Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-17 / 20. szám

Nagykároly, 1908. május 17. % p , * ' ÍS í IV. évfolyam. 20. szám.------------­---------ö---------------------------------------------­PO LITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. ^ Szerkesztőség : Nagyhajduváros-utca 37. sz. Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. - Kéziratokat nem adunk vissza. ­Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Pro s z G y ö r gy__Sziitfay Kálmán. Eg ész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: ........................................... .. .. 8 korona .......... ............................................... 4 korona ................................ .................... 2 korona. Eg yes szám ára 20 fillér. ==— 48 Egy táborban. Nagykároly, 1908. máj. 15. (—) ,,Közel vagyunk ahhoz az idő­höz, amidőn az egész nemzet negyen- nyolcas pártivá lesz.“ Kossuth Ferenc ajkáról hangzott el e szózat a pécsi Kossuth-szobor leleplezése alkalmával, annak a Kossuth Ferencnek ajkáról, aki sohasem szokott szavakkal dobálózni meggondolás és mérlegelés nélkül. Mél­tán foglalkoztathatja tehát e kijelentés, — az egy táborba, a 48-as táborba való tömörülésnek eszmeje az egész magyar politikai világot. És már is kons­tatálhatjuk, hogy az egész magyar köz­vélemény, az egész magyar nemzet, a politikai világnak minden nemzeti irányú pártja rokonszenvesen fogadta az eszmét. A nemzetben nincs semmi akadálya az eszme megvalósithatásának. Hiszen már a legutóbbi választás alkalmával a nemzet túlnyomó nagy többsége a füg­getlenségi és 48-as párt mellett nyilat­kozott meg. Egy lépés kell még csak, hogy most már az egész nemzet a 48-as pártban egyesüljön. A politikai pártok vezető férfiaiban sem találhatjuk az eszme megvalósításá­nak akadályát: ponyi, a Károlyiak annak idején'%Bülcphettek a 48-as pártba, jAndrássy és párthívei szintén megtehetik most ugyanazt, hiszen Andrássy maga hangoztatta húsvéti cikkében, hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. Nagy dolog pe­dig az, ami kell, hogy bennünket összekös­sön : az erős, egységes magypr nemzeti ál-! lám végleges kialakítása. Ebben eddig is! megegyezett minden becsületes magyar ember, csupán a nemzeti eszméknek a gyakorlati politikában miként való meg-| valósításának kérdésében volt eltérés. A nemrég letűnt szomorú idők pe­dig végkép megérielték a magyar nem­zetben egy uj alakulás létrehozásának az egy táborba való tömörülésnek szük­ségét. Az egységes nagy 48-as táborba való tömörülésnek uj kialakulása feltét­lenül szükséges, hogy Magyarország gaz­dasági és politikai függetlenségét meg­valósíthassuk, hogy a magyar nemzeti államot kiépíthessük. Nemzeti szempont­ból elkerülhetetlenül szükséges, hogy a mindinkább előretörekvő nemzetiségi és nemzetközi socialista akcióval szemben a magyarság egy táborban concent- rálódjék, hogy gazdasági, kulturális és sociális téren félté,lenül biztoitva le­gyen a magyarság hegemóniája. S e hegemónia biztosításával gazdasági éle­tünk megszilárciitása, kultúrintézményeink kifejlesztése és az általános választójog behozatala után Magyarország mint erős, független és tekintélyes állam foglaljon helyet Európa modern, haladni vágyó és haladni tudó államai között. As önálló magyar jegybank. A 48-as füg­getlenségi párt egyik sarkalatos programmpontja, az önálló magyar jegybank felállítása lassan, de biztosan halad a megvalósulás felé. Nem­sokára előterjesztik véleményüket z bankbizott­ság szakértői. Hovatovább világos lesz min­denki előtt, hogy a jegybank minden haloga­tás nélkül megvalósítandó. Azok az előnyök, melyek az önálló jegybanktól várhatók, azt bizonyítják, hogy az önálló banktól nemcsak félni nem kell, hanem kívánni kell annak mi­előbbi megvalósulását mindenkinek, aki nem akar az ország gazdasági felszabadulásának út­jába állni. — A Szaünármegyei Gazdasági Egyesület vezetősége mozgalmat indított aziránt, hogy az egyesület eddigi csendes és nem mindig hiva­tásának megfelelő működési körébe uj vérke­ringést öntsön. E cél elérése véget első sorban szükséges, hogy az egyesület élére olyan elnök választassék, aki a mezőgazdaság modern irány­zatával tisztában van s akinek elég gyakorlata és ideje van arra, hogy virágzóvá tegye az utóbbi időben némileg elhanyagolt vármegyei gazdasági egyesületet. Úgy tudjuk, hogy a Gaz­dasági Egyesület vezetősége és irányadó elemei Búcsú. Eltávozol tőlünk távol szebb hazába, Hol nem csendül pohár És nem zengg a nóta. Ahol forró csókok sziizi zenéjére Alszol el estende, Ébredsz szép reggelre. . Nekünk majd hiányzói poharas pajtásom, De neked üdvösebb E bájos nyugalom. Irigyelünk talán, ám nem szánunk érte, Hogy elvágyói tölünk, Egy csendesebb körbe. Mi csak rójuk tovább, léha életünket. Esztelen morzsoljuk Tovább éveinket És hogyha már elfogy a szép nóta, jó bor. Példádat követni, Ráérünk majd akkor. Y’nski. Mari visszatér. Enyhe napsugár fénylett a bérházak, kő­szobrain, az utcák kőből nőtt akáczfái illatos virágokat hajtottak és tömérdek nép lepte el az aszfaltot azon a fülledt alkonyaton, mikor Mari elindult hazulról A külvárosnak ez a kékszemü, lenhaju leánya, aki világothóditó tervekkel lépettt ki az alacsony ferenczvárosi ház kapuján és nagy fogadalommal határozta el, hogy addig vissza nem tér az egy szoba- konyhás lakásba, amig küzködő, szegény mun­kás szülőit ki nem tudta onnan váltani. És elvinni a boldogságba. Mari sok regényt olvasott. Téli estéken a kormos petróleumlámpa világánál bújta a mun­káskönyvtárak elkopott regényeit. S hősök éltek előtte. Akik bátran neki vágnak az élet­nek, bár mezítelenül, ócska rongyok között, jöttek a világra, selymes ágy, puha párnái között végezték be az életüket. Mindnek volt valami ellenálhatatlan erénye. Eszes az egyik, szép a másik. A leány akiről ez a történet szól, az utóbbiak közé tartozott. Sokszor, őrizetlen pillanatokban nézegette magát a tükör előtt, s hiú pillantásokkal gyönyörködött a saját hal­vány arczában. Olyan arcz volt ez, amilyent még a külső ferenczvárosban lehet találni. Néha önti el a vér, de akkor ellenálhatatlan varázs sugárzik le róla. Mari tehát elindult. Kékpettyes, olcsó kartonruha volt rajta. A szülői még nem tértek haza a gyárból. Mire megérkeznek, üresnek találják az alacsony szobát s bizonyosan két ségbeesnek. De annál nagyobb lesz az eljö­vendő boldogságuk! A leány befelé indult a városba. Mikor a körútra ért, magával ragadta a zsibongó nép és színes holmijukkal megfogták a villany­fényben úszó kirakatok. Nézegette egyiket a másik után. A gyönyörű holmik láttára eszébe jutott a tulajdon szegényes volta, s nem mert rápillantani a mellette járó kaczagó asszonyokra és elegáns férfiakra. Bizonytalan érzésekkel, lomposan, szo­morúan és árván ténfergett tovább az utcza során, mindaddig, mig néptelenebbé nem vál­tak a gyalogjárók. Az üzleteket is kezdték becsukni, egymásután lobbantak ki a lámpák és hűvös szellő futott végig a csenevész fák között. A leány most egy mellékutczára tévedt és egyszerre csak egy komor, százablakos, szürke gyárépület mellett találta magát. Gőzmalom ! vagy mi — gondolta Mari — és akaratlanul megállt az épület kolosszus kitárt kapuja előd. A gyárból akkor jöttek ki a munkások. Fáradt, verejtékes embercsoport. Roskadt inu, kimerült öregek és korán hervadt, baráz­dás arcú fiatalok. Amint meglátta a maga né­pét, Marinak a szivébe nyilait valami. Olyas érzés, amilyent a szökevény katona érez, mi­kor rejtett, veszedelmes utakon lopózkodva átpártol az ellenség táborába. Alantas, bolond érzés ez, de a legnagyobb energiájú ember sem tudja magát kivonni alóla. Az árulás tudata a legkinzóbb, leggyöt- relmesebb. Éjszaka a szerencsétlen teremtés álmában fehérleples rémek jelennek meg. És integetnek félelmesen. Vissza, vissza . . . Mari körülnézett. Néptelen volt körülötte az utcza, Távol egy rendőr járt. Szabályos lé­pései viszhangozva kopogtak a kövezeten.

Next

/
Thumbnails
Contents