Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-12 / 2. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 2. szám. vezérli a történelmi múlt, ezer éves alkotmány, a dicső tradíciók s a nemzeti ambíció, őket a pillanatnyi jólét, egyéni haszon s érdek politikája vezérli s ebben találják ők boldogulásukat, nem pedig a hazafiaserény s a hazaszeretet legszentebb érzésében. Céljuk tehát igen közelfekvő, hogy függetlenségi politikánk ne 'győzedelmeskedjék, mert akkor a nemzet szabad, gazdag s boldog lesz; ami pedig érdekük ellen van, mivel ők minket csak gyarmatnak szeretnének látni, hogy annál inkább kizsákmányolhassanak s önző céljaikat annál inkább megvalósíthassák. Függetlenségi politikánk megbuktatására szövetkeztek összes ellenségeink s elsősorban az osztrák, ahonnan az izgatás maszlaga kikerül. Ez pedig intő példa arra nézve, hogy azon nemes, szent törekvéseinkben annál szilárdabban kitartsunk s igyekezzünk okos, bölcs politikával ezen nagy eszme szolgálatában harcolva függetlenségünket diadallal kivívni. A katonai kérdések megoldása. Azon ígéretek közül, melyeket a nemzeti kormány megvalósítani tervbe vett, ismét szőnyegre került egy, amely bár nem teljes mértékben elégíti ki az ország kívánságát, mindazonáltal örömmel tölti el minden igaz magyar szivét, mert a sokszor emlegetett és sürgetett katonai kérdés jut közelebb a teljes megoldáshoz. A katonai köröket a rendezésre nem annyira a beismerés, mint inkább az ujonczlétszám emelésének szükségessége sürgeti, melyet a mai viszonyok között a magyar kormány nem akceptálhat, viszont pedig a kormányt is sürgeti e kérdések végleges megoldására az átmeneti idő végének közelgése. A kérdés most úgy áll, hogy már január végén vagy február elején kénytelen lesz a magyar kormány a politikai helyzet első sorába odaállítani- a katonai kérdések egész komplexumát. A kormány megfog állapodni a kaKiért a szabadba. A kőépület előtt ráakadt a lovára. Eloldotta a fától, ott nem ült fel reá. Mogfogta a kantárszárat és maga mellett vezette lovát, lassan megindult a város felé. IV. A végtelennek látszó fehér homokban szomorúan ül a magános szürke kőépület. Az egyes tárgyak körvonalai elvesznek az egyre növekvő homályban. Leszállt az alkony. Homály és csend. Gyér világu éjjeli olajlámpa ég a keskeny folyosón. Sárgás fény világítja be a vastag falakat. A fehér imbolygó árnyak nesztelenül suhannak el egymás mellett. Hang nem hagyja el az ajkukat. Az éjszaka éppen olyan itt, mint a nappal. Csendes. A szűk folyosón ráakadnak a szobájukra. Az egyedül maradt szüzek a magukra zárt ajtók mögött kezdenek eszmélni. Háttérbe tűnik a kötelesség. Felszabadulnak a titkos gondolatok. Hosszú, sötét az éjszaka. Egyik éppen olyan, mint a másik. Sivár, üres, reménytelen. A cél rejtély. Jövője csak annak van, aki hisz benne. Kinos gyötrődés között peregnek le az órák. Valami láthatatlan erő nem engedi őket nyugodni. Kiveri az álmot a szemeikből. Mint megannyi árnyak nőnek a gondok. Sziveikben a lopva olvasott szerelmes versek akkordjai zengenek. Emlékükből kivész a mélabus orgonahang. Nem látnak mást maguk előtt, mint az elhagyott ideálokat. Egyre sötétebb van. Az éjszaka reáborult a földre. A nyitva feledett ablakon bezug a denevér . . . A kemény fekvőhely nem ad pihenést. Álmatlanul virrasztják át az éjszakát. Olykor-4 olykor nehéz, fájdalmas sóhaj száll az égnek és a sok elfojtott szenvedély egy-egy titkos könycseppben fut össze . . . tonai körökkel, melyek kénytelenek lesznek eddigi rideg álláspontjukból engedni. Az első engedmény lesz a zászlókérdés olyatén rendezése, hogy az ezredzászlók egészen megszűnnek. Sokkal érdekesebb hir azonban, hogy kilátás van arra, hogy a szolgálati nyelv kérdése is lekerül a holtpontról, és meg fog születni a magyar-német kommandónak valami keveréke. Ezenkívül Bécsben meg akarják csinálni a katonai bíráskodás magyar tárgyalási nyelvét is. Ilyen eredmények birtokában azután a kormány előáll a létszámemelésre vonatkozó követelésével. Hogy a függetlenségi párt hajlandó lesz-e ilyen engedmények mellett a létszámemelésre, az lehetséges, de hogy ezek az engedmények egyáltalában nem jelenthetik a 48-as párt szempontjából a katonai kérdés végleges megoldását, az bizonyos. A 48-as párt az átmeneti idő lejártával küzdeni fog programja teljes megvalósításáért és nem fog megelégedni a „közös kommandó“ vívmányával. Darabont-vakondokmunka. A gonosz lelkiismeretű elhunytak lelkei csak haza-hazajárnak kisértgetni. Most Virradás czimen indítottak Budapesten egy hétfői újságot a nemzeti közérzület fölháborodásakor elsöpört haladók. És persze; hazudoznak szemérmetlenül a szennyes kis nyomtatvány hasábjain. így egyebek között azt is írja a Virradás legutolsó száma, hogy Nagykárolyban a polgárság tömegesen csatlakozik a radikális párthoz, amelynek szervezése már a vidéken is megindult s hogy a párt legközelebb Nagykárolyban népes népgyülést fog tartani. Mi, idehaza tudjuk, hogy mindez elvetemedett emberek rágalma városunk becsületesen érző és hazafiasán gondolkodó polgársága felöl, amely a legutóbbi képviselőválasztáskor is csaknem ezer főnyi többséggel nyilatkozott meg a függetlenségi és 48-as párt eszményei mellett, amelyeknek kerékkötőivé szegődtek a haladók, akik most a radikálizmus tetszetős jelszava alatt próbálkoznak föltámadni. Mi, idehaza tudjuk, hogy Nagykároly polgársága felől ilyesmit hirdetni valótlanság. De vájjon tudja-e ezt az ország, amelynek szemében olybá tűnhetik ez a hazafias polgárság, — ha nyomatékosan meg nem cáfolja a felőle szórt rágalmakat, — hogy azok vagyunk-e még ma is, akik voltunk Károlyi István vezérlete alatt a nemzeti ellentálláskor? Vájjon mikor telik már be a mértéke annak, hogy Nagykároly város becsületes polgársága tűri, hogy az ország színe előtt hazaaruló-munkának melegágyaként tűnjék fel. Ne tudna ez a polgárság alkalmatos formát találni arra, hogy radikálisan útját szegje az ilyen gonosz indulatu rágalmaknak? Nem hisszük! . . . Tessék csak e felől egy keveset gondolkodni az arra hivatottaknak! . . . Régi munka, uj munkások. Ahogy befordultunk az uj esztendőbe, egész sereg régi ismerősünket látjuk viszont megoldásra váró feladataink között. Régi problémák, rég vajúdó kérdések uj öltözetben, vagy uj ügyek régi, kopott köntösben, ami majdnem egyre megy a mai világban, ahol a forma a divatos a lényeg fölött. A régi ismerősök között nehány jóbarát s nehány régi ellenség. Alighogy befejeztük a nagy harcot: a nemzeti küzdelmet velük és ellenük, alig pihentünk egy-két esztendőt, újra nekiláthatunk a nagy birkózásnak. Az országos politikában és a községi életben, a képviselőházban, uj legények vannak a sorban. Uj hadvezérek, uj harczosak, uj hadiszellem, uj szituációk, uj harcmodor. Régi várak, régi problémák, régi megoldhatlan kérdések, régi bajok, régi panaszok. Ezek megettek már nehány hadsereget, vájjon ez az uj megbirkózik-e velük? * Jön a hir, hogy a katonai kérdések újra napirendre kerülnek. Hogy most véglegesen meg akarják oldani ezeket a függő kérdéseket. A jelvények, a szolgálati nyelv, a létszámemelés és a vezénylési nyelv. Micsoda országmegváltó kérdések voltak ezek két év előtt, három év előtt! Hogy ugrott a magyar, ha ezekről esett szó ! Micsoda erőfeszítések történtek mindkét részen, mig végre el tudtak jutni oda, ahol lettek volna, ha el sem indultak volna. Mennyi erő használódott föl haszontalanul! Mennyi izgalom, mennyi vész ! És most újra kezdődik a nagy háború, újra felveszik a régi munkát az uj munkások. Megbirkóznak-e vele ? Ki lesz a vesztes: ők-e, vagy a nemzet? Sikerül-e megoldani ezt a hires osztrák-magyar gordiusi csomót? — Nem az a gazember, aki kéri, hanem aki megszavazza, — mondotta egy előkelő képviselő a létszámemelésről. És hozzátette, hogy megfelelő ellenszolgáltatások nélkül ne jöjjön elő a kormány a katonai kérdésekkel, mert aznap megbukik. Mi azt szeretnők, ha abból az előkelő képviselőből a függetlenségi párt többsége szólna s ha ez a többség fel tudná újra szívni magába azt a lelkes, önérzetes, törhetetlen határozottságot, melylyel kisebbség korában harcolt a katonai kérdések körül s amely végre is győzelemre segítette. Bécsnek kell most a győztesekkel tárgyalnia, ő róka, mi a hollók vagyunk. A nemzet összessége állt a függetlenségi párt mögött, mikor gigász-harcát vívta a 67-es uralomnak Bécsből mozgatott hadműveletei ellen. Ismétlődjék meg, ha kell, ez a harc, kezdjük újra a küzdelmet, győzzünk vagy bukjunk, de se létszámemelést, se más áldozatot az ország nem ad se ingyen, se ígéretre, se szerelemből, se hozómra. A kiegyezés és a kvóta kényszerű megszavazása már jókora eret vágott elveinken, önérzetünkön, függetlenségünk hitén, 'reményén. Népszerűségünk a legkevesebb, ami — politikailag — effektiv veszteségnek mondható. Itt azonban parancsoló érdekek, az ország gazdasági viszonyai kényszeritettek áldozatok hozására. A létszámemelés azonban nem gazdasági érdek, nem országos érdek, nem nemzeti érdek. Itt alkuszunk, itt üzletet kötünk kényelmesen, megfontolva. Ráérünk, nekünk nem sürgős se a létszámemelés, se az uj ágyuk, se a hadihajók . . . . . . Befordultunk egy újabb esztendőbe s ami elénk kerül, csupa reminiszcencia, régi esetek uj formában, régi alakok uj köntösben. Az emberek azonban újak, nézzük : mivé lesznek, mire végzik? Közigazgatási bizottsági ülés. — Saját tudósítónktól. — Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én délelőtt fél 11 órakor tartotta meg ez évben első rendes havi ülését Dr. Fa- lussy Árpád főispán elnöklete alatt. Az ülésen a bizottság tagjai, egynek kivételével teljes számban jelentek meg. Papp Béla országgyűlési képviselő jelentette be távol maradását Budapestre történt elutazása miatt. Elnök üdvözölve a jelenvoltakat, N. Szabó Antal emelkedett szólásra s keresetlen meleg szavakban adott kifejezést a bizottság nevében is azon érzelmének, melylyel a főispán személye és kiváló tehetségei iránt viseltetik. Örömmel van eltelve — úgymond — a főispán működése iránt, mert mindutalan alkalma nyílik a vármegyének tapasztalnia azt a lelkes odaadást, mit érdekében fáradhatatlanul kifejt. Midőn további sikeres munkálkodásához az uj év küszöb jn szerencsét kíván, megújítja a bizottság nevében jó kivánatait. (Lelkes éljenzés.) Dr. Falussy Árpád főispán hálás s/.ivvel köszöni a szívélyes üdvözlést, majd igy folytatta : Működésemet ismerik a t. bizottság tagjai, amelyről számos alkalommal volt módjukban meggyőződést szerezni; többször mutatott rá szóló azon kötelességekre, amelyek a közigazgatási bizottságra hárulnak e poliglott vármegyében és bár eddig is minden igyekezetével azon volt, hogy a közigazgatás terén minden akadályt legyőzzön, de sajnos, ezek még nem voltak elhárithatók. Különösen a nemzetiségi kérdés és szocializmus azok, amely téreken fészkelődés tapasztalható s ezek terjedésének szükséges elsősorban gátat vetni egyöntetű összetartással és munkával. Ismeri kötelességének súlyát s jövőben fokozottabb erővel lesz azon, hogy Szatmárvármegye közigazgatása tö- kéletesbedjék, amely munkához kéri a bizottság támogatását. (Zajos éljenzés.)
