Olyan hangokat csak a Múzsa bűvöl az érzéstelen húrból, hogy mindenki szivében érzést fakasz- szon. Szűnni nem akaró éljenzéssel honorálták a művésznőt. Nagy hatást keltett Fátyol József hírneves bandájának koncert-előadása, mig Kálnay Gyula gyönyörű baritonja sok kis lány szivét ejtette meg. Áz elegáns föispáni titkár hegedükiséret mellett a „Varázskeringő“-ből énekelt. Finom, diszting- vált hangja óriási hatást keltett s különösen „Károly hires város“ czimü dala tetszett leg­inkább. Schönpflug Richárd vármegyeszerte hires gordonkajátéka fejezte be a műsort. Hódolat illeti meg, nem dicséreti A művészi koncert ezzel befejeződött. És kigyult a láz ismét az arcokon. Amoretíek röp­kéd tek a 1-evegőben s csakhamar Fátyol ban­dája mellett suhanó párok repültek a sima par­ketten, boldog mamák és papák fogyasztották részben a fagylaltot, részben a pezsgőt . . . S mikor a hajnalcsillag bekukucskált a zárt redő-

Next

/
Thumbnails
Contents